Hátrányban az alternatív növények…

Címke: , , , , , ,
Kategória: Egyéb

Magyarország az Európai Unióba történő belépése után fokozatosan és alapvetően megváltozott a növénytermesztés korábbi hazai szerkezete. Az intervenciós körbe tartozó ipari növények jelentős áremelkedése, valamint a GOFR növények prioritása a nagyobb nyereség elérése irányába terelte a termelőket.

Természetesen fel lehet lépni szakmai érvekkel a profitorientált, ugyanakkor gyakran ésszerűtlenül leegyszerűsített technológiai megoldásokat alkalmazó növénytermesztési gyakorlat ellen, de általában eredménytelen ez a kísérlet. A növényi sorrend helyes megválasztása ma bizony nagyon sok helyen kívánnivalókat hagy maga után, aminek következtében a talajokat kizsarolják, a talajszerkezetet tönkreteszik a rajtuk gazdálkodók. Ennek következménye esetenként az alacsony terméseredmény; betegségek és kártevő-inváziók léphetnek fel, és az ezek elleni fellépés éppen a remélt többletjövedelmet emészti fel. De vajon meddig folytatható tovább sikeresen és veszélytelenül a magyar szántóterület 2/3 részén a kalászos, kukorica, napraforgó folytonos termelése, kevés repce- és szójavetés közbeiktatásával? A három-öt ipari növény iránt az ébredező energiaszektor részéről tovább fokozódó igény minden bizonynyal véglegesen meghatározza, sőt a jelenleginél is magasabb szintre emeli ezek termelési súlyát. A korábbi elképzelésekkel ellentétben a földek 10%-ának pihentetése már szóba sem kerül, inkább a termelés egyhangúságából következő terheltség és esetenként a talajuntság miatt sokkal inkább a másodvetések gondolata kerül – végre hasznos – mentőötletként előtérbe. A másodvetés célja a talajok biológiai és fizikai felfrissítése lenne, amit az alternatív növények zöldtrágyaként történő termesztésével lehetne elérni. Ebben a témakörben aligha van illetékesebb szakértő, mint Seiwerth Gábor, a Lajtamag Kft. ügyvezetője, aki egy a szigetközi Héderváron működő 600 ha-os szövetkezet elnöke is egyben. A szakember termelteti, felvásárolja; vetőmagüzemében feldolgozza, és fémzároltan értékesíti az alternatív növények vetőmagját külföldön és idehaza, miközben persze jó példával elöljárva zöldtrágyázza földjeit…

– Mennyire sikerült a magyar termelőkkel elfogadtatni az alternatív növényekkel történő zöldtrágyázás gyakorlatát az elmúlt években, főként annak tükrében, hogy a komoly összeggel támogatott agrár-környezetvédelmi program is rendelkezik erről?

– Jelenleg Magyarországon sokan vesznek részt az Agrár Környezet-gazdálkodási (AKG) programban, ám nem vagyok meggyőződve arról, hogy az abban foglalt kötelmeket minden elemében pontosan ismerik, vagy jól értelmezik a termelők. Az elmúlt két évben sokan megfeledkeztek arról, hogy a területeiket zöldtrágyanövényekkel hasznosítsák fő- vagy másodvetésben. Bizonyára megfeledkeztek arról is, hogy ezt a kötelmet az EU hatósága ellenőrzi, illetve ellenőrizteti oly módon, hogy számlabemutatási kötelezettséget kér az elvetett vetőmagokról, de még az is lehet, hogy műholdas bizonyítékokkal, fényképpel is rendelkezik. Mint ismeretes, a programban szereplő terület 20%-án van ilyen zöldtrágyázási kötelem, amit nem igazán nagy elvárás teljesíteni, talán éppen ezért feledkeznek meg róla a termelők. A zöldtrágyázást persze nem a hatósági ellenőrzések miatt kell elvégezni, sokkal inkább azért, mert ténylegesen ki kell használni az előnyeit, miközben ezért ráadásul még 19.000 Ft is jár hektáronként! Persze a bűntudatból kora tavasszal elvetett mustár aligha fejti ki hatását a kukoricavetésig, pedig van, aki talán éppen a lelkiismerete megnyugtatására ezzel is megpróbálkozik. A zöldtrágya vagy fővetésben, de még inkább augusztusi másodvetésben fejti ki a hatását oly módon, hogy a költségeit jó szívvel vállalja fel az ember. Sajnos, idehaza még szemléletváltásra van szükség e tekintetben, és jó lenne elérni, hogy ne a megfelelés miatt, hanem ténylegesen zöldtrágyának vessenek a gazdák alternatív növényeket.

