Abonyban tradíció a repcetermesztés

Címke: , , , , , , , , , , , ,
Kategória: Növénytermesztés

Kovács István Abonyban élő családi gazdálkodó 270 ha-on foglalkozik növénytermesztéssel. Kárpótlási és részarány földek kerültek a birtokába, majd vásárolt is hozzájuk, így emelkedett a művelhető területe. Bérleményekkel alakult ki a családi gazdaság mai mérete, de főfoglalkozásként csak 2006-ban kezdhette meg a gazdálkodást. Elkötelezett mezőgazda, aki korábban a helyi Kossuth Tsz, majd a jogutódként működő Kossuth Rt. főagronómusaként dolgozott.

Nem kétséges, hogy szereti a hivatását, hiszen minden kérdésben naprakész, így most csak az alaposság és precizitás érdekében adja össze a vetésterületi adatokat. Ebből derül ki, hogy a négy ipari növény termelésére rendezkedett be, amiből 60 ha a repce. Korábban mustár, cukorrépa, mák és őszi árpa is szerepelt, de ezek – elsősorban a piaci bizonytalanság miatt – kikoptak a termelésből.

Kovács István családi gazdálkodó

A telephelyén takaros rend árulkodik arról, hogy a családi gazdaságot felelősen vezeti. Folyamatosan igyekezett a nyereséget visszaforgatni a gazdaságba; tárolót épített, erő- és munkagépeket – Massey Ferguson és Landini – szerzett be, de mobil szárítót is vásárolt már, hogy az önállóságát minél jobban biztosítani tudja. Most éppen a cukorrépa diverzifikációs támogatás elbírálását várja, amely 40%-os uniós támogatásra jogosítaná. Tervei közt egy jelentősen nagyobb másik síktároló felépítése – amelynek helyét már kitűzték – és kétféle vetőgép vásárlása is szerepel. Kovács István úgy fogalmaz, hogy szeretne még komfortosabban berendezkedni, amihez a gépesítés elengedhetetlen feltétel. Ragaszkodik a jó minőségű gépekhez: így a Vaderstad tárcsa mellé Rapid és Monosem vetőgépet tervez. A nagyjából 1 ha területű bekerített telephely – a komfortos szolgálati-szociális épülettel – egyre esztétikusabb, „farmosabb” benyomást kelt, és minden kétséget kizáróan jelzi a családi vállalkozás profilját.

Becőmustra

A családi gazdaságot lányai és unokái alkotják, és ez a jelleg csakis erősödhet, ahogy cseperednek a gyerekek. Értük, nekik szól a gazdálkodás, amellett, hogy Kovács István szemmel láthatóan nagy lelkesedéssel és élvezettel végzi a napi, sokszor kimerítő munkát. Terepjárójával – amelyen kimondatlanul is látszik, hogy a munkaeszköze – 62 évesen is versenyzőket meghazudtoló sportossággal közlekedik, mert hiszen nem az utazás számára a fontos. Szeretne minél előbb a célpontjához odaérni, minél többet látni a határban, és a szakmai dolgokkal törődni. Nem mellékesen jegyzi meg, hogy finanszírozást semmire nem vett fel, önerősen termel. A szabadpiacon szeretné a legjobb árat realizálni terményeiért, de nyilvánvalóan nem az aratást követően, hiszen a múlt évi termés nagy része is idén tavasszal talált gazdára, tehát a családi gazdaság anyagi értelemben stabil alapokon áll…

Helyzetjelentés a földekről

A szakmai állásfoglalását azzal kezdi, hogy átlagosan 30 Ak-ás, semleges kémhatású, „jóindulatú” területeken – mezőségi vályogtalajokon – gazdálkodik az abonyi határban, így a földek minőségére nem lehet panasz. Az idei negatív szenzációt jelentő csapadékkal azonban meggyűlt a gondja, hiszen statisztikai adattal szolgálva mondja, hogy 250 mm hullott egy hónap alatt, ami félévnyi mennyiség a helyi viszonyokhoz képest. Már áprilisban is 11 munkanap esett ki, a május pedig katasztrofálisnak bizonyult, mert 3 hétig esély sem volt a földekre menni a vizek miatt… Ebben a térségben eddig mindig a csapadékhiány limitálta a termést, például a múlt évben az április-májusi mennyiség 1, azaz egy mm volt összesen. Most alaposan igyekezett helyrehozni az időjárás, amit hosszú éveken keresztül elrontott, csak sajnos ez így többet ártott, mint használt. ..

