Tóközben vizsgáztak az uborkafajták

Címke: , , , , , ,
Kategória: Egyéb

Győr-Moson-Sopron megye hosszú idő óta a hazai uborkatermesztés meghatározó térsége. A Rábaköz, a Tóköz és a Szigetköz az uborka legendás termőtájává vált amiatt, hogy – a termőhelyi adottságok mellett – az itt élő emberek szorgalma, kitartása és e kényes növény szeretete együtt a termesztés harmóniáját eredményezi.

A Rába és a Rábca folyók határolta éket a táj képe alapján nevezték el Tóköznek valamikor, bár a terület mára semmit sem mutat a múlt századelőn leírt „futóhomokból alkotott ingoványvidékből”. Több olyan kistelepülés is található ebben a térségben, ahol elsősorban az „uborkázás” jelenti a kiegészítő jövedelemszerzést. Most Fehértó – ez az alig ötszáz lelket számláló tóközi kistelepülés – került az érdeklődés középpontjába, annak eredményeként, hogy az OMMI itt rendezte konzervuborka fajtakísérleti bemutatóját. Az esemény, amelyet Szalai Ferenc polgármester nyitott meg, komoly szakmai érdeklődés mellett zajlott. A település első embere ezt az alkalmat természetesen arra is felhasználta, hogy röviden bemutassa a helyszínt, a csodálatos természeti adottságokkal rendelkező, a Fertő-Hanság Nemzeti Park közvetlen szomszédságában elhelyezkedő kis települést. A község nevében is szereplő tó – amely valamikor jóval nagyobb (132 ha) vízfelülettel és gazdag halállománnyal rendelkezett – ma országszerte ismert ornitológiai tábornak ad helyet. Igaz, a madárvárta – a vízimadarak költő- és a vonuló madarak pihenőhelye – először idén nem fogad vendégeket. Ez nem jó jel a falu idegenforgalma szempontjából, a gazdag vízivilág, a háborítatlan természet, a csend azonban elvehetetlen az itt élő emberektől. Jönnek persze melléjük a külföldiek is, akik ingatlanokat vásárolnak, felfedezik azt, amit az itt élők gyakran kényszerűségből – a biztosabb megélhetés érdekében – a nyüzsgő városi életre cserélnek fel. Ma hivatalosan tíz család él a faluban mezőgazdasági termelésből, köztük Gazdag László is, akinek a portáján a bemutató rendezvény zajlott.

Jó úton jár a fajtapolitika

Dr. Füstös Zsuzsanna, az OMMI osztályvezetője előadásának bevezető részében az OMMI-fajtakísérletek céljáról és fontosságáról szólt, amelyek révén előbb az uborkafajtákat regisztrálják, majd sikeres szereplésük esetén felveszik őket a nemzeti fajtajegyzékbe. Ugyanakkor cél az is, hogy az egyes változatok valós gazdasági értékeit pontosan felmérjék, leírják, ezt ugyanis – a fajta köztermesztésbe kerülése esetén – a termelők jól hasznosíthatják. Mindehhez az kell, hogy az ország több régiójában beállított – azonos fajtasorokból álló – kísérletekben szereplő fajtákról számadatokkal alátámasztott objektív minősítést adjanak. Mód nyílik arra is, hogy a partenokarp és a túlnyomóan nővirágú fajták között is összehasonlítást lehessen tenni. Az előbbiekkel kapcsolatban nyilvánvaló, hogy korábban adnak termést, egyenletesebb a „terméslefutásuk”, míg az utóbbiak esetében a konzervipari elvárásoknak megfelelő, kiváló az alakindex: ez szép karcsú forma kialakulását jelenti. A kísérletben bemutatott, túlnyomórészt nővirágú fajták szinte mindegyike az idei, rendkívül kedvezőtlen adottságú évjáratban is a toleráns, ellenálló vagy rezisztens jelzővel illethető, ugyanis ebben az évben kivétel nélkül jelentkezett minden olyan betegség, ami az uborkát károsíthatja. Ennek ellenére vannak fajták, amelyek mindezt „túlélik”, ellenállóságuk, illetve a helyes kórokozó-felismerés és a megfelelő szerhasználat eredményeképpen. – Ki kell emelni a Perez, a Mohikán, a Tétényi és a Háros fajtát – mondta dr. Füstös Zsuzsanna -, amelyek az eddigi tapasztalatok alapján az ellenállóság tekintetében a leginkább kitűntek. A kísérletek természetesen augusztus derekán még nem fejeződtek be – ezért az elmondottak részadatok -, de sajnos vannak az országban olyan kísérleti terek és termőterületek, ahol az időjárás és a betegségek okozta trauma következtében már „letermett az állomány”. Becsülni viszont lehet; eszerint a túlnyomóan nővirágú fajták 4 kg/m˛, míg a partenokarp fajták 6 kg/m˛ termést adtak le átlagosan a bemutató időpontjáig (08. 16). A fajtajelöltek közül eddig kiemelkedő termésszintet produkált az Ádám és a ZKI 9850-es: ez utóbbi, sikeres elismerés esetén, rövidesen Bereg fajtanévvel jelenhet meg. A fajtakérdés tekintetében tehát nincs ok aggodalomra, hiszen nagyon sok ígéretes jelölt megjelenése jelzi a nemesítők igen aktív és eredményes munkáját.

