A gyümölcsfák metszése

Címke: gyümölcs, metszés, szabó tibor
Kategória: Növénytermesztés

1. A gyümölcstermő növények élete három szakaszra osztható.

Az első az erőteljes növekedés időszaka, amikor kialakul a koronaváz, a jövendő termőrészek alapjaival. Ekkor a fa kevés termést hoz.

A második szakasz a termőre fordulás, amikor a növekedés mérséklődik, és sok termőrész képződik.

A harmadik a termés csökkenése, az öregedés, amikor a növekedés és a termésképzés mérséklődik, majd megáll. A fa lassan elpusztul.

A metszés során ezeket a folyamatokat ismerve avatkozunk be a fa életébe.

A metszés nélküli fa elsűrűsödik, a korona belsejében a napfény hiánya miatt a hajtásnövekedés fokozatosan gyengül, majd megáll. A fa termőrészekkel berakódik, dúsan virágzik, de kevés virág termékenyül meg. A kötődő terméskezdemények nagy része lehullik. A megmaradt gyümölcsök aprók maradnak. Ennek az oka az, hogy a hajtásnövekedés csökkenésével az asszimilációs felület lecsökken, emiatt a fejlődő hajtás- és virágrügyek nem tudnak teljesen kifejlődni. A korona külső peremén van csak bizonyos hajtásnövekedés, a korona belseje felkopaszodik, így a fa idő előtt elöregszik.

2. A metszés elvi alapjai:

A fák növekedését befolyásolja a koruk. A fiatal fák erőteljesen növekednek, míg az öreg fák növekedési erélye gyenge.

A faj, fajta és az alanyhatás is befolyásolja a növekedés és termésképzés egyensúlyát.

A fák vesszőin a csúcson vagy annak közelében lévő rügyek hajtanak ki a legerőteljesebben. A csúcstól lefelé egyre rövidebb hajtások fejlődnek. Ezt a jelenséget csúcsdominanciának nevezzük.

A hajtásfejlődés mértéke a veszszők helyzetétől is függ. A fejlődő hajtás függőleges helyzetnél lesz a legerőteljesebb. A vízszintes helyzetű vesszőn rövidebb hajtások képződnek. Az alapból egy erőteljes hajtás nő, a csúcs kihajtása a leggyengébb ekkor.

A metszés hajtásnövekedésre gyakorolt hatása: minél erősebben visszametsszük a vesszőt, annál erőteljesebb lesz a hajtásfejlődés. Erős az a metszés, amikor a vessző kétharmadát eltávolítjuk. Gyengén metszünk akkor, amikor csak a vessző egyharmadát távolítjuk el. Középerős metszéskor felére vágjuk vissza a vesszőt.

Metszéskor a fa korát, erőnléti állapotát, növekedési erélyét szem előtt kell tartani. Az erős metszés következtében az erőteljes hajtásnövekedés csökkenti a termőrészek képződését. A gyengébb metszés viszont a termőrészek arányát növeli, és a növekedés csökken. A termőegyensúly fenntartása érdekében a fiatalabb gyümölcsfákat gyengébben metsszük, mert azok természetes növekedése nagyobb. Az idősebb fákat pedig erősebben metsszük, hogy a hajtásnövekedést ezzel serkentsük.

3. A fás metszésnek három módja van.

A visszametszés, amikor a koronarészből csak egy részt vágunk le.

A ritkítás alkalmával a koronarészt, a termőgallyat tőből távolítjuk el.

A termőrész ifjítás a visszametszés és a ritkítás együttes művelete. Ennek során a korona elöregedett ágát fiatal koronarészre vágjuk vissza. A folyamatos termőrész ifjítás a fák egyenletes terméshozásának egyik alapja.

4. A metszés lépései:

Az alakító metszéssel meghatározzuk a fiatal fa koronaformáját, az ágak számát és egymáshoz viszonyított helyzetüket. A mesterséges koronaformák kialakításakor vegyük figyelembe a természetes formára jellemző alakot, s legyünk tekintettel a növények életritmusára, növekedésére, fejlődésére is. A mesterséges koronaformán a fák korábban fordulnak termőre, jobb minőségű gyümölcsöt hoznak és rendszeresebben teremnek.

