Gabonaövezet vagyunk…

Miután meglehetosen lassan integrálódunk az Európai Unióba, eközben legalább megtanuljuk a kötelmeinket, de még nem eléggé tudunk élni a lehetoségeinkkel.

Az világosan látszik már, hogy messzemenőkig alkalmazkodni kell az uniós gazdasági folyamatokhoz, és mivel a magyar termékek – a méreteinknél fogva és a mennyiségeket illetően – nem meghatározóak, ez a külső hatás fokozottan érvényesül. A gabonapiac az egyetlen talán, ahol a legtöbb keresnivalónk van, ahol legjobban érvényesíthetnénk érdekeinket, hiszen egyre inkább elfogadott, hogy az EU gabonaövezetének részét jelentjük. Nem feltétlenül a 16-18 millió tonna termésmennyiséggel, hanem annak minősé-gével, a nemesítői háttérrel, a termesztéstechnológiával és az évszázados termelői tapasztalatokkal. Sajnos méreteinknél fogva és a gazdasági kiszolgáltatottságunk miatt a vevőink diktálhatnak, és kényük-kedvük szerint fitymálják a jobbnál jobb minősé-gű búzatételeket, amelyekhez hasonló javító minőséget bizony másutt nem nagyon találnak. Ha erős gazdaságunk lenne, ezeket az előnyöket bizonyosan nem így, hanem sokkal jobban ki lehetne használni.

Gyakran csak fél napokat engedett dolgozni aratáskor a visszatéro esőzés

Miért vesszük fel a kesztyűt?

Az egyébként is gyengélkedő állattenyésztésünkben dolgozók már megtapasztalhatták, hogy a tej-, a húsmizéria után egy külföldről pénzelt és irányított alapítvány néhány embere képes tönkretenni egy évszázados magyar hagyományt és annak gazdasági hozadékát. A libatenyésztőkről van szó, akik a közelmúltban szenvedő alanyai voltak egy ízléstelen akciónak, amelynek eredményeképpen sikerült az idegen érdekek érvényesítése, és a magyar libamáj háttérbe szorult. Egyébként pedig a hazai mezőgazda-sági termékek mindegyike, ill. a hazai termelés a konkurencia figyelő szemei előtt zajlik, és akkor avatkoznak be, amikor az érdekeik ezt megkívánják. A magyar érdekérvényesítés, a termékek védelme egyszerűen nem műkö-dik, aminek ékes példája a jelenleg is forrásban lévő fuzárium-ügy. Az elmúlt mintegy húsz évben, amióta a fuzáriumfertőzésre, ill. a mérgező to-xinjára felfigyeltek, nem volt kirívó példa arra, hogy nyomon követték volna a humántermékekben a jelenlétét. Valószínűleg azért, mert nem is volt határérték feletti a toxintartalom. Mindenesetre a konkurencia – akik nem akarják a magyar gabona további térnyerését – fogást talált az összességében és több év átlagában is kiváló magyar terméken. Ezt a hírt természetesen a sajtó – annak is a kevésbé avatott, szakmailag képzetlen része – azonnal felkapta, és a nemzeti érdekekre való tekintet nélkül, a végtelenségig ragozza. Egészen addig, amíg Európa legutolsó szegletében is átveszik a regionális lapok és hírközlő csatornák ezt az egyébként belső magyar ügyként kezelhető hírt. Minden az aratás előtt került napvilágra, ami megalapozza a külföldi vevők óvatosságát, az árak letörését, a piac alapos össze-zavarását, de hiszen ez is lehetett valakik célja az egész akcióval. Az elretten-tő hírekre éhes magyar média teljesítette a saját érdekeinek megfelelő tervet, sikerült egy malom – bevizsgált és elkülönített, valóban enyhén fertőzött és tévesen felhasznált – búzatételét országos problémaként beállítani, és a világ felé kikürtölni. Az nem számít, hogy ezzel a hazai nemesítő szakembereket, a termelőket, a forgalmazókat lehetetlen és magyarázkodásra kötelezett helyzetbe hozták, hogy rengeteget ártottak, ártanak a magyar gabonatermelés hírnevének és a magyar fogyasztóknak. Egy tapolcai élelmiszeráruházban otthonkát viselő, hetven körüli bevásároló nénik egymást arra figyelmeztették, hogy a lisztes zacskón jól nézzék meg, melyik malom szerepel a gyártó neve mellett, nehogy fuzáriumtoxinos lisztből főzzenek/süs-senek. Ezt lehet elérni a mai szakmai hírközlési gyakorlattal ahelyett, hogy házon belül szépen halkan elrendeztük volna, a magunk kis belső ügyeként…

