2011 a szélsőségek éve volt a növénytermesztésben – 4.

Címke: , , ,
Kategória: Növénytermesztés

Lajtos János, Sárbogárd, családi gazdálkodó

A Mezőföldön öt évből egyet oda kell adni az időjárás szeszélyeinek

A Sárbogárdon gazdálkodó Lajtos János – családi gazdálkodó – területeinek mintegy 60%-a a sármelléki-sárréti mélyebben fekvő öntéstalajokon, 40%-a pedig a magasabban fekvő, jellemzően jól művelhető mezőföldi részeken található.

– Ahhoz, hogy a 2011-es gazdasági évet reálisan értékelni lehessen, visz-sza kell nyúlni egészen 2009 őszéig, amikor ideális körülmények között sikerült elvégezni az őszi munkákat a tápanyagpótlástól a talajmunkákig, és a következő év indulásáig teljes nyugalomjellemezte a gazdálkodás menetét. Ez a nyugalom valójában egy vihar előtti csendnek minősíthető ennyi idő távlatából, mert májusban átvette az időjárás az irányítást a gazdálkodás felett. Egymást érték a csapadékzónák, aminek következtében a búza és a repce kényszerbetakarítása egészen szeptemberig elhúzódott, óriási veszteségeket okozva.

A 2010-es év 1170 mm csapadékkal zárult, ami rekordnak számít, és emberemlékezet óta nem volt ilyen a térségben. A szokásos, átlagos meny-nyiség 480-600 mm közötti a Mezőföldön, de most ennek a duplája esett. Ez természetesen azt jelentette, hogy az őszi betakarítás is alaposan elhúzódott, és 2011 februárjában fejeződött be, az utolsó kukoricák levágásával. Ebből természetesen újabb bonyodalmak származtak, elsősorban a kukorica szállítási szerződésének nem teljesítése miatt, amit peres útra kellett terelni, és amely eljárás a mai napig nem zárult le. Az időjárás tehát felülírta a gazdálkodás menetét a kevéske közel 40 Ak-ás, illetve a gyengébb, 17-22 Ak-ás földeken egyaránt. A gyakorlat több évtized távlatából az, hogy öt évből egyet oda kell adni az időjárás szeszélyeinek – foglal állást realista módon Lajtos János.


– 2010 egyértelműen ilyen év volt, és persze óriási várakozás előzte meg ezek után a 2011-es gazdasági évet. Szerencsére amit az időjárás elrontott, azt helyre is hozta, és idén egészen jó eredmények születtek. A növénytermesztés szakmai értelemben persze soha nem lehet teljes, hiszen a klasszikus vetésforgó kialakításának az esélye sincs meg; azt jó ideje már a gazdasági kényszer határozza meg, és a vetésváltást a legnagyobb árbevételre kell megtervezni.

A vezető növénykultúra a kukorica, amellett pedig a napraforgó a “nyerő”. Az idei év őszén azonban már szükségesé vált az őszi búza vetése is, mert nem szerencsés, ha a kukoricának a napraforgó a váltónövénye. A talajművelési eljárásokra is egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni, a forgatásos, illetve forgatás nélküli megoldások körülményekhez igazított váltogatásával. Egy jó kukoricatermés után a szármaradványok tömege – ami akár 5-6 tonna/ha – bizony mindenképpen indokolja a szántást, amelyet elmunkálás követ. A napraforgó és búza tarlóját viszont forgatás nélküli műveléssel műveljük be, előbbit ősszel kétszer is érdemes kelésre bírni, hogy a következő évi vetésben ne okozzon árvakelést, és a gyomok is minél nagyobb számban pusztuljanak. Persze ezt tavasszal is érdemes még vetés előtt kétszer megismételni, a lényegesen tisztább kultúrák érdekében. Ez különösen a 2010. évi sok csapadék után volt indokolt, nem beszélve arról, hogy a talajok tömörödése még intenzívebben ment végbe, amit meg kellett szüntetni.

Sajnos egy ilyen csapadékos év után két másik is eltelik, mire a talajok vízgazdálkodását, fizikai állapotát és talajéletét rendbe lehet hozni. Ez kétségtelenül nagy odafigyelést követel, de a rendezőelv az, hogy “mindig azt kell elvégezni a földdel, amit éppen lehet” – a cél érdekében. Üzemszerűen ez persze nem megy, csak akkor, amikor a feltételek adottak a műveléshez. Akkor viszont két nap és két éjjel mennek a traktorok a megfelelő talajművelő géppel.

Az idei évben mindössze 230 mm eső volt október 20-áig, ami bizony erősen behatárolta a talajmunkák menetét. Már a tavasz is 250 ha szántatlan földdel indult, amit viszont akkor megszántani óriási hiba lett volna, mert a tavaszi szárazságban nem lehetett volna elművelni. A Simba gépekkel dolgozó angolok példáján elindulva jött az ötlet – és a gyors vásárlás is utána -, ami megoldotta tavasszal a talajművelési gondokat. Ennek köszönhetően a május 10-én elvetett napraforgó 3,2 t/ ha termést adott, és az október végén finiselő kukorica termésátlaga is megközelítette a 10 t/ha-t. A szántás viszont fizikai értelemben kétségtelenül durva beavatkozás a talaj fizikájába, ugyanakkor mégis talaj gyógyító művelet -fogalmaz Lajtos János -, és a tapasztalatok alapján a kukorica után nagyon üdvözítő. Nagyon sok téli csapadék befogadásáról kell felelősen gondolkodni, és erre a szántás a megoldás.

