fbpx

Az amerikai kukoricabogár elleni védekezés lehetőségei

Írta: Szerkesztőség - 2014 január 30.

A huszadik század utolsó évtizedében új kártevőt hurcoltak be Európába az amerikai földrészről, a kukoricabogarat. A jövevény Szerbiából elindulva mára Európa sok országába eljutott, és az ellene való védekezés a közép-európai térségben napjainkban a kukorica termesztéstechnológiájának elengedhetetlen részévé vált.

A világméretű klímaváltozás hazai következményeként éghajlatunk tovább melegszik, és a vegetációs időszakot egyre többször végzetes aszály sújtja. Ez a globális felmelegedési folyamat az utóbbi évtizedben felgyorsult, és a szélsőséges időjárási jelenségek (tartós szárazság, légköri aszály, szélviharok, hőhullámok, extrém magas UVB-sugárzás, heves zivatarok, jégesők) gyakorisága fokozódik.

E körülmények az 1990-es évek elejétől, a délszláv háború időszakában Amerikából Jugoszláviába behurcolt és onnan aktív terjedéssel 1995-2003 között hazánkat is elárasztó inváziós faj – az amerikai kukoricabogár – megtelepedését és rendszeres kártételi veszélyét is megteremtették.

A kártevő a magyarországi kukoricatermesztésben jelentős vetésterületi hányadot képező monokultúrában évről évre kisebb-nagyobb termésveszteséggel járó kárt okoz.

A 2010-es szélsőségesen csapadékos évjáratban (1 050-1 100 mm) a talaj többszöri folyamatos vízborítottsága ellenére a lárvák kártételét meglepetésszerűen észleltük, amely több helyen veszélyes mértéket ért el. A faj rendkívüli alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy aszályos (2000, 2003, 2007, 2009, 2011, 2012), illetve nedves (2001, 2004, 2005, 2010) években egyaránt viszonylag egyenletes populációsűrűséggel jelentkezett, és csupán az egyes fejlődési alakok megjelenési ideje változott.

Hol várható erős kártétele?

Az amerikai kukoricabogár a nagy kvarctartalmú homoktalajok kivételével bármelyik – kukoricatermesztésre alkalmas – talajon megél; kedveli a kötöttebb, tápanyagban gazdag vályog- és lösztalajokat. Monokultúrás termesztésnél, különösen száraz évjáratokban, a nedvesebb, mélyebb fekvésű helyeken, a „lapokban” várható járványszerű lárvanépesség. Ha előző évben hosszú tenyészidejű kukoricát vetettünk, amely a környező kukoricáknál tovább maradt zölden, és később ért be – az imágók nagy tömegben átvándorolhattak oda, és érési táplálkozásuk után a hosszabb ideig vonzó állapotú tápnövény talajába petéztek.

A nőstény bogarak egy-egy peterakás alkalmával 70-80-as csomóban rakják le tojásaikat, a lárvanépesség ezért nem egyenletesen, hanem gócokban károsít; a lúdnyakas görbületek vagy növénydőlések szintén gócokban láthatók.

A faj hazánk valamennyi kukoricatermő területén egyenletesen elszaporodott, meglepetésszerű megjelenése bárhol valószínűsíthető. Az esetleges tavalyi vagy tavalyelőtti mérsékeltebb előfordulásából ne vonjunk le téves következtetést – a bogár továbbra is alapvető terméscsökkentő tényező a kukoricában!

A védekezés lehetőségei

A kártevő ellen az utóbbi években sikerült kidolgoznunk az integrált növényvédelmi technológia alapelemeit, és ez az eljárás a különféle védekezési módok (agrotechnikai, fizikai-biotechnikai, biológiai, kémiai) kombinált, okszerű és környezetkímélő alkalmazásával a kártételt a gazdasági kártételi küszöb alá szoríthatja.

Agrotechnikai eljárások

Az amerikai kukoricabogár elleni leghatékonyabb védekezési mód a vetésváltás. A lárvák a hazai viszonyok között csak a kukorica gyökérzetén tudnak teljesen kifejlődni, bebábozódni és bogárrá alakulni. Megfigyeltük, hogy a cirok gyökerén is megélnek, de bogárrá fejlődést nem tapasztaltunk.

Gyakran előfordul, hogy az imágók gyomnövényeken, napraforgón, szóján és tökféléken érési táplálkozást folytatnak (a pollent fogyasztják), és e tápnövények talajába petéznek. Ha következő évben ide kukoricát vetünk, az áttelelő tojásokból kisebb-nagyobb lárvanépességre számíthatunk. Ezért ügyeljünk a korábban lekerülő növények (őszi kalászosok, repce) tarlójának tisztán tartására, a gyomnövényeket mechanikai (kaszálás, tárcsázás, kultivátorozás) vagy kémiai (tarlókezelés) úton pusztítsuk el!

Lényeges szempont a vetésidő helyes megválasztása. A korai vetés a kukoricanövényke gyökérzetének korábbi fejlődését, a nagyobb gyökértömeget segíti elő, a május végétől kikelő lárvák azonban a dúsabb gyökérrendszeren kisebb kárt okozhatnak.