Európai körkép

Szükség is van a jó magyar búzára, hiszen több kinyilatkoztatásból és becslésből kitűnik, hogy csökken idén az uniós gabonatermés. De nézzük, mire is készülnek az általában nálunk ké-sőbb arató „gabona nagyhatalmak”.

Várhatóan 285,27 millió tonna gabonát takarítanak be idén az Európai Unióban, a tavalyi 310,19 millió tonna után, a termelők brüsszeli lobbiszervezetének új előrejelzése szerint. A márciusi első becslésnél 286,44 millió tonnát valószínűsítettek, a huszonhetek összesített termése tehát alig valamivel lehet kevesebb a korábban vártnál; országok szerinti bontásban viszont mutatkoznak nagyobb eltérések. Jobb lehet a termés a két legnagyobb gabo-natermelőnél, Franciaországban és Németországban, viszont Spanyolországban és Romániában komoly visszaesés várható a tavaszi kilátásokhoz képest.

Búzából összesen 140,88 millió tonnát takaríthatnak be az uniós gazdák. Ebből Franciaországban a márciusban becsült 35,50 millió helyett 37,05 millió tonnát, a francia búzatermés így megközelítheti a tavalyi 37,39 millió tonnát. Németországban 24,95 tonna búzát arathatnak, szemben a korábban várt 23,96 tonnával, de a termés még így is elmarad a tavalyi 25,95 millió tonnától. Spanyolországban 4,50 millió tonna helyett 3,30 millió tonna lehet a búzatermés, Romániában pedig 5 millió tonna, a márciusi jelentésben szereplő 6,15 millió tonna helyett.

A magyar búzatermés változatlanul jó minőségű

A Medárd – a napi esők szempontjából – nem tartott ugyan negyven napig, de alaposan ráijesztett a termelőkre. Sokfelé zivatarok és jég kíséretében érkeztek az esők akkor, amikor az a növény számára már inkább ártott, mint használt. Az őszi árpák esetében pedig a sok eső a kalászban történő csírásodást; és érték-, illetve minőségromlást okozott. A búzaaratás dandárjára megemberelte magát az idő, és végre száraz viszonyok között dolgozhattak a földeken. A nyári zivatarok ekkor is jelentkeztek, de ez csak félnapokra zavarta meg a munkát. Sokan tartottak a Hagberg-féle esésszámtól, amire az esős időszak szolgáltatott is némi alapot. Szerencsére nem jellemző a 220 alatti esésszám országos összevetésben, persze szkeptikus lehet az ember. Szkeptikus azért, hogy vajon a híradásokban hogyan tálalják ezt a szintén értékesítési esélyt rontó minőségi kérdést!?

