A tyúk- és pulykaállományok mycoplasmamentessége megőrzésének jelentősége és feltételei I.

A baromfi és más állatfajok mycoplasmosisát változatos alakú, sejtfal nélküli kórokozók idézik elő, amelyek elsősorban a légutakat, a tüdőt, betegítik meg, de elváltozásokat okoznak többek között az ízületekben, a savóshártyákon és a szaporítószervekben is.

A mycoplasmamentesség megőrzésének gazdasági jelentősége

A mycoplasmáknak mintegy 125 faját ismerjük. S. L. Branton (USDA) szerint e nagyszámú mycoplasmafajnak 20%-át madarakból mutatták ki, és ezeknek mintegy a fele a pulyka- és a tyúkfajból volt kimutatható.

A nevezett szerző azt is állítja, hogy az étkezési tojást termelő állományok Mycoplasma gallisepticum fertőzöttsége mintegy 85%-osra tehető, míg Mycoplasma synoviae fertőzöttsége elérheti a 90-95%-ot is.

A számos mycoplasmafaj közül a tyúkállományokban a Mycolasma gallisepticum, a Mycoplasma synoviae, a pulykaállományokban a Mycoplasma gallisepticum, a Mycoplasma synoviae, a Mycoplasma meleagridis és a Mycoplasma Iowae játssza gazdasági szempontból is legfontosabb szerepet.

A Mycoplasma gallisepticum a tyúkállományokban a légzőszervek idült lefolyású megbetegedését váltja ki (CRD, chronic respiratory disease = idült légzőszervi betegség), míg a pulykákban az orrmelléküregek (sinusok) megbetegedését idézi elő. A kórokozó által kiváltott megbetegedés során a legtöbb esetre jellemző a kórboncolás során jól megállapítható légzsákgyulladás.

A Mycoplasma gallisepticum fertőzés a fogékony baromfiállományokban jelentős mértékben elterjedt. A kórokozó iránt a pulyka a legfogékonyabb, illetve a tyúkfajnál fogékonyabb, de a kórokozó a tyúkfajban is jelentős mértékben okoz megbetegedést.

A fertőzés vertikálisan, a fertőzött tenyészállomány utódaival és horizontálisan, az állomány egyedei közötti cseppfertőzés útján terjed, de a fertőzött tárgyakkal és fertőzött állatokkal létrejött fertőződés is megtörténik.

Amennyiben a fertőzött állományt nem éri valamilyen légzőszervi fertőzés vagy nem immunizálják élővírus-tartalmú, esetleg kevéssé attenuált oltóanyaggal, nem éri hidegstressz, vagy nem terhelik az istálló szakszerűtlen szellőztetéséből fakadó egyéb stresszhatások, vagy nem fertőződik E. colival vagy más baktériumokkal, a Mycoplasma gallisepticum fertőzés viszonylag enyhe lefolyású betegséget okoz.

Azonban még az enyhe lefolyású betegség is megnöveli az elhullást, rontja a fajlagos takarmányfelhasználást, megnöveli a gyógyszerköltséget, csökkenti a reprodukciós teljesítményt, csökkenti a tojástermelést, a keltetőtojások keltethetőségét – főképp a gyakoribb befulladás következtében.

A Mycoplasma synoviae növendékcsirkék és – pulykák között okoz megbetegedéseket, elsősorban ízület- és ínhüvelygyulladásokat vált ki, de a légzőszervekben, jelesen a légzsákokban is okoz elváltozásokat.

A fertőződés a fertőzött tenyészállomány utódaival, az állományon belüli cseppfertőzéssel és érintkezéssel, ragályfogó anyagok által történik.

A betegség kártétele az ízületi és ínhüvelygyulladások következtében akadályozott táplálékfelvétel miatti csökkent súlygyarapodásban és tojástermelésben, valamint megnövekedett elhullásban nyilvánul meg, de a megduzzadt mellcsonti bursa miatt a fertőzött állományokban jelentős a vágóhídi visszaminősítés vagy kobzás is.

Jelentősen növeli a betegség súlyosságát, ha az állomány Reovírusokkal, a fertőző bronchitis vírusával, egyéb, főleg légzőszervi vírusokkal vagy más mycoplasmákkal is fertőződik. A Mycoplasma synoviae bizonyos törzsei egymagukban is képesek légzőszervi elváltozásokat kiváltani, de egyéb légzőszervi kórokozók jelentősen növelik a fertőzés kártételét.

