Az őszi búza gyomirtása

Címke: , , , , , , , , ,
Kategória: Egyéb

Az őszi búza gyomfertőzöttségét számos tényező interakciós kapcsolata határozza meg. Az egyes állományok gyomösszetételének hasonlósága azonban természetesen szorosan összefügg a termesztett kultúrnövény fajával, fajtájával is. Ebből következően az őszi búzatáblákban mégis többé-kevésbé determinálódik az egyes gyomfajok és -csoportok előfordulási aránya.

Az őszi búza gyomnövényeinek egy része magával a kultúrnövénnyel egy időben kel ki, és együtt is fejlődik vele, s többnyire 2-3 leveles vagy tőlevélrózsás állapotban telel. Ezeknek, az ún. T1-es életformájú gyomoknak – tyúkhúr (Stellaria media), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), veronikafélék (Veronica spp) – valójában rövid az életciklusuk, tömegüknél fogva azonban számottevően gátolhatják a kultúrnövény fejlődését, különösen akkor, ha a kelés egyenetlen. Ezen gyomfajok ellen leginkább a vetés utáni, kelés előtti preemergens készítmények kijuttatásával védekezhetünk.

A másik növénycsoport tagjai őszszel és tavasszal egyaránt kelhetnek, s magvaik a kalászosok magvaival egy időben érnek. Ide tartoznak a tipikus (T2-es) gabonagyomok: a kék búzavirág (Centaurea cyanus), a pipacs (Papaver rhoeas), a szarkalábfajok (Consolida spp.), valamint a ragadós galaj (Galium aparine). Az utóbbi időben e klasszikus gabonagyomok fokozatos előtörése tapasztalható. Bár a kék búzavirág és a pipacs elleni védekezés megoldottnak tekinthető őszi búzában a hagyományos módszerekkel, nem megfelelő gyomirtási technológia esetén azonban erős kompetíciós hatásukkal számolni kell. Ezen életformacsoport igen jelentős képviselője még jelenleg az ebszékfű (Matricaria inodora) is, amit az is jellemez, hogy – a gyomfelvételezések alapján – igen előkelő helyen áll a borítási %-ban. Veszélyességét nemcsak a hormonbázisú herbicidekkel szembeni morfológiai szelektivitása, hanem erőteljes növekedéséből adódó erős kompetíciós képessége is fokozza.

Igen nagy gond a gabonavetésekben terjedő gyomfüvek, egyszikűek egyre erőteljesebb előretörése az egész ország területén. Főként a tavasszal csírázó T3-as héla zab (Avena fatua) és a G1-es életformájú tarackbúza (Agropyron repens) elterjedése okoz gondokat kötött talajokon is, míg laza homoktalajokon az előbbieken kívül a T2-es, ősszel és kora tavasszal csírázó nagy széltippan (Apera spica-venti), ritkábban és inkább nyugaton a parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides) jelentkezik.

Agrotechnikai védekezés

Az integrált növényvédelem és az ökológiai növénytermesztés szempontjainak előtérbe kerülésével megnőtt a csökkentett dózisú vegyszeres, ill. a nem kémiai növényvédelmi módszerek jelentősége. Egyre gyakrabban gondolunk a helyes termesztéstechnológia által megvalósítható gyomszabályozási módszerekre. Ennek egyik részét képezi a kultúrnövény gyomokkal szembeni kompetíciós képességének kihasználása. Az őszi búza gyomelnyomó képessége – a nagyobb sortávolságra vetett kapás kultúrákhoz képest – jól kihasználható. Ebből a szempontból elsődleges meghatározó szereppel a gabona tavaszi fejlődési üteme bír, ugyanis ekkor dől el, hogy mennyire sikerül elnyomnia a gyomokat. A búza állománysűrűsége és a gyomosodás közötti kapcsolatról megállapítható, hogy csak 3 és 6 millió csíra/ha közötti tőszámintervallumban képes a kultúrnövény értékelhető hatást gyakorolni a gyomosodásra, legkifejezettebb ez a hatás a 4,5 millió tő/ha felett. Elsősorban az ebszékfű (Matricaria inodora) és a T4-es nyárutói gyomfajok esetében tapasztalható jelentős gyomosodási különbség, míg a mezei acat (Cirsium arvense) és a tarackbúza (Agropyron repens) a gyomosodás irányát többnyire egyoldalúvá teszik, ugyanis e fajoknak nincs semmilyen tőszámreakciója.

