Amazone gabonavetőgépek :: Az első D1-től a D9 gabonavetőgépig

Címke: , ,
Kategória: Növénytermesztés

Az AKI (Agrárgazdasági Kutatóintézet) által összefogott hazai, 2008. évi statisztika szerint több mint 50%-os piaci részesedéssel büszkélkedő Amazone D9 gabonavetőgép 60 éve kezdte pályafutását.

Heinrich Dreyer, Hans Kahde-mann és Hartmut Neumann röviddel a II. világháború után tervezték meg az első gabonavetőgépet, a D1 szériát. A D1 gabonavetőgép jóval megelőzte a korát, néhány megoldás már akkor is a jövőbe mutatott. Az 1949-ben kifejlesztett D1 gabonavetőgép két alapvető fejlesztést hozott: az 54 fokozatú hajtóművet és a kombinált finom és normál vetőelemet. Az akkori modernnek számító gerendely és a vékony, fúvott abroncsos kerekekkel (580×85) rendelkező lóvontatású vetőgép sajnos túl nehéznek bizonyult. Így két évvel később már meg is jelent a piacon a D2 generáció, amely a képen is látható. A 116 cm magas és 6 cm széles külső vasgyűrűvel szerelt fakerekek öntöttvas aggyal rendelkeztek. Az akkori prospektusban kiemelt helyet kapott a 4 keréken guruló vetőgép, melynek első kerekei kormányozhatóak voltak. Ekkoriban lépett be igazán az Amazone a gabonavetőgépek piacára. 1955-ben mutatták be az első D3 szériát, amely újból gumikerekeken gurult, és megjelent a traktorvontatási lehetőség az opciós listán.

Kép

Az igazi áttörés a gabonavetőgép értékesítésben 1964-ben történt meg, amikor a D1 kitalálójának fia, Dr. Heinz Dreyer kifejlesztette a D4 vető-gépcsaládot. Az egyedi csoroszlya felfüggesztés, az automatikus és hidraulikus nyomjelzővezérlés, a kétoldali talajkerékhajtás és az összehajtható tartályfedél több mint 6000 értékesített vetőgéppel 1969-re a Nr. 1 helyre repítette az Amazone-t Németországban. A sikernek volt azonban még egy oka: Dr. Ing. Franz Große Scharmann, az Amazone mérnöke megtervezte az első lengőboronát. A lengőboronát a D4 vetőgéppel kapcsolva ajánlották a gazdáknak, ami előrevetítette az Amazone belépését az aktív talajművelő eszközök piacára. A 70-es években azonban a D7 család még a D4 sikerét is túlszárnyalta. Az új fokozatmentes hajtómű, a központi csoroszlyanyomás szabályozó rendszer és a művelőnyom vezérlés évi 6500 db D7 vetőgép értékesítését eredményezte. A D7 család az addigi legsikeresebb vetőgéppé vált Németországban. A 80-as évek a tárcsás csoroszlyák fejlesztését és a sűrű-soros (8 cm) vetés előretörését hozták. 1985-ben következett a D8 széria, amely tartályszintmérővel és kikapcsolható keverőtengellyel gazdagodott. Ekkor már a talajművelő és vető-gépek összekapcsolása annyira elterjedt, hogy logikus lépésként 1988-ban az Amazone megalkotta az AD ráépített vetőgépet. A járókerékre nem volt már szükség, mivel a vetőgépet a talajművelőgép mögött futó hengerre ültették. A vetőgép közelebb került a traktorhoz, így nagyobb vetőmagtartályt lehetett rászerelni. Az akkori fejlesztések, mint pl. a vetőkombinációk, már nem a teljes munkaszélességet tömörítették vissza, csak a csoroszlyák előtti sávokat.

A legfiatalabb D-sorozat a D9 gabonavetőgép, amelyet 1999-ben mutatott be a gyár. 2007-ben továbbfejlesztett hajtóművet és nagyobb adagolókerekeket kapott a D9 széria, amelyet „Vario-Control”-nak neveztek el. Az évek során mindig történtek fejlesztések a ve-tőcsoroszlyákon is. A mai Amazone vetőgépeken a legújabb RoTec tárcsás csoroszlyát találhatjuk meg, amely nem „csak” a rugók feszítésén keresztül, hanem egyedi mélységszabályzó tárcsákkal tartja a megadott mélységet.

Az első D1 széria bemutatása óta eltelt közel 60 év fejlesztési eredményeit megtalálhatjuk a D9 gabonavetőgépben. A fejlesztési és összeszerelési tapasztalatokat, írd és mondd, közel 200.000 db Amazone gabonavető-gép bizonyítja szerte Európában.

Kovács Tamás, Amazonen-Werke Kft.

Kép

Ez a cikk a MezőHír 2009/08 - augusztusi számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-3a

-=oOo=-