• A mélyen gyökerező, évelő gyomnövények ellen a nyári tarlókezelés adja a leghatásosabb védekezést. A fenyércirok, tarackbúza és nád a nyár végi, kora őszi időszakban (augusztus vége-szeptember) raktározzák el az átteleléshez szükséges tartalék...

    • A Hódagro Zrt. Csongrád megye egyik legnagyobb - 4500 hektár szántóterületen gazdálkodó - mezőgazdasági üzeme. Az átmeneti nehézségek kezelésére (2001 év őszén még banki biztost neveztek ki a cég élére) az új...

    • A DuPont Pioneer MAXIMUS® hibridrepcéinek előnyeit 2006 óta élvezik a repcetermesztők a magyar köztermesztésben. Az alacsony növénymagasság, az egyszerűbb növényvédelem, a genetikailag „beépített” elágazó képesség, az ősszel visszafogott növekedés, és ezáltal az...

    • A RAPOOL 1974-es megalakítása óta közel duplájára, hektáronként 4 tonnára emelkedett a nagy repcetermelő országok üzemi átlagtermése. Ez a teljesítménytöbblet a nemesítés vívmányai mellett annak is köszönhető, hogy a termesztés-technológia egyes elemeiben,...

    • Miért fontos az őszi kultúrák indítása? Mert nem mindegy,hogy milyen fejlettségi állapotban kezdi meg a téli időszakot a növényállomány és tavasszal mennyi időt és energiát fordít a tél utáni regenerációra. Figyeljünk...

    • Látott már Güttler gépet? Ha még nem, jöjjön el gyakorlati gépbemutatónkra és testközelből megismerheti! A Güttler Kft. és a John Deere traktorok szlovákiai forgalmazója, az Agroservis Kft. megrendezi országjáró...

    • A magyar mezőgazdaságban 1989 után bekövetkezett radikális szerkezetváltás a gazdasági épületek megvalósításában ellentétes tendenciák felbukkanását hozta. A forráshiányos időszakban a beruházók a hagyományos építészeti megoldásokban (szilikát alapú építőanyagok és palafedés), a régebbi...

    • A mélyen gyökerező, évelő gyomnövények ellen a nyári tarlókezelés adja a leghatásosabb védekezést. A fenyércirok, tarackbúza és nád a nyár végi, kora őszi időszakban (augusztus vége-szeptember) raktározzák el az átteleléshez szükséges tartalék...

    • A Hódagro Zrt. Csongrád megye egyik legnagyobb - 4500 hektár szántóterületen gazdálkodó - mezőgazdasági üzeme. Az átmeneti nehézségek kezelésére (2001 év őszén még banki biztost neveztek ki a cég élére) az új...

    • Valkó Pest megyében, a Gödöllői-dombság keleti felén fekvő, sűrű tölgyerdőkkel övezett, 2 500 lakosú nagyközség. Lakói közt tudhatja magát a fegyverműszerész szakmával rendelkező, majd később közúti árufuvarozással foglalkozó Molics Lajos...

    • Isztin Ferenc Szarvason, a főiskola öntözési és meliorációs szakán szerzett diplomát. A szakmában kezdett dolgozni, majd alig 32 évesen lett az egyik jogelőd gazdaság, a „Petőfi” szövetkezet elnöke. Ma irányítása alá...

    • A DuPont Pioneer MAXIMUS® hibridrepcéinek előnyeit 2006 óta élvezik a repcetermesztők a magyar köztermesztésben. Az alacsony növénymagasság, az egyszerűbb növényvédelem, a genetikailag „beépített” elágazó képesség, az ősszel visszafogott növekedés, és ezáltal az...

    • A pápai kistérség egyik takaros, rendezett falujában, Nemesgörzsönyben kerestem fel Pethő Jenő családi gazdálkodót egy kis beszélgetésre. 1992-ben hozta meg a döntést, hogy a termelő szövetkezetben töltött több mint 20 éves középvezetői...

    • A RAPOOL 1974-es megalakítása óta közel duplájára, hektáronként 4 tonnára emelkedett a nagy repcetermelő országok üzemi átlagtermése. Ez a teljesítménytöbblet a nemesítés vívmányai mellett annak is köszönhető, hogy a termesztés-technológia egyes elemeiben,...

