A penészgombák toxinjainak állategészségügyi vonatkozásai

Címke: , , , , , , , , , , , ,
Kategória: Egyéb

A mikroszkopikus penészgombák olyan, a természetben nagy számban előforduló, heterotróf élőlények, amelyek a gabonaféléket megfertőzve, azokból nyerik a számukra szükséges táplálóanyagokat.

Mindeközben másodlagos anyagcseretermékeket választanak ki, ezek a mikotoxinok. Ma már több mint ezer toxikus gomba metabolit ismert, közülük közel száz káros hatását bizonyították. Kiemelkedő humán- és állategészségügyi jelentőséggel mindössze 15-20 mikotoxin rendelkezik.

A mikotoxinok okozta megbetegedések évszázadok óta ismertek. A XIII. században leírták a Batu kán vezette hadjáratban a lovak tömeges megbetegedését és elhullását. A leírások alapján egyértelműen beazonosítható, hogy a háttérben a stachybotryiotoxikózis állt. Több alkalommal leírták az anyarozsmérgezés „járványos” előfordulását, vagy az ochratoxin A és a trichotecén vázas toxinok emberi megbetegedést előidéző hatását is.

A penészgombák között vannak olyanok, amelyek toxinjaikkal már a szántóföldön szennyezik a növényeket (szántóföldi penészgombák), mások raktározás közben termelnek toxinokat (raktári penészgombák). Az előbbiek csoportjába tartoznak a Fusarium fajok, amelyeknek állat- és humánegészségügyi szempontból fontosabb toxinjaik a zearalenon (F-2 toxin, ZEA), a trichotecének [T-2 toxin, HT-2 toxin, nivalenol (NIV), deoxynivalenol (DON), diacetoxyscirpenol (DAS), fusarenon-X (FX)] és a fumonizinek (FB1 – FB6). A raktári penészgombák főbb képviselői az Aspergillus és a Penicillium fajok, amelyek a következő fontosabb toxinokat termelik: aflatoxinok, Ochratoxin-A, citrinin, patulin, rubratoxin B, ergot toxinok.

A penészgombák a növénytermesztés és az állattenyésztés számára egyaránt súlyos gazdasági és egészségügyi problémát jelentenek. A növénytermesztésben a termés csökkenése, a vetőmag minőségi romlása, a sütőipari minőség csökkenése, stb. okoz gazdasági veszteséget. A gomba növényi táplálóanyagokat használ fel, aminek következtében csökken a takarmány energia- és esszenciálisaminosav-tartalma. Az állattenyésztésben a takarmányfelvétel csökkenésével, annak rossz értékesülésével, állandósult szaporodásbiológiai zavarokkal, a fertőzésekkel szembeni csökkent ellenálló-képességgel, esetenként az egyes toxinokra jellemző megbetegedések (mikotoxikózisok) kialakulásával kell számolnunk a penészgombával fertőzött, toxinnal szennyezett takarmány fogyasztása következtében.

A mikotoxikózisok felismerését megnehezíti, hogy:

– általában kis koncentrációban vannak jelen, kimutatásuk nehéz, részben az analitikai módszerek meglehetősen nehézkes kivitelezhetősége miatt, részben pedig a még ismeretlen vegyületek előfordulása következtében;

– a tünetek és a kórok felismerésének idejére az etetett és mikotoxinnal szennyezett takarmánytétel már általában elfogyott, nincs mód annak analizálására;

– a tünetek az alacsony toxinkoncentrációk miatt nem kifejezettek, nem kórjelzőek;

– gyakori a multitoxikus hatás, azaz több toxin egyidejű előfordulása; ezek kölcsönhatása nem minden esetben ismert.

A mikotoxikózisok közös ismérvei:

– takarmányozás eredetűek;

– nincs a háttérben specifikus kórokozó;

– a betegség nem fertőző;

– a szennyezett takarmány megvonásával a tünetek csökkennek.

A feltételezett diagnózist megerősíti:

– a mikotoxin kimutatása a takarmányból;

– a tünetek a kimutatott mikotoxinra nézve jellemzőek;

– a szennyezett takarmány etetésével a tünetek mesterségesen kiválthatók.

Szántóföldi penészgombák toxinjai

A Fusarium nemzetségbe tartozó gombák Magyarországon nagymértékben fertőzik a szántóföldi növényeket. A monokultúrás termesztés elterjedésével a fertőzöttség jelentősen nőtt, mert a szántóföldön visszahagyott szárrészek fertőzésforrást és jó táptalajt jelentenek a gombák szaporodásához. A Debreceni Állategészségügyi Intézetben Fazekas és m.tsai a legmodernebb analitikai eljárásokkal rendszeresen vizsgálják a térségből származó átlagos, illetve penészes gabonaminták mikotoxin-tartalmát. Az eredmények azt mutatták, hogy az időjárástól függően változik az egyes mikotoxinok előfordulásának mértéke és aránya. Így pl. 1993-95 között nőtt, majd az azt követő években (feltehetően a meleg, száraz nyár következtében) csökkent a kukoricaminták fumonizinnel való szenynyezettsége. A penészes mintákban a fumonizin mellett jelentős arányú és mértékű F-2-, T-2- és DON-szennyezettség is kimutatható volt.