A terméktanács eredményes koordinátorként működik

Mótusz Antal, a Konzervuborka Terméktanács (TT) titkára előrebocsátotta, hogy azok a fajták, amelyeket a terméktanács ajánlása alapján bevontak a köztermesztésbe, csak az OMMI szakmai egyetértésével és támogatásával érhették el ezt a státuszukat.

Az uborkatermesztésben – mint a mezőgazdasági termelésben általában – a fő mozgatórugó a termény ára, a termesztésével elérhető árbevétel, illetve jövedelmezőségi viszonyai, attól függetlenül, hogy fő profilként vagy kiegészítő jövedelemszerzés céljából foglalkoznak a termelők a tevékenységgel. Számos törekvés irányult az elmúlt években a jövedelmezőség növelésére, míg végül sikerült elérni azt, hogy a kormányzat 50.000 tonna uborkatermésre 25 Ft/kg közvetlen ártámogatást biztosítson, ami 1 milliárd 250 millió Ft pluszforrást jelent az ágazat számára. Ennek eléréséhez szükség volt több mint száz integrátor áldozatos munkája, akik a termelők pályázati kérelmeinek elkészítésében, a terméktanácsba történő beléptetésük intézésében nyújtottak páratlanul nagy segítséget. Ettől az évtől kezdve 150 híján 20.000 uborkatermelő vált a cél érdekében terméktanácsi taggá, ők mostantól integrált, irányított formában végzik a munkát. Kétségtelenül nagy lendületet adott a szakmának a 25 Ft/kg-os támogatás, ugyanakkor nem szabad említés nélkül hagyni az átvételi árak kismértékű megtorpanását. Idén nincs a tavalyihoz hasonló árverseny, és ez egy olyan, jelenleg körvonalazódó tendencia, amely azt vetíti előre, hogy a jövőben a meghirdetett árakhoz képest egyre kevésbé várható eltérés.

Az idén mintegy 120.000 tonna termés várható – jelentette be a TT. az agrárintervenciós központnál. Ebből az következik, hogy az 50.000 tonna feletti mennyiségre ugyan nem szavatolt az azonos mértékű támogatás megadása, a többlet mennyiségre azonban – a 25 Ft/kg terhére – visszaosztással még kaphatnak a termelők kiegészítést.

– Ennyi információ áll rendelkezésre most, kicsivel túl a szezon derekán az idei elméletek és a gyakorlat összefüggéséről – mondta Mótusz Antal. A körvonalazódó terméseredmények ismeretében a terméktanács kérelemmel fordult a szaktárcához és az agrárrendtartási hivatal elnökéhez, ami arra irányult, hogy a feldolgozóipari kontingens – 93.000 tonna – mértékéig emeljék a támogatás nagyságát.

