2011 a szélsőségek éve volt a növénytermesztésben – 2.

Címke: , ,
Kategória: Növénytermesztés

Kovács-Csomor Zsolt, Lajtamag Kft.

Kisalföldi-szigetközi növénytermesztési sikerek

– A 2010-es év növénytermesztése az ismert természeti anomáliák – a lezúduló, hihetetlen mennyiségű csapadék és az ebből adódó keserves őszi talaj-előkészítés – miatt jó mély barázdákat szántott szinte minden gazdálkodó arcára – így kezdi az évértékelő beszélgetést Kovács-Csomor Zsolt, a Lajtamag Kft. egyre bővülő szántóföldi ágazatának agronómusa, aki a szigetközi Hédervár térségében található közel 800 ha-os gazdaságot és annak növényvédelmét irányítja. Aztán azzal folytatja, hogy a kukorica egekben járó víztartalma, valamint a kétéltű harckocsik erényeit egyesítő kombájnok keserves küzdelme a betakarítással, a sárdagasztó gyurmázás talaj-előkészítésnek történő átkeresztelése gyászos 2011-et vetített elő a gazdák számára.

– A betakarítás elhúzódása, a belvízzel elárasztott területek jelentős növekedése és az ebből adódó talaj-előkészítési problémák egyenes következménye, hogy nem volt ritka a szeptember végi repcevetés, kritikus fejlettséggel télbe induló állományokkal. A kalászos gabonák vetésterülete a fent említett okokból kifolyólag pedig érezhető mértékben visszaesett.

A nem megfelelő őszi évkezdést azonban jól korrigálta a megfelelő 2011. tavaszi időjárás. Továbbá az is tény, hogy napjainkban jelentős számú technológiai elem áll a felkészült termelők rendelkezésére, amellyel befolyásolhatják a terméseredmények alakulását. Természetesen a mondat kellő alázattal megfogalmazott – hiszen mindnyájan tudjuk, hogy az eredményeink nagyrészt nem rajtunk múlnak – teszi hozzá realista álláspontját a szakember.

– A tavaszi munkák megkezdésekor már látható volt, hogy a kalászosok és a káposztarepce a szélsőségek ellenére megfelelően áttelelt. Az izgalmak a tél végén csúcsosodtak ki, mivel februárban volt egy hosszú, 2-3 hetes időszak, amikor jelentős hőingadozással éjszaka -10, -12 C°, nappal +4, +6 C° között változott a hőmérséklet. Főként a későn elvetett, 4-5 valódi levélzettel áttelelő repcék esetében okozott ez az időjárás némi bizonytalanságot. A tél elmúltával azonban láthatóvá vált, hogy az új hibridek igen sokat kibírnak, és a növekedésszabályzó készítményeknek is megvan a saját jól megérdemelt helyük a technológiai sorban.

A tavasz “eseménytelenül telt”, mindenki elvégezte rutinszerű feladatait, talán csak a csapadék mennyisége volt egy kicsit kevesebb a megszokottnál. Az elmaradó csapadéknak a kezdetek során még előnye is volt, hiszen ahol belvizes gondokkal, problémákkal küzdöttek, ott kimondottan jól jött, hogy legalább kukoricavetésig kiszáradtak és rendeződtek ezek a területek.

Április végén, május elején, a második fej trágya kiszórásának időszakában azonban már sok helyütt igen csak kellett volna egy kiadósabb eső.

A mi technológiai gyakorlatunk pont az ilyen évről évre ismétlődő időjárási gondok miatt alakult úgy, hogy második fejtrágyaként mind a repce, mind a kalászososok esetében folyékony nitrogén műtrágyát juttatunk ki. Az így kijutatott nitrogén hatóanyag jobban hasznosul, és nagyon látványos fejlődésbeli eredmények láthatóak rövid időn belül a területeinken – avat be a saját technológiai gyakorlatának egy szegmensébe Csomor Zsolt.

– A szárazabb periódus egész hosszan megmaradt, és éreztette hatását a kisalföldi térségben. A gazdálkodók egy jelentősebb része azonban már láthatóan az intenzívebb termesztéstechnológia irányába fordult minden jelentős kultúra esetében, és a magasabb műtrágyaadagokat kijuttatva a növényvédelmet is magasabb szinten művelve láthatóan kivédték a száraz peridus okozta terméscsökkentő hatásokat.

