fbpx

A lemosó permetezésről – napjainkban

Írta: Szerkesztőség - 2013 március 29.

Az EU-s szabályozásból eredően az elmúlt években jelentősen csökkent a felhasználható növényvédő szerek köre. Számos korábban jól ismert és a vegetációs időben széles körben használt készítmény ma már nincs forgalomban. Ilyen körülmények között fokozottan megnő a jelentősége a gyümölcsfák tél végi lemosó permetezésének, amelynek körültekintő végrehajtása sokat segíthet a kártevők gyérítésében, évközi féken tartásában.

A tél elmúltával a metszést, sebkezelést követő nyesedékeltávolítás után a szőlő-, gyümölcs- vagy bogyós kultúrát termesztők kétes reményekkel tekintenek az új év tavasza elé. Van okuk az aggodalomra, az elmúlt évszak ugyanis nem biztatta őket sikeres szezonkezdéssel. A negyed százada csaknem elfelejtett kemény tél tekintélyes hideggel és térdig érő hóval köszönt vissza. A fagyási károkról érkező felemás információk, a saját rügyvizsgálatok esetenként lehangoló eredményei megpecsétel(het)ik a terméskilátás alakulását. Nem közömbös a természet más irányú beleszólása sem az eseményekbe: ilyen a kisebb-nagyobb mértékű téli vadkár, a kora tavaszi kései fagyok, a jégeső, amelyek együttesen a gazdálkodó minden előző munkáját értelmetlenné tehetik. Mégis mindenki reménykedik: elkerüli a sokirányú sorscsapás. Bármi is történjen azonban a jövőben, a jelen feladatainak elvégzését, így a rügyfakadás előtti lemosó permetezést nem hagyják ki a termelők – mint ahogy azt korábban sem tették.

 

A piros gyümölcsfa takácsatka áttelelő tojásai ellen szükség van az olajos lemosó permetezésre

 

Miért végzik el?

Bíznak a művelet károsítócsökkentő hatásában, nem csak tradicionális munkaként tekintik. Ismerve ültetvényük fogékonyságát és érzékenységét, gondosan előkészített (kitisztított, javított) technikai eszközökkel, időben tejesítik tervüket. Ha módjukban áll, a manapság már nem szokatlan őszi rezes lombfertőtlenítést sem mellőzik. Megtapasztalták, hogy csonthéjas gyümölcsösük egészségi állapota – nagyban – ezen is múlik. Amennyiben rügyfakadás előtt megismétlik a beavatkozást, a védőhatás megelőző jelleggel fokozódik, így reményük lehet arra, hogy a vegetációban – a károsítókra specifikus kiegészítő kezelés mellett – nem alakul ki hirtelen jött epidémia vagy gradáció. Lehetséges, hogy a lemosást követően ilyen tűzoltásra nem kell sort keríteni. Az időjárási tényezők változását ugyan a termelő nem befolyásolhatja, de jól tudja, hogy a fertőződés mértékét az egyes elemek (csapadék, szél) jelenléte (mennyisége, időbeni megjelenése) nagyban meghatározza, ezért is bír számára nagy jelentőséggel (biztonság, prevenció) a lemosó permetezés elvégzése – akár több alkalommal is.

Nem véletlen, hogy e technológiai műveletet napjaink növényvédelmi gyakorlata sem hagyja ki, bár az utóbbi két évtizedben kisebb-nagyobb mellőzését lehetett tapasztalni. Ennyi időnek kellett eltelnie, és néhány károsítóproblémának előtérbe kellett kerülnie ahhoz, hogy a termelő rájöjjön: e kezelés kihagyása – a fentiek ismeretében – kockázatos. Az új problémák felmerülésével, azok – nem olcsó – megoldásával nem kétséges, hogy a tél végi lemosó védekezés elvégzésének van gazdaságilag mérhető értéke a nagyhatású felszívódó (szisztemikus) vagy gázosodó készítmények mellett is, amelyeket a vegetációs időben, a kritikus fertőzési időszakban alkalmaznak. A gyakorlat igazolta, hogy a lemosást követően e peszticidek (gomba- és rovarölő szerek) is jobb hatékonysággal alkalmazhatók. A lemosó permetezések elmaradása esetén év közben a „csúcskészítmények” többszöri alkalmazása válhat szükségessé, ami akár a kórokozók és kártevők nemkívánatos rezisztenciájának kialakulásához is vezethet, megnövekedett ráfordítás mellett. A szerkombinációk használata ráadásul nem az olcsó befektetés kategóriájába tartozik.

