• A DuPont Pioneer MAXIMUS® hibridrepcéinek előnyeit 2006 óta élvezik a repcetermesztők a magyar köztermesztésben. Az alacsony növénymagasság, az egyszerűbb növényvédelem, a genetikailag „beépített” elágazó képesség, az ősszel visszafogott növekedés, és ezáltal az...

    • A RAPOOL 1974-es megalakítása óta közel duplájára, hektáronként 4 tonnára emelkedett a nagy repcetermelő országok üzemi átlagtermése. Ez a teljesítménytöbblet a nemesítés vívmányai mellett annak is köszönhető, hogy a termesztés-technológia egyes elemeiben,...

    • Miért fontos az őszi kultúrák indítása? Mert nem mindegy,hogy milyen fejlettségi állapotban kezdi meg a téli időszakot a növényállomány és tavasszal mennyi időt és energiát fordít a tél utáni regenerációra. Figyeljünk...

    • A gödöllői székhelyű Agrota 2L Kft. és annak jogelődje 1987 óta megtalálható a magyar agrárpiacon, a cég ügyvezető igazgatója Virág László. Fő tevékenységük az élőállat export-import és a szaporítóanyag-kereskedelem.

    • Az őszi káposztarepce hozamának emelkedése párhuzamos a hibridnemesítés fejlődésével. Hosszú távú trendek alapján évente 60-80 kg a hektáronkénti hozamnövekedés átlagos mértéke. Ennek több mint 50%-át a nemesítők biztosítják új hibridjeikkel, melyek a...

    • Valkó Pest megyében, a Gödöllői-dombság keleti felén fekvő, sűrű tölgyerdőkkel övezett, 2 500 lakosú nagyközség. Lakói közt tudhatja magát a fegyverműszerész szakmával rendelkező, majd később közúti árufuvarozással foglalkozó Molics Lajos...

    • Isztin Ferenc Szarvason, a főiskola öntözési és meliorációs szakán szerzett diplomát. A szakmában kezdett dolgozni, majd alig 32 évesen lett az egyik jogelőd gazdaság, a „Petőfi” szövetkezet elnöke. Ma irányítása alá...

    • A DuPont Pioneer MAXIMUS® hibridrepcéinek előnyeit 2006 óta élvezik a repcetermesztők a magyar köztermesztésben. Az alacsony növénymagasság, az egyszerűbb növényvédelem, a genetikailag „beépített” elágazó képesség, az ősszel visszafogott növekedés, és ezáltal az...

    • A pápai kistérség egyik takaros, rendezett falujában, Nemesgörzsönyben kerestem fel Pethő Jenő családi gazdálkodót egy kis beszélgetésre. 1992-ben hozta meg a döntést, hogy a termelő szövetkezetben töltött több mint 20 éves középvezetői...

    • A RAPOOL 1974-es megalakítása óta közel duplájára, hektáronként 4 tonnára emelkedett a nagy repcetermelő országok üzemi átlagtermése. Ez a teljesítménytöbblet a nemesítés vívmányai mellett annak is köszönhető, hogy a termesztés-technológia egyes elemeiben,...

    • Miért fontos az őszi kultúrák indítása? Mert nem mindegy,hogy milyen fejlettségi állapotban kezdi meg a téli időszakot a növényállomány és tavasszal mennyi időt és energiát fordít a tél utáni regenerációra. Figyeljünk...

    • Miért fontos az őszi kultúrák indítása? Mert nem mindegy,hogy milyen fejlettségi állapotban kezdi meg a téli időszakot a növényállomány és tavasszal mennyi időt és energiát fordít a tél utáni regenerációra. Figyeljünk a...

    • A RAPOOL egy 40 éve alakult szövetség, melyet német nemesítő házak hoztak létre. A vállalat három tulajdonosa 1897, 1923 és 1954 óta foglalkozik nemesítéssel, kiérdemelve ezzel a legnagyobb múltú, legnagyobb hagyományokkal és...

    • Varga Árpád végzettségét tekintve diplomás geológus, aki csak néhány évet dolgozott a szakmájában, a bauxitbányászat elsorvadása miatt. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és túrafelszerelés tervezéssel, majd -- saját márkavédjegyű -- gyártással kezdett...