A Mycoplasma meleagridis-re a házityúk nem fogékony, így ez a kórokozó néhány más madárfaj kivételével (galamb, fürj, páva) csak a pulykát betegíti meg. A kórokozó a napos pulykában légzsákgyulladást, a tenyészállományokban a genitáliák fertőzését okozza. A fertőződés a csontvázrendszer rendellenességeit (dongaláb, ferde nyaktartás), gyenge ütemű fejlődést okoz a növendékállományokban, és csökkent keltethetőséget vált ki a tenyészállományoknál. A fertőzöttség nem minden esetben jár klinikai tünetekkel, de gyakori, hogy súlyos légzsákelváltozásokat vált ki, különösen akkor, ha olyan légzőszervi vírusok is megtámadják az állat szervezetét, mint a TRT, a baromfipestis vírusa vagy a Mycoplasma synoviae.

A fiatal állományokban meglehetősen magas elhullás következik be, az állomány egyöntetűsége gyenge, sok egyed lábközépcsontja elgörbül, a nyaki csigolyák deformálódnak.

A kórokozó a tojással terjed, de a terjedés mértéke a tenyészszezon elején viszonylag kicsi, majd a kor előrehaladtával növekszik. A fertőző anyagot azonban fertőzött tárgyakkal, dolgozók, látogatók ruházatával, sőt, a szexálók kezével is be lehet hurcolni az állományba. Minthogy a kórokozó az ondóval is ürül, a betegség a mesterséges termékenyítés útján is terjed.

A Mycoplasma Iowae-t főként pulykaállományokból mutatták ki, de a tyúkfajban is előfordul. Ez a kórokozó az embriót pusztítja el, és ezáltal rontja a kelési eredményeket. Az érintett embriók csököttek, bővérűek és esetenként a pihe is rendellenességeket mutat. A Mycoplasma Iowae fertőzés nem nyilvánul meg klinikai tünetekben sem a pulyka-, sem a tyúkállományokban.

A kórokozó az állatok emésztőrendszerében él, és elsősorban a tojással terjed. Vertikális fertőzésmenet valószínűleg előfordul, de ez csak lassú terjedést eredményez, nem úgy, mint az ondó útján, a mesterséges termékenyítéssel történő gyors terjedés.

Stipkovits (International Health Review) a mycoplasmák által okozott megbetegedés gazdasági veszteségeit közvetlen és közvetett károkra osztja, amelyek közül a közvetlen veszteségek mértékét is meghatározza az alábbi táblázat szerint.

Közvetlen veszteség

embrióelhalás 5-20% a napos baromfi elhullása 5-10% csökkent fejlődés 8-25% vágóhídi kobzás 5-10% csökkent tojástermelés 8-20%

A közvetett veszteségek között a mycoplasmákkal fertőzött állományoknak az E.coli a H.(haemophylus) paragallinarum, a fertőző bronchitis, a baromfipestis fertőzés iránti, valamint a vakcinavírusokkal, a tartástechnológiai hiányosságokkal szembeni érzékenységet és utoljára, de nem utolsósorban immunrendszerének károsodását kell figyelembe venni.

Az eddig megismertekből következik, hogy a mycoplasmosis mind a tyúk-, mind a pulykaállományokban jelentős gazdasági veszteségeket okoz, amelynek mértéke, különösen, ha figyelembe vesszük a közvetett veszteségeket is, olyan nagy lehet, hogy a baromfitartás gazdaságosságát megkérdőjelezi.

Éppen a mycoplasmafertőzés és a kiváltott betegség által okozott gazdasági veszteségek indokolják, hogy pulyka- és tyúkállományainkat e fertőzéstől a rendelkezésre álló eszközökkel védjük meg, még akkor is, ha a védekezés gyakran költséges és nagy szervezettséget kívánó munkával jár.

A tenyészállományok mycoplasmamentessége ma már alapvető követelmény, mert a nemzetközi forgalomban kizárólag a fertőzéstől mentes, illetve mentes állományoktól származó tenyészállományok vehetnek részt. Ugyanakkor a baromfitartók egyre inkább megkövetelik, hogy letelepítendő állományaik, ha azok hazai tenyészállományoktól származnak, akkor is mentesek legyenek a mycoplasmosistól.

A tenyészbaromfi-állományok mycoplasmamentességének fenntartása mind a tenyésztelepeknek, mind a különböző tenyésztőcégeknek alapvető gazdasági érdeke, nemcsak azért, mert pozitív állományaik utódait aligha hozhatják forgalomba, hanem azért is, mert a pozitív állományoktól származó utódok termelési színvonala jelentősen rontja a tenyésztelep tevékenységének gazdaságosságát.

Mindezek mellett nemcsak a tenyész-, hanem az árutermelő csirke- és pulykaállományok mycoplasmamentességét is biztosítani kell, mert a fertőzés ezeknek a gazdaságos termelését is veszélyezteti.

Dr. Nagy Gyula

Ez a cikk a MezőHír 2004/01 - januári számában jelent meg.