A kutya játékos viselkedése

Címke: ,
Kategória: Háziállat

Miért hajlamosak a fiatal egyedek legtöbbször játékra? Ennek a játékos ösztönnek is megvan a maga célja. A fiatal farkasnak a késobbi életfenntartáshoz szükséges feladatok megoldása céljából erosítenie kell testét. A kutya pedig uzve vadászó ragadozó, ami abból is felismerheto, hogy a fiatalok mindig a kergetozést, bizonyos mértékben az elfogást játsszák. Ezek a harci játékok az állat veleszületett ösztöneihez tartoznak.

A kölykök játéka nem más, mint ismerkedés a fajtársakkal, a tárgyakkal, a környezettel, egyszóval felkészülés az életre. A serdülők játékaiban fellelhető a későbbi, érettebb kor szinte valamennyi fontosabb viselkedésmintája. A játék megtanítja a fiatal egyedet a vadászatra, a párzásra, a harcra. A legtöbb fiatal játéka egyúttal versengés: így és ilyenkor – játékos harcok során – dől el például, hogy az egyed később milyen helyet foglal el a hatalmi rangsorban.

Egyes állatpszichológusok szerint egyfajta határozatlan mozgásigény váltja ki a játékvágyat; s ebben van is valami! A tapasztaltabb kutyatartók megfigyelhetik kedvenceiken, hogy mindig hallatlan mozgásigény kínozza őket, valahányszor szűkös lehetőségeik adódnak a „tevékenységre”, izmaik tornáztatására. Ilyenkor azután nem győzik a legkülönbözőbb „kihívásokkal” játékra unszolni egymást vagy gazdájukat. Különösen így van ez a nagyobb testű ebeknél, illetve az úgynevezett munkakutyáknál.

A kutya játékait három főbb csoportba sorolhatjuk:

1. érzékszervi-mozgásos játék,

2. játékos kutatás, ismerkedés, a tárgyak manipulációja,

3. társas (csoportos) játék.

A kölyök- és fiatal kutya életében rendkívül fontos szerepe van a játéknak, egyebek között abban a folyamatban, amelynek során a gazdájához kötődik. A legtöbb eb kedvenc játékaival egészen öreg koráig sem hagy fel.

Kép

A gazda keze

A kutyának – a gyermekhez hasonlóan – vannak kedvenc játékszerei. Ezek látása kiválthatja a játékos hangulatot, és fordítva; csintalankodó állapotban keresi saját játékszereit. Ilyen kedvelt játékok a különböző fadarabok, labdák, kötelek, cipők, pokrócok, stb. Fontos elem számos hancúrozásban a játékszer rágása, ami egyértelműen a vadászat körébe tartozó magatartás. Az igazi harc és a játék között azonban természetszerűleg vannak lényeges eltérések. A kutya a gazdája kezével például úgy játszik, hogy az egyáltalán nem forog veszélyben, játék közben a „fogás” ereje tökéletesen igazodik a kéz, illetve a bőr érzékenységéhez. Ilyenkor ugyanazok a fogak, amelyek képesek könnyedén elropogtatni hatalmas csontokat, végtelenül gyengéden, finoman, óvatosan ragadják meg a szeretett gazda kezét vagy karját.

A fiatal kutyák egymás közötti játékát leginkább csintalankodó harcnak nevezik, s ez szemmel láthatóan elősegíti a hatalmi rangsor kialakulását. Általában az ilyen „harci játékok” a fiatal kutyák között elsődlegesen olyan cselekményekből állnak, amelyek később, idősebbkori magatartásukban dominánsak lesznek. A boxerek például elég keményen, erőszakosan játszanak egymással. A terrierek rámenősebbek játék közben, és bizony nem túlzottan kímélik egymás bőrét. A beagle egyedek viszont még felnőtt korukban is ritkán harcolnak.

A kölykök közötti rangsor megálla-

pítása érdekében érdekes kísérletet folytattak 5, 11, 15 és 52 hetes beagle, basenji, amerikai cocker spániel és drótszőrű foxterrier kölykökkel. Két együtt született kiskutyának megmutattak egy csontot, amelyet azután mindkettőjüktől egyenlő távolságra közéjük dobtak. A csont birtoklásáért folytatott játékos küzdelmek folyamán a hatalmi rangsor mind a négy fajtában másképpen alakult ki. A basenjik között például másféle rangsor alakult ki 5 és 11 hetes korukban, és teljesen átrendeződött 15, majd 52 hetes korukban. A kis spánielek között végig ugyanaz a „hierarchia” maradt fenn. Megfigyelték azt is, hogy a támadó hajlamú kutyák játék közben mind vadabbá váltak, és így a játék fokozatosan eldurvult. Az ellenfél sikerének legkisebb jelére (például, ha sikerült a csontot magához ragadnia) kedélyállapotuk a játékból verekedésbe csapott át. Amennyiben ilyenkor a kiskutya martájékán a szőr felmeredt, és farkának helyzete az önmutogatásos magatartást jelezte, akkor már felkészült a csont megvédésére vagy erőszakos visszaszerzésére, sőt esetleg „ellenfelének” legyűrésére. Mihelyst két különböző erejű kiskutya közül az egyik ezt a viselkedést tanúsította, a másik vidám kedve azonnal lelohadt, és a játék összecsapás nélkül véget ért.