    • A 2014. február 18. után életbe lépett rendelet értelmében tilos olyan élelmiszert forgalomba hozni, amely összes zsírtartalmának 100 grammjában a transzzsírsavak mennyisége meghaladja a 2 grammot. A jogszabály tartalmaz egy 12 hónapos...

Szürke marha – a nagy lehetőség…

Címke: borjú, őshonos, prémium, szarvasmarha, szövetség, szürkemarha, támogatás
Kategória: Egyéb

A magyar szürke szarvasmarha ötszáz éves múltjában majd’ mindegy meddig nyúlunk vissza, mert szinte minden írásos emlék felsőfokon nyilatkozik a fajta erényeiről.

Példának okáért Hankó Béla egyetemi tanár tollából született feljegyzés szerint – hivatkozva a német birodalmi levéltár német nyelvű emlékeire – már 1526, a mohácsi vész idején volt olyan rendelkezés, miszerint amikor a mészárszékekben magyar szürke marhát vágtak, akkor más fajta vágása tilos volt. Mindezt annak érdekében rendelték el, nehogy a kiváló minőségű hús a mészárosok által silánynak mondott lengyel marha húsával keveredjen. De számos hasonló, tartalmában elismerő irodalmi feljegyzés áll rendelkezésre és szól a magyar szürke fajtaelismerése mellett. Pedig akkoriban előfordult, hogy stresszelt egyedek húsát fogyasztották, mert nemegyszer az éppen viadalokon szereplő állatok kerültek a mészárszékekre.

A génállomány megóvása érdekében

Az elmúlt évtizedek során az őshonos magyar állatok védelme nem kapott kellő figyelmet. Volt olyan időszak, amikor megfelelő szakmai szervezetek hiányában hányatott sors jutott a szürkemarha-, a mangalica-, a rackajuh-, a cigája-, stb. tenyészeteknek, és a tenyésztőmunka a kelleténél kevésbé szigorú szakmai felügyelet mellett működött, később azonban egyre erősebben fogalmazódott meg az érdekeltek részéről az igény a jól működő szakmai szervezetek létrehozására. A Magyar Állattenyésztők Szövetsége szervezete mintájára majdnem sikerült megalakítani a Magyar Őshonos Szövetséget öt nagyobb szakmai indíttatású szervezettel, amelyeket a kezdeményezők az OMMI, mint hatóság figyelmébe ajánlottak. Ma is érezzük az akkor tervezett szövetség hiányát. Léte természetesen nem a kizárólagos felügyeleti jogkör megosztását jelentette volna, inkább a minőségi szakmai munka színvonalának lett volna garanciája. Tevékenysége megakadályozta volna az olyan negatív jelenségeket, mint pl. a tenyészvonalak eltűnése a pillanatnyilag erősödő piaci hízóállomány-igény előretörése következtében. Ez a jelenség a génállományban nagy károkat tudott okozni, hiszen tenyészvonalak tűntek így el, amit például személyi konzekvenciákkal nem lehetett jóvátenni. Ennek kapcsán a levonható tanulság az, hogy egy fajtát akkor is szemlélni, felügyelni és támogatni kell a génvédelem oldaláról, ha a piaci érdeklődés az őshonos állatokból készült termékek iránt megnövekszik, és átmeneti vagy tartós konjunktúra indul a gyors felszaporítás céljából! A génfenntartás és a sokféleség megőrzése olyan feladat, amelynek a piactól függetlennek kell lennie, és ezt a szürke marha esetében folyamatos figyelemmel kell kísérni. Ennek eredményességét bizonyítja, hogy már hét olyan vonal van, ami védelem alatt áll az egykori mezőhegyesi gulya maradékának Bácskából történt hazahozatalával. Az FVM készülő új rendeletében máris markánsan megjelenik ez a következetes szemlélet – mondja Gera István, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének (MSZTE) tenyésztésvezetője. Egyértelműen elválnak a szakmai feladatok, így a megtartó szelekció az egyesület és tagjainak munkája, míg a fajtafenntartás és apaállat-ellátás egyelőre az OMMI jogköre.

