Csípős hideggel és nem túl vastag, de a vetések szempontjából életmentő hópaplannal köszöntött be január. A Mosoni-Duna középső folyása mellett elterülő Mecsér községet a csend és a fehérség öleli körül, az erősen fogyatkozó vadállomány nyomai sem nagyon láthatóak a friss hóban.
A tsz már jó pár éve megszűnt, az átlagosan 19 AK-ás földek nagy részének művelése visszaszállt a valamikori gazdákra vagy azok aktív utódaira. Itt csak azok az emberek élnek meg a földből, akiknek zsigereiben van a gazdálkodás, és megértik az idők szavát is. Már csak néhányan vannak ilyenek a faluban, közülük is Füsi Rudolf és családja lehet a példa, akiknél a 280 ha-os vegyes profilú, jól működő családi gazdaság elegendő jövedelmet biztosít a tisztes megélhetéshez. Sok a munka, számolatlanul telnek a napok, hetek, úgy, hogy mindenki felelősen teszi a dolgát. A két fiú közül a nagyobbik önálló mezőgazdasági vállalkozó, szintén jelentős földterülettel, míg a kisebbik karosszérialakatosi gyakorlattal egy kitérő után a közelmúltban tért haza éppen a családi gazdaságba. Szóval összedolgoznak, mert szorgalmas, értő munkáskézből soha nem lehet elég…
Ha akkor a hasznot visszalehetett volna forgatni…
Füsi Rudolf tősgyökeres mecséri, édesapja is itt gazdálkodott 15 holdon annak idején, egy lóval, ökrökkel, majd később már két lóval. Mikor hogy hozta a helyzet, mert helyzet az volt az ötvenes években… A legszükségesebb eszközökkel, a gazdálkodás alapelveinek betartása mellett folyt a munka ugyanott, ahol ma is. Ha nem sanyargatták volna a parasztot annyira a beszolgáltatások idején, akkor lett volna mit visszaforgatni… De a hasznot be kellett szolgáltatni, aztán a „bővített újratermelés” sokat ígérő gondolata így meghiúsult. Minden évben újra kellett kezdeni az elejétől mindent, ami az állatlétszám fogyásához vagy stagnálásához, a földek elsoványodásához vezetett. A műtrágyázásról is annyit, hogy ha 40-50 kg pétisó vagy 60 kg szuperfoszfát jutott egy holdra az már nagy szó volt! De minden évben nem jutott, mert nem volt rávaló. A lovas eke pedig ugyan csak 15-18 cm-re szántott, de jobb termés volt utána, mint a téeszesítés utáni években, amikor a körmös-traktor szántott 40 cm-re, ez utóbbi ugyanis olyan vad földeket hozott a felszínre, amiben csak a gaz termett, de az aztán gazdagon. Az egész határt a dudva uralta évekig, mert nem volt semmilyen mértékletesség, nem volt átmenet. Nagyon tanulságos volt azonban az `57-es gazdasági év, hiszen akkor a forradalom és szabadságharc után nem volt beszolgáltatás. Ebben az évben Mecséren biztosan felújítottak a gazdák 10-15 lovas kocsit, vásárolták az új ekét, boronát, lószerszámot, második lovat az egy mellé, stb., mert amikor nem vonták el a jövedelmet akkor jutott rá. Ezt „tudta” már akkor is, illetve bármikor a mezőgazdasági termelés produkálni, ha nem abnormális az elvonás. Persze azért e mellé kell az egészséges, józan gazdaszemlélet, ami azt is jelenti, hogy az árbevételből nem szabad azonnal elszaladni bútort, venni, autót cserélni, hanem vissza kell forgatni a szükséges hányadot a termelésbe, s azután lehet költekezni, ha marad…
Csak kicsit eltávolodva a paraszti munkától…
A földet szerető fiatalokat az „önkéntes szövetkezés” és a nyomában induló munka egyáltalán nem marasztalta otthon. Füsi Rudolf is úgy gondolta, hogy hentes szakmát tanul az iparitanuló-iskolában, hiszen az még sem volt olyan távol attól, amit szeretett. Így is jutott kapálnivaló a gyomos határban, hiszen a tagság között az ő szülei számára is mértek ki bőven. A hétvégi garantált mezőgazdasági munka biztosított volt a vágóhídi állandó heti munka mellett. Ez `69-ig tartott, majd a kereskedelemben próbált szerencsét élelmiszer-áruházi hentesként, `76-ig. Utána viszszatért a gazdálkodáshoz, és saját juhászattal próbált szerencsét. Ez sem ment azonban gondok nélkül, mert eleinte „nem akart terület jutni” a széles mecséri határban a legeltetéshez… Emellett muszáj