A termőrész ifjítást az elöregedett termőalapú, de egészséges öreg fáknál hajtjuk végre.

Először a sűrűsítő, fölfelé és befelé növekvő, egymást keresztező vesszőket, gallyakat távolítsuk el! Ezután a hasadt, sérült, elhalt, beteg koronarészeket vágjuk ki!

Elsősorban a korona külső felületét ritkítsuk, hogy a belső tér is elegendő fényt kapjon.

A korona belsejéből lehetőleg ne távolítsunk el tőből egészséges termőalapot, csak ifjítsunk!

A magassági növekedést úgy korlátozzuk, hogy egy oldalelágazásra vágjuk vissza. Ezáltal széthúzzuk, terebélyesítjük a koronát.

Mindig a koronából kifele álló rügyre metsszünk!

Teljes ifjításkor a vázkarokat erőteljesen visszavágjuk, a rejtett rügyekből új hajtások képződnek, amelyekből új koronát és abban új termőalapot nevelünk. Teljes ifjításra akkor is szükség van, ha a fa mechanikai sérülés következtében súlyosan torzult. Ifjítással a magasra törő, felkopaszodott fák koronamagasságát is csökkenthetjük. Az ifjításra a fát fel kell készítenünk. Az előző esztendőben bőséges tápanyag-utánpótlásról kell gondoskodnunk. Az ifjított fa hajtásfejlődése idején öntözést és gondos növényvédelmet igényel. A nagy sebfelületet is kezelni szükséges. Ha lehet, akkor részleges ritkítást végezzünk, vagyis az ifjítást két részben, két év alatt végezzük el! Fontos, hogy a viszszavágott ágakon megmaradt valamennyi gallyat és vesszőt hagyjuk metszetlenül. Az ifjítás nyomán a rejtett rügyekből vízhajtások fejlődnek, amelyekből kialakíthatjuk az új koronát. A megifjított fa 3-4 év múlva ad számottevő termést. Gyümölcsfáink közül az almástermésűek jól ifjíthatók, a csonthéjasoknál nagyobb a kockázat.

5. A metszés eszközei:

A metszés leggyakrabban használt eszköze a metszőolló. 1,5-2 cm átmérőig vághatunk vele. A metszőolló a támasztópengéből és a vágókésből áll. Metszéskor ügyeljünk arra, hogy a támasztó él mindig a levágandó rész felé essen, így lehet csonk, sérülés nélkül metszeni. A karbantartás élezésből, olajozásból és tisztításból áll. Élezéshez különböző finomságú fenőköveket, majd fenőszíjat használjunk! A pengének csak a domború oldalát élezzük! A fenőkövet élezéskor vizezzük be!

A gallyvágó a metszőollóhoz hasonló pengével és 60-80 cm-es hosszú nyéllel rendelkezik, így a vastagabb ágakat is le tudjuk vágni. A hosszabb nyél segítségével a belső részekhez is könnyebben hozzáférhetünk. A fűrészek közül a keretesek nem használhatók, mivel az ágakhoz nem lehet velük hozzáférni. Erre a célra a kardfűrészek és az ívelt hegyű fűrészek a legalkalmasabbak.

6. A fák egészségvédelme a metszés során:

A fák és bokrok fás metszésének legkedvezőbb időpontja a rügyfakadás előtt van. Ilyenkor, lombtalan állapotban a korona jól áttekinthető. Metszeni -5 °C fok felett szabad, ez alatt a fa a sebzéseken keresztül fagykárt szenvedhet. Fagypont alatt kesztyűben metsszünk, ellenkező esetben a kéz melegétől a vesszőkön fagyfoltok keletkeznek.