A növényvédelem szempontjából az idei száraz év a napraforgóban és a kukoricában sem okozott különösebb gondot – hiszen már mindenütt a posz-temergens kezelések dominálnak -, kizárólag a vegetáció szempontjából volt kevés az eső, hiszen a tenyészidőszak-ra mindössze 120 mm jutott. A korai vetéseknek egyáltalán nem kedvezett a csapadék eloszlása, de a késői vetések már virágzásban kaptak esőt. A szerencse is közrejátszott tehát abban, hogy mind a napraforgó, mind a kukorica szépen tudott fejlődni, jól hasznosította a tápanyagot, és nem volt egyszer sem légköri aszály, ami általában nagy kárt okoz ezen a vidéken.

Az őszi menetrend aztán a repcével indult, de ez az akarat és felkészülés ellenére nem sikerült, mert a szárazságban egyszerűen nem kelt ki. A helyén azóta már őszibúzavetés díszlik, majd a további vetések a kukorica után összesen 90 ha-t tesznek ki, amitől a jövő évben nem különösebben nagy termést, inkább elsősorban a vetésváltás megpezsdülését lehet remélni.

Ha utólag be lehetne avatkozni a 2011-es év növénytermesztési folyamataiba, akkor azért mindig vannak apróságnak tűnő technológiai elemek, amelyeket másképp végezne ez ember – így Lajtos János. – Ilyen például a fejtrágyázás, amelynél még több részletben kellene az adagok kijuttatni, a jobb hasznosulás érdekében, amíg az állományokba bele lehet menni. Ugyancsak fontos lenne a sorközművelést szorgalmazna, a tömörödött talajokon, ami a gyökérzet oxigénellátását segítené elő.

Összességében tehát a 2011-es gazdasági év úgy jellemezhető, hogy “soha rosszabbat!” Ez természetesen nem csak a termelési viszonyokra és terméseredményekre értendő, de a piaci viszonyokra is. Végre nem fil-lérezés folyt, és a terménynek ma is van tisztességes ára. Már nagyon régen várták a termelők ezt a helyzetet, amikor az árak jó terméseredményekkel párosulnak, hiszen ilyenkor van magas árbevétel, tisztes nyereség, és ekkor lehet a bővített újratermelésben gondolkodni. Persze ez a szituáció egyáltalán nem biztos, hogy konzerválható a következő évekre… Lajtos János igyekszik családi gazdaságában egyre precízebben gazdálkodni, elmozdulni egy biztonságosabb, jobban kiszámítható növénytermesztés felé, ami természetesen a költségek növekedésével is együtt jár. Ugyanakkor a terméseredményekben visszaköszön a gondoskodás, a tápanyag-visszapótlás alapossága, a talajművelés precizitása és a pontos növényvédelmi munka. Igaz, hogy növekednek a költségek -150-200.000 Ft/ha-nál járnak- de nyomukban az arányosnál is jobban nőhet az árbevétel és a nyereség, miközben ennél is fontosabb, hogy ez esetben csökken valamelyest a termelés kockázata, így van lehetőség a technikai felszereltség korszerűsítésére, a minőségi erő- és munkagépek beszerzésére, ami szintén egy kicsit közelebb visz a nagyobb termésbiztonság megteremtéséhez.

Ha a következő években hasonlóan alakulnának a termés- és jövedelmezőségi viszonyok, akkor a gyengébb adottságú termőhelyeken is egy kicsit jobban magához térhetne a magyar mezőgazdaság…

Nagy Zoltán



Ez a cikk a MezőHír 2011/11 - november-decemberi számában jelent meg.

SAATEN-UNION ŐSZI KALÁSZOSOK – 2015-BEN IS TÖBB TERMÉS, NAGYOBB TERMÉSBIZTONSÁG

Az éghajlat és a piaci környezet változásának következményei a hazai növénytermesztőket is új kihívások elé állítják. A hőmérséklet emelkedése, valamint a szélsőséges meteorológiai események gyakoriságának növekedése mellett az évjáratok közötti különbségek is rendkívül széles határok között változhatnak. A hosszabbodó aszályos periódusok mellett az enyhe telek által kiváltott, erőteljesebben jelentkező betegségnyomás veszélyezteti leginkább a hozamok további növelését, illetve a termésbiztonság és a jövedelmezőség fenntarthatóságát.

A növénynemesítők vándorgyűlése

Cegléden, a NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézetében tartotta idei vándorgyűlését a Magyar Növénynemesítők Egyesülete (MNE). Amint Dr. Bóna Lajos, az MNE elnöke elmondta, az idei szakmai rendezvény fő témája a Nagojai Jegyzőkönyv néven ismert nemzetközi jogi szabályozásról szóló ismertetés, illetve az ehhez kapcsolódó teendők, feladatok megvitatása. Ezután, mint más években is, a résztvevők a vendéglátó intézet szakmai munkájába kaptak bepillantást, az ott dolgozó kutatók előadásai révén.

