A szőlővenyige energetikai hasznosításának lehetőségei

Címke: , , , ,
Kategória: Megújuló energiaforrások, Szőlő

Borvidéki energiatermelés?

Hazánk történelmi borvidékein a metszési munkák idején minden évben jelentős mennyiségű szőlővenyige keletkezik, amelyet bizonyos esetekben érdemes lehet energetikai célokra hasznosítani.

Magyarország 22 borvidékén mintegy 130 ezer tonna szőlővenyige képződik évente

Magyarország 22 borvidékén mintegy 130 ezer tonna szőlővenyige képződik évente

Tavasszal eljön a metszés ideje. A gazdák a jobb termés érdekében visszanyesik, levágják az egyes szőlővesszőket. A lemetszett venyige többnyire nem kerül hasznosításra, pedig szárítás és bálázás után energiatermelésre is alkalmas. A venyigebála vagy venyigeapríték kazánban tüzelhető, így belőle hőenergia nyerhető, amelyet fűtésre, szárításra használhatunk, vagy akár villamos energiává alakíthatunk. Az utóbbi időben egyre többet lehet hallani a különféle biomasszát hasznosító „zölderőművekről”, amelyeknek – mint lehetséges alternatíva – a borvidéki telepítése is felmerült. Jelen cikk a borvidéki energiatermelés kérdéseit járja körül.

Tény, hogy Magyarország 22 borvidékén mintegy 130 ezer tonna szőlővenyige képződik évente. Ez mintegy 2 millió GJ energiát jelent. Viszonyításképpen: egy átlagos 50 m2-es lakás fűtésére évente 43 GJ hőt használunk fel, tehát ez az energiamennyiség elméletileg hozzávetőlegesen 46 500 háztartás fűtését tudná biztosítani. Az összes keletkező szőlővenyigét nyilvánvalóan nem lehet begyűjteni, valamint az energiatermelő és szállítórendszeren fellépő veszteségeket is figyelembe kell venni, azonban a 2 millió GJ energia mennyiségének tört része is olyan nagyságrendet képvisel, amelyet egy energiaimportra szoruló országnak nem szabad figyelmen kívül hagynia.

A hazai szőlőültetvények területéből elsősorban azokat lehet energiatermelés céljára számba venni, ahol elegendő venyige koncentráltan képződik. A hasznosítást egyes borvidékeken nehezítheti az elaprózódott birtokstruktúra, amit összefogással tudnak a gazdák kiküszöbölni. Magyarországon a kizárólag szőlővenyigével működő erőművek közül csak a törpeerő-, illetve fűtőműveknek van létjogosultságuk, ennek megfelelően kétféle lehetőséget vizsgáltunk (1. táblázat):

1. táblázat. A két törpe méretű energetikai létesítmény jellemző adatai

1. táblázat. A két törpe méretű energetikai létesítmény jellemző adatai

  • 2 MW hasznos teljesítményű kapcsolt erőmű, amelynek elsődleges célja a villamos energia előállítása, de amely az üzemelés során keletkező hőenergiát is képes értékesíteni. A villamos energia talán legegyszerűbb értékesítési módja annak betáplálása a magyar villamosenergia-rendszerbe, míg a hőenergia fűtésre vagy használati melegvíz előállítására fordítható.
  • 2 MW hasznos teljesítményű fűtőmű, amely kizárólag hőenergiát állít elő. A hőenergiát fűtésre vagy használati melegvíz előállítására lehet fordítani. Sajnos hazánkban a távfűtésről negatív a közvélekedés, ami megnehezíti a piacszerzést.

A vizsgálatban szereplő 2 MW hasznos teljesítményű energetikai létesítmény által előállított energia évente 2,1-2,4 millió m3 fosszilis eredetű földgáz felhasználását teszi szükségessé, amely éves szinten 3 800-4 300 t CO2 kibocsájtásával jár együtt. Ezzel a környezetterheléssel a szőlővenyige energetikai célú felhasználásakor nem kell számolni.

Az 1. táblázatban látható, hogy a vizsgálatban szereplő törpeerőmű tüzelőanyag-ellátását mintegy 4 900-5 600 t szőlővenyige képes biztosítani. A 2. táblázatban sötét színnel kerültek kiemelésre hazánk azon borvidékei, amelyek képesek 2 MW hasznos teljesítményű törpe energetikai létesítmények ellátására. Ezek a következők: kunsági, balatonboglári, egri, mátrai, tokaji és tolnai borvidék.