A metszés során minél kevesebb és kisebb felületű sebet ejtsünk! A hajtást és vesszőt közvetlenül a rügy fölött, a gallyat és az ágat az elágazásnál, az ággyűrű közvetlen közelében vágjuk le. Ha ennél hosszabb csonkot hagyunk, az beszárad, és a fertőzéseknek nyit kaput. A sebgyógyulás intenzitása a rügy, illetve az elágazás közelében a legerőteljesebb, ezektől távolodva egyre gyengébb.

A vessző visszametszésekor a vágás valamivel a rügy csúcsa fölött induljon, és kissé lejtsen!

A nagyobb ágak levágását 3 szakaszban végezzük el! Először alulról fűrészeljük be az ágat a keresztmetszet egyharmadáig! Ezután a bevágás fölött fűrészeljük le az ágat felülről lefelé! A harmadik lépésként fűrészeljük le a megmaradt csonkot az elágazásnál! Így megakadályozhatjuk az ág lehasadását, ami nagy sebképződéssel járna.

A metszés során sok tartalék tápanyagot veszünk el a növénytől, ezt az év során pótolnunk kell, fokozott mű- és szervestrágyázással.

Ha egyszerre sok gallyat, ágat távolítunk el, az zavart okoz, és sok fattyúhajtás (vízhajtás) képzésére készteti a fát.

Metszéshez jó, éles, kényelmes fogású szerszámokra van szükség. Az életlen olló vagy fűrész roncsol, sok kárt okozhatunk vele a növényben. A roncsolt seb nehezen gyógyul, a felülete nagyobb, mint az ép sebé.

A két cm-nél nagyobb átmérőjű sebzést célszerű sebkezelő védőanyaggal kezelni.

7. A termőrészek ismertetése gyümölcsfajonként:

Az almástermésűek (alma, körte, birs, naspolya) a metszést és az ifjítást jól bírják.

Jellemző termőrészeik:

Az egyéves termőrészek, a dárda, sima termőnyárs, középhosszú és hosszú termővessző. A két- és többéves dárdás termőgally és termőbog ezekből fejlődik ki.

A dárda: 4-5 cm-es, egyéves termőrész, a csúcsán vegyes vagy átmeneti rügy ül. Az oldalán fejletlen hajtásrügyek vannak.

Sima termőnyárs: 5-15 cm-es termővessző, csúcsán vegyes vagy átmeneti rügy van, oldalrügyei fejlettek.

Középhosszú termővessző: 10-4 0 cm-es. Fiatal fákon található, leggyakrabban jó termőhelyi körülmények között.

Hosszú termővessző: 40 cm-nél hosszabb. Az erősen metszett fákon fejlődik.

Dárdás termőgally: Többéves termőrész, amely egyéves részből, termővesszőből alakult. Rajta elsősorban dárdákat, termőrügyeket találunk, sokszorosan elágazódva.

Termőbog: Különös alakulású, többéves termőrész, amely a rövid termőhajtás vegyesrügyéből alakul ki. Jól láthatók rajta a gyümölcsök tapadási helyei. Ezen dárdák és sima termőnyársak is képződhetnek. Az 1 és 2 éves termőbogok értékesek.

A birs és a naspolya vegyesrügyei a termővessző csúcsán alakulnak ki. Ha a vesszőket visszacsípjük, azzal a termést is eltávolítjuk. Ezért a vesszőket nem szabad visszavágni, a fát csak ritkítással formáljuk!

A csonthéjasok jellemző termőrészei (cseresznye, meggy, őszi, kajszi, szilva):

Termőnyárs: 5-15 cm-es termővessző, amely szilva-, kajszi- és őszibarackfákon található.

Bokrétás termőnyárs: a csonthéjasokra jellemző termőrész. 4-5 cm-es termővessző, amelynek csúcsán fejlett hajtásrügy, körülötte 3 vagy ennél több virágrügy foglal helyet, egy csomóban. Elsősorban cseresznyére és meggyre jellemző, de előfordul néhány kajszi-, őszi- és szilvafajtán is.

