Az elmúlt húsz évben, pontosabban a rendszerváltozás óta a korábbi alapellátási kötelezettségen nyugvó, és relatív rendben folyó terménykereskedelem szép lassan a korrupció melegágyává változott.
Eleinte a liberalizált kereskedelemmel való ismerkedés jegyében és a külföldi cégekkel történő közvetlen kapcsolatépítéssel, a nagy magánüzletek ízlelgetésével teltek az évek. Hamarosan azonban, a minden üzleti szereplő számára közel hasonló külkereskedelmi feltételek ellenére, egyes cégek szemmel láthatóan nagyobb magabiztosságra és magasabb árakra tettek szert. Az üzleti életben gyakorlott szakemberek azonban tudták, érezték, hogy nincsenek jelentős különbségek az exportárak terén, ami lehetővé tette volna az indokolatlanul magas árképzést egyesek számára. A tisztességes módon és a kereskedelmi etika szabályai szerint működők rendre lekéstek emiatt a nagy üzletekről, a termelők pedig már-már hivalkodva mutatták a szerződéseiket, amelyek akár 10-15%-kal magasabb árakat tartalmaztak az átlagosnál. Ez csak az áfa-csalás módszerével működött, amit sokan kikövetkeztettek, de hosszú éveken keresztül senki nem tett semmit – a becslések szerint 20 milliárdos állami adóbevétel-kiesés ellenére sem – ennek felszámolása érdekében, miközben erősen sérült a kereskedelmi etika, a kisebb és becsületesen dolgozó kereskedők pedig nem bírták a versenyt, és sorra feladták tevékenységüket.
A kukorica és a napraforgó is érintett termény a fordított áfa tekintetében
Az ilyen magasabb áron történő vásárlással kitüntetett termelők részéről az öröm természetesen érthető volt, hiszen várták is az egyre többet ígérő kereskedőket, a minél nagyobb árbevétel és nyereség reményében. Ők nem vizsgálódtak, hogy melyik kereskedőnek miből telik akár 20%-kal is magasabb felvásárlási árra. A telhetetlen “üzletemberek” azonban nem elégedtek meg az áfa-csalással elért csinos nyereségükkel, néhányan még mohóbban álltak a terményüzletekhez, és az ár 50-80%-ának kifizetése – valamint az áru elszállítása – után eltűntek. Ezek az évente megtörténő események aztán óvatossá tették a termelőket, akik ezután már gyanakodva fogadták a távolról érkező és jelentősen magasabb felvásárlási árat ígérő “üzletembereket”. Az áfa-csalások ideje azonban ezzel nem ért véget, mert egészen napjainkig folytak – kisebb nagyobb önmérséklettel – a tisztességtelen haszonszerzésen alapuló üzletek. A múlt évben aztán az ország több pontján is lecsapott a vámkommandó, és kiderült, hogy a csalók egy bonyolult céghálózaton keresztül mezőgazdasági terményeket, főként búzát adtak-vettek, és útközben eltüntették, pontosabban zsebre tették az áfát az időközben erre szakosodott vállalkozások.
Remélhetőleg az idei évben ennek a terménykereskedelemben is vége szakad, az ún. fordított áfa bevezetésével. Ez a változás minden terményre nem vonatkozik, viszont a fő ipari, valamint tömeget adó növényekre igen; nevezetesen érinti a kukorica, búza, árpa, rozs, zab, tritikálé, napraforgó, repce és a szójabab forgalmát…
Fordított áfa, avagy mi a fordított adózás?
A fordított adózás egyszerűsítve azt jelenti, hogy az adót a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője fizeti meg az állam részére. Vagyis a számla az áfa felszámítása nélkül kerül kiállításra, és az adót majd a vevőnek kell megfizetnie.
A fordított adózás Magyarországon először 2006. január 1-jétől lépett életbe, amikor még csak a hulladékkereskedelmet érintette. Azóta az érintett termékértékesítések és szolgáltatások köre jelentősen bővült. A fordított adózás a fiktív adóalanyok által elkövetett visszaélések ellen jött létre, ugyanis mivel a fordított adózás alá eső számla áfa nélkül kerül kiállításra, így a vevő már nem tudja az áfát visszaigényelni, vagyis értelmét veszíti az ilyen ügyleteket érintő fiktív számlák kiállítása. A fordított áfa alkalmazásának pontos hatályát az áfa-törvény 142.§-a írja le részletesen. Fontos, hogy a fordított adózás csak belföldön nyilvántartásba vett adóalanyok (evás vállalkozásokat is ideértve) között alkalmazható! Abban az esetben, ha a kiszámlázott termék – vagy szolgáltatás – a fordított adózás hatálya alá tartozik, akkor a számlát kiállító feltétlen tüntesse fel a vevő adószámát, a számlát áfa felszámítása nélkül állítsa ki a vevő részére, továbbá tüntesse fel a számlán, hogy az áfát a vevőnek kell megfizetnie!