– Milyen tapasztalatai vannak a szomszédos Ausztriában vagy éppen Németországban e témakörben, ahol az alternatív növények vetőmagpiacán köztudottan keresik az önök termékeit?

– Ausztriában, Németországban már szakmai meggyőződésből vetik ezeket a növényeket, utóbbi helyen például olyan régen és olyan jól alkalmazzák, hogy a mezőgazdasági kormányzat nem is támogatja egy idő óta ezt a tevékenységet. Ausztriában az ÖPUL-szintrendszerben még fizetnek a termelőknek, ha azok zöldtrágyáznak, de kemény előírásokat kell teljesíteni a vetésidő, illetve a termesztésben tartás időpontjait és a vetett kultúrakeverékeket illetően. A teljesítési előírás szintektől függően a termelők 30-60 euró/ha támogatást élvezhetnek. A régi uniós gazdák már felszólítás nélkül tudják, hogy melyik tavaszi vetésű ipari növény elé melyik zöldtrágyanövényt vetik, és ez automatikusan működik…

A piacon természetesen ott vannak a Lajtamag Kft. termeltetésében kiszállított mustár-, olajretek-, facélia-, takarmányrepce- (Emerald) vetőmagok, amelyeket nagy előszeretettel vásárolnak és vetnek. Természetesen azt meg kell jegyezni, hogy ezekben az országokban valamivel kedvezőbb időjárási sajátosságok segítik a zöldtrágyázást, hiszen később van a kalászosok betakarítása, több a csapadék, és jobb is az eloszlása. Mindez nagyobb termesztési biztonságot és jobb hatásfokú termesztést jelent. Magyarországon viszont évek óta dolgozunk egy olyan technológián, amelynek segítségével a termesztést biztonságosabbá lehet tenni, és ebben minden érdeklődő rendelkezésére állunk. A nyárvégi időszakban mi sem tudunk csapadékot biztosítani, de a vízmegőrző talajművelés és a vetés kérdésében vannak tapasztalataink…

Tudjuk azt is, hogy sokan a magfogásból tartanak vissza vetőmagnak valót, de az még nem vetőmag. Olyan gesztust is tettünk már a partnereink felé, hogy szállítsák be az összes megtermett nyers mennyiséget, és tisztítva visszakapják ugyanazon az áron a szükségletüket, amennyiért a magot mi vesszük át. Kevesen éltek ezzel…

– Melyek a leggyakrabban alkalmazott növények, és milyen olcsó technikai módszer vált be leginkább a zöldtrágyanövények vetésére?

– Legtöbben az augusztus közepén esedékes másodvetésben bíznak, és mustárt vetnek. A kevés talajnedvességet is jól kihasználó, gyorsan kelő mustár szinte mindenütt jól érzi magát, és egészen a fagyok beálltáig fejlődik. Gyakran a bimbós állapotig is eljut, és akár 70-100 cm magas és dús növényállományt alkot. Gyökérzete ilyenkor akár 60 cm mélységig is lemegy, és kiváló „talajmunkát” végez. Az olajretek szintén hasonló erényekkel bír, amellett még fonálféreg-gyérítő hatást is kifejt, aminek a kevés burgonyatermelő örül igazán. A facélia pedig a zöldségtermelők kedvenc zöldtrágyanövénye, de a bionövény-termelők is ragaszkodnak hozzá, a talajfertőtlenítő hatása miatt. Arról nem is beszélve, hogy nem is feltétlenül kell leszántani ezeket a növényeket, mert – a takarmányrepcét kivéve – kifagynak a tél folyamán. A mulcsba vetés pedig megint új távlatokat nyit, amiről most nincs mód beszélni, bár érdemes lenne…

