Agrárhírek a nagyvilágból

Címke: , , , ,
Kategória: Egyéb

A KAP-kiadások 2 milliárd euróval meghaladták a tervezettet

A Bizottság legfrissebb adatai szerint a KAP 2009. évi tényleges kiadásai több mint 2 milliárd euróval meghaladták a költségvetésben előirányzottat. Ez elsősorban a tej- és gabonaszektorban alkalmazott, a termékárak drasztikus csökkenése nyomán szükségessé vált piaci intervenciókra vezethető vissza.

A költségvetés túllépése azonban még így is alatta maradt a Bizottság „előzetes fgyelmeztetésének”, amely még 2,28, illetve 2,56 milliárd eurós túlköltést vetített előre.

A tejszektorra az előirányzottnál mintegy 230 millió euróval kellett többet költeni, mivel a rendkívül alacsony felvásárlási árak intervenciós vásárlásokat és exporttámogatásokat tettek szükségessé. A gabonaszektorra 25 millió euróval fordítottak többet a tervezettnél, mivel az árpa és a kukorica esetében szintén intervenciós vásárlásokat kellett alkalmazni. Első látásra úgy tűnhet, hogy a területalapú támogatási séma is hozzájárult a túlköltéshez, ez azonban legfeljebb jelentéktelen mértékben felel meg a valóságnak. Mindezt 2008 szeptemberében, a 2009. évi költségvetés elfogadásakor lehetetlen volt előre látni.

A fentiek ellenére a Bizottság kifejezésre juttatta, hogy ebben az évben még nem kívánja alkalmazni a Pénzügyi Fegyelmi Mechanizmust (FDM), azaz a költségvetést túllépő szektoroknak nem kell büntetéstől tartaniuk. Erre többek között azért nincs is szükség, mert az EU teljes 2009. évi költségvetésében (valamennyi ágazatot fgyelembe véve) 2,25 milliárd euró megtakarítás mutatkozik, a KAP 2010. évi költségvetésébe pedig – a halászati és környezetvédelmi kiadásokkal együtt – 59,689 milliárd euró van beállítva, ami 300 millió euróval kevesebb a kötelező plafonértéknél.

Kép

Ciolos a KAP diverzifkálását tervezi

Április 12-én Dacian Ciolos mezőgazdasági biztos újságíróknak nyilatkozva kifejtette, hogy 2013 után a Közös Agrárpolitika (KAP) további reformjára van szükség, messzemenően fgyelembe véve az egyes tagországok, illetve régiók eltérő termelési adottságait és fogyasztási szokásait. Emellett a különböző termelési modelleknek lehetővé kell tenniük az élelmiszer-termelési célok, valamint a környezetvédelmi és társadalmi célok egymás mellett történő megvalósítását. A jelenlegi fázisban Ciolos idő előttinek tartja a 2013 utáni KAP költségvetésének részleteiről folytatandó vitákat, viszont hangsúlyozza, miszerint a direkt kifzetések rendszerének felülvizsgálata révén el kell érni, hogy a támogatások elosztása a lehető legigazságosabban történjék, aminek egyik eszköze a nagy farmoknak fzetendő támogatások mértékének a csökkentése lehet.

Ciolos április közepén megnyitotta a KAP jövőjének nyilvános vitáját, amelynek első szakasza június közepéig tart, és a következő négy, legfontosabb kérdés körül bontakozik ki:

– Miért van szükség a Közös Európai Agrárpolitikára?

– Melyek a mezőgazdaság legfontosabb céljai?

– Miért van szükség a KAP reformjára, és hogyan lehet biztosítani, hogy az megfeleljen a társadalom elvárásainak?

– Milyen eszközökre van szükség a jövő agrárpolitikájához?

Az új biztos szerint a KAP további alakításához meg kell szerezni a közvélemény támogatását, ami legkönnyebben a mezőgazdaság által biztosított „közjavakra” való hivatkozással érhető el. A környe-

zetvédelmi célok fontossága mellett ugyanis Ciolos a mezőgazdaság élelmiszer-termelő funkcióját tartja elsőrendűnek.

Az első konkrét számok (elképzelések) a 2013 utáni támogatásokról

Az EU hivatalos állásfoglalását a Közös Agrárpolitika fő irányairól és sarokszámairól csak több hónap múlva hozzák nyilvánosságra, egy dolog azonban már most bizonyosra vehető: a területalapú támogatások (SFP) jelenlegi sémája alapos újragondolásra szorul. Az is világos, hogy mindkét jelenleg alkalmazott pillért fenn kell tartani. A tagországok azonban egyelőre messze vannak attól, hogy egységesen képzeljék el a folytatást. Két politikai tényező ugyanis amellett szól, hogy az SFP rendszert a jelenlegi formában lenne célszerű megőrizni. Egyrészt a Közös Agrárpolitika új változatának indokolhatónak kell lennie az európai közvélemény előtt, másrészt pedig a 12 új tagország egyre hangosabban tiltakozik a támogatási arányok számukra hátrányos alakulása, a megkülönböztetés ellen.