Időközben megjöttek az esők és velük együtt a lehangoló hírek az uborkaállományok romló egészségi állapotáról. Ennek következtében a várható terméskilátások sajnálatos módon csökkentek, és az eredetileg betervezett 50.000 tonna is veszélybe kerülhet, amennyiben nem bizonyul eredményesnek a betegségek elleni védekezés. Ha ezt a mennyiségi határt mégis sikerül átlépni, akkor – az előzetes, de még meg nem erősített információk alapján – várhatóan lesz esély a többlettámogatás odaítélésére.

– A meggy az uborka riválisa a feldolgozóiparban – hívta fel a figyelmet az összefüggésre Mótusz Antal. Ez a kiváló ízes magyar gyümölcs kedvező évjárat esetén olyannyira helyet követel a gyártósorokon, hogy az uborkát átmeneti időre háttérbe szoríthatja, kiváltképp a korai uborkafeldolgozás szenvedhet kárt emiatt. A termés feldolgozhatóságát tehát célszerű úgy irányítani, hogy júniusban még ne legyen szedhető uborka, mert a korai szállítás nyűg a feldolgozók számára, illetve csapás a termelőre nézve. A váltáshoz szemléletmódosításra is szükség van, és az a szakmai kérdés is felvetődhet, hogy valóban szükség van-e a tápkockás termesztésre?

A gondolat ugyan forradalmian újnak tűnhet, de a fentiek indokolttá teszik felvetését. Aki ragaszkodik a tápkockás termesztéshez – mert az munkasikereket hozott -, annak későbbre kell időzítenie a tevékenységét, így elkerülhető a nemkívánatos feldolgozóipari „vis maior” helyzet. Nem szabad visszariadni a vetésidő kitolásától sem, és május eleje helyett május közepén, sőt esetleg a hónap végén is célszerű lehet vetni!

A korai termés és annak átvételi nehézségei növényélettani szempontból is érdekes problémára hívják fel a figyelmet. Az első termések kényszerű „tövön hagyása” következtében egyes fajtáknál a termés hosszirányú tovább növekedése következik be – ez a kedvezőbb állapot -, ami a másirányú feldolgozást még lehetővé teszi. Más fajtáknál azonban a megvastagodás a jellemző, aminek következtében viszont értéktelenné és feldolgozhatatlanná válik az uborka, veszteséget okozva ezzel a termelőnek. A terméktanács javaslatára – éppen a „tövöntartás” kényszere miatt – egyes fajtákat a jövőben, a jobb jövedelmezőség elérése érdekében, háttérbe kell szorítani.

Előnyben a preventív védekezés

Dr. Varga Mária, a megyei növény- és talajvédelmi szolgálat képviseletében értő közönség előtt foglalta rendszerbe az idei évben fellépő uborkabetegségek fajtáit és az ellenük való védekezés lehetőségeit. A vírusos megbetegedések közül a cukkini sárga-mozaik, az uborka-mozaik és kisebb mértékben a görögdinynye-mozaik vírus elterjedését említette meg. Mindezzel összefüggésben az előadó felhívta a figyelmet a vírusvektor levéltetvek elleni védekezésre. Négy-öt fertőzött növény – a tetvek segítségével – egy egész hektárt képes megfertőzni.

A baktériumos megbetegedések közül leginkább – védekezési hibából vagy mikroklimatikus hatásra – a szegletes levélfoltosság terjed, ez idén különösen fel tudott szaporodni. Az idei nagy augusztusi esők után ugyancsak jellemző az uborka peronoszpóra epidémia kialakulása. Ez a betegség hihetetlenül intenzíven jelentkezett augusztusban, és a súlyos mértékű levélleszáradás következtében nagy károkat okozott. A kórokozót a szél akár országrészek között is terjesztheti, de a peronoszpóra elsősorban az elhalt növényi szárrészeken menti át magát, ami a termőhely azonossága miatt főként a kordonos uborkáknál jelenthet külön veszélyt a következő évben. Éppen ezért tehát nem lehet eléggé hangsúlyozni a megelőző munka fontosságát! A betegségek elleni harc akkor a legsikeresebb, ha preventív munkára épül, nem pedig a betegség kialakulása után kell – drasztikus módon, sokszor a legjobb és legdrágább szerekkel is eredménytelenül – védekezni.

Nagy Zoltán

Ez a cikk a MezőHír 2002/09 - szeptemberi számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-e5

-=oOo=-