Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera.), amely Észak-Amerikából származik, hazánkban 1995-ben jelent meg, s mára kártételével az ország egész területén veszélyeztetheti a kukorica termesztését. A kártevő jelenlétét, a rajzás alakulását csapdák segítségével észlelhetjük, követhetjük nyomon.
Mivel kutatócsoportunk jelentős szerepet vállalt az elmúlt évtizedben a kukoricabogár befogására alkalmas csapdatípusok kutatás-fejlesztésében, ebben a cikkünkben a napjainkban rendelkezésre álló csapdafajták lényeges tulajdonságait, jellemzőit, illetve azok alkalmazási lehetőségeit foglaljuk össze.
Hogyan működnek a csapdák?
A csapdák mindegyike valamilyen, a kukoricabogárra csalogató hatású ingert használ ki. A látási ingerek közül a legismertebbek az élénksárga szín különböző árnyalatai. A kukoricabogár, számos más rovarhoz hasonlóan, bizonyos mértékben vonzódik sárga színű tárgyakhoz.
A kémiai érzékszervekkel felfogható, csalogató hatású ingerek között találjuk a szexferomont, amely csak a hím egyedeket csalogatja. Egy további lehetőség szintetikus virágillat-anyagok alkalmazása, amelyek nőstényeket is és (kisebb mértékben) hímeket is csalogatnak.
A bogarak megfogására szolgáló csapdaszerkezetek aszerint csoportosíthatók, hogy milyen módon akadályozzák meg a csalogató ingerek hatására odarepülő rovaregyedeket a távozásban. A ragacsos csapdaalakok nem száradó ragasztóval bekent felületükön ejtik fogva a bogarakat; a ragacs-mentes csapdaalakok viszont varsaszerű szerkezeti kialakításuk segítségével tartják fogva a csapdába került bogarakat.
A fenti jellemzők gyakorlatban jól bevált kombinációin alapuló csapdafajták sajátságait mutatjuk be az 1. táblázatban.
Általában a ragacsos csapdák egyszerű felépítésűek és könnyen kirakhatóak. Hátrányuk azonban, hogy fogókapacitásuk behatárolt, a kukoricabogáron kívül igen sok, más rovarfajt
is megfognak (különösen a sárga színűek), tehát a fogások értékeléséhez elengedhetetlen bizonyos fokú rovarrendszertani szakismeret. Szabadföldi kezelésük a mindenhova odaragadó ragacsanyag miatt kényelmetlen és körülményes.
Minden ragacsos csapdára jellemző, hogy fogóképessége az idő folyamán változik (a ragacsos felület “ragadósságának” változása miatt, ami a befogott rovarok, növényi részek, virágpor, por, más időjárási tényezők hatásának eredménye — tehát általunk, a felhasználók által kevéssé befolyásolható és szabályozható), és emiatt csak “kvalitatív” előrejelzésre (amikor nem lényeges a mennyiségi viszonyok hű tükrözése) alkalmazhatóak (pl. észlelés).
A ragacsmentes csapdák fogókapacitása igen nagy lehet, hatékonyságuk nem változik az idő folyamán, így hosz-szabb időszakon, akár több éven át is használhatóak, de hátrányuk, hogy általában komplikáltabb szerkezetek, mint az egyszerű ragacsos csapdaalakok, és a csapdába került bogarakat valamilyen módon meg kell ölni (erre leginkább egy rovarölő szerrel impregnált háztartási molyirtó darabka megfelelő). Ugyanis ha órák hosszat élve hagyjuk őket, úgy a már befogott bogarak egy része megtalálja a kifelé vezető utat.
A hazánkban rendelkezésre álló csapdafajták
A PAL (átlátszó ragacsos “palást”) csapda (feromon csalétekkel)
A kukoricabogár nőstényei feromon kibocsátásával csalogatják magukhoz a hím egyedeket a párosodáshoz. A feromon szintetikus formában is elérhető, és csapdáinkban csalétekként hasznosítható. A feromonnal csalétkezett csapdák csak hím egyedeket vonzanak magukhoz, viszont rendkívül érzékenyek. Az ilyen csapdákat észlelési célokra a legjobb használni. A feromon mint csalogató inger hatékonysága magasan felülmúlja a sárga szín mint vizuális inger hatását, emiatt nem ajánlatos feromonnal csalétkezett sárga csapdákat használni. Sőt, ragacsos csapdaalakok esetében a sárga szín jelentősen csökkenti a csapda szelektivitását (a számos más, sárga színhez vonzódó rovar befogásának eredményeképpen). A CSALÓMON® PAL csapda a kukoricabogár megjelenésének észlelésére szolgáló, legszéleskörűbben használt csapda, már egy évtizede. A kukoricabogár európai terjedésére vonatkozó ismereteink zöme PAL csapdák fogásain alapul. A Diabrotica (QLK5-CT-1999-01110) EU projekt a PAL csapdát az EU-orszagokban a kukoricabogár észlelésére ajánlott csapdaformának nyilvánította.