2. táblázat. Magyarország borvidékeinek területi statisztikája

2. táblázat. Magyarország borvidékeinek területi statisztikája

A vizsgált törpeerőmű, illetve fűtőmű ellátásához 2 700-3 100 ha közötti nagyságú összefüggő szőlőterületre lenne szükség, ami átlagos borvidéki területmegoszlást feltételezve 9-10 ezer ha beszállítói területet jelent. Az 1. táblázatból kitűnik, hogy legalább 8 km közúti szállítási távolság szükséges egy 2 MW hasznos teljesítményű törpeerőmű/törpefűtőmű ellátásához. Egy szállítójármű a visszautat is beleszámítva 2×8, azaz 16 km-t tesz meg a szőlővenyige szállítása során.

A tüzelőanyag mennyiségből az erőmű ellátásához szükséges közúti szállítókapacitásra vonatkozóan is következtetéseket lehet levonni. A vizsgálatban szereplő törpefűtőmű egész éves üzemeléséhez átlagosan 4 900 t szőlővenyige szükséges, ami napi szinten 13 tonnás igényt jelent, vagyis napi egy-két kamion forgalmát. Ugyanez a helyzet a kapcsolt törpeerőmű esetén is, ekkor éves szinten átlagosan 5 600 t szőlővenyige szükséges az erőmű biztonságos ellátásához, ami naponta 15 tonna alapanyagigényt, vagyis két-három kamion forgalmát jelenti.

Mivel a szőlővenyige „betakarítása” éves szinten nem folyamatos, hanem szezonális (elsősorban kora tavaszra koncentrálódik), így a szállítás is szezonálisan jelentkezik, vagyis közel két hónap alatt kell az összes alapanyagnak beérkeznie. Így viszont már naponta 10-15-ször kell számolni a 10 tonna teherbírású jármű közlekedésével közel két hónap munkanapjai során. A napi 10-15 forduló 160-240 km megtételét jelenti egy 10 tonnás teherautónak, ami logisztikailag 2-4 jármű áthaladását eredményezi óránként az energetikai létesítmény közelében. Ez az érték nyilván nem kevés, azonban két hónap időintervallumra koncentrálódik a tavaszi idényben, így még elviselhető határok közt marad. Az energetikai létesítmény telepítésekor körültekintő helykiválasztással csökkenthető az érintett körzetek túlzott megterhelése.

Megkerülhetetlen kérdés az erőmű/fűtőmű üzemelésének időtartama: a lakosságnak nyáron jóval kevesebb hőenergiára van szüksége, mint télen. A nyáron előállított hő használati melegvíz előállítására fordítható, vagy technológiai hőigényt fedezhet. Technológiai hőre egy borvidéken többnyire nincs szükség, így célszerű az energetikai létesítményt csak a fűtési szezonban üzemeltetni. Ebben az esetben megfeleződik az üzemidő, ami megfelezi a beszállítandó tüzelőanyag mennyiségét és ezáltal a környezeti terhelést is.

Összefoglalásképp megállapítható, hogy törpe méretű – 2 MW hasznos teljesítményű – energetikai létesítmények ellátására borvidékeinknek legfeljebb a harmada alkalmas. Az egymással határos borvidékeinkben rejlő lehetőségek kihasználásával ez az arány növelhető. Magyarországon a szőlővenyigéből termelhető energia mennyisége nem elhanyagolható, ennek előállítása az egyes borvidékeken munkahelyeket teremthet és bevételnövekményt jelenthet a gazdálkodóknak, a lakosság számára pedig költségcsökkenést (elsősorban fűtési költség).

Egy energetikai létesítmény telepítése előtt a gazdálkodók alternatív jövedelemtermelő forrásait is mindenképpen célszerű figyelembe venni. Itt általában a borturizmusra kell gondolni: az erőművet/fűtőművet úgy kell elhelyezni, hogy a turizmust (és persze a helyi lakosságot) ne zavarja.

Az energiatermelés és a turizmus, mint alternatív jövedelemtermelő forma nem összeegyeztethetetlen egymással. Messzire sem kell mennünk jó példáért. Ausztria számos településén sikerült a biomassza hasznosításával növelni a környékre érkező turisták számát, akiknek a programjában az energiatermelő létesítmény megismerése is szerepel.

Megfelelő marketingstratégiával a borvidék termékei és szolgáltatásai zöldenergia termelése mellett válhatnak piacképesebbé. A példában szereplő 2 MW hasznos teljesítménynél nem nagyobb erőmű vagy fűtőmű nem jelent olyan környezetterhelést borvidékeink számára, amely csökkentené az ott élők életszínvonalát, vagy a termelt minőségi borok fogyasztói értékét. Épp ellenkezőleg: a borvidék gazdálkodóinak bevonásával létrehozott erőmű/fűtőmű növelheti a térség jólétét.


Dr. Pintér Gábor Pannon Egyetem Georgikon Kar, Keszthely

Ez a cikk a MezőHír 2013/03 - március számában jelent meg.




%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-yfF

-=oOo=-