volt fuvarozni, mert piaci gondok kezdtek jelentkezni a birkánál, különösen a rendszerváltozást megelőző és követő időszakban. Olyannyira így volt ez, hogy fel kellett számolni az állományt, de a földek kárpótláson történő visszaszerzése és a bérleményekhez való hozzáférés végre fényt jelentett az alagút végén. Ekkor jött el Füsi Rudolf ideje, végre a maga embere lehetett, elkezdhette építeni a saját elvei szerint a saját gazdaságát. Nem bánja, hogy kimaradt számára a tsz-korszak, igaz soha össze sem különbözött a vezetőkkel. Békésen igyekezett megférni, sőt, a kezdetlegesnek mondható együttműködés jelei is mutatkoztak egy időben. Az újabb helyzet azonban akkor állt elő, amikor a földek bérbeadói előtt bizonyítani kellett a gazdálkodás eredményességét, és garantálni a bérleti díjakat. S az már minősítette a gazdálkodást, hogy amikor a tsz végleg megszűnt, `99-ben, a földtulajdonosok nagy része Füsiéknek ajánlotta fel művelésre a földek zömét.
Felismerte a segítség szükségességét…
Az új szituációban, ami a magángazdálkodás értelmes elindulását jelentette, felvetődött a gazdaszövetkezet alapításának gondolata. A kezdeti lelkesedést azonban a gyors felismerés követte, hiszen a gazdatársak némelyike ezt egészen másképpen gondolta. Olyan nézet- és felfogásbeli különbségek adódtak, amelyek azonnal meghiúsították a szövetkezést. Jött azonban egy másik lehetőség `93-ban, amely mellett nem lehetett csak úgy elmenni. Ez a korrekt, hiteles szakmai ismeretek birtokában lévő társaság, amellyel Füsi gazdát a sors összehozta, immár tíz éve szakmai tanácsokkal, technológiai útmutatással, gépbeszerzéssel segíti az eredményes gazdálkodást. Intézik az egyszerűnek egyáltalán nem mondható könyvelési munkát, adótanácsadói szolgáltatást nyújtanak, s elvégzik a pályázatírás nehéz feladatát is. A parasztembernek erre van szüksége – mondja -, ilyen komplex szolgáltatásra, hiszen temérdek fizikai teendője mellett erre már nem jut idő, no meg, őszintén megvallva, szellemi kapacitás sem. Egy ilyen tartós kapcsolat alapja a bizalom és a becsületes teljesítés mindkét fél részéről.
Ipari növényekre épülő, sikeres növénytermesztés…
A mecséri határ többnyire meszes öntéstalajok keveréke, homokos, kavicsos foltokkal a táblákon belül. A Füsiék által művelt területek egy jelentős része nekidől a szalagként kanyargó Mosoni-Dunának, másik része a 10-es útig is kihúzódik, de a régi uradalmi területek közül is művelnek Lickópusztán. A most éppen hatvanadik évében járó gazda szívesen emlékezik vissza a régi időkre, minden földhöz, erdősávhoz, folyószakaszhoz más emlékek fűzik. Hosszú idő hatvan év, sok minden történt ez alatt, ezért különösen élvezetes most újra a sajátjaként szemlélni a határt, újra gazdag termést látni az elmúlt évtizedekben eléggé kizsarolt, „lepattant” termőföldeken. Az aprómagtermesztés – facélia, mustár, olajretek – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az ipari növényekre és a nagy cégekkel kötött termelési együttműködésre kellett áttérni a finanszírozási lehetőségek, a jövedelmezőség és a biztonságos értékesítés érdekében. Őszi búza, őszi árpa, zab, kukorica, repce és a napraforgó alkotja most már évek óta a vetésterületet. A családi gazdaság – ugyan második kísérletre, de – csak belépett egy másik, jó alapokon álló, kölcsönös előnyöket biztosító, új típusú szövetkezésbe. Itt az előnyökön és a biztonságos termény-elhelyezésen van a hangsúly, aminek az árát hajlandóak megfizetni. A kölcsönösség abban áll, hogy a termelés finanszírozása, input anyagok legolcsóbban történő szállítása fejében a learatott terményt befogadják, szárítják, manipulálják, értékesítik és – a költségeik és nyereségük leszámítása után – azt tisztességes napi áron kifizetik. Ez nagyon kell a termelés biztonságához, az előre gondolkodáshoz és a tervek időbeni megvalósításához. Ez a működő kapcsolat szintén a fejlődési folyamat része, az ésszerű együttműködés eklatáns példája.
