A növényorvos pályára állt…

Címke: , , , , ,
Kategória: Gazdaportré

Az országban – mint vállalkozó – egyedüliként praktizáló növényorvos családjával együtt, egy felső-szigetközi kis faluban, Kisbodakon él.

A Duna közelsége a korábbi nagy árvizek idején félelmet keltett a településen élők körében, most augusztusban azonban – a C-variánsnak köszönhetően – a védett oldalon biztonságban érezték magukat az itt lakók. Lajos Mihály és felesége, Lajos Katalin ezt a szempontot talán nem is mérlegelte, amikor néhány éve ide költözött. Sokkal inkább vonzotta őket a hamisítatlan természet, az alkotói csend, az innovatív szemléletű polgármester bátorító, hívó szava és nem utolsósorban a „szociális bérlakáshoz” jutás öröme. Igaz, sok infrastrukturális adottság hiányzott ahhoz, hogy a növényorvoslás – egész pontosan a tápanyag-gazdálkodási és növényvédelmi szaktanácsadói munka – beindulhasson. Mégis úgy döntöttek, hogy áldoznak tervük megvalósítására, arra, hogy a 360 lelket számláló kis faluban berendezkedjenek. Telket is vásároltak, jelezvén, hogy végleg itt akarnak letelepedni. A közeli jövőben házat szeretnének építeni a – néhány hete született kisfiú, Bendegúz révén bővült – család és telephelyet, irodaházat az egyre dinamikusabban fejlődő vállalkozás részére. A fiatal diplomások zöme jellemzően a nagyvárosokban – főképpen a fővárosban – keresi a gyors boldogulás, a mielőbbi pályára állás lehetőségeit. Lajos Mihály és felesége éppen az ellenkezőjét bizonyítja, hogy falun is megvalósítható a tartalmas és sikeres pályakezdés, ha az elhatározás mögött van akarat, kitartás és életképes szakmai elképzelés. Nem adták el magukat rövid távú célokért, nem vállalják az esetleges kiszolgáltatottságot, a későbbi bizonytalanságot. Maguk építik fel „téglánként” a kiszámítható jövőt megszerzett tudásuk és felkészültségük alapjaira, még akkor is, ha ez embert próbáló – ugyanakkor sok örömet is rejtegető -, lassú folyamat.

Kifogástalan szakmai előélet

Lajos Mihály Békésen járt középiskolába, ahol növényvédő-növénytermesztő technikusként végzett 1990-ben, majd az ország másik szegletébe – Mosonmagyaróvárra – vette az irányt, ahol 1995-ben szerzett agrármérnöki diplomát. Mivel vonzotta a növényvédelmi munka – nem sokat gondolkodott -, Keszthelyen folytatta tanulmányait, majd az iskola elvégzését követően, három év múltával növényorvosi szakmérnökké avatták. Időközben bekapcsolódott egy doktorképző (PhD) programba, ahol a gyomirtószer-takarékos és nem vegyszeres gyomirtás módszereit kutatta. Az egyetem Szaktanácsadó és Továbbképző Intézetében – intézeti mérnökként – jelentős oktatás-szervezési és szaktanácsadási tevékenységet folytatott. Ekkor fogant meg a gondolat, hogy ezt a munkát – továbbfejlesztett változatban – vállalkozásban kellene végezni. Nem sok idő telt el, és az ötletből – időközben azonos szakmai végzettséggel rendelkező és doktorjelölt felesége támogatását maga mögött tudva – valóság lett. A kezdeti nehézségeket természetesen viselni és kezelni kellett, hiszen ez egy mások által még nem járt út volt. Azóta Lajos Mihály szakmai körökben országszerte egyre nagyobb ismertségre tett szert, számos felelős szakmai funkciót visel, így például ő tölti be a Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara megyei titkári, a Szigetközi Innovációs és Környezetvédelmi Egyesület alapító elnöki, az FVM regisztrált szaktanácsadói és a megyei agrárkamara növényvédelmi előrejelző rendszerének az üzemeltetői tisztségét is.