A KLPfero+ (ragacsmentes “kalap”) csapda (feromon csalétekkel)
A feromonnal csalétkezett, ragacsmentes csapdatípusok közé tartozik a KLPf ero + csapda, amely a PAL csapdával összehasonlítva azonos érzékenységet mutat, de annál sokkal több bogarat képes befogni, továbbá jóval szelektívebb néhány beletévedő légyen, fátyolkán, stb. kívül gyakorlatilag csak kukoricabogarat fog.
A PALs (sárga ragacsos “palást”) csapda (virágillat-anyagos csalétekkel)
A kukoricabogár esetében számos, eredetileg tökvirágból izolált, de több más növényfaj virágillatában is előforduló vegyület mutat csalogató hatást a kifejlett bogarakra (mindkét ivarú egyedekre). A szintetikus virágillat-anyagos csalétket átlátszó, ill. sárga színű, ragacsos “palást” csapdákban kipróbálva azt tapasztaltuk, hogy a sárga szín, mint vizuális inger jelenléte fontosabb volt a nőstények számára, mint a hímek esetében; a nőstények fogásait szignifikánsan megemelte. Ezért a PALs csapda a nőstények fogására célzott, ragacsos felszínét sárga színűre készítettük (az alkalmazott sárga színárnyalat hasonló a PHEROCON AM amerikai gyártású színcsapda sárga színárnyalatához), és a csapdát szintetikus virágillat-anyagos csalétekkel láttuk el. Bár a legtöbb esetben a PALs csapda nem olyan érzékeny, mint a feromonos PAL, a PALs fő előnye az, hogy jelentős számban fog nőstényeket.
A csalétek nélküli sárga színcsapdák (pl. PHEROCON AM, PALs csalétek nélkül, stb.) érzékenysége jóval csekélyebb, mint a virágillat-anyagos csalétekkel ellátott PALs csapdáké, fogásuk nagyon bizonytalan. Észak-Amerikában valószínűleg azért használhatják pl. a PHEROCON AM ragacsos lapokat a kukoricabogár csapdá-zására, mert az ottani bogárpopulációk nagyságrendekkel meghaladják az Európában eddig kialakult populációk mértékét.
A KLPflor+ (ragacsmentes “kalap”) csapda (virágillat-anyagos csalétekkel)
A PALs-nek megfelelő ragacsmentes csapdatípus, a KLPflor+ csapda (amely szintén virágillat-anyagos csalétekkel van ellátva) ugyanolyan érzékenynek mutatkozott, mint a PALs, amennyiben az összes bogárfogást vettük figyelembe. Fogásában azonban nagyobb részarányban szerepeltek a nőstények. Jelenlegi ismereteink szerint a nőstény kukoricabogár fogására szolgáló csapdatípusok leghaté-konyabbika a KLPflor+ csapda, ami a legmegbízhatóbban jelzi pl. a nőstények szezonális megjelenését területünkön.
A VARs+ (ragacsmentes varsás) csapda (feromonos és virágillatanyagos csalétekkel együtt)
Különleges esetekben és célok érdekében ugyanabba a csapdába egyszerre helyezhetünk feromonos és virágillat-anyagos csalétkeket is, mivel a két típusú csalétek egymás hatását nem rontja le. Ebben az esetben a fogásban tapasztalt ivararány közel azonos lesz a környező bogárpopuláció természetes ivararányával. Ilyen, mindkét típusú csalétekkel ellátott csapda a VARs+ módosított varsás csapda, amely az első, kukoricabogár fogására szolgáló ragacsmentes csapda volt Európában.
Ugyanígy mindkét fajta csalétket egyszerre helyezhetjük el a KLP + kalapcsapdákba is, hasonló eredményt érünk el vele. Ragacsos típusú csapdákba nem célszerű mindkét fajta csalétket egyszerre elhelyezni, mert mivel a ragacsos csapdák fogókapacitása csekélyebb, a csapda túl gyorsan telik meg, és így a ragacslap cseréje túl gyakran válik szükségessé.
Mikor, melyiket használjuk?
A csalétek nélküli sárga ragacsos lapok csalogatóképessége rendkívül gyenge, alkalmazásuk csakis igen nagy populációsűrűség esetén jöhet szóba.
A tárgyalt csalétkes csapdatípusok alkalmasságát a 2. táblázat mutatja, a leggyakoribb előrejelzési helyzetek függvényében.
Köszönetnyilvánítás
Az eredmények alapjául szolgáló kutatás-fejlesztést részben a NKFP07-A3-KUKBOGMV pályázat támogatásával végeztük. A szerző hálás köszönettel tartozik mindazoknak, akik az összefoglaló alapját képező kutatások egy vagy több szakaszában közreműködtek: Furlan L. (Olaszo.), Gazdag T., Horváth E, Ilovai Z., Imrei Z., Manojlovic B. (Szerbia), Sivcev I. (Szerbia), Szarukán L, Szeredi A., Tomasek I. (Szerbia), Tóth V, Ujváry L, Vörös G., Vuts J.
Dr. Tóth Miklós MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