A későbbi érésű (nagyobb FAO-számú) hibridek vetése kockázatos, mert monokultúrás termesztés esetén a tovább zölden maradó állomány a bogarak számára kiváló táplálékforrás, és az ott lerakott petékből a jövő évben súlyos kártétel várható.

Biotechnikai-fizikai eljárások

A bogarak rajzását különféle hatóanyagú csapdákkal követhetjük nyomon. A kifejlett egyedek általában június utolsó dekádjában jönnek elő, csúcsrajzásuk július közepére tehető. A hímek néhány nappal korábban jelennek meg; gyűjtésükre a szexferomon-csapdák ajánlhatók.

A sárga színcsapdák mindkét ivart fogják. A hazai (MTA ATK Növényvédelmi Kutatóintézete) gyártású CSALOMON-csapdák PAL és KLPfero+ típusa a hímeket, a sárga ragacslappal ellátott PALs csapdák mindkét nemet gyűjtik.

Július végén-augusztusban az érett petéket hordozó nőstények tömeges előfordulásakor a VARs+ csapdatípust alkalmazzuk. Hatóanyaga a szexferomon mellett a kukurbitacin nevű virágillatanyag, amely mindkét ivart nagy tömegben fogja, fogókapacitása gyakorlatilag végtelen.

A csapdatípusok helyes alkalmazásával a kártevő népesség egy része összegyűjthető és fizikálisan is megsemmisíthető; különösen célszerű a tojásrakó nőstény bogarak csapdázása.

Biológiai eljárások

A kukoricabogár európai behurcolását nem követte természetes ellenségeinek megjelenése. Eredeti élőhelyén sem jelentős a biológiai védekezés szerepe; néhány futóbogárfaj lárvája fogyasztja a tojásokat és a fiatal lárvákat.

Hazánkban biztató kísérletek kezdődtek (a Tolna Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága is részt vett e vizsgálatokban) entomopatogén baktériumokkal, gombákkal és fonálférgekkel; néhány éven belül hatékony bioinszekticid megjelenése remélhető. A különféle biopreparátumok kijuttatása azonban nehézséget jelent, mert azokat a vetés előtt kell a talajra permetezni és bedolgozni, vagy a vetőgépre folyadékkijuttató adaptert kellene felszerelni.

Kémiai eljárások

A legeredményesebb vegyszeres védekezési eljárásnak a lárvák ellen a vetőmagcsávázást és a talajfertőtlenítést, a bogarak ellen a földi és légi gépes rovarölő-szeres permetezést tekinthetjük.

A rovarölő-szeres vetőmagcsávázás részben megvédi a fiatal növényt a kukoricabogár-lárvák támadásától, és védelmet nyújt a barkók, valamint a talajlakó kártevők (pajorok, drótférgek, mocskos-pajor) ellen. A csávázószer vetőmagra juttatását nem a gazdálkodó végzi el; a pontosan dozírozott, ragasztóanyaggal bevont csávázott mag „előállítása” kizárólag vetőmagüzemben történhet.

A gazdák számára a rovarölő-szeres vetőmagot zsákos kiszerelésben forgalmazzák. A neonikotinoid hatóanyagot tartalmazó csávázott vetőmag kijuttatása (elvetése) során a porlás megakadályozására különösen ügyelni kell!

A hatóanyag a tábla fölött átrepülő és azzal érintkező méhekre erősen toxikus. A korábbi méhmérgezések miatt a kukorica-vetőgépek kijuttatószerkezetét át kellett alakítani, mégis történtek újabb méhpusztulások. Az Európai Unió illetékes bizottsága komolyan mérlegeli e technológia betiltását, a döntés ezekben a hetekben várható.

Az engedélyezett készítmények listáját az 1. táblázat mutatja. Kukoricabogár-lárva ellen legjobbnak a klotianidin hatóanyagú Poncho Pro-t ítéljük, bár egyedüli használatát csak vetésváltásos kukoricában javasoljuk, valamint olyan monokultúrás táblán, ahol az előző évben két jól időzített, imágó elleni állománypermetezés történt.

Monokultúrás termesztésben – ha a bogarak elleni permetezés az előző évben elmaradt – mindenképpen szükséges a rovarölő-szeres talajfertőtlenítés. A legjobb hatékonyságot a vetéssel egy menetben kijuttatott, sorba adagolt granulátumoktól várhatjuk. Ezek erős lárvafertőzöttség (8 db lárva/tő fölött) esetén is a gazdasági kárküszöb alatt, vagy annak közelében tartják a kártételt.

Az engedélyezett hatóanyagok közül a teflutrin és a klotianidin alkalmazását javasoljuk. A granulátumszóró adapterrel felszerelt vetőgépekkel kiadott Force 1,5 G (14-15 kg/ha dózisban), vagy Santana (Cheyenne) 1 G (11 kg/ha dózisban) a kukoricabogár lárvái ellen biztonságos védelmet nyújt, ha kijuttatásuk az előírt technológiai fegyelem betartásával történik.

