fbpx

Beérett vállalkozói szemlélettel…

Írta: Szerkesztőség - 2012 november 26.

A Lajtamag Kft. neve ma már jól cseng országszerte, hiszen a cég a hazai alternatív növények és más haszonnövénye egyik nagy vetőmag-előállító bázisa. A külföldi partnereikkel ápolt jó kapcsolatok révén idehaza a termeltetés terén, emellett pedig a nemzetközi vetőmag-kereskedelemben is egyaránt alaposan megszilárdították pozíciójukat.

 

Seiwerth Gábor, Lajtamag Kft.

 

Szinte a semmiből indultak, és mára a több mint 300 partnerrel fenntartott kapcsolat eredményeként a szerződött termőterületeik megközelítették a 10 000 hektárt. Az évek során folyamatos technikai fejlesztéseket és raktárbővítéseket hajtottak végre, ezeknek köszönhetően jelenleg több mint 5 000 tonna aprómag és 2 000 tonnánál több kalászos vetőmag feldolgozása és tárolása az évi kapacitásuk. Az ügyvezető és egyben tulajdonos Seiwerth Gábor (52) a vetőmag-termeltetésben, -feldolgozásban és -kereskedelemben látta a jövőt, de közben – ahogyan a lehetőségei engedték – a több lábon állás érdekében a termeléssel, később pedig a vegyes gazdálkodással is kibővítette a profilt. Ma sem tud nyugodtan megpihenni az elért eredmények birtokában, állandóan a kínálkozó lehetőségek foglalkoztatják, és ebből egyre több akad…

Városi gyerekből gazdálkodó

Mosonmagyaróváron született és nőtt fel, az akkor 23 000-es lélekszámú, erősen iparosodott kisvárosban. Nagyapja trafikos volt, és a valamikori Gazdasági Akadémiának helyet adó vár bejáratánál “teljesített szolgálatot”. Édesapja, Seiwerth Sándor már ott tanult a főiskolán, de a forradalom miatt meg kellett szakítania tanulmányait, és végül Gödöllőn szerzett diplomát. Mellette a helyi futballcsapat kiváló balszélsőjeként ismerte meg a város, amikor a “Maxi, a balszélső” nevet viselte. Egyetlen munkahelyén a Lajta-Hansági ÁG-ben növénytermesztőként szerzett elévülhetetlen érdemeket, és mindenki Sanyi bácsijaként ment el nyugdíjba. Ragaszkodott hozzá, hogy Gábor fia is agrármérnök legyen, és ennek érdekében mindent el is követett.

Seiwerth Gábor elsősorban a nagyapjától tanulta meg a gyakorlatias tennivalókat, mint a halpucolást, csirkebontást, stb. és a természet szeretetét is. Gimnazistaként már, gyakorló agronómusként, édesapja vitte magával a határba, hogy felkeltse érdeklődését, és megismertesse vele a gazdálkodás alapjait. Aztán már részt vállalt az 1980-as években az ún. “maszekolásban” is, amikor legálisan lehetett kisebb földterületeken aprómag-termesztéssel – jövedelem kiegészítés címén – foglalkozni. Így araszolva került egyre közelebb a mezőgazdasághoz, amely folyamat aztán 1979-től Mosonmagyaróváron, az egyetemen folytatódott…

Pályára állás a rendszerváltás után

Seiwerth Gábor életútja 1984-ben, diplomája megszerzése után a Lajta-Hansági ÁG-ba vezetett, ahol az Újudvari kerületben – “a legkeményebb helyi szakmai kiképző központban” -, Réti József keze alatt töltött el két évet, majd a katonaság egy esztendeje után, 1987-től már a gazdaság központi vetőmagüzemébe – ahogy a helyiek nevezték, a hibridüzembe – mehetett vissza dolgozni.

A rendszerváltás is ott érte, aminek hozadékaként – valójában az üzemen belül – megalakult a Lajta Vetőmag Kft., amely a közeli vetőmagüzemekkel bérmunkában dolgoztatott, és amelynek ügyvezetője lett.

1993-ig volt fenntartható ez az állapot, majd utána elindult üzlettársával a teljes önállósodás felé. Az első lépés a névváltoztatás volt – Lajtamag Kft.-re -, majd pedig a ’94-es év kiváló termése, a jelentős nyereség, valamint a kedvező árfolyam-alakulás eredményeként saját vetőmagüzem építését határozták el.

