“Csendes nagyhatalmak” – Ismerjük meg Törökország kajszitermesztését!

Az évnek ezt a nyári időszakát a média már hagyományosan az uborkaszezon kifejezéssel illeti. A mezőgazdasággal és kertészettel nem foglalkozók, az inkább csak a politika és kultúra iránt érdeklődők számára ez mindig egy viszonylag eseménytelen és unalmas periódus volt.

Ma már viszont az elnevezés sem pontos, illetve az időszak jellegére sem igaz az eredeti tartalma. Ha „kötekedni szeretnénk”, akkor azt kellene mondanunk, hogy az uborka szezonja ma már az egész évre kiterjed, az eseménytelenség megcáfolásához viszont elég elolvasni bármely napilap politikai vagy kulturális rovatát. A sok kertészeti növény között van ugyanakkor néhány olyan gyümölcs- vagy zöldségféle, amelynek érése kifejezetten a nyári szezonhoz kötődik, és gyakorlatilag csak ilyenkor találkozunk vele a piacon. Ezek közül az egyik legjellemzőbb a kajszibarack, amely sárga, kitűnő ízű és aromájú gyümölcs, és amely kinek-kinek mást és mást jelent. Van, aki termesztőként a megélhetését „bízza rá”, van, akinek csak a nyári munka lehetőségét jelenti, és van, aki a kajszit az üvegben gondosan lezárt nyári nap cseppjeként, a család asztalára télen kerülő, utánozhatatlan za-matú lekvárként látja.

A kajszi mint hungarikum – valóban?

A kajszibarackról kialakult véleményünk sokszor hiányos és ellentmondásos. Már a faj elnevezése is kissé problémás. Kajszi vagy kajszibarack, esetleg sárgabarack, de akkor mi a rózsabarack? A faj hivatalos latin neve – Prunus armeniaca – is becsap minket, mert azt sugallja, hogy örmény eredetű fajról van szó. A valóság az, hogy a ma már minden kontinensen termesztett kajszi a messzi Kínából terjedt szét. Eközben olyan helyekre is elkerült, amelyek kifejezetten kedveznek ennek a fajnak, és így pl. Közép-Ázsiában vagy az iráno-kaukázusi régióban olyan genetikai változásokon ment keresztül, amelyek alapvető jelentőséggel bírnak a ma termesztett fajták küllemének és beltartalmának kifejlődésében.

Mind a gazdasági jelentősége, mind az ország kulináris kultúrájában betöltött szerepe miatt a kajszibarackot – ma oly ritka – közmegegyezéssel hungarikumnak tekintjük. Még néhány évtizede is Magyarország valóban jelentős európai kajszihatalomnak számított. Különleges értékű fajtakörök – Magyar kajszi, Óriás barack, Rózsabarack -, egyedi minőségű barackpálinka, lekvár és nem utolsósorban a termés volumene valódi alapot adott a fenti vélemény kialakulásának. A gazdasági számításoknál vagy az adott ország piaci szerepének felmérésekor viszont nem árt, ha nemcsak a nosztalgiát, hanem az aktuális tényeket is szem előtt tartjuk. Az országokat és kontinenseket átívelő globális kereskedelem korszakának beköszönésével általában drasztikusan megváltoztak a gyümölcs minőségével szemben támasztott követelmények. Az egész Kárpát-medencében elterjedten termesztett hagyományos magyar fajták ízében vagy illatában megjelenő kétségtelen magas élvezeti értékek ma már másodlagossá váltak. A jelen kereskedelem kedvezményezett fajtáit a vonzó megjelenés, az őszibarackot megközelítő gyümölcsnagyság, a kemény hús, a jó eltarthatóság és szállíthatóság jellemzi. Sajnos ez a jellemzés nemigen illik rá egyetlenegy hagyományos magyar fajtára sem.

1. ábra. A termésmennyiség alakulása a fő kajszitermesztő országokban

A termesztésben első Törökország

Sok kajszit látva a nyári piacokon, érdemes elgondolkodni azon is, hogy ez a sok mihez képest sok? Hol a helyünk a jelenlegi hatalmak között? A nagy kajszitermesztő országok közé valószínűleg mindenki besorolná Olaszországot, Franciaországot vagy Spanyolországot, ami nem meglepő. Ugyanakkor már nem annyira közismert, hogy a világ legnagyobb kajszitermesztői Ázsiában vannak, tehát éppen ott, ahol kialakult a ma termesztett fajták genetikai háttere, és ahol a kajszitermesztésnek nem öt-hatszáz, hanem sok évszázados hagyományai vannak. Ebben a kimutatásban Törökország pozíciója évek óta megközelíthetetlen a többi ország számára. A terület és a lakosság tekintetében a Magyarországhoz képest 7-szer nagyobb Törökországban az évente betakarított kajszi termésmennyisége 10-12-szer haladja meg a hazait, miközben folyamatosan növekszik, és jelenleg a fél millió tonna körüli mennyiséget éri el (1. ábra).