    • Miért fontos az őszi kultúrák indítása? Mert nem mindegy,hogy milyen fejlettségi állapotban kezdi meg a téli időszakot a növényállomány és tavasszal mennyi időt és energiát fordít a tél utáni regenerációra. Figyeljünk...

Gyorsan fejlődik a hazai ökológiai gazdálkodás

Címke: gabona, kártevő, napraforgó, repce, takarmány, támogatás
Kategória: Egyéb

Nincs ma a magyar gazdaságnak olyan ágazata, amelyben az ökológiai gazdálkodáséhoz hasonló nagyságrendű fejlődés következett volna be az utóbbi években.

Érdemes mindjárt azt is megemlíteni, hogy e kiemelkedő eredményeket felmutató terület körül még ma is sok a bizonytalanság, és ez még az ágazat elnevezésében is megmutatkozik. A termelési rendszert ugyanis öko-, bio- és organikus gazdálkodás néven is egyaránt emlegetik.

A biogazdálkodással kapcsolatos, elterjedt nézet, hogy egy nagyon erősen szabályozott, sokfajta tiltással terhelt rendszer keretein belül működik. – Ez óriási tévedés, amit minél előbb el kell oszlatni, hiszen éppen ennek az ellenkezője igaz: a gazdálkodó széleskörű szabadsággal rendelkezik – mondja dr. Roszik Péter, a Biokontroll Hungária Kht. ügyvezető igazgatója.

Azt is e fogalomkörrel kapcsolatos, fontos tudnivaló, hogy a biotermelés – az előállítás során alkalmazott előírások betartása révén – nem csupán a folyamat eredményeképp létrejövő kész élelmiszer minőségére koncentrál. Az ökológiai gazdálkodásban használatos technológiai folyamatok ugyanis a környezetet is kímélik, messze megfelelve ezzel a fenntartható mezőgazdaság feltételeinek. Ehhez a követelményrendszerhez a konvencionális gazdálkodás is illeszkedhet, de a hagyományos módszerek mögül hiányzik a fenntartható gazdálkodásra törekvés szemlélete és az ennek megfelelő tudatos munkavégzés.

A biogazdálkodásnak – kissé leegyszerűsítve – mindössze három jelentős tiltó rendelkezésnek kell maradéktalanul megfelelnie. Tilos a genetikailag módosított szervezetek és származékaik előállítása, a sugárkezelés és a növényvédő szerek jelentős részének használata.

Ha ezek a tilalmi listán lévő eljárások nem használhatók, akkor miképpen lehet megfelelő minőségű terméket előállítani – erre a kérdésre kell megtalálni a választ. És ez a lehetőség kínálja a módszer szabadságát, hiszen ettől kezdve a termelő ember találékonyságán múlik, hogy rábukkan-e más megoldásokra az adott kórokozó, kártevő vagy káros körülmény kivédésére. Innentől számít igazán a gazda alkotói szabadsága és leleményessége, amivel egyre többen élnek, és ettől valódi élvezet a biogazdálkodás.

2001-ben – támogatás nélkül is – 100 ezer ha volt az ökológiai gazdálkodás követelményei szerint ellenőrzött terület, és több mint 1300 bioterméket kibocsátó termelőt ellenőriztek. Az adatok ismeretében reálisnak tűnik az az előrejelzés, amely azt mondja, hogy a hazai ökológiai gazdálkodásra használt területek nagysága belátható időn belül elérheti a kívánatosnak mondható 600.000 ha-t. Ennek elősegítésére hozták létre három éve az úgynevezett átállási támogatást, és a múlt évben az ökológiai program már a vidékfejlesztési célelőirányzatban is szerepelt. Ezeken kívül a Sapard-programok is prioritásként kezelik az ökológiai gazdálkodást.

A 2002. évi agrártámogatások rendszerében jelentős földalapú támogatást kapcsoltak az eljáráshoz, és a Biokultúra Egyesület – a Biokontroll Hungária Kht. tulajdonosa – is igen mélyreható szakmai ismeretterjesztő és szervezőmunkával segíti az érdeklődő gazdálkodókat.