Fontos, hogy a granulátumokat pontosan dozírozzuk; ennek helyességéről visszaméréssel győződjünk meg! A granulátumszóró leforgatása nem elegendő; legalább 100 m hosszon próbáljuk a dózist beállítani. Ügyelni kell a granulátumok eltérő fajsúlyára is; pl. a Force 1,5 G fajsúlya 0,72-0,78 kg/l, míg a Santana 1 G-é 1,64-1,68 kg/l. A szerek formázása (csomagolása) évenként, illetve gyártónként eltérő lehet; kiszórás előtt ezeket a paramétereket is ellenőrizzük!

Az sem mellékes, hogy a granulátumszóró új vagy több éves használatú. A régebbi szóróberendezés csigái kopottabbak, ezért nagyobb átfolyás, így nagyobb dózis adódhat. A talaj vetéskori állapota is számít; száraz talajon más lesz a dózis, mint nedves talajon, ahol a tömörítőkerekekre felrakódik a sár, és azok nagyobb kerületen, nehezebben forognak.

A Force 1,5 G biológiai hatása a lárvák ellen némileg jobb, viszont a Santana (Cheyenne) 1 G a talajlakó kártevők és barkók ellen is hatékony. Többéves vizsgálatok alapján a két hatóanyag között a kukorica szemtermés mennyiségi és minőségi jellemzői alapján szignifikáns (jelentős) különbség nem mutatkozott.

A kukorica 4-6-leveles állapotánál lehetőség nyílik a folyékony talajfertőtlenítő szerek kipermetezésére. A klórpirifosz hatóanyagú Dursban 480 EC és Pyrinex 48 EC készítményeket a kultivátorozással egy menetben juttathatjuk a gyökérzet közelébe. E technológia a folyadékszóró adapterek komplikált felszerelése és a kultivátorkapák okozta sérülések miatt nem terjedt el. A készítmények a vetés előtt a teljes felületre is kipermetezhetők, 5-6 l/ha dózisban, amit 8-12 cm mélyen nyomban be kell dolgozni. A gyakorlatban ez a módszer sem használatos.

A bogarak ellen rovarölő-szeres állománypermetezéssel védekezhetünk. A méhekre nem veszélyes (nem jelölésköteles) készítményeket a teljes vegetációs ciklusban alkalmazhatjuk. A kukurbitacin illatanyagot (egy tökféle virágpor kivonata) tartalmazó Invite EC+Pyrifosz 25 CS kombinációs csalétek arresztáns hatásával a bogarakat mohó táplálkozásra készteti, amíg a klórpirifosztól el nem pusztulnak. Az acetamiprid és tiakloprid hatóanyagú készítmények azonnali halált okoznak (szerencsére melegvérűekre kevésbé veszélyesek), az indoxakarb a rovarnövekedés-szabályzókra jellemző lassúbb hatáskifejtésű.

A neonikotinoid származékú Mospilan, Calypso és Biscaya készítmények felszívódó hatásúak, csapadékmentes időszakban hatástartamuk meghaladhatja a 14 napot. Valamennyi készítmény légi úton is kijuttatható.

A méhekre mérsékelten veszélyes szereket a kukorica virágzásának időszakában csak esti, méhkímélő technológiával juttathatjuk ki. A kezelés a csillagászati napnyugta előtt 1 órával kezdhető meg (ha a méhek elültek), és aznap 23.00 óráig be kell fejezni! Az engedélyezett hatóanyagok piretroidok, amelyek kontakt és gyomorméregként hatnak a bogarakra, és taglózó hatásuk révén a mortalitás gyors. Néhány szer csak földi géppel permetezhető! A piretroidok hatástartama 1-2 nap, további betelepedés esetén a permetezést meg kell ismételni.

A méhekre kifejezetten veszélyes (kockázatos) szerek nagy része csak címerhányásig juttatható ki, használatuk a virágzás után is tilos. A hatóanyagok között található piretroid, rovar-növekedésszabályozó és szerves foszforvegyület. A méhekre leginkább veszélyes dimetoát hatóanyagot a kukoricából a közelmúltban visszavonták.

A nyár végén elvégzett permetezések az Avaunt 150 EC és Cyperkill Max készítményekkel jó hatékonyságúak a kukoricán károsító kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke ellen is; így a kombinált védekezés feltétlenül ajánlott.

(A virágzás utáni időszakban a tojásrakó nőstények gyérítésére a nem jelölésköteles szerek bevetése is szükségessé válhat).

A hasznos élő szervezetek védelme csak az előírt technológia szigorú betartásával garantálható.

A védekezés sikeréről a kukoricában végzett növényfelvételezéssel győződhetünk meg. Az elpusztult bogarak a növényen vagy a talajon szemrevételezhetők. Ha növényenként 1-nél több a túlélő egyed, akkor a kezelést meg kell ismételni. Közvetlenül eső utáni permetezés, vagy a növényvédő szer korai (1 órán belüli) lemosódása a hatást jelentősen mérsékli.

Az amerikai kukoricabogár ellen felvázolt védekezési lehetőségek integrált alkalmazásával a kukoricatermesztők teljesíthetik a különböző gazdálkodási célprogramok követelményeit, és a kukoricatermesztés jövedelmezőségét hosszabb távra is fenntarthatják.