A szőlő időszerű munkálatai – október

Címke: , ,
Kategória: Egyéb

Szeptemberben a kiegyenlítetten meleg periódusokat csak időnként zavarta meg kisebb, szórványos csapadék. A napközben gyakori 24-26°C levegőhőmérséklet és a tiszta, napos időjárás kedvezően hatott mind a fürtök, mind a vesszők érésére.

A megenyhült időjárás nem hátráltatta a korai és középérésű fajták szüreti munkáit. A csapadékmentes, szeles időnek köszönhetően megállt a szürkerothadás terjedése. A fertőzés kiterjedése csak ott nőtt a fürtön belül, ahol a kórokozó már korábban megtelepedett.

Néhány helyen, súlyos kártételt hagyva maga után, szórványosan jég is járta a borvidékeket. Egy ilyen természeti csapás szemmel láthatóan egyaránt drámai módon érinti a termés minőségét és mennyiségét. Ezen túlmenően a vesszőkön keletkezett kiterjedt sebfelület a következő év terhelésére is rányomja bélyegét. Elengedhetetlen, hogy réztartalmú szerrel kezeljük a károsodott táblákat, amivel elősegítjük a sebek behegedését. Egyes rézkészítmények engedélyokiratán feltüntetik, hogy a szer szürkepenész elleni mellékhatással is rendelkezik, járványos időszakban azonban, a nagy fertőzési nyomás következtében ez a mellékhatás a gyakorlatban többnyire nem elegendő, és nem marad más hátra, mint előrehozott szürettel elejét venni a túlzott veszteségeknek. Amennyiben a szeptemberi enyhe, napos időjárás októberben is folytatódik, a szüret időpontjának meghatározása és a betakarítás kapacitása várhatóan jól összeegyeztethető lesz.

A szüreti munkálatok után, október végén, november elején folytatódhatnak a fiatal ültetvények építési munkái. Az egyedi karóknak a kartartó huzal szintjére történő leütése egy apró mozzanat, amely azonban megfelelő odafigyelést igényel. Célszerű, ha a sorban lévő oszlopok közötti karók teteje nem egyenes vonalon fut, hanem egy néhány mm magas domború ívet ír le. A talaj ülepedésének és a tőkék súlyának köszönhetően ez az ív majd kiegyenesedik, netán homorúvá is válik, de nem olyan mértékben, mintha már az elején egyenes vonalra szinteztük volna be a karók tetejét.

A szüret végén, ill. utána felülvizsgálhatjuk a szőlőtábláink egyes részeinek kondícióját. Az ekkor szerzett benyomások alapján döntést hozhatunk tőkepótlásról, támberendezés karbantartásáról és az esetleges kivágásról. Lehetnek olyan táblarészek, amelyek nehezítik a művelést, és ezzel kihatnak az egész ültetvény ápolásának eredményességére. Vegyük példának az idei tavaszt, mert a rendkívüli tiszai árvíznek máig érzékelhetőek a kihatásai. A magas talajvízszint következtében a gyökérzóna levegőtlen lett, ezért a tőkék legyengültek, vagy ki sem hajtottak. A víznyomás következtében stresszállapotba került növényen könnyebben megtelepednek a gyengültségi kórokozók. Az így megbetegedett tőkék fertőzési forrásként veszélyeztethetik a tábla egyébként egészséges növényállományát. A szeptemberben készült képen látható, hogy a tárcsás borona “szalonnásan” művelte meg a vizes homokot. A tulajdonos csongrádi szőlősgazda elbeszéléséből megtudtuk, hogy egész éven át nehéz volt az ilyen táblafoltok ápolása. Voltak időszakok, amikor végig sem lehetett hajtani a soron traktorral, de még a gyalogos munkálatokat sem lehetett elvégezni.

A telepítések előkészületi munkálatai során már most vegyük számításba azokat a leendő táblafoltokat, ahová a víznyomás, erózió vagy egyéb ok miatt nem érdemes telepíteni. A kedvezőtlen talajfoltok kiiktatásával nem csak a szaporítóanyag és a támberendezés költségét takarítjuk meg, de egyszerűbbé, egységesebbé és takarékosabbá tesszük a későbbi ápolási munkálatokat. Végül, de nem utolsósorban a szőlő majdani betakarításkori egyenletes minősége is csak egy egységes és egészséges növényállománnyal lesz biztosítható.

Partali

Ez a cikk a MezőHír 2006/10 - októberi számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-oV

-=oOo=-