A bevezetése közel húszmilliárdos adóbevétellel kecsegtet
A lényeg tehát, hogy a vevő az áfát nem az eladónak, hanem az államnak fizeti közvetlenül, így nem lehet trükközni az áfa visszaigénylésével. Akár húszmilliárddal növelheti évente az állami adóbevételeket, ha bevezetik a nyilvánvalóan ésszerű “fordított áfát” a mezőgazdaságban. A gabonakereskedelemhez kapcsolódó csalások már-már a ’90-es évek rossz emlékű olajszőkítési botrányaihoz hasonló méreteket öltöttek, amelynek megakadályozása enyhén szólva is időszerű volt. A tervek szerint 2012. július 1-jétől indul az új rendszer, amely visszaadhatja a hitet tisztességes szándékú gabonakereskedők számára, és a versenyszférában is helyreállítja erőviszonyokat. Emellett szigorú nyilvántartási szabályokat is bevezetnek majd, ami a magyar gabonakereskedelemben a realitásoknak megfelelő – a valóban magyar földben megtermelt – árumennyiség mozgásának nyomon követését teszi lehetővé. Az új adózási rendszer zökkenőmentes bevezetése a gabonafronton szükségessé teszi a jó kommunikációs munkát is, hogy minden gabonavertikumi szereplő felkészülhessen a változásra.
A Gabonaszövetség is üdvözli a fordított áfa bevezetését
A Gabonaszövetség szerint a fordított adóztatás bevezetése esélyt ad arra, hogy erkölcsi értelemben egyértelműen megtisztuljon a gabonapiac. Mihelyt életbe lép a fordított adózás gyakorlata, úgy remélhetőleg azonnali hatállyal és automatikusan megszűnnek azok a vállalkozások, amelyek az áfa-csalásra szakosodtak, hiszen okafogyottá válik az eddig is illegális tevékenységük. Persze, hogy életbe léphessen a fordított adózási rendszer, ahhoz – ahogyan sok más területen is – az unió jóváhagyására is szükség van.
A gabonapiaci árrobbanás miatt az áfa-fizetési kötelezettség hatalmas anyagi terhet jelent. Nem véletlen, hogy az ügyeskedők éltek a nem kellően rendszabályozott lehetőséggel, és csaltak. Mégpedig nem kis haszonhoz jutva ezzel, hiszen a közösségi szabályozás szerint nem kell áfát fizetni, ha a felvásárló az átvett gabonát valamelyik másik uniós tagországban értékesíti. A feketézők ezért látszólag exportcélokra vettek árut, de azt végül itthon adták el, miközben az eladáskor felszámított áfát nem fizették be az államkasszába. Ha a gabona mellé vesszük az egyéb mezőgazdasági termények és termékek – a sertés- és marhahús, a baromfi, a zöldség, a gyümölcs – illegális, adózatlan forgalmából származó hiányt, akkor az áfa-visszaélések mértéke éves szinten akár a 100 milliárdot is elérheti. Óvatos számítások szerint a zöldség-gyümölcságazatban 40, a baromfi-, gabona-, hússzektorban pedig 30-30%-os lehet a feketegazdaság aránya. Csupán a gabonakereskedelemben ez azt jelenti, hogy az évi 12-14 millió tonna gabonából, kukoricából több millió tonna a feketekereskedelem csatornáin, “adómentesen” talál vevőre. A fordított áfa jelentősége tehát óriási, hiszen egy lépés lehet a feketegazdaság elleni küzdelemben, ami ugyan nem oldja meg teljes egészében a gondot, de mindenképpen tisztítja a piaci viszonyokat…
Számtalan válfaját ismerhettük meg az elmúlt húsz évben az ügyeskedésnek, de az egyik legnépszerűbb az a megoldás, amelynek értelmében csak papíron mozog az áru. Ez esetben fiktív menetlevelekkel, uniós dokumentumokkal igazolják, hogy megérkezett a termény a célországba, miközben az meg sem mozdult. A másik módszer, hogy az áru elhagyja az országot, majd tizenöt-húsz cég adja-veszi azt egymás között, és a végén visszaérkezik Magyarországra. A megtisztulási folyamatra váró szakemberek szerint az új szabályozásnak mindenképpen kettős haszna várható. Nevezetesen: jól jár vele az állam, hiszen nem lesz ennyi jogtalan áfa-visszaigénylés, de jól járnak a becsületesen üzletelő cégek is, mivel megszűnik a konkurenciának az a tisztességtelen versenyelőnye, amit az elcsalt áfa jelentett…
Nagy Zoltán