2. ábra. A kajsziaszalvány exportjának változása Törökországban (1993-2007) 1. táblázat. Kajszigyümölcs jellemzői az aszalvány alapanyagot és friss piaci árut előállító körzetekben

Frissen és aszalva

A fenti tények ellenére nem sokat tudunk a török kajszitermesztésről. Kajszit szinte egész Törökország területén lehet termeszteni, de az árutermesztés szempontjából néhány jól elkülöníthető régiót különböztethetünk meg. A török termesztés jellegzetessége, hogy ez az egy ország biztosítja a kajsziaszalvány világexportjának 80%-át. Ugyanennek a mutatónak az értéke a frissgyümölcspiac tekintetében 25%. Az aszalvány előállítása főleg Maiatyára és az ország keleti régióira jellemző. Az aszalvány exportja igen dinamikus fejlődést mutat, és jelentős bevételeket hoz a termesztőknek és az országnak (2. ábra). A mediterrán tengerparton, kihasználva a korai érés előnyeit, a frissgyümölcspiacra alkalmas fajták termesztése terjedőben van. Az aszalvány előállításának alapja a régen kiszelektált Had Haliloglu tájfajta (1. kép); az évi 250 ezer tonna barackot termelő Maiatyában – nyolcszor annyi, mint egész Magyarország évi termése – a kajszifák 85-90%-a Hoci Haliloglu. Összehasonlítva a korai termesztésre és az aszalvány készítésére alkalmas fajták alapparamétereit észrevesszük, hogy az utóbbiak szárazanyag-tartalma feltűnően magas. A már említett Had Haliloglun kívül az ország keleti részén a legelterjedtebb fajta a Hasanbey és Cekerpare, az utóbbi egyébként Irán egyik fő fajtája is. Maiatyában újabban terjedőben van a Kabaasi fajta (1. táblázat). A hagyományos török fajták jellemzően kis gyümölcsméretűek, világos színűek és számunkra szokatlanul nagy cukortartalommal rendelkeznek. A vadon termő magoncok érésideje rendkívül változatos, a legkésőbbi típusok akár még november közepén is szedhetők.

1. kép. Haci Haliloglu kajszi fajta (közvetlenül érés előtt)

A termesztési struktúrát tekintve a török termelés jelentősen eltér a hazaitól és általában az európaitól. Nagyon sok helyen, így például Erzincan környékén, amely a faj egyik gazdag géntartalékának tekinthető, a termesztés a birtokok határát kijelölő fasávokra és szórványokra korlátozódik; itt nehéz lenne bármiféle termesztési technológiát is felfedezni. Ennek az ellenkezője a Malatya és a mediterrán tenger melléke, ahol modern, öntözött ültetvényeken folyik a termesztés (2., 3. kép). Nagy hatással van a török kajszi termesztésére az a tény is, hogy itt még gyakorlatilag ismeretlen a sarkavírus, és az ültetvények általában feltűnően egészségesek. Az ország hatalmas és konzervatív belföldi piaca, valamint az ebből adódó, az európaitól jelentősen eltérő fajtahasználat miatt a török kajszi jelenleg még nem jelenik meg olyan mértékben az európai piacokon, mint amire az ország termesztési kapacitása utalna. Úgy tűnik azonban, hogy a frissgyümölcspiacra való átállás igen fontos prioritásként jelenik meg újabban a török termesztői berkekben. Amennyiben ez bekövetkezik, számolni kell egy új és olcsón termelő konkurenciával az európai piacokon.

2. kép. Szórványos kajszibarackos Erzincan környékén 3. kép. Kajsziültetvény Malatyában

A hazai helyzetről

A magyar kajszitermesztés jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi húsz évben. A kilencvenes évekhez képest körülbelül a felére csökkent az ültetvények területe, de ennek ellenére az utóbbi évek termesztési szintje visszaállt a húsz évvel ezelőtti 40 ezer tonna körüli értékre. E tény mögött mindenképpen a termesztési technológia modernizálása áll, ami pozitív jelzésként értékelhető a jövőre nézve (3. ábra).

3. ábra. A kajszibarack-ültetvények területének és termésmennyiségének változása Magyarországon (1970-2007)

Mind Törökország, mind Magyarország is kajszihatalomnak tekinthető. Két olyan ország, ahol szeretik ezt a gyümölcsöt, ahol a kajszi kétségkívül nagy szerepet játszik mind a két nép kultúrájában, gazdálkodásában. Ma mind a kettő „csendes hatalom”. Magyarország a fénykoron túl, de a stabilizálás felé haladó termesztéssel; Törökország főleg a belföldi piacon értékesített friss gyümölccsel és az aszalásban mások számára elérhetetlen piaci pozícióban – „beburkolózva” a hagyományokba még nem konkurencia az európai piacon, de minden bizonnyal ez az az ország, amely éppen a fénykor felé törekszik – nagy esélyekkel.

Dr. Pedryc Andrzej
Budapesti Corvinus Egyetem Genetika és Növénynemesítés Tanszék

Dr. Sezai Ercisli
Atatürk Egyetem Kertészeti Tanszék, Erzurum, Törökország

Ez a cikk a MezőHír 2009/08 - augusztusi számában jelent meg.