Az akkor már öt éve üresen álló ún. ezres tehenészeti telepből először egy istállóépületet és az elletőt, valamint 2 ha földterületet vásároltak meg, majd később még egy további épületet is. Közben már 300 ha kárpótlási és vásárolt földön gazdálkodtak bérműveléssel, mellette pedig kemény munkával és jelentős költséggel kezdett körvonalazódni a vetőmagüzem.

A beszerzett német és dán gépekkel már 2006-tól feldolgozást végeztek, laborral és jelentős raktárbázissal rendelkeztek. Ezt az objektumot aztán 2009-től tovább bővítették, amikor új építésű raktárak készültek, jelentősen kibővült a tisztítókapacitás, valamint a régi szárító mellé egy új, nagyteljesítményű szárító is került. És ezzel nincs vége, hiszen Dániából éppen a napokban érkeztek újabb tisztítógépek – gravitációs asztal, csigatriőr -, amelyek a munka minőségének további javítását szolgálják. Így a vetőmagüzem már mintegy 12 000 m2 sík tárolótérrel rendelkezik, ami a termeltetéssel harmóniában lehetővé teszi a nyers, illetve a már feldolgozott árualapok szakszerű elhelyezését.

 

Lovak komfortja

 

A termelők nélkül nem ment volna

A vetőmagüzem létrehozása természetesen nagyon sok munkába és pénzbe került. Akkoriban a bankok “segítőkészsége” kritikán aluli volt, így azokra a termelőkre lehetett támaszkodni, akik, elsősorban jól felfogott érdekükben, becsületes módon igyekeztek a vetőmag-alapanyagot előállítani. Nem mellékesen pedig ma is köszönet jár nekik – mondja Seiwerth Gábor -, mert tudták, hogy a késedelmes kifizetések mögött a Lajtamag Kft. átmeneti anyagi gondjai álltak. Azt is megértették, hogy az üzem megépülése és “beindulása” egy hosszú távú kapcsolat kezdete lehet, hiszen eleinte csak az alternatív növények, majd bővülve a gabonafélék, repce és szója vetőmag-előállítása is újabb lehetőségeket kínált számukra.

A Lajta-Hansági ÁG területe a privatizáció után 20 000 ha-ról a felére csökkent, a kiosztott földek viszont kitűnő lehetőséget kínáltak az alternatív növények – mustár, facélia, olajretek, takarmányrepce – termesztésére, hiszen az ipari növények árai akkoriban nagyon alacsonyak voltak.

Azóta a dolgok rendben mennek, jelentős nagyságrendben folyik a szerződéses termeltetés, amely biztonságos hátterű partnerkapcsolatokon alapul. A Lajtamag Kft. szakmai értelemben és anyagilag is olyannyira megerősödött, hogy 2006-ban megvásárolták a Szigetközben található Hédervár község szövetkezetét, és mintegy 600 ha bérelt földterülettel megindulhatott az akkor még csak növénytermesztésen alapuló gazdálkodás. Terveik szerint kizárólag vetőmagtermesztéssel kívántak foglalkozni, az ott található nem túl jó vízgazdálkodású és átlagosan 20 Ak alatti földeken. Az első évben alaposan műtrágyáztak, módszeresen vetettek, és a kedvező évjáratnak is köszönhetően – sok előzetes jóslattal szemben – mindjárt kiváló évet zártak, aminek hozadéka volt, hogy a vásárlás költségei is javarészt megtérültek. Ez megadta az alaphangot, és nagy kedvvel folytatódhatott a munka…

 

A volt tsz-telephely, ma gépudvar

 

Keresve a bővülés lehetőségeit

– Ma, amikor a Lajtamag Kft., oldalán a Rózsa Ferenc Mezőgazdasági Szövetkezettel, mintegy 1 000 ha földterületen a termelést is felvállalta, sokkal jobban átérzem a termelők évjáratfüggő gondjait – mondja Seiwerth Gábor -, aki hangsúlyozza, hogy maga is ebben a közegben lett végérvényesen városi gyerekből paraszt, a szó nemes értelmében. És valóban látszik az, hogy nem csak mondja, de egyszersmind meg is éli immár a vegyes gazdálkodás mindennapjait. Mert az utóbbi öt évben már folyamatosan azon töprengett, hogyan teremtheti meg a jövedelmező állattartás feltételeit. Az ügyvezető ugyanis a lovak nagy kedvelője, amit az is jelez, hogy évek óta tart hátaslovat, szabad idejében gyakran belovagolva a határt. Aztán Héderváron kínálkozott az alkalom, hogy nem csak istállót, de egy komolyabb lovasbázist is építsenek, amihez Leader-támogatást – közösségi kezdeményezés a vidéki gazdaság fejlesztéséért – sikerült nyernie.