A biotermékek sajátosságai

A biotermékek legfőbb jellemzője, hogy nem kompenzálhatók a szokványos módon előállított termékekkel. Kitűnő példa ennek megértésére az a tény, hogy az EU-ban tapasztalható túltermelés – a kenyérgabonáé, a kukoricáé és egyéb növényeké – ellenére a biotermékek korlátlanul értékesíthetők. A gyakorlat is azt mutatja, hogy a magyar termelőknél ellenőrzött és tanúsított biotermékek 90%-a az EU-tagországok és Svájc piacain találnak vevőre. Igényes vásárlókról van tehát szó, akiknél a magyar biotermékeknek minden tekintetben helyt kell állniuk. Szerencsére – szemben a konvencionális gazdálkodás termékeivel – itt 3-4-szeres keresleti piac működik, és a biotermékek iránt érdeklődő vevők keresik az eladókat. Ez a jelenség a jövőre nézve mindenképpen az értékesítési felárnál – ami jelenleg mintegy 30-35%-al magasabb a konvencionális előállítású termékek árainál – is nagyobb előnynek számít. Ez utóbbi, tapasztalati szám a nehezebben előállítható biotermékek esetében – mint pl. a zöldség, gyümölcs, szőlő, vagy a nem deszikkálható napraforgó és repce – akár a 100%-ot is elérheti.

Az ellenőrzési rendszer

Az EU-ban az ökológiai termesztésről jogszabály rendelkezik. Ezzel szemben Magyarországon a Biokontroll Hungária Kht. és a biotermelők számára két, ekvivalens tartalmú jogszabály áll rendelkezésre, ezek előírásai alapján kell a termékeket előállítani, ellenőrizni és jelölni.

Az EU-nak nagy szüksége van a biotermékek importjára, mivel átlagosan mindössze az összes művelt terület 3%-án folyik csak biogazdálkodás. Az igény azonban akkora, hogy átlagosan 12%-ig kellene emelni a területet, ami természetesen nagyon lassan véghezvihető és nehéz feladat. A biotermékek piacán tehát – képletesen szólva – vákuum van, lényegesen többet vennének, mint amit önmaguk megtermelnek. A biotermékek idegen országba történő beszállítása is szigorúan szabályozott. Az EU-ba és Svájcba is két úton mehet be biotermék. Vagy egyedi importkérelem alapján, amelyet a kinti hatóságok bírálnak el, és minden tétel vonatkozásában igazolni kell az ekvivalens előírási és ellenőrzési rendszert. A másik út, amikor az úgynevezett harmadik országok listájára helyeznek egy országot, illetve annak ellenőrző szervezetét. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálatot már a bioterméket előállító ország egész rendszerére kiterjesztve elvégezték, és megállapították, hogy az EU-ban használatos ekvivalens szabályozás működik. Magyarország számára nem kis elismerés, hogy ilyen minősítéssel rendelkezik, ez rajtunk kívül mindössze öt országnak – Svájcnak, Csehországnak, Argentínának, Ausztráliának és Izraelnek – áll rendelkezésére. Az ezekből az országokból származó biotermék esetében nincs szükség bonyolult importszabályozásra, a vásárlás a kereskedők szabad döntése, akinek mindössze tájékoztatási kötelezettségük van a saját ellenőrző szervezet felé, és csupán a tanúsítványt kell megőrizniük. A rendszer felépítése tehát logikus és egyszerű, hiszen a jogszabályban foglalt előírásokat kell betartani, s ha ez kis eltérések mellett sikerül, akkor a termék ökológiai terméknek tekinthető. Ezt az ellenőrző szerv által kibocsátott tanúsítvánnyal kell igazolni, amelyik a termékhez csatolva a szállításoknál árukísérő bizonylatként bizonyítja annak hiteles eredetét.

Sok munkával kikövezett úton…

Dr. Roszik Péter a jogelőd Biokultúra Egyesület alelnökeként nagyon sok energiát fektetett abba, hogy az országban megalakulhasson a hiteles ellenőrzést végző Biokontroll Hungária Kht. A társaság részben az ökológiai egyesületek nyomására, részben az ügyvezető saját elhatározásának köszönhetően jöhetett létre.