Az alapok lerakása után lehetett csak építkezni…
A hosszú távú tervek azonban még egy jól működő vertikumban is meszszebbre nyúlnak. Füsi Rudolf nem mondott le arról, hogy a nagyon közeli jövőben egy 1.000 m˛-es síktároló és szárító beruházásába kezdjen, hiszen annak előnyei újabb perspektívát nyithatnak. A hely adott, hiszen azt még a régi tsz-majorban éppen ezzel a szándékkal sikerült megvenni. A termény tárolása már megszüntetheti az értékesítési kényszert, az üres tároló pedig helyet adhat a jelenleg „csillaggarázsban” tartott értékes gépeknek. A józan paraszti ész azonban megszabja a határokat a beruházások tekintetében is. Túl nagy terhet nem szabad bevállalni – mondja a gazda -, mert a termelés körülményei között továbbra is sok a bizonytalan elem. A gépfronton pedig már nagy az elkötelezettségük, ezért csak „addig nyújtózkodnak szívesen, ameddig a takaró ér”. Az előre gondolkodás szabadsága azonban adott, s azzal élni kell.
A géppark szépen átalakult az utóbbi években, ezzel kapcsolatban az a rendezőelv, hogy felesleges „vasakat” nem szabad gyűjteni. Kevés, de célirányosan összeválogatott, a területi adottságokhoz jól alkalmazkodó, funkcionális technikára van szükség. Ebben is a fentebb már név nélkül említett „segítő kéz” – az Euro Ökofarm Project Kft. – útmutatása szerint járnak el, amit eddig egyáltalán nem bánnak. A New Holland traktorok, Farmet talajművelő gépek, Gassner váltvaforgató eke, Cambridge-henger, Fliegl pótkocsik, Gambetti permetezőgép és az IH kombájn márkaneve fémjelzi, hogy a minőség került előtérbe a vásárlásoknál.
Végérvényesen bevezették a takarékos szemléletet…
A Farmet talajművelő gépcsalád – mélylazító, grubber, kompaktor, BSK-300 vetőkultivátor – forradalmasította az egész növénytermesztési munkát, hiszen nem csak gépeket, hanem energiatakarékos technológiát és korszerű művelési szemléletet is vettek egyidejűleg – mondja elégedetten Füsi Rudolf. Nem állítja, hogy a simítózás felesleges tavaszi munka, de a kora tavaszi vetéseknél a kiváló őszi szántásba azonnal vetettek a BSK-300-as vetőkultivátorral. Ehhez persze minőségi szántás kell, ami vonóerő és váltvaforgató eke kérdése. Mindkettő rendelkezésre áll, hiszen az alapoktól kell felépíteni a technológiát, minden növény esetében. Természetesen egy későbbi kukoricavetés előtt már kell gondoskodni a vízmegőrzésről, amire praktikus, nagy szélességben dolgozó simító készül. A takarékosság lett tehát az alapelv, megszűnt a pénz „elpöfögtetése” a traktorokkal a felesleges műveletekre. Megtakarítani azonban nem mindegyik technológiai folyamatban lehet. A talajművelésnél azonban már sikerrel megkezdték, következhet a tenyészterületet jobban kihasználó sávos vetés – a gabona után – a napraforgóban is, a még precízebb szerhasználat és -kijuttatás a növényvédelemben, a még alaposabb fajtaválasztás, stb. Sokat köszönhetnek a szaktanácsadóiknak – állítja Füsi gazda -, hiszen korábban nem mindig ott igyekeztek spórolni, ahol valóban lehetett és indokolt volt. Ezt a gazdálkodás mai gyakorlata fényesen bizonyítja. Amikor marad nyereség, akkor gondolhatnak további – már említett – fejlesztésekre, minőségi gépvásárlásra, mert akkor van miből törleszteni a hiteleket. Csak így van a gazdának biztonságérzete, ami nélkül nem lehet eredményes a gazdálkodás.
