Hajszálon múlik

Van, amikor minden csak egy hajszálon múlik. Legyen szó egy ígéretes randevúról, életről-halálról vagy a vonatra való felszállásról, netán egy jövőnek szóló befektetésről.

Az ember lépten-nyomon ezekbe a döntést és cselekvést igénylő helyzetekbe botlik. Válságos világban s izgalmas térségekben (Közép- és Kelet-Európa és ennek kombinációi remekül megfelelnek ezeknek a kritériumoknak) mindennek hatványozott az esélye.

Vonattal utaztam, s szerintem idejében elindultam otthonról, s az utolsó kocsi peronjára sikerült is felkapaszkodnom. Sikerült, de közben mi minden történt? Az indulóban lévő helyi járatú busz utazásra utaló magatartásom ellenére sem nyitotta már ki a kedvemért az ajtót. Így a következővel az átszállás helyére csak annyival később érkeztem, hogy közelről láthattam a villamos hátulját. Így a jegyvásárlásra és a peronműveletekre maradt öt percem. Két pénztári sorba állhattam volna, egyforma volt a hosszuk. Tétre menő választásom sikeres volt, azonnal kiléptek előlem. A másiknál bonyolult viszonylatokra és esetekre vonatkozó kérdések-válaszok özöne tartott volna fel. Szerencsém volt.

A vonaton visszasegíthettem a világnak, amit értem tett. Feltettem a csomagtartóra az idős hölgy kofferkuliját, s leszálláskor a lépcsőn is levittem. Természetesen. A kalauz sem maradt ki a nap kihívásaiból. A mellettem ülő vak férfi kérésére vállalta, hogy a megbeszélt állomáson segít neki leszállni. A most elő-ször erre utazó, s útját egy közbülső állomáson megszakító diáklány pedig udvariasan megkérdezte, hogy mit kell tennie ez esetben, hogy a folytatásban bele ne fusson egy kiadós büntetésbe. A helyszínen és azonnal elkészült a kézzel írott kis, kalauzi „menlevél”.

Mentőöv

Napjainkban különösen sokszor találkozhatunk a gazdaságban is olyan esetekkel, amikor nagyon picin múlik a folytatás esélye. S itt nem számít, hogy a kritikus helyzetbe került ember vagy cég mennyire ludas a kialakult helyzetért. A jókor jött segítség vagy akár a vakszerencse aranyat ér.

A Délmagyarország „Mentőöv a Mórakertnek” című cikkében olvasottakat e gondolatok jegyében választottam ki. „Az állam nyújt segítő kezet a régió 9 termelői értékesítő szervezetének, köztük a mórahalmi Mórakertnek is, mivel a Datész Zrt. 1,6 milliárd forintos forráshoz jut. A tőkeemelés 135 millió forintos ösz-szegét és a tagi kölcsönt a 9, Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyei tészt (a Mórakertet is) tömörítő Datész Zrt.-nek az állami tulajdonú Regionális Fejlesztési Holding Zrt. utalja át, amely 75 százalékos tulajdont szerzett a cégben. 465 millió forint tagi kölcsönt is nyújt, a piaci kamatozásnál kedvezőbb feltétellel. Hasonló nagyságú a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. által néhány héten belül folyósított hitel is – jelentette be Gráf József…

Vagyis az állam megmenti az ország első elismert termelői értékesítő szervezetét, a 770 tagot tömörítő Mórakertet, amely tavaly év végén komoly veszélybe került. Több száz beszállítójával – termelőkkel, fuvarozókkal, vetőmagos, növényvédő szeres cégekkel – szemben mintegy kétmilliárd forintos tartozást halmozott fel…

A kormányzati mentőöv feltétele volt, hogy a Datész olyan üzleti tervet dolgozzon ki, amely garantálja, hogy a szövetkezetek 5 év alatt mintegy 11 százalékos hozammal visszafizetik a tőkét, valamint 15 éves futamidővel a forgóeszközhitelt…

Nem a válság miatt került bajba a Mórakert. Nógrádi Zoltán polgármester szerint kockázati tényezőt jelentett, hogy a tész tagjai minden termék értékesítésével foglalkoztak, nem specializálódtak. Előnytelen pozícióban voltak a piacon: csak a Mórakert 4 milliárd forintot fizetett visszatérítésként az áruházláncoknak, hogy azok árusítsák termékeiket. Gyors növekedést értek el, amely gyors fejlesztést követelt, ehhez saját forrás híján bankhitelt kellett igénybe venni. Ezek a lehetőségek is beszűkül-tek. Szerinte az állami segítség nélkül megszűnt volna a szervezet gazdasági tevékenysége.

Fejlesztés és kölcsön

A vázolt területre vonatkozó, több lapban is megjelent hír szerint mintegy 200 milliárd forint áll rendelkezésre a kertészeti ágazat fejlesztésére az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program forrásaiból – mondta Bittsánszky János, a Kertészeti Tanács elnöke az MTI-nek Budapesten egy háttérbeszélgetésén.

„A fejlesztési források fele-fele arányban származnak uniós, illetve nemzeti forrásból. A fejlesztések során elsőbbséget élveznek az ültetvényfelújítások, -korszerűsítések, valamint a fedett termesztési felületek, így a fólia- és üvegházak területének növelése.

Kifejtette: emellett szeretnék elérni, hogy az országban szinte mindenütt rendelkezésre álló geotermikus energiát könnyebben fel lehessen használni a kertészetekben. A Kertészeti Tanács elnöke aláhúzta: az ágazat árbevétele jelenleg évente mintegy 500 milliárd forintot tesz ki. Ennek 60 százalékát a zöldség-gyümölcs ágazat adja. A fennmaradó hányadból a szőlészet és a borászat 90 milliárd, a dísznövénytermesztés 60 milliárd, a gyógynövénytermelés pedig mintegy 50 milliárd forinttal részesedik.