Selyemkóró elleni védekezés 2014–2015-ben

Az özönnövény elleni küzdelemben a legnagyobb problémát a megfelelő védekezési lehetőségek hiánya okozza. A selyemkóró évelő növény, könnyen szaporodik magról és a gyökérsarjak segítségével egyaránt. Megfelelő védelmet csak a gyökéren keresztül is ható készítmények biztosíthatnak ellene. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a selyemkóró terjedését nem lehet egyszerű totális gyomirtó szerrel megállítani, azt szükséges valamiféle felszívódó és mélyen ható, pl. hormonhatású gyomirtó szerrel kiegészíteni.

Fajtákról, minőségről, intenzitásról – Kalászosbemutató Szegeden

Június 2-án, több mint háromszáz érdeklődő részvételével kezdődött a hagyományos búzatanácskozás és bemutató Szegeden, a Gabonakutató Nonprofit Kft. nagyelőadó teremmé átalakított magtárcsarnokában.

Augusztus a földeken

Minden évben így kezdődik a szezon a kereskedők, felvásárlók és a termelők között, de az idei esztendő megelőző elemzései sem kecsegtettek jó árakkal. A mezőgazdasági termények/termékek rég nem látott hosszúságú és mértékű árcsökkenési tendenciája a világméretű túltermeléssel függ össze leginkább. A készletek több terméknél is történelmi csúcson vannak. A mezőgazdaság képes ellátni a növekvő létszámú emberiséget élelemmel, az állandósult elosztási problémákról pedig nem igazán tehet. Szerencsére az éhezők száma is csökken, hiszen – az ENSZ adatai szerint – a tíz évvel ezelőtti szintnél 167 millióval vannak kevesebben: 795 millióan.

RAPOOL: Gazdaságosság a repcetermesztésben

A globális éghajlatváltozás szántóföldi kultúrákra gyakorolt hatása évről évre növekszik. Az időjárás egyre változékonyabbá válik, a száraz, csapadék nélküli periódusok egyre sűrűbbek és hosszabbak. E tendencia különösen a tavaszi növényeket sújtja, aminek következménye sok esetben drasztikus terméskiesés, a termésbiztonság jelentős csökkenése. Ez a legfőbb oka annak, hogy bizonyos kultúrák termesztése napjainkban igen nagy kockázattal jár.

SAATEN-UNION KALÁSZOSOK – ÉRTÉK ÉS INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN

A termelői igényekhez illeszkedő, körültekintő nemesítői munka és az egyedülállóan széles genetikai bázison alapuló, regionálisan elhelyezett adaptációs kísérletek, valamint a termelőkkel közösen folytatott tapasztalatgyűjtés együttes eredménye a SAATEN-UNION kalászosainak hazai térhódítása.

Gabonatartósítási módszerek: szárítás vagy szerves sav

Az állattartó gazdálkodók keresik a számukra biztonságos és gazdaságos tartósítási lehetőségeket. Köztudott, hogy a betakarított terményekben a természetes biológiai folyamatok nem állnak le, csak nagymértékben lelassulnak. A biológiai folyamatok hatására a takarmányokban lévő fontos tápanyagok egy része bomlásnak indulhat, így a termény táplálóanyag-tartalma romlik. A megfelelő tartósítás segítségével nemcsak a biológiai folyamatokat tudjuk megállítani, minimalizálni, hanem a penészgombák gátlásával a raktározás során keletkező mikotoxin-terheltsége is némileg csökkenthető a takarmányunknak.

A gabona hibridizáció története

A kalászosok termesztése i. e. 10 000 körül kezdődött; a növény nemesítése végigkísérte az emberiség történelmét, egészen napjainkig. Az 1850-es évektől jelentek meg a tudatos ivaros úton keresztezők; módszerük a kiválogatás volt, majd a 19. század második felében alakult ki a széleskörű, tudatos növénynemesítés szerte Európában és az USA-ban. A 20. század második felére kialakult az a fajtaválaszték, amelyik lehetővé tette az áttérést az extenzív termesztésről az intenzívre. Az 1910-es években pedig felfedezték a heterózishatást az idegentermékenyülő növényeknél, és ezzel elkezdődik az USA-ban a kukorica hibridnemesítése.

Ott folytattam, ahol abbahagytam

A lázadás korszaka, a saját egzisztencia megteremtése iránti vágy, a saját lábon állás igénye minden fiatal életében eljön egyszer. Lehet ebben itthon következő próbálkozás, de a külföldi munkavállalástól is sokan remélnek nagy lehetőségeket. S a kérdés, hogy ezt ki hogyan éli meg, tanul-e belőle, a szerzett tapasztalatokat tudja-e jól kamatoztatni? Azt válaszolhatjuk: bizonyosan, hiszen minden változás a fejlődést szolgálja.


Tovább...

31221