A termény átvételének rendje egyébként adott, amit érthetetlen módon kommentálnak a híradásokban. A felvásárlási folyamatot megelőzi egy telephelyi mintavételezés, amelynek eredményétől függően indulhat el a beszállítás. A felvásárlótelep/malom kapujában pedig a szállítójárművek mindegyikéről szintén történik mintavételezés, amelynek átlagából gyorsvizsgálattal állapítják meg a legfontosabb paramétereket. Ezért érthetetlen, hogy egyes feltételezések szerint „mérgező” termény kerül be, ami humán fogyasztásra alkalmatlan. Nem beszélve arról, hogy üzemen belül is van mód a termény mozgatására, homogenizálásra, ami az egyes minőség mutatók előnyére válik. A malmok az őrlési tevékenység megkezdése előtt további alapos és mindenre kiterjedő vizsgálatokat végeznek, ami teljesen kizárja pl. a magas toxintartalom elő-fordulását.

Nagyobb kommunikációs probléma az, hogy a csekély mennyiségű határérték feletti toxint tartalmazó egy-két tétel európai visszhangot kapott Ugyanakkor arról egyetlen hír sem számol be, hogy az A-1 és A-2 javító minőséget képviselő búza – amit szinte csak a magyar termelők tudnak megtermelni – miért nem részesül elismerésben az európai piacon. Az ilyen mi-nőséget nem akarják megfizetni a ter-melőknek, pedig közismert, hogy a dél-német és olasz malmok ezt is nagy mennyiségben keresik…

Többször megázott a búza aratás elott, de a minősége hibátlan

Gabonaövezet vagyunk

Magyarország természeti adottságait sokan megirigyelték már Európában, különösen a gazdálkodók körében. Az EU-tagságunk elvileg ezt lenne hivatott még jobban kiaknázni, ha a magyar gazdák is ugyanolyan támogatásban részesülnének, mint a 15-ök gazdái. Hiányzik ez a pénz, mert nem megy a felzárkózás, sőt a megkülönböztetés egyre nagyobb különbségeket indukál. A természeti kincseinket, a földet, a vizet, a napfényt nem veheti el egyetlen tollvonással senki – legalább is reméljük -, ami a boldogulás további záloga. Persze vannak zavarok az időjárási viszonyok alakulásában, ahogyan most pl. a tavaszi aszálykár elérheti a százmilliárd forintot. Ezért kérdéses, hogy mire elég a kormány által kárenyhítésre szánt négy-ötmilliárd forint, ami óriási nagyságrendbeli különbséget takar. Ilyenkor látni, hogy a mezőgazdaságtól válsághelyzet miatt elvont 33 milliárd forint mennyire hiányzik a termelési folyamatból, illetve mennyire volna helye most a kárenyhítési alapban. Ennek egy nagy része éppen a búzatermelőket érinti, hiszen a várható 3-3,5 t/ha országos átlagtermés is a tavaszi szárazság következménye. Amíg az aratás tart, addig legfontosabb feladat a termés maradéktalan betakarítása, majd feldolgozása és értékesítése. Aztán folyamatosan jönnek a további nyári és kora őszi munkák. Nincs idő mindig, mindenért reklamálni, demonstrálni, hiszen ezek a gondok az ország gondjai is, amit az illetékeseknek kellene elhárítani. A kormány, az érdekképviseletek dolga a termelői szférában harmóniát teremteni, és a gabonaágazatot is megfelelő-képpen menedzselni. Nem csak idehaza, de Európában is, ahol a szakma egyik szemét a magyar búzatermésen és annak minőségén tartja. Nem véletlen kapta Magyarország a múlt század első felében az „Európa éléskamrája” megtisztelő címet, ami már akkor is azt jelezte, hogy pl. gabonából minőségi termelés folyik, amivel javítani lehet az európai tömegtermelés minőségét. Kár, hogy ez a fogalom kikopott az európai kereskedelemből, helyette a szezon előtt egyik évben a poloskaszúrt szemekkel, másik évben az alacsony esésszámmal, most a fuzáriummal ijesztjük, ijesztik el a vevőket a magyar búzától, ami nem vall nagy kereskedelmi, illetve diplomáciai érzékre…

NZ.

Ez a cikk a MezőHír 2009/08 - augusztusi számában jelent meg.