A szűkebb szigetközi régióban egy régi-új kultúra, a szója kezdte meg hódító útját, nem utolsósorban az új korai dupla és tripla nullás szójafajták elterjedésének köszönhetően. Az idei év pedig sikerként könyvelhető el itt a szójatermesztők számára, hiszen a stabil 3-3,5 t/ha-os terméseredmények figyelemre méltóak és nagyon biztatóak a szójatermesztési öv felső határán. Kétségtelen tény viszont, hogy a szokottnál is jobban oda kell figyelni a szója gyomirtása (pre-, poszt-kezelések alkalmazása), gombavédelme, de-szikkálása (a törtszem százalékos alakulása és a betakaríthatóság) során. Az első és a legfontosabb viszont a vetőmag kérdése, annak használati értéke (ép, csírázó szemek aránya), aminek fontos értékmérője a vetőmag felületére megfelelően felvitt nitrogéngyűjtő baktériumok optimális mennyisége.

Nem mehetünk el szó nélkül az utóbbi évek egyik régi-új slágernövénye, az árukukorica mellett. Az ára az utóbbi években igen kedvezően alakult, sőt az időjárási problémák miatt (jelentős nagyságú belvizes területek) is nőtt a kukorica-vetésterület nagysága. A tavaszi bomba áraknak és kitűnő szerződéskötési lehetőségeknek köszönhetően – 50-52.000 Ft/t – komolyan vették a gazdák a termelést, és a technológia során senki sem sajnálta a tápanyagot a kukoricától. Talán egy kicsit “elaludt” a gazdák egy része, és a “lesz még több is az ár”, illetve a sokat hangoztatott “ej, ráérünk még a kötésre” hozzáállás miatt a termések jelentős hányada már “csak” 50.000 Ft/t alatt lett lekötve és értékesítve.

A szigetközi és kisalföldi régió – az ország más termesztési körzeteivel ellentétben – kimagasló eredményeket ért el a kukorica terméseredményeivel. A10-12 t/ha májusi morzsolt eredmény teljesen általános volt még azokban a gazdaságokban is, ahol hosszú éveken keresztül a kukorica esetében csak 5-7 t/ha eredményekről beszélhettünk.

Az olajnapraforgó is a jól jövedelmező kultúrák közé tartozott az idei évben. A “résen levő” termelők a tavasz folyamán 100-120.000 Ft/t-ás kötéseket is realizálhattak, aki viszont sokat hezitált, az sajnos már “csak” 90-100.000 Ft/t-ás áron értékesíthetett. A napraforgó vegetációja során különösebb technológiai kórtani problémák nem merültek fel, így stabilan hozta a 2,7-3,7 t/ha közötti eredményeket.

A kisalföldi növénytermesztési régió jelentős hagyományokkal rendelkezik az aprómagvú kultúrák – facélia, mustár, olajretek, bíborhere – termesztésében. Az ezt megelőző évben a sok csapadék hatására fölmerülő problémák – gombabetegségek, betakarítási gondok – jelentősen csökkentették a hozamot és minőséget. 2011-ben viszont a facélia számára kimondottan kedvező volt a szárazabb május és június, ennek köszönhetően az eredmények kiválóak lettek. Általános jelenség volt az 500-600 kg/ha-os fizető súly, de nem egy termelő ragyogó arccal újságolta a 700-800 kg/ha-os elért eredményeket. Az 51.000 Ft/100 kg-os ár a facélia minimális technológiai ráfordításai ismeretében a legjövedelmezőbb növények közé emelte ezt a kultúrát. A mustár és az olajretek esetében is csak jó eredményekről számolhatunk be, az elért hozamok 1,1-1,7 t/ha-között szóródtak. A fent említett növények költségviszonyait, talajigényüket elő-vetemény hatásukat ismerve szintén a legjobb nyereséget hozó kultúrák között tartjuk őket számon – mondja Csomor Zsolt, az alternatív növények és az aprómag-termesztés avatott szakembere.