Szellemivállalkozás-építés, saját kútfőből

Lajos Mihály vállalkozása nagyon sok lábon áll, hiszen az őstermelők, egyéni vállalkozó gazdálkodók, a társas vállalkozások, szövetkezetek részére nyújt használható gyakorlati és elméleti ismereteket a növényvédelem, a tápanyag-visszapótlás tárgykörében. Sok az ágazatban tevékenykedő termelővel áll kapcsolatban, egy-egy szakmai rendezvényükre több száz meghívót küldenek ki azoknak a gazdáknak, akiknek adatait – aprólékos munka eredményeképp – megszerezték, és akiknek az érdeklődését is sikerült felkelteni. Kétszáz körüli azoknak az állandó partnereknek a száma, akik Mosonmagyaróvár környékéről rendszeresen vesznek részt a rendezvényeken, és gyakran csak a helyi étterem befogadóképessége szab határt az érdeklődők számának. Ez természetesen a „hosszú téli esték” előadás-sorozat esetében fordult elő, hiszen a nyári szántóföldi kísérletek – búza, kukorica, napraforgó, cukorrépa és burgonya – bemutatóin nem okoz gondot a szép számú érdeklődő jelenléte. Az első ilyen – 16 parcellás búza gyomirtási – bemutatót még 1997-ben tartotta Lajos Mihály Fertődön, nagygazdaságok részére, ezen a szakmából 70 résztvevő volt jelen. Az első bemutatót újabbak is követték, és az érdeklődés lassan túlnőtt az egyetem nyújtotta lehetőségek keretein. 2000 januárjától már magánvállalkozás formájában folytatódott a munka, és a hatékonyság, a szakmai eredményesség érdekében külön kellett választani a nagy gazdálkodók, illetve a kisebb termelők számára szervezett bemutatókat.

Szerződéses fegyelemben

A munka sokasodása megkövetelte, hogy Lajosék önállóan – nem kis költséggel – vezetékes (ISDN) telefonrendszert vezettessenek be lakó- és telephelyükre, hiszen a Szigetközben korábban csak rádióláncos kiépítés történt, ami a sokrétű kapcsolattartásra és az internethasználatra nem volt alkalmas. A vállalkozó napi kommunikációs kapcsolatban áll az FVM-mel, a bankokkal és nem utolsósorban üzleti partnereivel és kollégáival. A házastársi együttműködés révén folyamatosan tökéletesedik a munkaszervezés, az elektronikus levelezés, az FVM-adminisztráció stb. A kisebb területen gazdálkodókkal történő élőszóbeli szaktanácsolás a szakminisztérium által 50-70%-ban támogatott tevékenység nagyobb kedvet ad a kapcsolatfelvételhez, és természetesen a megrendelő költségeit is csökkenti.

Szintén közös munkát igényel a marketingstratégia kialakítása, egy-egy új termék bevezetése, vagy az image kialakítása, stb. Egyszóval tart a cégépítési folyamat, miközben napi 12-14 órában komoly szakmai munka folyik. Utóbbi természetesen alvállalkozók – fiatal szakemberek – bevonásával, akik rövidesen már teljes értékű munka elvégzésére lesznek alkalmasak.

A kisebb területen gazdálkodókkal Lajos Mihályék, az FVM bevonásával – hiszen támogatott szaktanácsadási tevékenység folyik – háromoldalú szerződéses kapcsolatot építettek ki. A szerződéses fegyelem jó, a dokumentált és sikeres növényvédelmi szaktanácsolási munkát követően pedig a fizetési készség is egyre javul. A nagy gazdálkodókkal – elsősorban tápanyag-gazdálkodási vonalon – szintén szerződéses viszonyban állnak, és piaci alapon dolgoznak együtt.

