Lóversenyszemle

Címke:
Kategória: Egyéb

Elmúltak az őszi versenyek Krúdy Gyula kezdi ezzel a (fél)mondattal egyik kisregényét, és egy másik nagy írónk, Kosztolányi Dezső a magyar próza egyik legszebb sorának tartotta ezt a bevezetést.

Az elmúlásnak ezt a szomorkás érzését mindnyájan megtapasztaljuk, pedig a késő őszi versenyek már nem tartoznak a minden tekintetben könnyed szórakozási fajtákhoz, ilyenkor már eső, szél, hideg kíván nem mindennapi acélosságot lótól, lovastól, fogadótól egyaránt, és mégis Mégis sokunknak hiányzik a pénteken megjelenő újság, és hiányzik a megszokott vasárnapi program. Tekintsük át, milyen is volt ez a magunk mögött hagyott 2002-es versenyév.

Galopp

A galoppversenyeket egész évben Dunakeszi-Alagon tartották, a magyar lóversenyzés múltjához, de mondhatjuk, jelenéhez is méltatlan körülmények között. A versenyek a közönség szempontjából élvezhetetlenek, tribün híján nincs rálátás a pályára, csak az utolsó száz-százötven méteren látható a mezőny mélységi tagolása. Az “új” pályán, a Kincsem Parkban tartottak próbafutamot, vélhetően a gyeppálya használható volna, de a homokpálya és főleg a kettő kombinált használata (hol a homokon, hol a gyepen tartanának versenyeket) szakmailag elég hajmeresztőnek tűnik. Mindenesetre kis átalakítással, a homokpálya felszámolásával, a gyep körpálya és az egyenes pálya befutóegyenesének szétválasztásával belátható időn belül rendezhetnék a galoppversenyeket itt is. Persze az istállók, a kiszolgáló egységek állapota még akkor is kérdéses, de a régi tribünök elvben megfelelő rálátást biztosíthatnának.

Az angol telivérek sportjában az érdeklődés középpontjában mindig a Derby-évjárat áll, nézzük hát, hogy teljesítettek a háromévesek? A klasszikus futamokat két ló küzdelme jellemezte: a dióspusztai tenyésztésű és tulajdonú Kegyúr (Noble Law – Kátyú) és Bagi Imre kiválósága, a Kentaurs farmon tenyésztett Dancing Jolly (Jolly Groom – Dancing Candle) időnként élményszámba menő finiseket produkált. Kegyúr nyerte a több nagyversenyt: Nemzeti Díj, Alagi Díj, Szent István Díj, Magyar St.Leger, ám a Kincsem Díjban, ahol (a Szent István Díjhoz hasonlóan) öreg lovak is indulhattak, Dancing Jolly legyőzte, nagy küzdelemben. A Magyar Derby egyiküknek sem sikerült igazán, ezt a német vendég, Poggione nyerte Schneiderfáni előtt, Dancing Jolly rossz harmadik, Kegyúr csak hatodik lett. A legmagasabb formát az év során azonban egy harmadik ló, Jupiter (Alfonz – Jarily) érte el. Kovács Mihály saját tenyésztésű ménje a klasszikusokban távbírás híján nem élt meg, ám rövidre rendre verte a jó öregeket, a Budapesti Díjban nemzetközi szinten is sikeres lovak, mint Pretty Prince, Lidohill, Apple Bloom ellen győzött, sétálva.

Az idősebbeknek sok babér nem termett a háromévesek mellett, és ez önmagában jó jel, a fiatalabbak jó szereplése a sport fejlődését jelzi, ám óvatosságra intenek a nemzetközi összevetések, elsősorban Poggione könnyű Derby győzelme, de a Pozsonyban megrendezett Közép-európai Breeders Cup kudarcai is. Igaz, itt mérföldre Lidohill és rövidre Black Rose második lett, de ifjú reménységeink csalódást okoztak. A kétévesek szereplése reményt keltő, nem egy ígéretes csikót láttunk bemutatkozni. A dióspusztai Mabruk és Shaddad, a Bagi farmról Yellowstone, Zafira, Celtic, Hódmező, az Esztergomi istálló Rodolfó-ja, az import kanca, Warn Us, a gyönyörű Milestone mind potenciális Derby-várományos. Egyelőre Mabruk és Yellowstone valamivel többnek látszik, de a tavasszal mindenkinek újra kell bizonyítani.

Az idomárok rangsorolása a nyert összeg alapján történik, Ribárszki Sándor győzött 22 millió Ft-tal, ő több kisebb magánfuttató lovait tréningezi, mögötte Kanics Melinda (19 mFt) végzett a Bagi ménes lovaival. Harmadik Németh Ildikó (10 mFt) lett a 9 mFt-ot nyert Pjotr Czaniecki és a szakma nagy öregje, Aperianov Zakariás (8,5 mFt) előtt. A lovasok közt Kovács Sándor idén semmit nem bízott az utolsó napok bizonytalanságára, fölényesen nyerte a hatodik sampionságát, 52 győzelemmel. Varga Zoltán (36) lett a második, míg a 69 éves zsokékirály, Kállai Pál (34) a harmadik. Az amatőrsampion Haraszti György, az ugrósampion Hammersberg Elemér lett. A futtatók közül a legtöbbet, közel 19 mFt-ot Bagi Imre lovai nyerték, a Dióspusztai Ménes 14 mFt-ot, az Esztergomi istálló 9 milliót keresett tavaly.