Kísérleti eredmények szerint a búzavetések gyommagkészletének csírázása a műtrágyák helyes alkalmazásával is jelentősen befolyásolható. Ennek megfelelően pl. a nagy problémát okozó ragadós galaj (Galium aparine) kaszatainak csírázását az ammóniumszulfát, az ammóniumnitrát és a karbamid, míg az ebszékfű csírázását a foszfáttartalmú műtrágyák csökkentik, a nitráttartalmúak azonban lényegesen növelik. Ennek megfelelően a műtrágyák szakszerű felhasználása az integrált gyomszabályozás hatékony eszköze lehet.

Vegyszeres védekezés

Az őszi búza herbicides kezelése technikailag két időszakban kivitelezhető: ősszel – preemergensen, és/vagy őszi poszt-kezeléssel -, vagy tavasszal posztemergensen.

A gabona vetése előtt a kikelt gyomokat a talajművelő eszközökkel rendszerint elpusztítjuk. A vetést követően a gyomok fejlődését a kultúrnövény állapota jelentősen befolyásolja. A kelés előtti (preemergens) permetezés alkalmazhatóságát számos (ökológiai, agrotechnikai és sok esetben ökonómiai) tényező befolyásolja. Hazánk klimatikus adottságait tekintve, az ország teljes területének preemergens kezelése – az ésszerűséget szem előtt tartva – gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A kezelés elvégzése is csak mélyebbre vetett állományok esetében alkalmazható, hiszen a talajba lefolyó nagyobb mennyiségű csapadékvíz hatására a gabonamag elveszítheti a herbiciddel szembeni helyzeti szelektivitását. Az engedélyezett hatóanyagok közül klórszulfuron (GLEAN 75 DF), a triaszulfuron (LOGRAN 75 WG) vagy a diflufenikán + izoproturon (QUARTZ SUPER SC) alkalmazható eredményesen. A készítmények akár az őszi korai posztemergens kezeléssel is kijuttathatók, és főként az egyéves egyszikű gyomfajok ellen jelentenek védelmet, azonban némi kétszikűirtó hatásuk is van. Hátrányuk, hogy az évelő gyomok ellen teljesen hatástalanok. A LOGRAN 75 WG az őszi búzában kiváló szelektivitása miatt a vetéstől bármely fejlettségi állapotban (még tavaszi posztkezelésre is) használható. A csapadékosabb, savanyú barna erdőtalajú területeken, ahol a kamilla- (Matricaria spp.) és veronikafélék (Veronica spp.), a pipacs (Papaver rhoeas), nagy széltippan (Apera spica-venti) az uralkodó gyomnövények, a preemergens kijuttatás a legjobb megoldás. Ugyancsak a vetés utáni őszi permetezés ajánlható a tavasszal nehezen megközelíthető területekre.

Az őszi posztemergens gyomirtás létjogosultságát az időjárás, időpontját mindenkor a gyomnövények fejlettsége határozza meg. Csak ott célszerű a korai állománypermetezés alkalmazása, ahol a búza korai vetése és a csapadékos október hatására a gyomok zöme ősszel kicsírázik. A kijuttatás időpontját illetően pedig, kétszikű gyomnövények esetén a 2-4 leveles, míg az egyszikűeknél az 1-3 leveles fenofázisban kell a kezelést elvégezni.

A kalászos gabonák speciális egyszikű irtója a fenoxaprop-P-etil hatóanyagú PUMA SUPER készítmény, amely valamennyi veszélyes egyszikű (héla zab, parlagi ecsetpázsit, nagy széltippan) ellen kiváló hatású. Kijuttatását tekintve pedig akár őszi, akár tavaszi állománykezelésre is felhasználható.

A gyakorlatban legtöbbször a tavaszi gyomirtást alkalmazzuk. Itt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy az állománykezeléseket többnyire csak a bokrosodás végéig lehet alkalmazni. Az ilyenkor alkalmazható, egyik legelterjedtebb hatóanyagcsoportot a hormonbázisú vegyületek (MCPA, MCPP, 2,4-D, 2,4-DP, dikamba) alkotják. A szerek általános jellemzői, hogy hatásspektrumuk a magról kelő és évelő kétszikű gyomnövényekre terjed ki, s a kultúrnövény 4-6 leveles állapotától a bokrosodás végéig, a szárbaindulás kezdetéig lehet őket alkalmazni. Kijuttatásuk során azonban arra mindenképpen figyeljünk, hogy a hormonhatású szerek kései alkalmazása esetén a búza depressziója – esetleg a szemképzés zavara – miatt termésveszteség is jelentkezhet. Késő tavaszi felhasználás, illetve 25 °C feletti léghőmérsékleten történő kijuttatás esetén pedig az izproturon okozhat jelentősebb perzselési tüneteket.

