Harmónia Hegyalján

Címke: , , , , , , , , ,
Kategória: Egyéb

Prácser Miklós, a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok és Pincészet ügyvezető igazgatója és felesége, Erzsébet, az Erzsébet Pince vezetője a gyöngyösi főiskolán ismerték meg egymást, mindketten szőlészetet-borászatot tanultak.

A diploma megszerzése után 1974-ben kerültek Tarcalra, itt alapítottak családot, és teremtettek otthont. Idegen volt számukra az a külön világ, amely Hegyaljára jellemző, de kárpótolta őket az, hogy egy világhírű borvidéken, gyönyörű környezetben dolgozhatnak. A Tokaji Borkombinátnál óriási tapasztalatot, gyakorlatot szereztek. Ameddig lehetett, kitartottak az állami intézmény mellett, bár Miklóst a privatizáció idején „csalogatták” az új, jórészt idegen kézben lévő borászatok. Végül a Degenfeld-Lindner család invitálására ő is „váltott”, és ma a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok és Pincészet ügyvezető igazgatója. Emellett családi vállalkozásban, feleségével és gyermekeivel együtt 15 ha ültetvényt művelnek, és saját borokat készítenek. A feladatok megosztása tökéletes harmóniában történik – Prácser Miklós a szőlőműveléssel, Erzsébet pedig a borászattal foglalkozik. Épp aszúszüretkor érkeztünk Tokajba, a Prácser családhoz.

A vendéglátó ügyvezető igazgató vezetésével bejártuk a Degenfeld birtokot. A Galambosokon gyönyörű Hárslevelű ültetvény aszúsodott.

– Milyen aszútermés várható az idén?

– Ez az év sok szempontból különleges. A vegetáció elhúzódott, a gombabetegségek óriási nyomással jelentek meg. Az aszúsodás komplex folyamat, de leginkább a bogyó cukortartalmával függ össze. Azok a termelők, akik megfelelő terméskorlátozást végeztek, jó aszúterméssel számolhatnak, feltéve, ha a későbbiekben nem esik az eső. A Gróf Degenfeld szőlőbirtoknál nem mennyiségi, hanem minőségi borok készítése a célunk. Ennek érdekében 1-1,5 kg fürtöt hagyunk tőkénként, mint ahogy itt, a Galambosokon is. Ez ráadásul egy fiatal ültetvény, amely még könnyebben aszúsodik, a bogyóhéj ugyanis sokkal rugalmasabb, a botrytis bejárja a bogyót, és ilyen szép, aszúsodott fürtöket alkot. A magas cukor- és alacsony nedvességtartalom esetén a gomba küszködik, harcol a cukorral, közben kialakulnak a jellegzetes, egyedi aromák, ízek illatok. Ha ebben az állapotában a fürtöt csapadék éri, a gomba erőre kap, és „kivirágzik” a bogyó felületén. Az ilyen aszúbogyók kevésbé értékesek, sőt, később már élvezhetetlenné válnak. Jó esetben kb. 500 kg/ha aszúterméssel számolhatunk.

A Galambosokról a Degenfeld Pince és Kastély felé vettük utunkat. Tarcalon, a Terézia-kert közepén gyönyörű épület áll, amelyet 2003-ban újítottak fel, és amelyben mára egy négy csillagos szálloda található. Lenyűgözve csodáltuk a hatalmas gesztenye-, fenyő- és hársfákat, az öreg japán akácot és amerikai mogyorót.

– Mikor alakult a pincészet és ön milyen feladatot lát el a családi birtokon? – kérdeztük Prácser Miklóstól.

– A Gróf Degenfeld család az 1800-as években első osztályú szőlőbirtokaival jelentős szerepet játszott Tokaj-Hegyalja életében. A politikai változások miatt külföldre kényszerültek, miután azonban alkalmuk nyílt rá, úgy határoztak, visszavásárolják birtokaikat. A hagyományokat folytatva Thomas Lindner és Degenfeld Lindner Mária 1995-ben alapította a pincészetet. A kezdetektől fogva együtt dolgozom velük, ügyvezetőként. Először az ültetvényeket és pincészetet fejlesztettük, építettük, majd a kastély felújítása és a Tokajban lévő Degenfeld Palota átadása következett.

– Mekkora ültetvénnyel rendelkeznek?

– Közel 100 ha földterület tartozik a birtokhoz, a tarcali Mézesmájon, a mezőzombori Galambosban, a Kakasokban, a tolcsvai Bartalosban, Serédyben és Bányában. Ebből 30 ha-on termesztünk jelenleg szőlőt, amelynek fajtaösszetétele megfelel a hegyaljai arányoknak. Az ültetvény térállása sűrű, átlagosan 6000 tőkét telepítettünk hektáronként. Erős terméskorlátozás mellett és kedvező időjárás esetén jó minőségű szőlőt szüretelhetünk.

– Milyen módon dolgozzák fel a szőlőt?

– A szőlő egy részéből száraz vagy késői szüretelésű bort készítünk. Kedvelt borunk a késői szüretelésű Muscat Lunel.

Természetesen nálunk is az aszú az elsődleges. Terméstől függően 4-5 alkalommal is bejárjuk az ültetvényeket, és gyűjtjük az aszúbogyókat, majd végül leszüreteljük a szőlőt. A feldolgozótér felkészült a 100 ha termésének a befogadására, a gépek (prés, léelválasztó) mobilak és bővíthetőek.

Az aszúbort a régi hagyományokat tiszteletben tartva, az új technológiával ötvözve készítjük. Az aszúszemeket külön gyűjtjük, majd a szőlőt reduktív úton feldolgozva a forrásban lévő mustot rátöltjük, és változó ideig együtt érleljük. Az aszútészta újbóli felhasználásával fordítást készítünk. Az aszúbort legalább három évig érleljük, ebből legalább két évet hordóban tölt a bor.

