Alkalmazkodás a változó klímához

Címke: , ,
Kategória: Növénytermesztés

Magyarország kontinentális éghajlati viszonyai évszázadok óta tartogattak meglepetéseket a mezőgazdasággal foglalkozók számára. A szélsőségektől sem mentes időjárási anomáliák következtében gyakran került veszélybe – esetenként meg is semmisült – a termés, és állandó maradt az izgalom a földből élő gazdák számára – egészen a mai időkig.

Ezt a függőséget természetesen nem lehet megszokni, de együtt kell vele élni évről évre, és ezt az érintettek, mint állandó nehézséget, nagy fegyelemmel tudomásul is veszik. Nem vagy nehezen veszik viszont tudomásul az összes , a gazdálkodással összefüggő egyéb tényező bizonytalanságát, amit az emberek képesek befolyásolni, irányítani, hiszen az élelmiszertermelés sikere közös érdek kellene, hogy legyen. Éppen elég az elemekkel megküzdeni – mondják a földből élők -, miért kell a már szinte minden szegmensében manipulált, spekulánsok által irányított piac kiszolgáltatott és elnyomott részeseivé válni a tisztességesen elvégzett munka és a magas kockázatviselés ellenére? Ezek az összefüggések, gondolatok már jó ideje jelen vannak és munkálnak a hazai gazdálkodók fejében, miközben egy új és eléggé kiszámítható jelenség is kopogtat az ajtajukon. Ez pedig a globális felmelegedés következtében egyre jobban érzékelhető klímaváltozás, amelynek kezelése, illetve az ehhez való alkalmazkodás további energiákat von el, sőt hamarosan átrendezheti a vetésterveket, és a földhasználat ésszerűbb szervezését teszi szükségessé.

2008 augusztus eleje: a kukorica a szárazságtól szenved Békésben

Kongresszus elé vitték

Felelősen gondolkodó mezőgazdasági szakemberek, klímakutatók meteorológusok, közgazdászok ítélték meg – az empirikus úton is jól érzékelhető változások hatására – a helyzetet úgy, hogy elég volt az asztalfióknak készülő tervekből, most már idehaza is határozott országgyűlési intézkedésekre van szükség annak megakadályozására, hogy Magyarországon víz- és élelmiszerhiány alakuljon ki. Ez a bátor és konkrét megfogalmazás kell ahhoz, hogy végre történjen valami érdemi az „Aszály és szárazodás Magyarországon” című konferencián. Hogy sikerül-e magyar kutatóknak felvenni a versenyt az extrém időjárással, azt a következő évek intézkedési és cselekvési programjai függvényében lehet majd megítélni. A huszonnegyedik órában vagyunk – fogalmaznak még sarkosabban az aggódók -, amikor még „van módunk arra, hogy alkalmazkodjunk, ellenkező esetben meghalunk”.

A konferencia résztvevőinek célja, hogy az országgyűlés hozza meg a szükséges döntéseket, határozzon a „Nemzeti Víz- és Élelmiszer-ellátási Létbiztonság Programról”, ezzel védje meg Magyarország polgárait az elkerülhetetlenül bekövetkező szárazodás következményeitől, a víz- és élelmiszerhiánytól. Természetesen azt senki nem állítja, hogy a kedvezőtlen következmények egyik napról a másikra következnek be, de a folyamat elindult, és megállíthatatlannak látszik. Az elő-készületek, a programok, konkrét cselekvési tervek elindítása azonban nem várathat magára, mert minden késedelem a gyerekeink életesélyeit és jövőjét veszélyezteti.

Nem csak kontinentális szélsőség

Az állásfoglalás szerint napjaink és a közeljövő várhatóan beköszönő aszályai nem azonosak az elmúlt évtizedekéivel, mert a globális felmelegedés alapjaiban változtatja meg egyes területek éghajlati tulajdonságait, így például nyilvánvalóvá vált, hogy a Kárpát-medence szárazodási zónába került. Sajnos az aszály a korábbi időkkel ellentétben már nem csak mezőgazdasági problémává lép elő, hanem az egész nemzetgazdaságot érinti. Ennek megfelelően nagyon fontos feladat lesz a lakosság felkészítése a változások következtében szükséges alkalmazkodásra.

A klímaváltozás következtében veszélybe kerülhet hazánk víz- és élelmiszerellátása is, annak ellenére, hogy Magyarország vízgazdálkodási viszonyai imponálóan jók nemzetközi összehasonlításban, továbbá talajadottságai is kiválóak. Ugyanakkor ezek az adottságok, lehetőségek is végesek, és csak akkor maradnak továbbra is ilyenek, ha ezeket okosan és főképpen fenntarthatóan használjuk. Ennek érdekében szükséges és elengedhetetlen az együttgondolkodás, mert a természeti erőforrások sajátosságai nem engedik azt, hogy diktátumszerűen gondolkodjunk.

Magyarországon eddig is megfigyelhető volt, hogy vannak kifejezetten aszályos területek, ahol a mezőgazdaságban dolgozók „saját bőrükön” tapasztalhatták már, hogy milyen nagy az ember felelőssége. Az egyre agresszívebben jelentkező természeti hatások mellett ugyanis az ún. túlhasználat és a szennyezés is pusztítja a talajokat, és ezek jelenléte esetén ugyanolyan költségek mellett csak csekélyke terméssel lehet számolni. A gazdaságtalan termelés pedig ellehetetleníti a termelőket, akik felhagynak szeretett tevékenységükkel, mert képtelenek belőle megélni. A világ népessége pedig a jósoltnál is nagyobb mértékben fog növekedni a jövő-ben, pedig már ma is több mint egymilliárd embernek nem jut megfelelő minőségű ivóvíz és élelem.