Az egyesületi munka példa értékű

Az utóbbi években örvendetesen megnövekedett magyar szürke marhaállomány ezzel a sokszínűséggel egyre inkább lehetővé teszi a profi állattartók számára a saját tenyésztői elképzelések megvalósítását. A fajtakör alkalmas arra, hogy a genetikai értékeket folyamatosan figyeljük, és amikor valami szórványban vagy a diaszpórában “kihasad”, azt észrevegyük, és a jelenséget egyedi elbírálás és megfelelő anyagi támogatottság mellett kezeljük. Az egyesületnek ma már 300 tagja van, akik közül természetesen nem mindenki fajtafenntartó, de a ritkaságképp számon tartott tulajdonságok megőrzésének lehetősége a saját állományában minden tag számára adott.

Persze a mesterségesen indukált jelenségeket ki kell szűrnünk a genetikai változatokból. – ilyen például a szarvidomító használata a szarv alakításában. Herman Ottó és Vezényi Elemér nevezéktanában egyébként mintegy 170-féle szarvalakulással találkozhatunk. Mára számuk megfogyatkozott; – még a komoly munka ellenére is, például a hortobágyi Aranygulyában fehérszarvú sodró típust mindössze hármat lehet találni. A különlegesen értékes tulajdonságokat hordozó bikákat természetesen az OMMI azonnal felvásárolja a genetikai sokszínűség megőrzése érdekében, ami egyben a fajtafenntartói feladat része is.

Komoly veszélyben volt a hazai állomány

1949-ben az akkori állami gazdaságok nyilatkozatban ítélték halálra a magyar szürke marhát, és Beér István vezetésével – haszontalannak és érdemtelennek ítélve – levették azt a magyar kutatói palettáról. Helyette a finomabb szervezetű, igénytelennek mondott, jól tejelő szovjet Kosztromai fajtát népszerűsítették és részesítették előnyben, a központi akaratnak megfelelve. A politika egész egyszerűen nem akarta a termelés szempontjából “igénytelennek” bélyegzett szürke marhát tenyésztésben tartani, mert nem felelt meg a célba vett magasabb teljesítőképességi szempontoknak. Következésképpen az ötéves tervben már nem is számoltak a fajtával.

Már-már a polgári engedetlenség határát súrolta dr. Bodó Imre és gulyásainak hazafias cselekedete a Kecskési gulyában. Mára ő a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének az elnöke, de annak idején a legpatinásabb öt magyar szürke bikával fedeztetett engedély nélkül, és ezzel gyakorlatilag megmentette a fajtát az utókor számára.

Később még egyszer veszélybe került a szürke marha, bár akkor nem a fajta, hanem csupán a gének, az állategészségügy szempontjából. A félreismert tbc-negativizálás időszaka akár szégyenfolt is lehetne a szakma becsületén, hiszen a talajlakó mikobaktériumok tevékenységéről még kevés ismerettel rendelkeztek. (Az akkori tbc elleni oltási mechanizmusban ezek a baktériumok a vad pozitív egyedek bőrmegvastagodási reakcióit okozták. Úgy látszott, hogy a gulya 1/3 része tbc-pozitív, ugyanakkor a féldiónyi duzzanattal rendelkező egyedek a következő évben negatív tesztet adtak. Későn vált ismertté, hogy komoly infekcióról szó sem volt. Nehezítette a dolgot, hogy az ún. Eliza-teszt még nem létezett, oltóanyaggal sem rendelkeztek, és a rokon betegségek elhatárolása nem volt még ennyire egyértelmű, mint ma. Emiatt az egész reagált állományt le kellett vágni, a borjakat pedig a korabeli zsíros-meszes, laktin-kiegészítőkkel dúsított műtejen mesterségesen kellett felnevelni, ami messze nem volt azonos az anyatejjel történő táplálással. Ebben az időben nem volt ritka a génsodródás és a génvesztés sem. Természetesen ma már könnyű elítélően véleményezni az akkori elméletet és gyakorlatot, de akkoriban hatalmas, évekig tartó erőfeszítéssel járt a vélt káros hatások elleni védekezés.

Tulajdonosok – minden társadalmi rétegből

Ma a hazai szürkemarhatartás közel háromszáz kisebb-nagyobb tenyésztő kezében van, akik közül 260 aktívan részt vesz a munkában. Néhány jelentős természetvédelmi szervezet a nemzeti parkok területén működik, ezek átveszik a területen uralkodó szellemiséget, hasznosítják a vidék nyújtotta lehetőségeket, tájmegőrző és élőhely-megőrzési feladatot látnak el. Ők tartják a hazai szürke marha tehénállomány nagyobbik részét, és prognosztizálhatóan fejlődőképesek.

