Hazánk kontinentális éghajlati viszonyai között a növénytermesztés minden évben újabb és újabb kihívások elé állítja a gazdálkodókat. Nincsenek receptek a biztonságos termelésre, nem lehet régi beidegződések mentén, két egymást követő évet “levezényelni”, sokkal inkább az állandó és naprakész alkalmazkodásra kell berendezkednie annak, aki a legkisebb kockázatokkal akar – természetesen nyereségesen – termelni.
A 2011-es év időjárási viszonyai is alaposan átrendezték a termelők elképzeléseit, hiszen már az előző esztendő dupla adag csapadéka, az őszi munkák kitolódása és elvégzésük akadályoztatása is sejtette, hogy szokatlan évindításra, sokkal több praktikus átrendezésre lesz szükség már a tavaszi munkakezdést illetően is. így is történt, hiszen nehéz volt a rendezvényeken, a médiában és a szakmai körökben nem meghallani azokat a szirénhangokat, amelyek már temették az idei évet. Hogy ez mégsem következett be – sőt nagyon kedvező terméseredmények és termelési sikerek kerekedtek ki a tenyészidőszak végére -, az éppen a kontinentális éghajlati zóna kitűnő kompenzációs adottságainak következtében előálló kedvező változásoknak tudható be. Persze, ez nem jelentette azt, hogy az ország minden termőtáján egy csapásra jóra fordultak a dolgok, hiszen mindig voltak és lesznek is jelentős különbségek, az egyes országrészek termőhelyi adottságaiból, éghajlati sajátosságaiból eredően. Összességében azonban egy olyan növénytermesztési év áll a gazdálkodók mögött, amelyik nagyon borúlátó módon indult, ugyanakkor sok helyen mégis nagyon szép eredményeket hozott. Erről olvashatnak az alábbi beszámolókban, amikhez gyakorló növénytermesztő szakembereket kértünk fel az ország egyes eltérő adottságú vidékeiről, hogy összegezzék ők is saját szempontjaik szerint a 2011-es évet annak érdekében, hogy reális összképet kaphassunk.
Nagy Zoltán