Beléphettünk mi is a pince szentélyébe. A szabálytalan labirintusszerű tokaji pincékkel ellentétben a Degenfeld pince szabályos alakú, egyenes ágakból áll. Mint megtudtuk, korábban vincellérképzés folyt a pincében, amely 1840-ben épült, és az első tervezett pincék közé tartozik. Falát vastag dunyhaként fedi a nemespenész.

– Mire szolgál a penészgyep?

– A nemespenész (Cladosprium cellare) együtt él a borral, kölcsönösen szabályozzák és kiegészítik egymást. A bor a fahordó pórusain keresztül „lélegzik”. Ehhez a levegőt a nemespenész tisztítja, amely a hőmérsékletet is szabályozza; a bor pedig a penész számára létfontosságú alkoholgőzt szolgáltatja.

– Milyen kereskedelmi csatornákon kerül a Gróf Degenfeld bor a fogyasztókhoz?

– Évente 120 ezer palack bort hozunk forgalomba, ennek közel 75%-a belföldi értékesítésre kerül, főként a Bortársaságon és nagyobb üzlethálózatokon keresztül. Ilyen arányban kevés borászat célozza meg a hazai piacot, a Degenfeld család viszont óriási erőket mozgat meg azért, hogy legfőképp a hazai borkultúrát szolgálja. A turizmus fejlesztésének eszköze többek között a kastélyszálló és a Degenfeld Palota felújítása, kialakítása, a hegyaljai programok szervezése, a borkóstoltatás, a konferenciák lebonyolítása; ez mind-mind a vendégek csalogatására szolgál.

– Milyen terveket szeretne a grófi család a jövőben megvalósítani?

– A tokaji ültetvényeket továbbfejlesztik, emellett óriási munkába kezdenek Erdélyben. Arad környékén is visszavásárolták a földek egy részét. Hasonló beruházással, mint nálunk, ott is felújítják, újratelepítik az ültetvényeket, felépítenek egy új borászatot. Nagy feladatot jelent mindez, talán még keményebb munkát, mint hazánkban. A mai erdélyi állapotok körülbelül az 1980-as magyarországi állapotokat tükrözik. Az adottságaik viszont páratlanok. Magam is meglepődtem, amikor Kadarka aszúbort kóstoltam egy aradi pincében.

Természetesen borkóstolás nélkül nem távozhattunk. Erre pedig Tokajban, a Bem utcában került sor, az Erzsébet Pincénél. Prácser Miklós felesége várt bennünket, és csatlakoztunk az akkor érkezett csoporthoz. A Prácser család ültetvényei a legjobb dűlőkben (Szarvas, Zefír, Király, Betsek, Veresek, Sajgó) fekszenek. A szőlő műveléséért a családfő a felelős. A Degenfeld szőlőbirtok irányítása mellett ő végzi a családi szőlők nevelését. A pince azonban Erzsébet fennhatósága alá tartozik, aki mesélt nekünk a pince történetéről, a borkóstolásnál pedig a család gyermekei, Hajnalka és Miklós segédkeztek:

– Az épületet 1989-ben vásároltuk. Már 1743-ban működött ez a pince, a cári udvarnak innen vitték a borokat. A lejárat egyenletesen és folyamatosan lejt, ennek oka, hogy az akkoriban használatos antalka hordót könnyebben kigurítsák. A pince fala riolittufa, hőmérséklete 12 C°. Fekvése K-ÉK-i, mivel a néphit szerint „a delelő és nyugvó nap nem nézhet bele”. Furmint, Hárslevelű, Muscat Lunel, Zéta, Botrytis, Cladosporium – már hallottak róla biztosan. Hagyományos típusú aszúborokat készítünk, 5-ös és 6-os puttonyszámmal.

A borkóstoló során száraz Furminttal, félszáraz Muscat Lunellel és félédes Hárslevelűvel „melegítettünk be” az aszúborok kóstolásához. Számomra már a száraz bor is csodás élményt nyújtott. Az íze magában hordozta a föld jellegét, amelyben termett. A Mádi Királyokból származott a szőlő, ahol a riolit jó hő- és vízháztartása, valamint a kőzet jó hőháztartása révén egyedi aromákat lehetett előcsalogatni a termésből. A Hárslevelű sárgabarackmag-mandulára emlékeztető íze is hosszú ideig emlékezetes marad.

Egy 2000-es fordítással vezettük be az aszúkat. Csodás illat- és ízkavalkád következett – csokoládé, mandula, kávé, dohány, birs, körte, feketeribizli, méz, vanília, ánizs, mogyoró -, páratlan arany színekkel. A 2000-es aszútól egészen 1974-ig visszamenően csodálhattuk a borokat.

Rajtunk kívül nagyon sokan ellátogatnak az Erzsébet Pincéhez, a Degenfeld Szőlőbirtokhoz és a többi hegyaljai pincéhez. Ismerjük meg minél többen Hegyalja vidékét, hiszen ez a „mi” kincsünk, a Világörökség része és a páratlan aszúborok otthona. Emellett külön öröm, hogy Olvasóink is megismerhettek egy olyan családi vállalkozást, ahol férj és feleség becsületesen dolgozva, összefogva, egymás munkáját tisztelve és kiegészítve, a mi örömünkre végzi a munkáját.

Mikóczy Nárcisz – Ádámszki Tamás

Ez a cikk a MezőHír 2004/11 - november-decemberi számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-iJ

-=oOo=-