A támogatási szintek kiegyenlítése azonban nem biztos, hogy igazságosabb helyzetet teremtene bár – egyszerűsége révén – uniós szinten több millió eurós adminisztrációs költségmegtakarítással járhatna együtt. Ugyanakkor viszont egy ilyen módosítás aligha tekinthető igazságosnak, mivel – bevezetése esetén – pl. a Görögországnak járó támogatás több mint 50 százalékkal csökkenne, az egyik legszegényebb tagországnak, Bulgáriának pedig 67 százalékkal kevesebb jutna, miközben Lettország viszont a jelenleginél 61 százalékkal többet kapna. Emellett a javaslatban szereplő új rendszer torzításokat eredményezhetne az egyes szektorok között, nevezetesen a kertészetnek 70 százalékkal nagyobb nyereséget biztosítana, viszont 15 százalékkal csökkentené a tej szektornak járó támogatást, ami jelenleg szóba sem kerülhet.

Fentiek alapján a tagországok a Bizottsággal együtt későbbre halasztották az új támogatási rendszerről kialakítandó döntést.

Az új rendszer esetleges bevezetése után az egyes tagországoknak járó támogatásokat az adott országok GDP értékeihez viszonyítva az előző oldalon látható táblázat szemlélteti.

Valóban meg kell-e duplázni a világ élelmiszer-termelését 2050-ig?

Mint ismeretes, a FAO korábban megjelent tanulmánya szerint 2050-ig a világ jelenlegi élelmiszer-termelésének a megduplázására, a fejlődő országok mezőgazdaságában pedig évi 61,6 milliárd eurós beruházásra van szükség ahhoz, hogy a Föld 9,1 milliárd főre szaporodó népességét megfelelő meny-nyiségű élelemmel lehessen ellátni. Az Egyesült Királyság Talajtani Társasága (Soil Association) azonban „Vaskos hazugság az élelmiszer-termelés megduplázásáról” című, közelmúltban megjelent kiadványában kétségbe vonja a FAO megállapítását, és a FAO saját számadataival cáfolja annak egyes tételeit. A Társaság szerint a termelés 70 százalékos növelése elegendő lehet.

A FAO elismeri, hogy az élelmiszerárakkal való operálás eltorzította a számításokat. A hús- és tejtermékek egységára ugyanis jóval magasabb az egyszerűbb termékekénél (pl. a gabonafélékénél), így a kibocsátás értékben kifejezett növelése, illetve növelési igénye jóval kisebb mennyiségi növelést takar. Ugyanakkor a FAO-tanulmány a 2000. évi árakat vette alapul – amelyek tíz év elteltével jelentős korrekcióra szorulnak -, ráadásul rendszeresen felfelé kerekítette azokat.

A Társaság szerint a FAO-tanulmány adatainak elfogadása azzal a komoly veszéllyel jár, hogy olyan erőltetett termelésre kényszeríti a kormányokat, amely nehezen valósítható meg a környezetvédelem és az élelmiszer-biztonság fenntartható fejlesztésének keretein belül. „A FAO adataival visszaélve a kormányok és a miniszterek elzárják előlünk annak lehetőségét, hogy az élelmiszereket olyan módon állítsuk elő, amint az bolygónk és az emberi egészség biztonsága szempontjából kívánatos lenne” – olvasható a kiadványban. Nem fogadhatók el a FAO-nak a „nyugati stílusú étkezési szokások gyors terjedésére és az élelmiszerek nagymértékű pazarlására vonatkozó adatai sem. A Társaság kitér továbbá arra, hogy – amint a bioélelmi-szerek világszerte növekvő népszerűsége is mutatja – a korszerű táplálkozás alkalmazásával és a megtermelhető élelmiszerek ésszerűbb elosztásával a Föld lakosságának élelmiszer-ellátása 2050-ben is megoldható lesz.

Az EU új állategészségügyi törvénye

John Dalli egészségügyi biztos egy áprilisi rendezvényen kifejtette, hogy a Közösség kidolgozás alatt álló és várhatóan a jövő évben elfogadásra kerülő új állategészségügyi törvénye az állatbetegségek megelőzésére, nem pedig a betegségek gyógyítására, illetve az azok által okozott károk csökkentésére helyezi a fő hangsúlyt. Az új törvény emellett lényegesen egyszerűsíteni kívánja a jelenlegi állategészségügyi szabályozást, csupán a legfontosabb közös célokat fogalmazva meg, és kiiktatva a tagországokra háruló „felesleges terheket”.