Nem akart mást, mint a saját lovaik elhelyezése mellett bértartást megvalósítani, és a falusi környezetben bérlovaglást biztosítani. Aztán evés közben jött meg az étvágy: ugyanis ezen kívül egy kellemes verseny- és pihenőcentrum lesz lassan a komplexumból, hiszen az uniós szabványnak megfelelő 16 boxos lóistálló mellett díjugrató pálya, bemelegítő pálya és fedett lovaglócsarnok is épül, amelyeknek már a helyét is kitűzték. Természetesen vendégház is dukál egy ilyen objektumhoz, amelyhez a jelentős támogatás mellett komoly önerőt is mozgósítani kellett. Mindezt a lehető legszerényebben mutatja meg Seiwerth Gábor a helyszín bejárásakor, és hosszasan mesél róla. Olyan támogatási és nagyobb részben saját pénzből valósul meg az összes beruházás – korábban alig remélt álmok mentén -, amelynek önrészét maguk állítottak elő tisztességes, kemény munkával, kockázatok felvállalásával és persze szakmai hozzáértéssel. Ma még csak épül az objektum, sorra újulnak meg a régi épületek, de már készek is vannak, amelyek alapján el lehet képzelni a közeli jövőt. Mindenesetre a családok már felfedezték a mérsékelt árakon hozzáférhető bérlovaglást, hozzák a gyerekeket, valóságos közösségi tér vált itt mindenki számára már most is elérhetővé. A tulajdonos pedig “elvegyül” a pónikkal játszó gyerekek és lovagló fiatalok között, sokan nem is ismerik, mire ő azt mondja, hogy így van ez jól…

 

Suffolk-nyáj

 

Az állattartás is megvalósult

A közelmúlt teljesen evidens felismerése eredményeként nemrég birkanyájak népesítették be az addig üresen álló hodályokat. A vetőmagüzem ocsúja, a ruderálék, kaszálók és vetett füvesek, a rozsos bükköny, valamint a lucerna és az országban is egyedülálló tetraploid maghozó vöröshere szénája miért menne veszendőbe, ha a juhok ezt kiválóan hasznosítják? – teszi fel a kérdést a tulajdonos. Nem kevésbé jól lehet hasznosítani a silóba betessékelt és eddig elvesző csemegekukorica-szárat és levélmennyiséget. A juhokat egy szakavatott erdélyi juhászember és családja vette pártfogásba – rövidesen a telepen lévő házuk is elkészül -, akiknek a keze alatt minden bizonnyal nyereséges lesz a tartás.

Emellett nem kisebb tervek vannak születőben, mint például a “hédervári juhsajt” projekt beindítása, amelynek előkészületei már folyamatban vannak. A Lacaune, mint jól tejelő fajta lesz a tejbázis alapja, amelyet igény szerint a Merino is kiegészít. A Suffolk pedig egyértelműen húshasznú állat, ennek megfelelően lehet gondolkodni majd a hasznosításáról. Egyelőre a gazdag szaporulat kelti fel mindenki figyelmét, hiszen naponta 4-5 bárány születik folyamatosan…

A birkák szállásának végében pedig helyet kaptak a sertések, amelyekből annyit tartanak, amennyi a saját célra, illetve alkalmakra fedezi a társaság szükségletét. Talán említeni sem szükséges, hogy mellékterméken, meg önköltségen számolt szemesen híznak, ahogy jó gazdáknál szokás…

 

Már üzemel a 16 boxos lóistálló

 

