A globális klímaváltozás és várható hazai hatásai a növénytermesztésben

Címke: , ,
Kategória: Egyéb

Az éghajlatváltozás régiónként eltérő mértékben – a hőmérséklet, a csapadékviszonyok, a párolgás, a szélsőséges időjárási jelenségek, illetve a tengerszint emelkedésén keresztül – hatást gyakorol a természeti rendszerekre, az emberi egészségre, a talajra, a vízháztartásra és vízgazdálkodásra, a mezőgazdaságra és az erdőgazdálkodásra, az energiagazdálkodásra.

Bevezetés

A légkörben a szén-dioxid és az egyéb üvegházhatást előidéző gázok mennyisége fokozatosan és egyre gyorsuló ütemben emelkedik az ipari forradalom óta. A Kormányközi Éghajlatváltozási Panel (IPCC) 1995-ben készült második értékelő jelentése szerint:

– az üvegházhatásért felelős gázok koncentrációja emelkedett és jelentősen emelkedni is fog,

– az éghajlat a légkör emelkedő szén-dioxid-tartalma miatt változott, és az elmúlt évszázadban a felszíni középhőmérséklet átlagosan 0,3-0,6 °C-kal nőtt a világon,

– az antropogén aeroszolokról tudjuk, hogy hűtőhatást váltanak ki, azonban ezek élettartama rövid a légkörben,

– a klímaváltozást bemutató szimulációk igazolják, hogy az üvegházhatásért felelős gázok és aeroszolok várható kibocsátási értékei alapján a Föld középhőmérséklete átlagosan 1,4-5,8 °C-kal fog emelkedni 2100-ra.

Számos tanulmány született annak előrejelzésére, hogy milyen hatást gyakorol a klímaváltozás a gazdaságra és ezen belül a mezőgazdaságra. Azonban pl. annak ellenére, hogy a növényi kórokozók és az állati kártevők jelentős szerepet játszanak a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, ez arányaiban sokkal kevésbé kutatott terület, mint pl. a klímaváltozás emberi viselkedésmódra vagy humán megbetegedésekre gyakorolt hatása.

Sokan felhívják a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás nem egyértelműen azonosítható a globális felmelegedéssel. A klímaváltozás magában foglalja az időjárási szélsőségeket is, azaz nő az éghajlati változékonyság, és az éghajlati szélsőségek egyre gyakoribbak és nagyobb mértékűek lesznek. Ezen változások mezőgazdaságra gyakorolt közvetlen és közvetett hatását azonban rendkívül nehéz a jövő számára is hasznosítható módon értékelni.

Az előbbiekben bemutatottak igazolják, hogy az üvegházhatásért felelős gázok mennyiségének emelkedése miatt a jövőben is tovább erősödik az üvegházhatás, a Föld éghajlatának melegedése, azaz a klíma változása. Ha ezt elfogadjuk, mint tudományosan bizonyított alapelvet, akkor erre alapozva megvizsgálhatjuk, hogy az egyes tényezők változékonysága miként befolyásolja a kultúrnövények termeszthetőségét.

A feltételezett globális klímaváltozás lehetséges hazai hatásaira ismételten ráirányították a figyelmet a közelmúlt szélsőséges meteorológiai és hidrológiai viszonyai, jelesül 2003 nyarán a szokásos meleget is több hónapon át meghaladó magas hőmérséklet, illetve a szokatlanul kevés tavaszi és nyári csapadék (az utóbbi fél évszázad legsúlyosabb aszálya).

Várható ökológiai hatások

A klímaváltozás ökológiai következményei között igen fontos megjegyezni, hogy a növényzet jövőbeni fejlődésében a szén-dioxid koncentráció változásai is szerepet játszanak. Ennek nyomán pl. fokozódik a növények fotoszintézise, ezáltal nő a biomassza, és ennél kisebb arányban a termés is. Módosulhat az egyes növényi alkotórészek (levél, szár, gyökérzet) tömegének aránya és kiterjedése. Csökken a növények fajlagos párologtató képessége, vagyis javul a rendelkezésre álló víz hasznosulása. A C4-típusú növények e tekintetben jobban reagálnak, mint a C3-asok. Azonban a szén-dioxid dúsulásra és a klímaváltozásra együttesen a C3 növények reagálnak nagyobb gyarapodással.