A szerválasztékról

Napjainkban a lemosó készítmények száma szinte korlátlan (1. táblázat), így nehéz a döntés, hogy melyikre essen a választás. Elvileg a kimondottan lemosóként engedélyezetteken kívül e célra valamennyi réz- és kéntartalmú vagy olajos szer is alkalmazható lenne, csupán a kombinációjuk okozna nehézséget (ez többnyire csak gyárilag oldható meg). Érdemes figyelmesen megnézni a címkén a kemikália hatóanyagát, mert ugyanaz a hatóanyag több termékben is megtalálható. Ezen túllépve már egyszerűbb a választás, de a növény-egészségügyi probléma kultúránkénti ismeretének figyelembevételével.

A szerek hatóanyagát szemlélve észrevehetjük, hogy sok esetben a régi idők klasszikus réz-, kén-, ásványolaj-tartalmú összetevői köszönnek vissza, ami egyértelműen utal a hagyományos felhasználási területre. Azt is gondolhatnánk, e téren igazából nincs sok újdonság, de ez így mégsem igaz. A mai szereknek ugyanis a korábbiakhoz képest lényegesen más a szemcseméretük, korszerűbb a formulációjuk, ezáltal jelentősen javult vízoldhatóságuk, tapadóképességük; előkészítésük során nem kell a régi „trükköket” bevetni, mint az előáztatás, meleg vizes oldás, rázogatás, stb. Üledékképzés sincs, vagy alig van, így a gyakori szórófej dugulás is elmarad. Az újabb szerek kevesebb „illatanyagot” bocsátanak ki (a permetező „inkognitóban” maradhat), továbbá növényszínező hatásuk is kisebb, esetenként elmarad. Lényeges tulajdonságuk, hogy az előírt növényfenológiai állapotban és koncentrációban alkalmazva nem fitotoxikusak, tehát nem károsítják a növényt, ami korábban nagy gyakorisággal fordult elő. Ami még igen kedvező a mai lemosó készítményeknél, az a kettő vagy három hatóanyag gyári kombinációja, amely az összetett gyümölcsös-, szőlő-, bogyós (héjas gyümölcsű) problémákra (betegségek, állati kártevők) is gyógyírt jelenthet. Nincs szükség a saját – sikertelen – keverésre, a szerek külön menetű kijuttatására. A több növényre kiterjesztett felhasználási engedélyük szintén előnyös. Fontos lehet az is, hogy az egyes lemosók kisebb koncentrációban az engedélyezett kultúrákban rügyfakadás után is alkalmazhatók. E tulajdonság a „lemosó hatás” meghosszabbítását teszi lehetővé (a korábbi 7-10 nap helyett), ami egyes gyümölcsféléknél (pl. őszibarack) különösen nagy jelentőséggel bírhat – jó szerválasztás és kijuttatás mellett (levélfodrosodás, levéltetvek, stb.). Ez a lehetőség almásokban, bogyósokban is hasznos lehet (lisztharmat, varasodás, pajzstetvek, vértetű, stb.). A rezes hatóanyagok – kombinációban vagy anélkül – jótékony hatásúak a metszési felületek preventív védelmére, a baktériumos és gombás ágbetegségek és a tűzelhalás megelőzésére.

Ne legyen meglepetés, de az újszerű készítmények (is), vagy azok kombinált változatai nem tartoznak az olcsó anyagok (ilyen nem létezik) közé.

Milyen hatásra számíthatunk?

Legyen szó bármelyik lemosó szerről, egyiktől sem lehet csodát várni. Kontakt, esetleg gázhatásuknál fogva nem is képesek erre. A rügypikkelyek alatt, a háncs- és faszövetben telelő, még nem aktív károsítókkal szemben legfeljebb részleges hatást mutatnak. Többet várhatunk a lemosást követő, fakadás utáni kezelésektől, mivel a kártevők mozgása, a növényfenológia változása (egérfüles, pirosbimbós állapot) elősegíti a peszticid jobb hatását.

Mindegyik készítmény érzékeny a csapadék hatóanyag-csökkentő (szó szerinti lemosó) tulajdonságára, mivel a növényvédő szer ettől felhígul. Emiatt sem szabad 7-10 napnál hosszabb hatásidőre számítani. A természetes lebomlás ténye is fennáll, különösen akkor, ha a kijuttatás időszakában magas hőmérséklet uralkodik. Ez utóbbi a növény fenológiai állapotának is a gyors változását eredményezi. A védelem nélkül maradt hajtásrészek „kinőnek” a lemosó szer védelmi zónájából. Ezért is indokolt a permetezés megismétlése (alacsonyabb koncentrációban) lemosó vagy a károsítóra specifikus készítménnyel (pl. körtelevélbolha, levélfodrosodás, atkák, stb. miatt).