Változó felkészültséggel

A kis- és nagygazdálkodók szakmai felkészültsége nem különbözik jelentősen, mindkét táborban vannak nagyon jó szakmai tudással felvértezett, illetve kevésbé képzett gazdálkodók. Éppen ezért burkoltan szép és jelentős pedagógiai tevékenységet jelent ez a munka, és a fejlődést az idő múlásával jól lehet mérni. Lajos Mihály a szakmai feladatokat három részre osztja, amelyek közül az egyik a közvetlen szaktanácsadás. Ez azt jelenti, hogy kimennek a környékbeli gazdákhoz, és részletekbe menően elemzik a felmerülő problémákat. A munka másik részét a fejlesztési és bemutató kísérletek képezik, a harmadik szeletet pedig a tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadás. Az IKR Rt. növényvédelmi fejlesztési partnereként az egész ország területén végeznek „demo” kísérleteket, ami feltétlenül elősegíti vállalkozásuk ismertségének kiterjesztését. Jók a referenciáik is, hiszen az országban rajtuk kívül vállalkozóként kevesen vállalnak partneri kapcsolatot a kisgazdálkodókkal. Ennek a munkának egy lényeges eleme van, ez pedig a felelősség kérdése. Ma növényvédelmi kérdésekben barátilag bárki adhat tanácsot, azon a szinten azonban semmi nem garantálható, ez a fajta segítség – hatástalansága esetén – nem jár felelősséggel, igaz, rendszerint ellenszolgáltatást sem kérnek érte. Ezt a helyzetet szüntette meg Lajos Mihály azzal, hogy a szaktanácsadást hivatásként felelősen vállalta fel, amiért hivatalosan is ellenszolgáltatást kér, ezzel üzleti alapokra helyezett, működő vállalkozást teremtve. Tevékenysége egyik fő eredménye, hogy akikkel kapcsolatba lép, azoknál megszünteti a bizonytalanságot a szerhasználat területén. Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy miért drágább néha egyik-másik általa adaptált növényvédelmi technológia, erre azonban a válasz rendszerint az, hogy hosszabb távon kell lemérni az elért eredményeket. Ezen túl a növényvédelmi stratégiához fel kell hogy zárkózzanak a kimunkált tápanyag-gazdálkodási, agronómiai, műszaki és egyéb elképzelések is, s ha ez megvalósul, akkor a financiális részletek is érthetőbbé válnak.

Eszközökkel is bírni kell…

Pick-up terepjáró, parcellapermetező nélkül – mindez 5-6 milliós beruházást igényelt -, nem beszélve a „jogtiszta” szoftverekkel felszerelt számítógépes infrastruktúráról, az itt vázolt tevékenységet lehetetlen lenne folytatni. – Öszszeköttetésben kell lenni a világgal, hogy ne dolgozzon az ember feleslegesen – mondja Lajos Mihály. A közeljövőben irodákat is szeretnének létesíteni maguk és a kollégák számára, ezen kívül még egy terepjáró gépkocsi és újabb permetező is szükséges az egyre növekvő feladatok ellátásához. A bővítés tehát a napirenden szerepel, szerencsére a talajvizsgálatokhoz Tanakajdon jó laborháttér áll rendelkezésre, az óvári egyetem növénytermesztési tanszékének laborja pedig a beltartalmi vizsgálatok elvégzését segíti. Eszközigényes tevékenység tehát a növényorvosé, amihez – az eredményesség érdekében – mindenképpen biztosítani kell a szükséges feltételeket. – A hely – Kisbodak – viszont nagyon alkalmas a szellemi és gyakorlati munkavégzéshez – erősíti meg döntésük helyességét Lajos Mihály néhány év távlatából.

Nem fantázia kérdése a fejlődés

Lajosék szaktanácsadó tevékenysége szoros üzleti, készpénzforgalmi tervvel rendelkezik, amely döntően megszabja a jövőben megtehető lépések irányát. A vállalkozás szerencsére egyre jobban működik, ami bíztató, s aminek az a magyarázata, hogy az eltelt közel három évben nagyon becsületesen kiszolgálták az ügyfeleket, és ez mára meghozta a gyümölcsét, vagyis a kidolgozott stratégia mostanra beérett. Mindemellett a fontos feladatok között szerepel, és már jelenleg is folyik a szakmai utódok kinevelése, az ő tevékenységük nélkül ugyanis lehetetlen elvégezni az összes feladatot, így nekik legalább a részkérdések megoldásában már most a tulajdonossal azonos színvonalú munkát kell végezniük. Egység és megértés uralkodik ebben a tekintetben, hiszen a humánerőforrás kérdéseinek fontosságával mindenki tisztában van. Korcsoportos kollégák között talán egyszerűbb „azonos húron pendülni”, az egyetértés megvalósulását azonban emellett az is segíti, hogy egy jól kidolgozott, ötéves koncepció keretei közt folyik a munka, amelynek során mindenki tisztában van a feladataival. A munkatársak tudják, hogy mennyi bevételt kell elérni, mennyit lehet költeni, s ha ez „nem borul meg”, akkor nem történhet nagy baj. Kitörési utak, irányok persze emellett is vannak, így például a szükséges megrendelések számát meghatározták, ami azt igazolja, hogy az egészséges, jövőbe mutató elképzelések sem szorulnak a háttérbe. – A legfontosabb, hogy mindenki tudja, mire számíthat a következő években, és hogy tisztában legyen azzal: van perspektíva számára. Igaz, a munkaidő nem mindig határolható be, és az itt végzett tevékenység nem hasonlítható egy tisztviselői álláshoz. A vállalkozásépítés időszakában két végén égeti az ember a gyertyát – mondja Lajos Mihály -, annak érdekében, hogy mielőbb kialakuljon a belső rend, beálljanak az arányok, és biztonságos, zavartalan legyen a működés.