Az éghajlati következmények közül hazánkban a nyár szárazabbá válása kedvezőtlen a növénytermesztés szempontjából, aminek a vízhiány már ma is a fő korlátozó tényezője. A csapadék mennyiségének csökkenése többek között az aszályok gyakoriságának növekedését eredményezheti. A klíma szárazabbá és melegebbé válása jelentős hatással lehet állóvizeinkre, mivel azok a sekély tavak kategóriájába tartoznak. A változó hidrológiai folyamatoknak számos ökológiai következménye is lehet. Különösen a nyár végi kisvízi időszakokban a folyók vízminősége leromolhat. Szárazabb és melegebb éghajlaton ez a rossz vízminőségi állapot gyakoribbá válhat, aminek ökológiai és gazdasági következményeit egyelőre nem tudjuk reálisan megítélni.

Hazánk nemcsak éghajlati, hanem biogeográfiai szempontból is átmeneti területen van: a közép-európai lomberdőövezet és a kontinentális erdőssztyepp határán, jelentős szubmediterrán hatásokkal. A Kárpát-medence életföldrajzi képének alapvonása a flóra- és faunaelemek sokfélesége: a széles elterjedésű és tűrőképességű fajoktól a korlátozott elterjedésű és gyakran szűk tűrőképességű életföldrajzi színezőelemekig. Ilyen körülmények között akár egy kisebb mértékű éghajlatváltozás is erős flóra- és faunamozgást (bevándorlásokat és kihalásokat) indítana meg a természetes élővilágban és a termesztett kultúrnövénykörben. Fokozza a hazai élővilág érzékenységét az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben az emberi tevékenységektől (kemizált nagyüzemi mezőgazdaság, a tájmozaikot homogenizáló földhasználat, nagy területek vízháztartását deficitessé tevő meliorációs programok, a szűk ártereken ligeterdők kiirtása, stb.) károsodtak a tájszintű ökológiai rendszerek – s ez a folyamat is hozzájárulhatott a mezoklíma megváltozásához és az éghajlati szélsőségek hatásainak éleződéséhez. Mindezek következtében az egyre szárazabbá váló klíma hatására várható (és részben már ma is megfigyelhető) a mediterrán és a balkáni növényfajok nagyobb térhódítása, továbbá a kozmopolita és adventív fajok (pl. gyomnövények) elterjedése.

A magasabb hőmérséklet és a több napfény a vízhiányos, aszályos időszakok miatt nem tud kellően hasznosulni. Várhatóan növekedni fognak ennek következtében az extrém időjárási tényezők károsító hatásai, mint pl. a napégés. Ennek jelei már jelenleg is súlyos károkat okoznak, különösen a zöldség- és gyümölcstermesztésben. Bizonyos hidegtűrő és csapadékkedvelő növények (pl. a burgonya), amelyek termesztése főleg tőlünk északabbra optimális, kritikus helyzetbe kerülhetnek. Stabilizálódhat viszont más, hőigényesebb növények hozama. A termesztésre alkalmas területek szélére kerülő erdők a gyors klímaváltozás során veszélybe kerülhetnek, mert az őshonos fajok évtizedenként csak 1-4 km-rel képesek elmozdulni. Módosulhatnak a termőtalajok mechanikai tulajdonságai, élőviláguk, sőt, idővel kémiai összetételük is. A termőtalaj nedvességének csökkenése mellett a talajvíz szintje is lesüllyedhet az aszályosabb klíma hatására.

A nagy melegben megnő a vízfelhasználás, amit ráadásul a csökkenő csapadék- és a vízkészletek növekvő párolgása miatt kevesebb vízből kellene fedezni. Növekedhet a hűtésre, légkondicionálásra és talajmegmunkálásra fordítható energia, amit a világítás és a szárítás kisebb energiaigénye kompenzálhat. A több nyári napsütés – a felszínhez közeli rétegek szennyezettségétől függetlenül – növeli a nyári, fotokémiai szmog kialakulásának esélyét az ipari körzetek, városok környezetében.