Középhosszú termővessző: 10-40 cm hosszú, csúcsrügye hajtásrügy, oldalán elsősorban virágrügyeket találunk, néhány hajtásrüggyel vegyesen. Az őszibaracknál két csoportra oszthatjuk. Az egyik a teljes termővessző, ahol hármas vegyes rügycsoport van, vagyis két virágrügy között egy hajtásrügyet találunk, és csúcsrügye egy hajtásrügy. Ez az őszibarack legfontosabb termőrésze. A fogyatékos termővessző csúcsrügye hajtórügy, és kevesebb termőrügy van rajta.

Hosszú termővessző: 40 cm-nél hosszabb. Az erősen metszett fákon fejlődik.

A csonthéjasok a metszésre érzékenyebbek. Az őszibarack kivételével kisebb mértékű beavatkozással kell nevelni őket.

A héjasok (mandula, mogyoró, dió, gesztenye) metszési igényüket tekintve különbözőek.

Termőkorban mérsékelt, gyenge ritkítás szükséges.

Bogyósok (málna, piros- és feketeribiszke, köszméte, riszméte, tüskétlen szeder)

Málna: félcserje, az elsőéves hajtások a következő évben teremnek. A termés beérése után elhalnak. Ezeket letermés után azonnal el kell távolítani, a betegségek terjedésének megakadályozása végett. Az új hajtás lehet tősarj vagy gyökérsarj. A gyökérsarj az értékesebb. A sarjakat ritkítsuk: négyzetméterenként 5, folyóméterenként 12 sarjat hagyjunk! A termőveszszők végéből 20-30 cm-t vágjunk le! A málna korán falad, ezért a munkálatokat február végéig végezzük el!

Ribizke: természetes formájú cserjetörzses bokor. A cserjetörzsből rendszeresen megújul. Ágai 4-5 évig termőképesek, ezért a bokorban az 1-4 éves gallyakból hagyunk (mennyiségük a bokor erőnléti állapotától függ), az 5. éveseket eltávolítjuk. A letermett ágakat tőből, lehetőleg a talajfelszínhez közel távolítsuk el!

Köszméte: napjainkban a törzses fácska került előtérbe, mert ápolása és szedése könnyebb, mint a bokorformának. A termőkorú törzses köszméte metszésénél ritkítás, ifjítás szükséges. A korona 2-3 éves gallyai a legtermékenyebbek. Általában gyengén, de évente rendszeresen metsszük!

A metszés komoly szakmai feladat, amit leírásokból igen nehéz megtanulni. Ismerni kell az adott faj biológiai sajátosságait, termőrészeit, növekedési erélyét. A metszés alakító hatását folyamatosan kísérjük figyelemmel, és ha szükséges, év közben is beavatkozhatunk. A fiatal fák koronakialakítása igen fontos feladat, ezt lehetőleg szakember segítségével végezzük!

Szabó Tibor

Ez a cikk a MezőHír 2005/01 - januári számában jelent meg.

DEKALB – HETI KUKORICA HÍRADÓ: ÚJ! DKC4631 – KINEK AJÁNLJUK?

Akik szeretnének kipróbálni egy a DEKALB Globális nemesítési programjának eredményeként, a szatymazi műhelyből kikerült, csodálatos, a hazai termesztési körülményekhez tökéletesen alkalmazkodó hibridet, ne halogassák sokáig a döntést! A hibrid 2015-ben csak korlátozott mennyiségben lesz elérhető.

Kipróbált növényvédelmi megoldások repcében

Az őszi káposztarepce növényvédelmének szakszerű és költségtakarékos megoldására mutatunk be néhány gyakorlatból vett termelői tapasztalatot.

DEKALB – HETI KUKORICA HÍRADÓ: DKC4795 – KINEK AJÁNLJUK?

Az intenzív termesztést folytató, de biztonságra törekvő gazdáknak a DKC4795 jelenti a biztos alapot.

Az AXIÁL-nál szerencsés a péntek 13.