A magról kelő kétszikű gyomnövények, valamint az ecsetpázsit kivételével egyszikű gyomok és a mezei acat elleni védekezésre kiválóan felhasználható a szulfonilurea hatóanyagú SEKATOR készítmény. Kijuttatása a kultúrnövény 3 leveles állapotától a szárba indulás kezdetéig elvégezhető. A magról kelő kétszikű gyomnövények 2-4 leveles, a ragadós galaj 1-3 levélörvös fejlettségekor a legérzékenyebb a kezelésre.

A gabona-gyomirtásban az utóbbi években jelentek meg a kontakthatású, ún. Protox-inhibitorok, amelyek hatásspektruma a szokásos kalászos gyomirtókhoz viszonyítva lényegesen szélesebb, s hatásuk is igen biztos. Ide sorolható pl. a piraflufen-etil vagy a karfentrazon hatóanyag. A piraflufen-etil készítménye az ECOPART jó hatásfokkal irtja többek között a székfűfajokat (Matricaria spp.), a pásztortáskát (Capsella bursa-pastoris) vagy a szarkalábféléket (Consolida spp.). A készítményt tavasszal, az őszi búza 3 leveles állapotától a bokrosodás végéig lehet felhasználni, 0,3-0,6 l/ha dózisban. A karfentrazon-etil hatóanyagú AURORA 50 WG és a klomazon hatóanyagú COMMAND 48 EC használatával lehetőség nyílik a ragadós galaj (és többek között a selyemmályva, ebszőlő, stb.) elleni védekezés több évre való megtervezésére is. Ha a kalászosokat mint fő kultúrát értelmezzük, ott az AURORA 50 WG a megoldás, elő- és utóveteményükben (pl. repce, borsó, burgonya, szója) a COMMAND 48 EC adja a hatékony védelmet. Ragadós galaj és mezei acat dominancia esetén az AURORA 50 WG + JAMBOL M 750 SL kombináció javasolható. A COMMAND 48 EC hatásspektruma és csekély költsége miatt elsősorban kombinációs partnerként javasolható. Így jelentősen csökkenthető a gyommag-populáció, legalább három éven át.

Ezen kívül szintén kiváló hatásúak a tifenszulfuron-metil + karfentrazon hatóanyagú STORK 50 DF vagy a fluroxipir-tartalmú STARANE nevű készítmények. A gyártó cégek zömében hormonbázisú szereket javasolnak melléjük kombinációs partnerként. A hormonok közül azonban inkább a mekoprop, diklórprop, esetleg MCPA jöhet szóba, a 2,4-D használatát – különösen az észter formulációkét – kerüljük, mert a búza szelektivitását csökkenthetik a Protox-inhibitorokkal szemben.

Az általános gabonagyomok irtása általában nem okoz nehézséget a termelőknek, azonban a mélyről gyökerező T3 és T4-es gyomfajok (pl. parlagfű, keserűfűfélék, libatopfélék) vagy az árvakelésű napraforgó ellen már lényegesen nehezebb a védekezés. Ebben – szükség esetén – igen hatékony segítséget nyújt a HARMONY EXTRA nevű herbicid, amelynek felhasználása elég rugalmas kijuttatási időintervallummal bír, a gabona zászlós levelének megjelenéséig alkalmazható.

A búza gyomirtásában rendszerint kiemelt szerepet játszanak a kétszikűek elleni kezelések, míg az egyszikűekkel szemben az indokoltnál kisebb területen történik védekezés. Pedig jelentős terület fertőzött fűféle gyomokkal, mint amilyen a nagy széltippan (Apera spica-venti), a tarackbúza (Agropyron repens) vagy a héla zab (Avena fatua). E gyomfajok ellen kiváló hatású az ATHOS készítmény, amelyet a kultúrnövény 2-3 leveles korától a 2 nóduszos fejlettségig alkalmazhatunk, 13-26 g/ha dózisban. A teljes hatás elérése érdekében kombinációk alkalmazására is van lehetőség (pl. fluroxipir, florasulam hatóanyagokkal).

Racskó J.

Ez a cikk a MezőHír 2004/02 - februári számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-fA

-=oOo=-