Van azért egy kis „nehézipar” is…
Egy ízig-vérig gazdaember aligha tud meglenni állattartás nélkül. Részben az évközi árbevétel, részben a saját szükségletet kielégítő termelés – amit a városi ember oly nagyon irigyel – indokolja a baromfi-, a sertés- és marhatartást. Ezen a ponton kapcsolódik a beszélgetésbe az eddig csendesen helyeslő Erzsébet asszony – Füsi Rudolf felesége -, aki nem kis terhet cipel a vállán, hiszen az alkalmazottakkal együtt öt férfiemberre főz naponta, és emellett a háztartási és ház körüli munkák fő koordinátora, végrehajtója és a gazdaság szakmai diszpécsere. Csak annyit fűz a beszélgetés menetéhez, hogy szívesen lát a portáján minden olyan embert, aki a paraszti munkát negatív jelzőkkel vagy irigykedve minősíti. No, nem dolgozni – mert azt az ilyenek úgysem bírnák -, hanem csak őt kísérgetni reggeltől estig a gazdaságban, a konyhában, a faluban. Vélhetően ebben is nagyon elfáradnának, hát még a dologban!
A megtermelt haszonnövények kiváló abraktakarmány-bázist biztosítanak az állatok neveléséhez. Emellett állandó legeltetésre van lehetőség, ami látszik is az állatok egészségi állapotán. 13 tehén mellett növendékek és hízók alkotják a 25-30 db között változó húsmarhaállományt. A sertés is jól érzi magát, a hentes pedig nem hazudtolja meg önmagát… Csak kezdetben kapnak tápot a hízók, aztán egyéni recept alapján híznak tovább. A titok nagyjából abban áll, hogy kukorica mellett milyen arányban kapnak árpát, zabot és egy kevéske búzát. Ettől lesz a húsnak és főleg a jó füstölt szalonnának olyan ízanyaga, ami után a világ végére is elmennének az ínyencek.
A látnokok sem tudják, hogy mit hoz a jövő…
A gazdaság mindenképpen nyereségesen működik – foglalja össze Füsi Rudolf az elmondottakat -, és ez a lényeg. Az éves árbevétel 6-10%-a csapódik le nyereségként, ami a gazdát már megelégedéssel tölti el, hiszen nem olyan zsíros földek ezek…
Nyaralásra, pihenésre nincs idő, folyamatos üzem az övék. Ezt szokták meg, tudomásul vették, így érzik jól magukat a sajátjukban. Eljött végre az idő, amikor már előre mernek gondolkodni, tervezni, ami nagyon jó érzés. Majd azonnal hozzáteszik, hogy az idei – „támogatások nélküli” év – sokak számára vízválasztó lehet. Kár, hogy a magyar gazdákat nem becsüli meg eléggé a kormányzat – jegyzi meg keserű zárszóként Füsi gazda -, bezzeg az ide tévelyedő vagy éppen célirányosan érkező, amúgy is módosabb külföldiek számára minden kedvezmény jár… Hogyan lesz így egyenlő elbírálás, egyenlő versenyesélyek, integrálódás egy idegen rendszerbe? – Hát hogy van ez, kérem? – teszi fel a kérdést, amire az időtől várja a választ, mert ember ma ezt nem tudhatja. Szükség lesz még a mesterségét értő magyar parasztgazdára és a magyar termékre – sokkal előbb, mint ma gondolnánk -, de maradnak-e még majd olyan gazdák, akik azt előállítják?
Nagy Zoltán
Ez a cikk a MezőHír 2004/01 – januári számában jelent meg.
Hasonló téma:
- Gyorsan fejlődik a hazai ökológiai gazdálkodás
- Gyorsan fejlődik a hazai ökológiai gazdálkodás II.
- Vevőtalálkozó az AXIÁL Kft. szakmai bemutatóján
- Minden gazdálkodó számára elérhető megoldás a talajzsaroló gazdálkodás kényszerének megszüntetésére
- Föld körüli pályán IV. – Gazdálkodás vagy üzlet?
- Ha desszikáltunk, ha nem
- Szakmai kohézió Bábolnán
- A repcevetés technikai alapjai
- Minőségi búzatermesztésre összpontosítva…
- Sikeres ínyesmesterből lett profi növénytermesztő…