Az egyesület 12.000 hazai anyatehén igazolásával megkezdte az egyéni támogatási felső határ kiosztását. Ez ma a szürkemarha kvóta. Jóllehet a nemzeti parkok szeretnének további kvótát szerezni ezen felül, ennek a valóra váltása azonban már tárcaközi feladat lesz. A 12.000 szürke marha tehénből mintegy 5.000 tartozik a Nemzeti Parkok állományába, a többi eloszlik a komoly állattenyésztői háttérrel rendelkezők, a passzióból tartó “csárdások”, illetve a “műkedvelők” között. Utóbbiak számára a tenyésztési szabályzat fogalma és még inkább tartalma gyakran értelmezhetetlen, ők ugyanis számos esetben az állat minimális élettani igényeit sem ismerik. Állatszeretetük és jó szándékuk ellenére is előfordul, hogy korlátozzák az állatokat szükségleteik gyakorlásában, akaratlanul is akadályozva ezzel azok megfelelő életminőségének megtartását.

Agrár-környezetgazdálkodási segítség…

Az elmúlt tíz évben az ágazati megbecsülésből a konzekvens, szakmailag legjobban felkészült állattenyésztők szorultak ki a leginkább. Húsmarhaként tartani a szürke marhát, szakmailag minden előírást betartva áldozat és sokszor ráfizetés. Számos állategészségügyi előírásnak megfelelni – fekete-fehér öltöző, stb. – extenzív tenyésztési/tartási feladat esetében képtelenség. Az EU jogszabályi rendeletek számos ponton ütköznek a jelenlegi hazai tartási szempontokkal – pl. nyolcasmentesség a köztenyésztésű bikáknál vagy négyesmentesség az üzemi bikáknál -, hiszen ennek alapján ma a 300 hazai szürke bikából talán csak kettő felelne meg minden feltételnek. Az IBR-feltételek tekintetében az EU-normatívák a magyar marhára nézve egyelőre lesújtóak. További formai megoldásokat és rendeletkiegészítéseket igényel a mentesítés, miközben gyakorlatilag a fajta teljes állománya panasz- és tünetmentes. Elméletileg a fertőzött, de klinikai tüneteket nem mutató állatok az igazán értékes rezisztenciagének hordozói. A 60-as években fellépő száj- és körömfájásjárvány idején a mi fajtánk is zárlat alatt volt, de még lázas eset sem fordult elő.

Új lendületet vett a szürkemarhatartás

Az agrár-környezetgazdálkodási törekvések kétségtelenül szárnyakat adtak a magyar szürke tartásának, “helyzetbe hozták” a fajtát. A régi állami támogatásokért folytatott harc megszűnt, a kereskedők által korábban semmibe vett, a húsiparban gyalázatosnak, “hűtőházinak” aposztrofált, és sötétszínűnek minősített – de a Hiltonban mindig elismert – szürke marha húsa ma ismét piaci reneszánszát éli. Az egyéni termelők éppen a fenti támogatottság és a természetközeli tartásmód miatt növelik állományukat a szakmaiság és az üzlet jegyében és reményében. Teszik ezt annak ellenére, hogy a tenyészanyag drága, mert 250.000 Ft+áfa az őszi üszőborjú ára. Igaz, a tehén támogatása, ha mindent elérne, jelenleg 70.000 Ft/év lenne, ha kifizetnék. Ilyen támogatás mellett nem lenne ráfizetéses a szürkemarha tartása sem. Felismeréssé vált, hogy mára minden született borjú tiszta haszon, ezért a kvóta óta fontos, hogy a fajlagos hozamokra jobban odafigyeljenek a tartók, mert újra érdemes lett állattenyésztőnek lenni. Ez azt sugallja, hogy a korábbi “gagyi” kereskedelmi gyakorlatnak, ami eszmei trükkök érdekében folyt, mára befellegzett. Ausztriában a gazdák bemondott létszámvállalásaik alapján lettek kvótásítva. Nálunk a csalás burkolt feltételezése és annak kiszűrése miatt a sok bába közt elveszett a gyerek. A biztonsági keresztellenőrzések bonyolult rendszerében alakult ki a magyar 117.000 egyedes kvóta, amely fele az osztrákénak, és a mi kihasználatlan gyepeinkhez és csodálatos rideg fajtánkhoz viszonyítva szánalmasan kevés, illetve az EU-nak mindenben túlzottan megfelelni akaró hazai rendeletekkel is sújtott – teszi hozzá Gera István.