Fontos megjegyezni, hogy a rügyfakadás előtti védekezés nem pótolja az előző év (évek) súlyos növényvédelmi hiányosságait. A probléma megoldása nem korlátozható csak a fenti beavatkozás elvégzésére, mivel a mai készítmények hatásmechanizmusa (ütőképessége) ezt nem teszi lehetővé. Ráadásul nincs károsítóspecifikus lemosó szer. Bár többcélúan alkalmazhatók, univerzálisnak mégsem mondhatók ezek a készítmények. Bizonyos károsítókkal szemben jobb hatékonyságot mutatnak, másokat csak gyérítenek. Összetett növény-egészségügyi problémák mérséklésére a kombinált készítmények előnyösebbek, de fakadás utáni használatuknál a súlyosnak ítélt kár és a kórokozó felszámolása érdekében kell döntést hozni. A vegetáció további részében is ezt a célt kell kitűzni és végrehajtani. Ettől aztán eredményesebbé válik a következő évi lemosás hatékonysága; csökken a károsítók fertőzésveszélye, a környezetterhelés mértéke, miközben elkerülhető vagy mérsékelhető a drága anyagok használata.

Manapság a jó minőségű, sokoldalúan, biztonságosan alkalmazható szerválaszték ellenére a felhasználás volumene csökken. A megtorpanás oka összetett: a készítmények magas ára mellett szerepet játszik ebben a túlzottan nagy elvárás a peszticidhatás iránt, vagy a maximális károsítómentességre való törekvés, illetve ennek elmaradása is.

 

A rezes lemosó, majd a virágzástól kezdve ismételt felszívódó gombaölőszeres permetezés segít féken tartani a tafrinás levélfodrosodást

 

Miközben az alapozó-, lemosó szerek használata csökken vagy elmarad, addig súlyos károsítóproblémák kerülnek felszínre: az évről évre (1997 óta) visszatérő moníliás megbetegedések, elsősorban csonthéjasokban, vagy a baktériumos és gombás ágelhalások (gyümölcsfarák) előretörése; a tűzelhalás megjelenése; a lisztharmat-járványok. A csaknem elfelejtett, de ma ismét egyre súlyosabban károsító pajzstetűfajok, atkafélék (levél- és gubacsatka), körtelevélbolha és a vértetű, valamint lombrágó hernyófajok váratlan kártétele is részben a lemosó permetezések elhagyásának tudható be.

Az eredményes rügyfakadás előtti (és utáni) permetezés néhány feltétele:

  • a metszéskor keletkezett nyesedék eltávolítása, hasznosítása;
  • a permetezőgép gondos előkészítése, kipróbálása, bemérése;
  • az előző év károsítófertőzöttségéhez igazodó, engedélyezett készítmény (kombináció) kiválasztása, beszerzése;
  • a munkavédelmi eszközök biztosítása és használata;
  • permetlékészítés az előírt koncentráció függvényében;
  • fagy- és szélmentes időben, egyenletes tempóban permetezés;
  • nagy vízmennyiség (szőlőben, bogyósban 800 l/ha, gyümölcsösben az ültetvény típusától, koronaformájától függően 1200-2000 l/ha) használata;
  • törekvés a jó permetlé-borítottságra. A megfolyás elfogadott (talajra, az őszi lombozatra jutott mintegy kétharmadnyi permetléhullás nem pazarlás, hanem fertőtlenítés);
  • környezetvédemi szempontból (is) kedvezőbb a növényegyed-kezelés, akár kézi eszközzel, szórópisztollyal, amely a legtöbb gépre felszerelhető. Nem újdonság a fás növény érzékelésére alkalmas eszköz használatával elérhető víztakarékosság. Jó szolgálatot nyújt a lövellőfejes gépek alkalmazása is;
  • a művelet befejezését követően a permetezőgép átjáratása (öblítése) a maradék ismételt kijuttatása.

Zárszóként: A rügyfakadás előtt vagy ősszel, de lehetőség szerint mindkét alkalommal a károsító szervezet ismeretének függvényében kiválasztott egy vagy több hatóanyagú (gyárilag kombinált) lemosó permetezőszer kijuttatása – ha nem is tudja a gyümölcsös-, szőlő- vagy bogyós kultúrákat a súlyos károsítók fertőzésétől megóvni, a vegetációban használható, specifikus készítményekkel kiegészítve hatékony eszköz a termelő kezében. Közvetlen haszna csak a komplex, integrált eljárások együttes alkalmazása mellett érvényesül, visszaigazolva a termelő előrelátásának, a termésbiztonságra, kármegelőzésre való törekvésének a helyességét.

Tóth Béla növényvédelmi szakmérnök

A cikk teljes szövege (táblázatokkal) letölthető: pdf