Ügető

Az ügetőfutamokat még mindig a Kerepesi úti pályán futják, bár a két évvel ezelőtti szilveszteri bulin már búcsúztatták ezt a létesítményt. Sajnos azonban csak odázódik a váltás, úgy tűnik, nem kap kegyelmet ez az egykor európai szenzációt jelentő, kitűnő pálya. A francia beruházók már megszerezték a jogot arra, hogy Budapest egy várva várt újabb bevásárlóközponttal gyarapodhasson általuk, míg a lóversenysport két ágát összeköltöztetik az egyébként amúgy is megnyomorított területű Kincsem Parkba, minden jel szerint igen kevéssé alkalmas körülmények közé. Ha lassan is, de biztosan dolgozik a mindenkori ÁPV Rt. szorgalmas “kaszája”.

A versenyévet, mint az utóbbi két évben, idén is Necz István nyolcéves lova, a Halápi ménesben született Butterfly (Philip Lobell – Clippets Akela) uralta. Trénerével, Csordás Emillel 13 versenyt nyert, ebből hét kiemelt verseny, megjavította a középtávú pályarekordot, és rövidre új, abszolút pályarekordot futott. Ez a magyar ügetősport mai helyzetében fantasztikus 1 perc 14,3 mp/km már európai mércével mérve is respektábilis forma, amerikai módra mérföldre vetítve a bűvös két perces határon belüli teljesítmény. Utolsó futására az Őszi Kísérleti Versenyben azonban kor szerinti felállás mellett (20 méter előnyt adva) kikapott a négyéves, rádiházi tenyésztésű és tulajdonú Elegant Lady-től (Mill H. – Lady Flame). Ez a kitűnő vérű kanca Fazekas Imre trénerrel a Négyévesek Nagydíjában bizonyította, hogy most már ő az évjárat legjobbja, ősszel pedig 1600 méterre is és 3000 méterre is kiállt mindenki (idősebbek és fiatalabbak) ellen, és egyik távon sem akadt legyőzője, jövőre méltó trónkövetelő lehet. Az Ügetőderbyt némi meglepetésre Bányai Péter nagyon szép, rádiházi születésű kancája, Freya (Grundy`s Ebony – Simone) nyerte, Vicen Pállal. A többiek közül Derengő és Friderika tudott két kiemelt versenyt nyerni. A kétéves mezőny élén Ondrék András lova, Gratis (Witsend`s Speedy – Sandti) áll, őt sokáig csak Gela és Gréti követte, de az idény végére felzárkózott az élbolyhoz Gomb és Gladiátor is.

A sampionátust itt is a galopphoz hasonlóan értékelik, idomároknál az év során nyert összeg, hajtóknál a győzelmek száma rangsorol. Mindkét kategóriában, akárcsak tavaly, Fazekas Imre végzett az első helyen. Ez a rendkívüli munkabírású, nagy szorgalmú, kitűnő tréner tizenkét éve idomár, és e minőségében idén már tizedszer(!) nyerte el ezt a címet, hajtóként is negyedszer sampion. Sikerei természetesen a bizalomban is kamatoznak, sok lovat bíznak rá a tulajdonosok, és ő tud élni a lehetőséggel, idén közel 25 millió Ft-ot nyert az istállója. A mai ügetősport legmeghatározóbb alakja. Idomárként Jáder László (19,7 mFt) végzett a második helyen, Tolnay László (14,5 mFt) lett a harmadik. A hajtók közül az utolsó napokban dőlt el, hogy a 68 versenyben győztes Fazekas Imre mögött azonos győzelemmel (40), de több helyezéssel Tolnay László lett a második, Huszár László előtt. A legjobb amatőr zsinórban negyedszer ismét Szabó Krisztina lett, ez a rendkívül csinos ifjú hölgy sikereit többnyire saját maga felkészítette lovaival éri el. Ismét Nagyváry Andrea lett második, míg a legsikeresebb férfi amatőr a harmadik helyen végzett Kelemen Tamás lett. A fiatalok között a nagyon tehetséges Kolozsi László nyerte a legtöbb versenyt, őt idén már trénerként láthatjuk, reméljük, tud élni a lehetőséggel. A tulajdonosok között a Rothschild-istálló nyerte a legtöbb pénzt, 11,7 mFt-ot, Koncsik Béla tulajdonos hatalmas lotjával a mai magyar ügető legjelentősebb futtatójának számít. Második a Dani-istálló (Necz István) lett, közel 9 mFt-tal, aminek többségét Butterfly nyerte, harmadik a HS-BAU-istálló (Hegedűs Sándor) lett, több mint 8 és fél millióval.

Új vezetés van a magyar lósport élén; Farkas Ferencnek, a Lovaregylet elnökének és Galambos Iván gazdasági szakembernek a helyzete nem irigylésre méltó. Kusza tulajdonviszonyok, lehetetlen pályafeltételek között kellene biztos jövőképet mutatni a sportág résztvevői, a tenyésztők, a futtatók számára. Még nem látszik a kibontakozás, még csak a negatív hírek erősödnek: az Ügetőpályáról ki kell költözni, a Kincsem Park felét elvették a lóversenytől, a szakmailag szégyenletes, még át nem vett, de már “elkészült” kombinált pálya látszik egyedüli lehetőségnek. Sajnos, egyelőre tart a hét szűk esztendő, a versenyzés kirablása továbbra is zavartalan. De még vannak lovak…

Gál László

Ez a cikk a MezőHír 2003/01 - januári számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-em

-=oOo=-