2015. február 13-a, péntek már nem csak a babonák kedvelőinek körében lesz neves időpont. Az AXIÁL Kft. Szekszárd környéki partnerei is elmondhatják, hogy számukra egy szerencsés dátum ez, ugyanis ezután egy felújított, minden elemében korszerű telephely várja majd őket a tolna megyei központban.

Őszi kalászosokban bevált növényvédelmi megoldások

Az őszi kalászosok növényvédelmének szakszerű és költségtakarékos megoldására mutatunk be néhány gyakorlatból vett termelői tapasztalatot.

DEKALB – HETI KUKORICA HÍRADÓ: DKC4490 – KINEK AJÁNLJUK?

Ahol az aszály a legnagyobb probléma, ott a DKC4490 teremti meg a kukoricatermesztés biztonságát. Közepes, vagy jobb termőhelyeken a tőszámsűrítéssel termése könnyen növelhető.

Kujáni Lászlóné Cser Olga lett Az Év Agrárembere!

"Üzenem, hogy ne féljünk a növényvédelemtől, mert gondos növényvédelem mellett egészséges táplálék kerül majd az asztalra." Ez az idézet február hetedikén este már majdnem éjféltájban hangzott el Az Év Agrárembere 2014 kitüntető díj győztesétől, Kujáni Lászlóné Cser Olgától. Az idén első ízben átadott díj célja a mezőgazdaságban tevékenykedők munkájának, társadalmi felelősségvállalásának elismerése, teljesítményük kiemelése az egész társadalom előtt. A verseny során több fordulón keresztül hét kategóriában versengtek a jelöltek, míg végül ezen az estén fény derült arra, kik lettek a kategória győztesek, s közülük ki lett Az Év Agrárembere 2014-ben.

Bevált növényvédelmi megoldások kalászosokban

A kalászos gabonafélék tavaszi növényvédelmének szakszerű és költségtakarékos megoldására mutatunk be néhány további, gyakorlatból vett termelői tapasztalatot.

Évzárás a földeken

Alaposan meglepte a szeptemberi kéthetes, majd pedig az októberi egyhetes csapadékos időjárás az őszi munkacsúcsra készülő növénytermesztőket. Elsősorban az ország déli felében, de egyes más régiókban is annyi csapadék hullott, hogy azt víztelítettségük miatt a földek már nem voltak képesek befogadni. Az álló és aratásra váró napraforgók és kukoricák okozták a legnagyobb fejtörést az ugrásra készen várakozó termelőknek, de az elvetett repcék víznyomás okozta foltos pusztulása és a vetés előtt álló őszi kalászosok sorsa is nagyon kínos napokat szerzett a gazdáknak. Mert minden zsebre ment a felsoroltak közül, jelesül az idei termés mennyisége és a jövő évi termés megalapozása volt a tét.

Pioneer innováció: az új kukorica portfólió még magasabbra tette a lécet!

A Pioneer termékportfóliójában az innováció nem pusztán egy jól hangzó marketing szlogen, hanem nagyon is kézzel fogható, a gyakorlatban megvalósuló tény. A Pioneer innovációs pillérei közül a legfontosabb az új termékportfólió: az újonnan bevezetett hibridek jelentős terméselőnyt mutatnak a saját termékfejlesztési kísérleteinkben és a NÉBIH által kivitelezett regisztrációs kísérletekben egyaránt. Az innováció további fontos része a termelők felé tett egyedülálló szolgáltatás, a Pioneer EnClass® hibrid ajánlási rendszer. Segítségével a termelők a saját területükre, a saját környezeti kihívásaikra a legjobban illeszkedő hibridet tudják választani. A Pioneer innováció azonban még itt sem áll meg. Jelentős fejlesztések történtek az információ technológia területén is. Szolgáltatásunk részét képezi az Agro-Assist alkalmazás, mely weboldalon vagy okos telefonra, táblagépre töltve hasznos segítség a gazdálkodóknak.


Tovább...

1182