A trichotecén vázas vegyületek (T-2, DON, DAS, stb.) alkotják a fuzariotoxinok egyik nagy csoportját. Ezek főbb káros biológiai hatásai: hányás és a takarmány visszautasítása, csökkenő fehérjeszintézis, az idegrendszer és az immunrendszer károsodása, szaporodásbiológiai zavarok. Az elváltozások jellege és mértéke állatfajonként eltérő lehet. A szarvasmarha érzékenysége a toxinnal szemben nem jelentős, ennél a fajnál leginkább a tejtermelés csökkenése figyelhető meg. Ez más mikotoxinokra vonatkozóan is elmondható, mert a bendőben zajló mikrobiális fermentáció következtében a toxinok jelentős része átalakul, biológiai hatásuk csökken. A borjak a kezdetben még nem stabil bendőflóra és -fauna miatt érzékenyebbek a toxikus hatással szemben. A juhok érzékenysége a bendő gyengébb méregtelenítő kapacitása miatt szintén nagyobb. A sertés érzékenysége kifejezett, de mivel a toxin takarmány-viszszautasító hatása miatt az állatok nem fogyasztják el a szennyezett takarmányt, a heveny mérgezés előfordulása ritka. A toxin nagyon alacsony koncentrációban is bőrkárosító, károsítja a vérképzést és az immunrendszert, a kocáknál szaporodásbiológiai zavarokat (ivarzás és ovuláció hiánya) idéz elő. A káros hatások vizsgálata alapján sertések esetében a takarmányban megengedhető T-2 toxinkoncentrációt kevesebb mint 0,5 mg/kg-nak javasolják (Bata és Rafai, 2001). Baromfifajoknál csökkenti a takarmányfogyasztást és a testsúlygyarapodást, bőrkárosító, az immunrendszer működésének zavara miatt pedig csökken a fertőzésekkel szembeni fogékonyság. Szintén csökken a tojáshozam és a tojások keltethetősége is.

A Fusarium toxinok másik nagy csoportját az ösztrogén hatású zearalenon (F-2 toxin) képezi. Szinte minden állatfaj érzékeny a toxinra, amely mindnél szaporodásbiológiai rendellenességeket okoz. A sertésnél romlik a kocák vemhesülési aránya, megnő a visszaivarzó egyedek száma, súlyos esetekben meddőség alakulhat ki. Megnő a halva született malacok száma, csökken az alomszám, gyenge malacok születnek, amelyeken a csecsbimbók és a péra duzzanata, majd gyulladása figyelhető meg. A tyúk kivételével valamennyi madárfaj érzékeny a toxinra; hímivarú egyedekben csökken a spermaképződés, romlik a sperma minősége.

Ugyancsak Fusarium fajok termelik a mikotoxinok viszonylag újonnan (1988-ban) felfedezett csoportját, a fumonizineket, amelyek fő képviselője a fumonizin B1 (FB1). Magyarországon már az 50-es években tömegesen észlelték ősszel, az „új” kukorica fogyasztását követően sertésben a kóroktanilag nem tisztázott eredetű tüdővizenyő előfordulását. A betegséget Domán (1952) és Petrás (1952) írta le, és mint a „sertések hízlalási vagy sajátos tüdővizenyője” vált ismertté. A betegség lefolyása, a kialakuló tünetek és a kórbonctani kép nagyfokú hasonlóságot mutatott az USA-ban az 1980-as években fumonizin toxikózis okaként leírt tüdőödémával, ami felvetette a kérdést, hogy nem azonos kóroktanú megbetegedésekről van-e szó. Az azonosságot kísérletesen előidézett FB1 toxikózissal igazolni lehetett. A lovak kifejezetten érzékenyek a fumonizinekkel szemben. A lovak agylágyulása esetenként szezonálisan előforduló megbetegedés. Kezdeti tünetként az állatok bágyadtak, étvágytalanok, majd gyorsan kifejlődnek az idegrendszeri tünetek: összerendezetlen mozgás, arcidegbénulás, vakság, fokozott ingerlékenység. A toxin koncentrációjától függően, a tünetek jelentkezését követően az állat néhány órán belül elpusztulhat. Boncolással és kórszövettani vizsgálattal több esetben megállapítható volt az agyvelő kisebb-nagyobb területre kiterjedő elhalásos elváltozása. A kérődző állatok viszonylag rezisztensek a toxinra, a magas FB1-tartalmú takarmány etetése májelfajulást idézhet elő. Juhoknál kísérletesen előidézett FB1 toxikózis máj- és veseelfajulást idézett elő.