A téli időszak hőmérsékletének emelkedése nyomán kevesebb gondot okoz majd a tavak és folyók jegesedése. Általában csökken a tartósan hideg telek gyakorisága, bár ezek epizodikus fellépésével hazánkban valamivel melegebb globális klíma esetén is számolni kell. Elvileg ritkábbak lesznek az áprilisi-májusi, illetve a szeptemberi-októberi fagyok, ám a tenyészidőszak meghosszabbodásával a kockázatos időszakok is a hideg évszak felé tolódnak. A közvetlen éghajlati hatások mellett olyan közvetettek is felléphetnek, amelyek más környezeti tényezőkön, folyamatokon keresztül szintén befolyásolják a mezőgazdasági termelést. Ilyenek pl. a növényi betegségek és kártevők.

A megemelkedett szén-dioxid koncentráció és a globális hőmérséklet-növekedés ugyanis megváltoztatja a kórokozók viselkedését, egyrészt, mert a megváltozott légköri szén-dioxid-tartalom miatt megváltozik a fejlődési sebességük és a kiváltott tünetek, illetve károk mértéke. Másrészt a megváltozott körülmények miatt megváltoznak a növényállomány jellemzői is (pl. növényi biomassza tömege gyarapszik, a növények állománysűrűsége nő, vízhasznosítása javul és C:N aránya megváltozik), amelyek ugyancsak változtatják a kórokozók fertőzési és az állati kártevők táplálkozási jellemzőit. Az előbb említett két fő tényező károsítókra gyakorolt hatása szerteágazó, egyes esetekben stimuláló, más esetekben gátló hatásokra kell számítanunk. Emiatt a hatások eredőjét nehéz tudományosan is megalapozott módon megjósolni. Mindehhez hozzá kell tenni azt is, hogy az éghajlatváltozás a mezőgazdasági régiók eltolódását is maga után vonhatja, és ez kiváltja a termesztett növények és azok károsítóinak vándorlását is. Ennek következménye lehet pl. az is, hogy az új területen megjelenő kórokozók és állati kártevők azokat a természetes növényi társulásokat is megtámadhatják, amelyek azelőtt nem voltak kitéve a kultúrnövényeket károsító – számos esetben sokkal agresszívabb – fajoknak vagy változatoknak.

Hazai intézkedések, kutatások

Az üvegházhatású gázok növekvő kibocsátásaira, a feltételezett éghajlatváltozás hatásaira vonatkozóan hazánkban is számos területen voltak, illetve folyamatban vannak különböző vizsgálatok, intézkedések. A továbbiakban szükséges lesz – különösen a hazai kibocsátások feltételezhető növekedése, a várható hatásokra való felkészülés, illetve az Európai Unió keretében e téren mind sokoldalúbbá váló együttműködés következményei miatt – az erőfeszítések fokozására. Elsősorban a következő területekről van szó:

– megfigyelések (éghajlati elemek, üvegházhatású gázok légköri mennyisége, vízháztartás, stb.),

– idősorok elemzése,

– a globális éghajlati jövőképek alapján a lehetséges hazai változások és hatásaik,

– az üvegházhatású gázok hazai kibocsátásának szabályozását, csökkentését elősegítő lehetőségek,

– az előforduló káros hatások mérséklésének lehetőségei.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia vezetői tudományos kutatási együttműködési megállapodást kötöttek 2003 februárjában. Ennek keretében egyik kutatási projektjük (VAHAVA) – amelyet a Minisztérium finanszíroz, és az MTA szervez – a globális klímaváltozás hazai hatásaival és az azokra adandó válaszokkal foglalkozik. A projekt a hazai kutatások eddigi eredményeire és a nemzetközi tapasztalatokra támaszkodik. Az adott témakörben jelentős szellemi tartalék halmozódott fel Magyarországon a kutatási szférában, elsősorban a klímáról, annak változékonyságáról, a szélsőséges időjárási események hazai előfordulásáról, valamint ezek hatásairól a mezőgazdaságra, a vízgazdálkodásra, az energiafelhasználásra, a közlekedésre, a turizmusra, a településekre, az emberek egészségi állapotára és a természeti értékekre.

-Racskó-

Ez a cikk a MezőHír 2005/06 - júniusi számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-lP

-=oOo=-