A vetőmagok hektáronkénti költsége mustár és olajlen esetében 3.000 Ft körül, facéliánál 4500 Ft körül van, ami talán elviselhető terhet jelent. A vetésük pedig a szakember mindenkori megítélésén múlik, hiszen minden attól függ, milyen a nyárvégi időjárás, mennyi a csapadék, milyen technika áll rendelkezésre. A tarlóhántás után és talajnedvesség esetén a legegyszerűbb és legolcsóbb kijuttatást kell választani, és itt akár a tárcsába vetést is említhetném. Sőt, a műtrágyaszóró is működhet vetőgépként bizonyos optimális körülmények között, csak közelebb kell járatni, a jobb szóráskép miatt…

A baj valójában az, hogy a termelők, de még a szaktanácsadók is túl bonyolultan kezelik a zöldtrágyázás dolgát. Talán azért, mert nem kellő meggyőződéssel és nem eléggé akarják elfogadni ezt az eljárást, ami az átalakuló növénytermesztés szempontjából már-már létfontosságú. A saját gazdaságunkban – ami már 1200 ha -, szintén vetünk zöldtrágyát, 300 ha területen. Nagyon jók a tapasztalataink, – és ezt nem csak az üzletember mondatja velem -, mert a szántáskori gázolajfogyasztáson is jól mérhető az előny, és az elővetemény hatás is garantáltan 10% a következő kultúrában.

– A Lajtamag Kft. neve külföldön éppen az alternatív növények vetőmag-forgalmazása révén jól ismert. A fogyáson nyilván jól mérhető az egyes növények kedveltsége, illetve a termeltetés trendje is, a következő évekre vonatkozóan. Mire következtethetünk a mostani jelekből?

– A mustárból fogy a legtöbb, aztán az olajretek és facélia következik, majd a takarmányrepce zárja a sort. A Lajtamag Kft. 30 t mustárt adott el itthon, de a hazai piacon összesen közel 200 t-ra becsült termést értékesítettek, ami 10.000 ha terület zöldtrágyázására elegendő. Ha közel ennyi fogyott volna a többi zöldtrágyázásra használt növényből – beleértve a zabot, csillagfürtöt, somkórót, a keverékeket, stb. – akkor is az 1 millió ha AKG-terület 1/5-ére szükséges vetőmagszükséglet egy részére – jó esetben felére – fogyott csak hivatalosan vetőmag. Persze, lehet saját előállításból is felhasználni, de gyanítható, hogy ez nem történt meg. Természetesen nem célom firtatni mindezt, de az iménti becslést gondolatébresztőként mindenképpen érdemes közölni, mert a mostani helyzet nem nevezhető megnyugtatónak.

Az alternatívnövény-termeltetésben nagyon rapszodikus helyzet alakult ki az utóbbi években. 2004-ben óriási – mustárból 10.000 ha, olajretekből 4.000 ha, facéliából 2500 ha – termés volt, és nem csak Magyarországon; amiből az következett, hogy a felhalmozódó készletek miatt közel a felére esett vissza a termeltetés. A termelők, akik a magtermesztéssel foglalkoztak, természetesen beszámolhatták ezt az AKG-be, de megjegyzem, így is nagyon kevés volt az elvetett terület.

Az elmúlt két év jó termése viszont Európa-szerte magas árbevételeket eredményezett, és ilyenkor a német, holland, osztrák gazdák szívesen vásárolnak zöldtrágya vetőmagot. Emiatt óriási kereslet alakult ki, és minden készlet elfogyott. 2007 ezért keresleti piacot hozott a vetőmagpiacon, így a termeltetés visszaállt a 2004-es szintre, és az árak is alaposan – 20-40%-kal – megemelkedtek. Még március közepén is érdeklődtek termeltetés iránt, mert sokaknak szükségük lenne a vetőmagra. A magyar termelők azonban inkább az ipari növények felé orientálódtak az elmúlt két évben, ezért nehezebb őket visszacsábítani az alternatív növényekhez. Az eddig 300 tonnás osztrák vevő most akár 1000 tonnára is szerződne, de jelenleg nincs elég megbízható termelő erre, mert ezekkel a növényekkel nehéz a 30.000 Ft/t-s remélt kukoricaárral versenyezni. Hiába 30.000 Ft a facélia, 10.500 Ft a mustár és 14.000 Ft + áfa az olajretek mázsánkénti ára, valahogy mégis egyenlőtlen a verseny, túl nagy a csábítás az iránt, ami biztosabbnak tűnik…

Nagy Zoltán

Ez a cikk a MezőHír 2007/04 - áprilisi számában jelent meg.





%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-qh

-=oOo=-