Bittsánszky János szerint ahhoz, hogy a kertészeti ágazat a fejlesztések nyomán a lehetőségeit kihasználhassa, el kell érni, hogy a kertészeti vállalkozások könnyebben juthassanak banki kölcsönökhöz.

Ezreknek milliárdok

A Népszabadság cikkében szintén egy, a jövőnek szóló befektetésről esik szó. „Több mint 36 milliárd forint kifizetésére már kötelezettséget vállalt az MVH az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretein belül idén meghirdetett mezőgazdasági gépvásárlási támogatás jogcímre beérkezett és kedvező elbírálást nyert támogatási kérelmekre. A támogatások elnyerésé-ről szóló határozatok már postázták. Egyébként a július 15-én lejárt határidő-ig 5284 kérelem érkezett hozzávetőlegesen 39 milliárd forint támogatási igénynyel. A 36 milliárd forintnál valamennyivel nagyobb összeget összesen 4830 gazdálkodó igényelte. A 2009. évben a támogatási kérelmekhez kapcsolódó kifizetési kérelmek benyújtásának határideje azonban módosul. Az eddigi október 31-ei határidő helyett a vonatkozó kifizetési kérelmek benyújtására nyitva álló idő-szak várhatóan november 30-ig meghosszabbításra kerül.

Nagy a gond

S még mielőtt a sikerpropaganda uszályába kerülnék, észhez térít egy elgondolkodtató, beszédes című cikk (Tömött magtárak, pincék mellett a tönk szélén állunk) a Szabad Földből.

„Nagyon nagy baj van a mezőgazdaságban: a gazdasági válság igazából most érte el az ágazatot, amelyet tetéz a hitelezés szinte teljes leállása és a termékpiac teljes pangása. Szinte nincs olyan része az ágazatnak, amely ne veszteséget termelne ebben az évben. Átfogó intézkedést kell hoznia sürgősen a hazai és a brüsszeli agrárirányításnak, hogy a tömeges csődtől, felszámolástól megmentse a gazdálkodókat – állapította meg ülésén a Magyar Agrárkamara elnöksége.

Hónapok óta pang a gabona, a gyümölcs, a tej piaca, ehhez csatlakozott most a szőlő és az alma, illetve a repce és a napraforgó. Az árak nyomottak, a bevétel nem fedezi a kiadásokat – már ott, ahol van értékesítési lehetőség. A termelők többszázmilliárd forint árbevétel-csökkenést szenvednek el tavalyhoz viszonyítva. A bevétel elmaradását nem lehet pótolni külső forrásból, azaz hitelből sem, mert a bankok nem adnak kölcsön. Annak ellenére nem, hogy a Magyar Fejlesztési Bank keretein belül elméletileg 50 milliárd forint áll e célra rendelkezésre…

Hiába vannak tele a magtárak, a pincék, a gyümölcs- és zöldségtárolók, a terményt értékesíteni alig lehet, azt is csak nyomott áron, veszteséggel. A megyei agrárkamarák elnökei ezért újabb javaslatokkal egészítették ki korábbi felvetéseiket. Így a gabonapiac stabilizálása érdekében felszólítják a magyar kormányt, hogy az állami Concordia Közraktár Zrt., illetve a TIG Zrt. kezdjen az MFB forrásai felhasználásával gabonafelvásárlásba. Néhány százezer tonna termény megvétele már vélhető-en beindítaná a piacot, emelné a mostani nyomott, tonnánként alig 20-26 ezer forintos árakat, azaz valami pezsgést hozna a gabonavertikumban. Továbbá megerősítették korábbi álláspontjukat, miszerint Brüsszelnek ismét intervenciót kellene alkalmaznia a kukorica esetében is…

A gond akkora, hogy a jövő évi termést veszélyezteti: a termelők kényszerből ott takarékoskodnak, ahol nem lenne szabad: a szokásosnál jóval kevesebb műtrágyát, növényvédő szert és fémzárolt vetőmagot használnak az őszi vetések során. Ez pedig azt jelenti, hogy eleve kisebb termésre lehet számítani jövőre. Számos cég a tönk szélén áll: hiába a termény a tárolókban, a pincékben, a pénzük benne áll. Ugyanakkor a korábban felvett hiteleket törleszteni kellene, de bevétel hiányában nincs miből.”

Bénázás helyett

A Népszabadság cikkének kivonatával csak jelezni szeretném, hogy konkrét esetekben kell észlelni, ha szakad a cérna. Példa erre a hányatott sorsú tejágazat. „Az uniós bizottság 9 hónapja képtelen olyan változtatásokat hozni, ami segítene a tejgazdálkodókon, ezért a magyar agrárkormányzat nem vár tovább, és október 16-a után előrehozza a jövőre esedékes támogatások kifizetését – jelentette ki Gráf József agrárminiszter a Kaposvári Állattenyésztési Napokon. A tejtermelők megkapják teljes egészében azt a keretet is, ami a krízisalapból az ország rendelkezésére áll a piaci feszültségek kezelésére. Ez az előrehozott kifizetésekkel együtt literenként 22-24 forintos támogatást jelent – mondta a miniszter.

Gráf József kifejtette: egy év alatt drasztikusan csökkent a tej ára, ami miatt már minden országban tiltakoznak a termelők. Hozzátette: a magyar kormány meglépte azt, amit a mozgástere megengedett. Most harcolunk azért, hogy Brüsszel is észhez térjen és megértse, hogy ezt a problémát nem a tagországoknak kell kezelnie – tette hozzá.

Tóth Szeles István

Ez a cikk a MezőHír 2009/10 - októberi számában jelent meg.