Már az aszály sem a régi

Az MTA Talajtani és Agrokémiai Bizottsága és a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács szintén állást foglalt a klímaváltozás várható kedvezőtlen hatásaival és a következményekkel kapcsolatban. A szárazodás folyamata ugyanis nem csak mezőgazdasági, hanem mű-szaki kérdéseket is felvet, hiszen ennek következményeként eltűnik a talajélet, tönkremegy, megsüllyed a talaj, ami az épületeket is veszélyezteti. Nagyon kevés intézkedés történt eddig az aszályosodás ellen, hiába a sok elkészült program, „nem sokat látni belőle”. Pedig már az aszály sem a régi – mondják a mezőgazdászok, hiszen gyakrabban és súlyosabban jelentkezik. Ez pedig előrevetíti a kedvezőtlen változásokat, a termelés színvonalának visszaesését, és ebből eredően a lényegesen kevesebb élelmiszer-alapanyag előállítását. A politikai és gazdasági élet vezetői egyelőre nem veszik eléggé komolyan a figyelmeztető jeleket, és az egyre hangosabban megfogalmazott elvárásokat. Konkrétan úgy hangzik a kérdés, hogy: mikor lesz végre számon kérhető végrehajtási utasításokkal ellátott aszálystratégia Magyarországon? – Erre vár választ a mindenkori kormány döntéshozóitól a közelmúltban megtartott konferencia szakmai közönsége és a fent említett, joggal aggódó szakmai-tudományos szervezetek.

Jégverés Győr-Moson-Sopron megyében, 2008 augusztusában

Mire számíthat a mezőgazdaság?

A riasztó terméskiesésekkel járó aszálykárok megelőzése, illetve rendezése érdekében egy olyan hathatós, termelőpárti cselekvési tervet várunk, amely orvosolni képes a visszatérő problémát. Önhibájukon kívül kell veszteséget elkönyvelniük aszály esetén a termelőknek, aminek elkerülése érdekében nem lenne haszontalan először is az öntözés fontosságát hangsúlyozni, és azt tevőlegesen segíteni gépekkel, ingyenes vízjogi engedélyekkel, stb. A jelenlegi vetésterület mindössze 5%-át képesek öntözni a termelők egy olyan országban, ahol hatalmas vízgyűjtőterületről érkezik a víz, szinte korlátlan mennyiségben. Pazarló bőkezűséggel engedjük elfolyni, és nem használjuk ki az ebből eredő előnyöket. A víztárolással kapcsolatosan is komoly teendők vannak, de mindenáron minden vízmennyiséget tározni is oktalanság lenne, kiváltképpen hogy drága objektumok sincsenek erre a célra elegendő számban. A legjobb víztározó – mint ismeretes – a talaj, és ezt sokkal jobban kellene kihasználni, ésszerű és következetes vízmegőrző talajművelési eljárások, technológiák alkalmazásával.

200 ezer hektárra van öntözési engedély, de még a felén sem használják ki ezt a lehetőséget, és csak bízni lehet abban, hogy a 2011-es magyar európai uniós elnökségben – amelynek egyik fontos témája a vízgazdálkodás lesz -nagyobb teret kap a klímaváltozás hatásainak vizsgálata.

Továbbá bátrabban kell változtatnunk a vetésszerkezeten, mert a változó helyzetben a növénytermesztésünk többre hivatott, mint négy-öt ipari növény termelése. Bővíteni kell a termelt növények számát, előtérbe helyezve fajonként a szárazságtűrő fajtákat és különösen a pillangós növényeket – első helyen a melegigényes szóját és az értékes előveteménynek számító takarmánynövényeket, mint a csillagfürtöt, lóbabot, borsót -, kiváltva az eddig jelentős arányban importból származó fehérjehordozókat. Érdemes a nemesítési eredményeket figyelemmel kísérni, hiszen a nemesítő szakemberek előbbre járnak, mint a gyakorlat, és a száraz viszonyokra nemesített fajtákat keresik már évek óta. A megváltozott klimatikus viszonyok között ezek szerepe felértékelődik, és a terméskiesések elviselhető határokon belül tarthatók.

Bölcsességeket mondani, azokat leírni persze a klímaváltozással kapcsolatban bőven lehet. Ez már évek óta folyamatosan megtörténik, de most már más kell. Komplex, ám az ország egyes térségeire lebontott cselekvési tervre van szükség annak érdekében, hogy ne ismétlődhessenek meg, illetve mérséklődjenek a korábbi aszálykárok, és a veszélyeztetett térségekben gazdálkodók ne válhassanak olyan kiszolgáltatottá a száraz időjárásban, mint az eddigi ilyen évjáratokban. A változás visszavonhatatlan hatásait ők – a mezőgazdasági termelők – érzik leginkább közvetlenül: a megélhetésük van veszélyben, ha nem kapnak ehhez az egyébként majdnem kilátástalan harchoz segítséget. Ha az ő sorsuk – legalábbis egyes termőhelyeken – megpecsételődik, annak persze közvetve az élelmiszer-termelés látja kárát, beláthatatlan következményekkel. Csak remélni lehet, hogy az intézkedés nem késik tovább, és a preventív célú csomag időben érkezik…

NZ.

Ez a cikk a MezőHír 2010/01 - januári számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-4B

-=oOo=-