Repcét mindig termesztettek errefelé

Annak ellenére, hogy a Gerje-Perje sík nem kifejezetten repce termő táj, mindig foglalkoztak repcével az itt gazdálkodók. Az élt a köztudatban, hogy a repcét el kell vetni, és le kell aratni, különösebb nagy törődés nélkül. Általában a gyengébb termőképességű területekre vetették, és viszonylag jó termést vártak és kaptak is tőle, miközben a jó elővetemény jellegét igyekeztek megbecsülni, hiszen a gabona jelentősen nagyobb termést adott utána. Kovács István 32 éve dolgozik Abonyban, de minden évben vetett repcét nagyüzemi viszonylatban, és 2 t/ha alatti terméssel ritkán terveztek, sőt inkább a 3 t/ha-hoz jártak közelebb. Akkoriban, a magas erukasav-tartalmú repcék termesztése idején, ez igen komoly eredménynek számított, hiszen az országos átlag – 60.000 ha vetésterület viszonylatában – 1,5 t/ha körül mozgott.

Az intenzív fajták és technológia megjelenésével a helyzet megváltozott, mert sokkal bonyolultabb és költségesebb lett a termesztés. A négyszeresére nőtt repce-vetésterület következtében alaposan felszaporodtak a kártevők és a kórokozók is, amelyek megelőző távoltartása bizony jelentősen megnövelte a költségeket.

Az idei évben a vetésterület jelentős része, mintegy 1/3-a is kipusztult ebben a térségben, mert a gyenge kelést nem követte a növény megerősödése, és a tél során sok kifagyás történt. A megmaradt állományok viszont szép terméseredményt hozhatnak, hiszen állományuk kiegyenlített, becőkötésük jól sikerült…

Termesztési praktikák és költségek

A repcetermesztés szemlélete és gyakorlata az utóbbi években sokat változott. Egyre többen látják be, hogy a repcetermesztésre már az elővetemény termesztésénél fel kell készülni. Ez azt jelenti, hogy a búzákat olyan hatékonyan kell gyomirtani, hogy azok a gyomok már ne fertőzzenek a gabona után következő repcében. Ez a legolcsóbb megoldás – a totális gyomirtás – a repce tisztántartására, amiről nem szabad megfeledkezni. Ha repcében kell gyomirtást végezni, az legalább a háromszorosába kerül, mert az egyszikűek, a búza árvakelés és a kétszikűek külön kezelést igényelnek, vagy a poszte-mergens szert kell használni, ami nem éppen olcsón és kockázatokkal végezhető – fejti ki véleményét Kovács István. S ha már a költségeknél tartunk; a hibrid vetőmag, de a fajták ára is meglehetősen borsos lett, úgy 15-18.000 Ft/ha-ra rúg. Nem véletlenül nyúlnak sokan a fajtákhoz, hiszen a saját magfogás egyre inkább terjedőben van, amit természetesen csávázva vetnek vissza a termelők, és a fajtaoltalmi díjat is inkább megfizetik, ha kell.