Az ébredező piacot ki kell szolgálni

A nemzeti parkok korábbi álláspontja – miszerint a hús csupán melléktermék a védett állatok eszmei értéke mellett – sokat változott, hiszen egyre nagyobb kedvet éreznek a megpezsdült szürkemarha-húspiac mind jobb kihasználására azzal, hogy gazdálkodó egységekként veszik kézbe az értékesítést. Ezt pedig elsősorban saját hatáskörben nyitott boltok létrehozásával kívánják a közeljövőben jövedelmező vállalkozássá tenni. A bioboltok analógiájára működve minden bizonnyal felkeltik majd a vásárlók érdeklődését, megbízható eredetű, friss termékeikkel.

A szürkemarha húsát nagy előszeretettel vásárolja a legnagyobb bébitápszergyártó cég is, ahol pedig tudják, hogy a szabvány szerint “O” és “P” kategóriás minősítésű húsról van szó. Ugyanakkor a “legsűrűbb hús” a szürke marháé, amely a legkevesebb vizet adja le főzéskor, és vastartalomban rendkívül gazdag. A vérszegények, de az egészségesen és változatosan táplálkozni vágyók számára is kiváló étrendi hatású hús. Hogy kolbászba töltve fenséges, azt a két dél-alföldi megyében jól tudják, de ez nem elegendő érv a fiatalok számára, akik a könnyebb töltelékárut részesítik előnyben. Éppen ezért került fel egy fővárosi hentesmester palettájára a szürke marhából készült párizsi, virsli, szafaládé, amelynek osztatlan sikere van a célzott közönség körében. A szürke marha húsa attól igazán ízletes, hogy az állat hosszú élete során a rendelkezésére álló gyeptársulásokból szedegeti össze az ízeket, ami a húsban feldolgozva jelenik meg. A főzés ideje, az elkészítés módja egyes húsfélék esetében tájékoztatást igényel, ezért a feldolgozással kapcsolatos szakácskönyv kiadása sem várathatott magára, ami a marketing része. Elsőként persze a hazai piacot kell meghódítani, és csak utána jöhet a külföldi, hiszen a túltermeléssel küzdő Európából másként nem fognak jelentkezni kellő számban érdeklődők. Semmiképpen nem jó megoldás a vadhúsként való forgalmazásával próbálkozni, hiszen ez csalás, noha a hús állaga, íze rendkívül hasonló. Bizonyosan ki kell találni a szürke marha önálló marketingjét, a beszerzés garantált helyét, a forgalmazás módját, amelyhez az egyesület minden segítséget igyekszik megadni és megtalálni. (Ezzel elkerülhető lenne az a sajnálatos jelenség, ami az egyik áruházlánc esetében megtörtént a közelmúltban.) – Emiatt egyesületünknek létre kell hoznia egy tanúsító szervezetet, amely sürgősen betölti a felügyelet tisztét. A szürkemarhahús, pl. a comb ára ma 1200-1450 Ft/kg között van, a beszerzés helyétől függően, és ez az alapanyag nagyon gazdaságosan feldolgozható. Ez azt jelenti, hogy csak 20-30%-kal drágább az egyéb eredetű marhahúsoknál, de tömörebb és tartalmasabb, az állat lassúbb fejlődése miatt. Az ár-érték arány tehát mindenképpen megfelelő.

A vágás gyakorlatán is változtatni kell

Persze nincs minden rendben a vágóhidak körül sem, hiszen ma a 960 kényszervágóhídból hírmondó sem maradt, 48 helyen pedig “őrt áll” az OMMI, hogy az EUROP-minősítést szavatolja, ugyanakkor a vágási prémium csak a 19 EU-minősítéssel rendelkező vágóhídon levágott állat után jár. A magyar termelő premizálás hiányában nem érdekelt abban, hogy olyan helyre vigye az állatot