A baromfifajok közül a házityúk és a pulyka viszonylag rezisztensnek mondható. Napos csirkénél és pulykapipénél a magas dózis (200 ppm) növekedésben való elmaradást, májkárosodást idézett elő. A kacsa érzékeny iránta, a toxint termelő Fusarium moniliforme törzsek toxicitásának jellemzésére régóta használják az ún. kacsa-tesztet. A toxin elsődleges célszerve a máj. A ludakra vonatkozóan nincs adatunk.

Ma már általánosan elfogadhatónak tekinthető, hogy a magas FB1-tartalmú kukorica fogyasztása felelős az emberi nyelőcsőrák kialakulásáért olyan területeken, ahol a lakosság táplálkozásában alapvető a kukorica, és annak más területekhez viszonyítva lényegesen magasabb a FB1-koncentrációja (Dél-Afrika, Kína). Hazánkban a kukoricatermékek fogyasztása jelenleg kismértékű, de nő az igény az étkezési kukorica iránt. Nagyobb mértékű fogyasztása lisztérzékeny vagy vegetáriánus embereknél figyelhető meg. Fazekas és m.tsai (2001) a kukoricaliszt és dara FB1-szennyezettségét vizsgálva megállapították, hogy a toxin nyomokban ugyan, de bekerülhet a táplálkozási láncba.

Raktári penészgombák toxinjai

A raktári penészgombák közül számos Aspergillus és Penicillium faj termel ochratoxint. A 70-es években derült ki, hogy a Balkánon járványszerűen előforduló emberi vesemegbetegedések kiváltásában ennek a toxinnak van szerepe. A toxin magyarországi előfordulása is jelentős, a raktári penészgomba toxinok közül a leggyakoribb. A penészesedésnek és a toxintermelésnek kedvez az aratáskori csapadékos időjárás. Egy magyarországi felmérés során a vágóhídon sertésben, kóros elváltozást mutató vesékből viszonylag magas arányban lehetett ochratoxin A-t kimutatni. A sertésnél, az emberhez hasonlóan veseelfajulás alakul ki. Elhullást, klinikai tüneteket – az alacsony koncentráció miatt – nem okoz, leginkább vágóhídi leletként figyelhető meg. Az ochratoxin A tekintetében szinte valamennyi baromfifaj érzékeny, tüneteként a testtömeg-gyarapodás, a takarmányértékesítés, a tojástermelés csökkenése, a tojás keltethetőségének romlása figyelhető meg. A kérődzők ellenállóak a toxinnal szemben.

A patulint elsősorban Penicillium és Aspergillus törzsek termelik, de más penészgombák esetében is leírták előfordulását. Elsősorban penészes gyümölcsökből, zöldségfélékből, illetve a belőlük készült termékekből (pl. almasűrítmény) mutatható ki. A toxin elsősorban az emésztőszerveket károsítja, így leírták fekélyt, vérzést előidéző hatását, de károsan befolyásolja az immunrendszer működését is. Rákkeltő, magzatkárosító hatású is.

A penicillinsavat sok penészgombafaj termeli. Önmagában kevéssé toxikus, más toxinokkal szinergista hatást fejthet ki.

A citrinint legalább 26 penészgomba faj termeli, elsősorban Penicillium és Aspergillus fajok. Elsődlegesen vesekárosító. Önmagában ritkán, csak igen magas koncentrációban okoz toxikózist, más toxinokkal együtt azonban szinergista hatású lehet.

A gombatoxinok nemcsak az állatok, de az ember egészségére is veszélyt jelentenek. Az élelmiszertermelés, -feldolgozás, -tárolás és -forgalmazás szinte minden fázisában számolni kell jelenlétükkel. Az ember szervezetébe bejuthatnak közvetlenül, azaz toxintartalmú gabonaféleségek (csemege kukorica, kukoricadara és -liszt, korpa, müzli), vagy más növényi eredetű táplálék (gyümölcs), élvezeti cikk (kávé, sör) fogyasztása következtében. De, közvetetten, az állatok által elfogyasztott toxinok is megjelenhetnek valamely állati termékben (húskészítmények, tej, tojás), és veszélyt jelenthetnek az ember számára. A gombatoxinokat mint környezetterhelő, környezetszennyező anyagokat is figyelembe kell venni. A probléma megoldása ezért komplex összefogást igényel a humán- és állategészségügy, az állattenyészés és növénytermesztés, a környezetvédelem és az ökonómia területén.

Zomborszkyné Kovács MelindaKaposvári EgyetemÁllattudományi Kar

Ez a cikk a MezőHír 2004/02 - februári számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-fS

-=oOo=-