Kovács István röviden kiragad néhány technológiai elemet a gyakorlatából; ezek szerint a búza elővetemény betakarítása után azonnal megtárcsázza a kiváló minőségben dolgozó Vaderstad Carrier-rel vagy a Vogel-Noot szántóföldi kultivátorral a talajt, hogy a maradék víztartalmat megőrizze. Ez 25 cm mély lazítást jelent, amit tömörítés követ. Ezek után esélyt kapnak a gyomok a kelésre, majd az alapműtrágyázást és magágykészítést követően indulhat a vetés, augusztus végén, szeptember legelején. Ha kevés csapadék hullik is augusztus végén, így akkor is elegendő kapilláris víz áll a kelő magok rendelkezésére. A vetés Amazon vetőgéppel történik, követő hengerezéssel, de ha valóra válik idén a vásárlás, akkor ebben az évben már a 4 m-es Rapid vetőgép veti a repcét.

Reális célokért, következetesen

Ősszel gyomirtásra nem volt szükség, tavasszal pedig az egyik tábla egyszikűgyomirtása volt indokolt. A regulatorok szerepe viszont egyre inkább elfogadott, mert ősszel a gyökérnyak erősödését segítik, tavasszal a növény felesleges felnyurgulását gátolják – mindenképpen jobb így a növény fejlődési dinamikája, ami a nagyobb terméseredmény alapja. A tavaszi, legalább három növényvédelmi beavatkozás pedig a kártevők és kórokozók ellen, valamint a jó egészségi állapot biztosítására hivatott – és ettől már nyugodtabb az ember, mondja a termelő. A szárormányos, a fénybogár migrációja gyakran kiszámíthatatlanul gyors, tehát nagyon ébernek kell lenni – szükség esetén öt-tíz nap múlva ismételve a kezelést – a sikeres védekezés érdekében. A becőormányos talán gyengébb ellenfél, de nem szabad a kártételét lebecsülni, különösen, ha kedveznek számára a körülmények. Persze hátradőlni az utolsó szem betakarításáig nem lehet, mert – különösen idén – a nyári zivatarok, jégesők még mindig okozhatnak kellemetlen meglepetéseket.

Minimum 3 t/ha-os termés a kitűzött cél

A technológia betartása igen felelős és pontos munkát igényel, így bosszantó, hogy ezzel együtt sem lehet számottevően nagyobb terméseredményt elérni, mint a régi időkben. Ennek magyarázata persze sokféle lehet, hiszen a kártevők és a kórokozók sokkal nagyobb számban vannak jelen, mint korábban. A vetőmag drágább, ugyanakkor a fajták és főleg a hibridek sokkal kényesebbek, nagyobb törődést igényelnek. Lehet, hogy Abonyban a termőhely sem igazán alkalmas a termésrekordokhoz – az idei évet kivéve – túl száraz időjárási viszonyai miatt. Óriási hőmérsékleti ingadozások voltak idén is, júniusban, a nagy esők után közvetlenül. A 15-18 C° után másnap 30-34 C°-os perzselő hőség következett, amit a növény nagyon nehezen tolerált. Az igazán jó termőhelyekre Európában a tartósan hűvös, csapadékos időjárás jellemző, ezért tudnak 4 t/ ha fölé menni a termésszintekkel – hasonlítja össze a termőhelyi sajátosságokat Kovács István. Rekordtermés aligha lesz tehát az alföldi termőhelyi viszonyok között – éppen az ilyen hatalmas hőmérsékleti ingadozások és sok csapadék esetén az alattomosan támadó fehérpenészes szártőrothadás, illetve a fómás megbetegedés miatt. A késői felismerés és a zárt állományban szinte lehetetlen védekezés és nem utolsó sorban az idei kiköltekezés azonban aligha tesz lehetővé már bármilyen beavatkozást. Ez okozza majd sokaknak az idei csalódást, mert az ígéretesen nagy termés talán nem is lesz olyan nagy… Kovács István realista, és így a 3 t/ha-os terméssel megelégedne, sőt, ha már 150 tonna biztosan és jó minőségben kerülne be a magtárba, azzal is kiegyezne…

NZ.

A még üres tároló

Ez a cikk a MezőHír 2010/07 - júliusi számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-6t

-=oOo=-