Üzlet az egész világ

Seiwerth Gábor szemmel láthatóan élvezi a vegyes gazdálkodás minden új elemét. Amellett, hogy a Lajtamag Kft. és a Saatbau Linz Hungaria Kft. között a közelmúltban létrehoztak egy nagy ívű és jövőre nézve mindenképpen gyümölcsöző kereskedelmi fúziót, mellette hasonlóan nagy jelentőséget tulajdonít a kisebb méretű üzleti sikereknek is. Ha két szalmabáláért kap egy helyi paraszttól egy bála jó minőségű szénát, akkor az jó üzletnek számít, és üzleti sikerként éli meg. Sváb gyereknek vallja magát, így vérében van az üzletelés és különösen a pénzzel való takarékos bánásmód. Ezt nem tagadja, sőt kifejezetten élvezi a kis üzleteket is, ha haszonnal járnak. A falu képe ugyan megváltozott, de Héderváron – ahol nem mellékesen alpolgármester is – a szóbeszéd azért járja. Nem mindegy tehát, hogy a szövetkezet jogutódjáról és vezetőjéről milyen vélemény alakul ki. Az entrée – a belépő – mindenesetre jól sikerült, hiszen a vásárláskor 400 milliót fizettek ki a helyi üzletrész-tulajdonosoknak. Most meg a falu fejlődik azzal, hogy a lovasbázis épül, ami a környékbeli gyerekeknek, felnőtteknek is elérhető árú lovaglást kínál.

Kibővült a horizont

Ahogyan a gazdasági lehetőségek engedik, a továbbfejlődésre, az ésszerű ötletek megvalósítására egyre több lehetőség kínálkozik – fogalmazza meg tapasztalatait Seiwerth Gábor. Érdekes módon amilyen bizalmatlanul viszonyultak és nehézkesen akartak pénzt adni a bankok a céginduláskor, most olyan kínálkozóak, sőt felajánlják szolgáltatásaikat. Ez mindenképpen hízelgő, mert nyilván megváltozott az adósi besorolás, és nagyobb lett a bizalom. Emellett számos pályázaton is indultak, szinte mindenütt, ahol csak lehetett, hiszen az önerő rendelkezésre áll. Feladatok vannak bőven, és további tervekből sincs hiány. Bármelyik szakterület, amivel foglalkoznak, minden támogatási pénzt felszívna, és talán nem haszontalanul – mondja.

Nagylánya, Anna (23) a Frankfurt-Kempinski háromnyelvű alkalmazottja, és aligha érdeklődik később is a mezőgazdaság vagy a magyar vidékfejlesztés iránt. Fia, Marci (21) viszont annál inkább, hiszen már most is megcsillogtatta üzleti képességeit, amikor a neki vetett 1 ha csemegekukoricából 600 000 Ft-ot árult ki sajátkezűleg, amikor megtudta hogy a bevétellel önállóan rendelkezhet. Kicsi lánya, Liza pedig 4,5 éves, akinek már a lovasbázison volt az első partija a közelmúltban.

Seiwerth Gábor ingázik a mosonudvari vetőmagüzem, a hédervári gazdaság és lovasbázis, valamint kül- és belföldi partnerei között. Rengeteget utazik, megállás nélkül hosszúnapozik, de tettei azt bizonyítják, hogy még bírja erővel, hovatovább élvezi is ezt az életformát. Szerencsére a munka terhének egy igen jelentős részét mindkét vállalkozásában megbízható kollégák vállára tudja rakni, így valóban a felső szintű szervezés, az üzletkötés tölti ki a munkaidejét, és közben a valóban értékes ötletek megvalósításán dolgozhat…

A vendégház végében készül a saját apartmanja, amelynek teraszáról reményei szerint szinte mindenhova ellát. Balról az egyik birkahodály, szemben a díjugrató és bemelegítő pálya, jobbról az élettel teli lovasistálló, majd hamarosan egy fedett lovarda funkcionális működését kísérheti figyelemmel egy kellemes hőmérsékletű sör elfogyasztása és a Mosoni-Duna felől érkező lágy fuvallat simogatása közepette. Míg a messzeségben balról a régi szövetkezet ódon épülete látszik, a még ideig-óráig megmaradó régi gépek rendszertelen halmazával, addig jobbról már az új lineár öntözőberendezések karcsú vonalai simulnak bele a Duna kék szalagját erdővel övező, csodálatos természeti környezetbe. Már ezért a látványért és a másoknak szerzett örömért is érdemes volt és lesz tovább dolgozni…