– Vissza kell térni néhány gondolat erejéig a térség két nagyon fontos kultúrájához, a repcéhez és az őszi búzához. Az őszi káposztarepce esetében a tavasz folyamán kitűnő áron lehetett kötéseket realizálni. Ebben az esetben is igaznak bizonyult, hogy a tavaszi, magas – 110-130.000 Ft/t-ás – kötéseket nehezen lehetett vagy éppen nem is lehetett felülmúlni a betakarítási szezonban. A terméseredmények tekintetében a repce a régióban stabilan hozta a 3 t/ha-os és nem ritkán 3,5-4 t/ ha-os hozamokat, tehát e növény esetében is elmondható, hogy kitűnőek a pozíciói, nagyon jó a jövedelmezősége. Egy nagyon fontos dolgot azonban meg kell említeni, nevezetesen, hogy: “csak az a repce jövedelmez jól, amely már átgurult a mérlegen”. A régiónkat a betakarítás előtti időszakban komoly jégverések sújtották, és helyszíntől függően ez akár 10-50%-os kárt is okozott. Ez ismételten felhívja a figyelmet a növénybiztosítások kötésének fontosságára, amely lehetőség a mi környékünkön éppen ezért nagyon felértékelődött.

A biztosítás némi biztonságot ad a termelők számára, de itt hívja fel a figyelmet Csomor Zsolt arra, hogy a terményértékesítési szerződése megkötésekor mindenki gondosan olvassa el a szerződését! A nagy felvásárlók jelentős része ugyanis tonnára köti a szerződést, és nem különösebben érdekli őket, hogy a gazdát milyen természeti kár érte! Ők bizony követelni fogják a lekötött termésmennyiséget, és ilyen esetben bizony komoly fedezeti vásárlásokba lehet belebonyolódni.

– Nem utolsósorban említést kell tenni a minden magyar ember szívéhez közel álló őszi búzáról, amely a már említett igen rossz indulási előjelek ellenére is kimagasló terméseredményeket adott a kisalföldi régióban. A nyugati határ közelsége miatt az ausztriai nagy felvevőpiacok igényeinek megfelelően a termelők nagy része a magas fehérjetartalmú – úgynevezett prémium búzákat – termeli. A felvevőpiac elvárásaira figyelemmel éppen ezért érdemes magas – 120-160 kg/ha hatóanyag – nitrogéndózisokat alkalmazni. Ennek előnyei most is egyértelműen megmutatkoztak, annak ellenére, hogy a búzabetakarítás második felében megérkezett csapadék a betakarítási időszakot egészen augusztus 10-ig elnyújtotta. A 100-150 mm-t is elérő csapadékmennyiség e fajták esetében nem jelentette automatikusan a takarmánybúzává történő leminősítést. Az első 100 mm-t ezek a prémium fajták még gond nélkül átvészelték, és a tételek 13-14%-os fehérjetartalommal, 26-32-es sikerrel, és 220 feletti esésszámmal lettek betakarítva. Köszönhető ez annak is, hogy a prémium fajtáknál a termelők a már említett magas nitrogéndózis többszörösen osztott kijuttatását szorgalmazták.

Az értékesítési árakra sem lehetett panasz, hiszen a jó minőségű, 14-15% fehérjetartalom feletti tételeket 50.000 Ft/t feletti áron lehetett eladni, de a 13-14% fehérjét tartalmazó tételek esetében is elérhető volt 48.000 Ft/t-ás ár. Természetesen a gyengébb paraméterű tételek esetében a szerényebb, 42-44.000 Ft/t-ás árfekvés dominált, ami szintén nem rossz. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a hozamok 5 és 7 t/ha között szóródtak. Éppen ezért az idén a termelőknek nem lehet okuk a panaszra…

A kalászosok esetében az is látható, hogy nem igen volt értelme a spekulatív célzatú tárolásnak, mert a betakarítási szezonban rugalmasabban és jobb áron lehetett gabonát értékesíteni, mint az év vége felé. A jelen helyzetben – novemberben – úgy tűnik, hogy nem igazán keresik a gabonát, vagy ha igen, akkor nyomott áron. Nem tudhatjuk, hogy ez a felvásárlók nehéz banki finanszírozási feltételeinek köszönhető-e, vagy ténylegesen elég búza van a piacon? Minden bizonnyal erre a kérdésre is meg fogjuk kapni a megfelelő választ az elkövetkező három hónapban – zárta évértékelését Kovács-Csomor Zsolt.

Nagy Zoltán


Ez a cikk a MezőHír 2011/11 - november-decemberi számában jelent meg.




%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-729

-=oOo=-