A játékos harcok révén tehát a kölykök megtanulják, hogy melyik társukkal állnak alárendelt és melyikkel fölérendelt viszonyban, méghozzá anélkül, hogy súlyosabb testi sérüléseket okoznának egymásnak. Négyhónapos korukra az almon belül kialakul a viszonylag stabil „hierarchia”, s az egymás közötti agressziót fokozatosan felváltják a fölé- és alárendeltség jóval békésebb, rituális megnyilvánulásai.

Hetvenkedés?

A játékos verekedések során a kölykök egyebek között azt is megtanulták, hogy óvatosan bánjanak a fogaikkal, hiszen ha az egyik kiskutya véletlenül a megengedhetőnél erősebben harapja meg a másikat, az védekezésképpen tüstént megtorolja a sérelmet. Megfigyelték például, hogy a kiskutyák életük harmadik és negyedik hónapja között általában „puhaszájúak”, ám ha teljes elszigeteltségben, cumisüvegen nevelik fel őket, akkor ez a bizonyos „puha száj” nem alakul ki náluk. Így azután, amikor először kerülnek más, idegen kiskutyák társaságába, az ilyen elszigeteltségben felnevelt kölykök kergetődzése és birkózása bizony hamarosan véget ér, amint egy-egy erősebb harapás véletlenül becsúszik a játékba. Az egyik félnek ilyenkor hirtelen elmegy a kedve a további játszadozástól, vagy éppenséggel jó hangulata agresszivitásba csap át. Az ilyenfajta „élményeken” keresztül minden egyes kiskutya kitapasztalja, milyen messzire mehet el a vagánykodásban, a keménységben. Ezt a lépést rövidesen követi az ugrató, kötekedő és egymást gyötrő játék, amely bár ritkán, de eljuthat a merő erőszakos hetvenkedésig is, hogy az illető kiskutya lássa az alárendelt társa reakcióját. Egyébként az alomtársak közötti játék már egészen fiatal korban rendkívül rituális formákat ölt. Az alárendelt kölyök passzívan megadja magát, és vinnyogva közli a másikkal: „hagyj békén”, illetve esetenként megpróbálja megbékíteni a domináns egyedet.

Számtalan kísérlet bebizonyította, hogy játék és szocializálódás nélkül a kölyök nem tud később megfelelő kapcsolatokat kialakítani az emberrel és fajtársaikkal. A teljes elszigeteltségben nevelt kutya rendszerint „szuperagresszív”, feltehetően azért, mert nem volt módjában játékos harcok során megfelelő korlátok közé szorítani öröklött agresszivitását. Persze, az is nyilvánvaló, hogy az ilyenfajta „harciasság” alapja a legtöbb esetben a félelem.

Megfigyelték, hogy az elkülönítve, játék nélkül felnevelt kutya szexuális viselkedése is meglehetősen rendellenessé válik. A csoportos játék lehetőségétől megfosztott szuka például túlzottan agresszív lesz a kannal, a fiatal korában elkülönítve tartott kan pedig egészen alkalmatlan testhelyzetből vagy irányból próbálja meghágni – természetesen teljesen eredménytelenül – a szukát. A játék tehát ilyen értelemben is fontos tényező, hiszen a kiskutyák már az alomban is gyakorolják (természetesen játékosan) a hágási mozdulatokat, és ezek a korai tapasztalatok feltétlenül segítik a normális társas – ez esetben – a szexuális viselkedés kialakulását.

Dr. Szinák János





Több mint kutya

Dr. Szinák János és Dr. Zsolnay Miklós Több mint kutya című könyve minden kutyát kedvelő ember számára olyan bedekker, mely megismerteti mindazzal a kinológiai tudással, amellyel érdemes tisztában lenni. Bárki, akinek kutyája van, annak nem kell értékes fajtatiszta kutyának lennie, csupáncsak legyen hűséges, ragaszkodó és éber!

Ez a tudományos ismeretterjesztő mű a kutyát ismerőnek is nyújthat ösztönzést, a laikusnak pedig összefoglaló felvilágosítással szolgál kedvencünk lényéről, értékéről, és mindenekelőtt rávezeti a helyes útra a kiválasztás, a felnevelés, és az okítás terén.

A kutya a leghűségesebb társunk, akiért felelősséggel tartozunk, de nem ember! Nem több és nem kevesebb: kutya, aki előbb-utóbb a család tagjává válik. Ahhoz azonban, hogy megismerjük igazi lényét, előítélet-mentesen kell foglalkoznunk származásával, testének felépítésével, élettanával, küllembírálatával, viselkedésével, tenyésztésével, örökléstanával, szaporodásbiológiájával, tartásával, táplálkozásával annak érdekében, hogy életfolyamatait megérthessük, és az így szerzett ismeretanyagot tartási, tenyésztési törekvéseink alapjaként kamatoztassuk.

Több mint kutya c. könyv itt megrendelhető!



Ez a cikk a MezőHír 2009/08 - augusztusi számában jelent meg.




-=oOo=-