Nem cél a Lajos-holding kiépítése

Lajosék a vállalkozás méreteit szeretnék behatárolni, a terjeszkedés semmiképpen sem mehet a minőségi munka rovására. Optimalizálni kívánják a munkavégzést, be akarják állítani az ideális méreteket, amelyek mellett biztonságos és kiszámítható az ügymenet. Nem akarnak harácsolni – fogadkozik a fiatal házaspár, s főképpen nem akarnak áldozatul esni értelmetlen kihívásoknak, ezért kell minimalizálni a kockázatokat. Lajosék belátták, hogy létük egy óriási hatalmi piramison belül helyezkedik el, és bármennyi erőfeszítést tesznek is, mindig lesznek fölöttük. Ergo, egy tisztes polgári egzisztencia lehet csak a reálisan kezelhető cél, amelyben Lajos Mihály és felesége megbecsült emberek akarnak lenni. Egyetlen állapot adódhat, amely az idillikus elképzeléseket megzavarja, az pedig a versenyhelyzet – mondják.

A jelenlegi viszonyok alapján azonban – úgy ítélik – bárkivel szemben nagy helyzeti előnnyel rendelkeznek, akár a kísérleti munka, akár a kapcsolatrendszer, akár a tápanyag-gazdálkodás szempontjából nézik pozíciójukat, ugyanis olyan rendszert alakítottak ki, amely – Magyarországon egyedülállóan – már 320.000 ha-on bizonyított. Egyelőre tehát dolgozni kell, még télen is, akkor inkább az ismeretterjesztő előadások szervezésén, az úgynevezett direkt felkereséses kapcsolatépítésen. Ilyenkor van jobban idő arra, hogy Lajos Mihály személyesen is végigjárja leendő partnereit, hiszen márciustól szeptember végéig szinte csak a kísérletekkel tud foglalkozni, és természetesen a jelentéseket is el kell készítenie. Szintén nagyon fontos időszak az augusztus-szeptemberi, amikor a tápanyag-gazdálkodási tanácsadásokat kampányszerűen kell elkészíteni. Emellett természetesen a pályázatok írása, a beruházások intézése, adózási ügyintézés stb. sem szünetelhet.

Amiben mindenképpen gyorsítani kell

A tápanyag-gazdálkodási kérdéseket a gazdálkodók nagyobbik hányada még ma sem a kívánatos szakmai szempontoknak megfelelően kezeli, az elvégzett tápanyagvizsgálatok száma indokolatlanul alacsony. Ennek megváltoztatása, javítása érdekében Lajos Mihály – a szakmai etika legteljesebb mértékű betartása mellett – nagyon komoly felvilágosító munkát végez, aminek sikeréért anyagilag is sok áldozatot hoz, ettől lehet remélni a helyzet lassú javulását. Ezt a használható, korrekt ismeretanyagot, a termelőknek ugyanúgy meg kell vásárolniuk, mint például egy traktort, még akkor is, ha esztétikai és egyéb okokból az utóbbi megszerzésére jóval nagyobb csábítást éreznek, hiszen a szaktanácsadás kapcsán arra a fontos kérdésre kaphatnak választ, hogy a tápanyag-utánpótlásra rendelkezésre álló anyagi erőt miként lehet a leghatékonyabban, a legtakarékosabban, a lehető legeredményesebben a termelés szolgálatába állítani.

Nagy Zoltán

Ez a cikk a MezőHír 2002/09 - szeptemberi számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-ea

-=oOo=-