A kérdés tudományos, szociális és jóléti kihatásai mellett külön tanulmányban fogják kielemezni a várható közös költségeket, mivel az állatbetegségek az utóbbi években a tagországokban komoly károkat és termeléskieséseket okoztak. Dalli hangsúlyozta, hogy az új szabályozás – teljesen lefedve a fontosabb állatbetegségek nyomonkövetését, megfékezését és felszámolását – összhangba kívánja hozni az EU és az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) rendelkezéseit és intézkedéseit. Ezen belül kiemelt figyelmet szándékoznak fordítani a BSE betegség teljes visszaszorítására és esetleges újbóli megjelenésének megakadályozására.

Ugyancsak fokozott gonddal kezelik és ellenőrzik az állatjóléti előírások megtartását, mivel az nagymértékben hozzájárulhat az állatbetegségek megelőzéséhez és az egészséges táplálkozásnak, illetve a fogyasztók igényeinek leginkább megfelelő állati termékek előállításához.

Kép

Hírek az Európai Unióból

Csehország

A cseh mezőgazdasági minisztérium becslése szerint az ország gabona-vetésterülete a jelenlegi szezonban kereken 1,5 millió hektárt tesz ki, ami mintegy 2 százalékkal alatta marad az előző évi értéknek. Ebből az őszi vetések 986.000 hektárt (a tavalyinál 33.000 hektárral kevesebbet), a tavasziak pedig 513.000 hektárt foglalnak el. A tavaszi gabonák közül a legnagyobb csökkenés egy éven belül az árpa vetésterületében következett be. Jelentősen (közel 20%-kal) növekedett viszont a kukorica vetésterülete (109.000 ha-ra), az olajrepcéé pedig 5 százalékkal (371.252 ha-ra) emelkedett. A gabonanövények az ország teljes vetésterületének 60 százalékát foglalják el; közöttük a legfontosabb a búza marad, amelyet több mint 800.000 hektáron termesztenek. Az elmúlt évben Csehország 7,83 millió tonnás, viszonylag nagy gabonatermést takarított be, amely azonban 6,4 százalékkal elmaradt a 2008. évitől. Ez év márciusában a gabonaárak nagyon alacsonyra süllyedtek az országban; a malmi búzáért 2.744 koronát, azaz 107,8 eurót, az árpáért 2.148 koronát, azaz 84,4 eurót fizettek tonnánként. Ennek következtében a termelők egyre nagyobb készleteket ajánlanak fel intervenciós raktáraknak.

A csehországi gabonaintervenció alakulását a táblázat mutatja.

Kép

Franciaország

Az Agreste statisztikai ügynökség adatai alapján a baromfivágások száma Franciaországban 2010 februárjában az előző év hasonló időszakához képest 9 százalékkal nőtt, és elérte a 61,5 millió állatot, illetve a 138.372 tonnát.

Ugyanakkor az ország baromfhús-importja ez év januárjában 13 százalékkal növekedett, exportja pedig 6 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A két legfontosabb beszállító ország Hollandia és Olaszország volt, ahonnan a franciák az egy évvel korábbinál 17 százalékkal többet vásároltak. A francia export az EU tagországokba 16 százalékkal csökkent (ezen belül az Egyesült Királyságba 23 százalékkal kevesebbet sikerült eladni), harmadik országokba viszont 4 százalékkal növekedett.

Franciaország baromfhús-terme-lésének és -forgalmának alakulását a táblázat mutatja.

A francia elemzők szerint az otthoni fogyasztásra szánt libamáj-értékesítés 2009-ben az előző évihez képest 7,5 százalékkal növekedett az országban, és elérte a 8.800 tonnát. Franciaország, mint a világ legnagyobb libamájtermelője 18.200 tonnát állított elő ebből a termékből, ami 5 százalékkal alatta marad az egy évvel korábbi mennyiségnek, ezért azt 4.228 tonna importtal pótolták. Franciaország a libamájexportból 36 millió euró bevételre tett szert, bár az export mennyisége 18 százalékkal kisebb volt a 2008. évinél. A libamáj egyébként jellegzetesen francia termék; a megtermelt mennyiség 80 százaléka az országon belül kerül elfogyasztásra. A libamájtermelés egyébként összesen 30.000 főt foglalkoztat, és árbevétele eléri az 1,7 milliárd eurót.

Kép

A francia libamájtermékek exportját a táblázat mutatja. Érdekessége, hogy Magyarország is vásárol francia libamájat, holott a forgalom évtizedeken keresztül ellenkező irányú volt.

Agrár Európa

Ez a cikk a MezőHír 2010/06 - júniusi számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-5Q

-=oOo=-