A biokultúra mozgalom közép-kelet európai kezdeményezésként indult, ennek ellenére a résztvevő országok közül egyedül nálunk sikerült megvalósítani az ellenőrzés ekvivalens rendszerét, amit feltétlenül érdemes továbbfejleszteni és magas szintre emelni, annál is inkább, mert ökonómiai előnyökkel is jár a biogazdálkodók számára. Külön érdekesség, hogy annak idején a Biokontroll Hungária Kht., ill. a jogelőd által beterjesztett szabályozást előbb fogadták el Brüsszelben, minthogy az magyar jogszabályként megjelent volna. Ez viszont azt is jelzi, hogy az itthoni ellenőrzési rendszer összhangban volt az EU szabályozási normáival.

A jogelődtől való különválás egy idő után már elodázhatatlanná vált, hiszen az az ökológiai gazdálkodás filozófiáját és eljárásait hivatott terjeszteni, és további gazdálkodókat kell megnyernie ennek a hasznos és felelősségteljes tevékenységnek. Ez a munka már értelemszerűen nem haladhatott párhuzamosan az ellenőrzés gyakorlásával, a szigorú hatósági, tanúsítási feladatkör folytatásával. Természetesen a kht. a termelőkkel kialakított kapcsolata így sem szakadt meg, hiszen nagyon sok kérdést közösen kell tisztázniuk.

Kötelmek közt gazdálkodni…

A Biokontroll Hungária Kht. mindenekelőtt eljuttatja tagjaihoz azt az alapfeltétel-rendszert, amely a jogszabályokat és az ellenőrző szervezet jogszabályi értelmezését foglalja magában. A tagok megkapják továbbá azokat az előírásokat is, amelyeket a szabályozás az ellenőrző szerv hatáskörébe utalt. Az eljárási rend évente újul meg, emiatt rendszeresen ki kell adni az aktuális változatát, adatközlési lapokat kell kitölteni és visszaküldeni. A regisztrált biogazdák pozitív listát is kapnak, ez azokat a növényvédő szereket, tápanyagokat sorolja fel, amelyek szabadon alkalmazhatóak. Ugyancsak a termelők rendelkezésére bocsátják a „szankciókatalógust”, vagyis az eltérések értékelő listáját, amelyből a termelő pontosan megismerheti az elkövetett hiba mértékét és az azzal járó szankciókat. Ettől válik objektívvé az ellenőrzés rendszere, hiszen ugyanaz a hiba az egész ország területén azonos következményt von maga után. Az ökológiai gazdálkodás végterméke akkor viselheti az öko-, bio- vagy organikus jelölést, illetve akkor tekinthető ökológiai terméknek, ha a jogszabály betartásával állították elő. Ez a lényeges rendezőelv, a többi rendelkezés már csak arra nézve kötelező, aki az ökológiai termelési folyamat során jogszabályba ütközik. Az érdeklődők idén ötezer forintért juthatnak hozzá a szakmai kiadványhoz, amelyből minden lényeges információt megszerezhetnek.

A biogazdálkodás megkezdése

A biotermesztést természetesen nem lehet azonnal megkezdeni, hiszen ezt hosszabb ellenőrzött folyamat előzi meg. Éppen ezért nagyon fontos a bejelentés időpontjának a feltüntetése. Az első év – 12 hónap – konvencionális időszak, amelynek a termékeit még teljesen hagyományos módon kell értékesíteni, bár rövidesen ez az időszak is támogatásban részesül. A második évben betakarított növény már az úgynevezett átállási termék kategóriába tartozik, amelyik az ökológiai termékek piacán már nagyon jól értékesíthető, különösen, ha takarmánycélú. Az állati eredetű biotermékek – tej, hús stb. – szabályozása ugyanis lehetővé teszi, hogy a felhasznált takarmány 30%-a átállási termék legyen. Így a bioterméket előállító érdekeltté válhat abban, hogy saját drága biotakarmánya helyett olcsóbb átállási terméket vásároljon, ami által kedvezőbb ökonómiai helyzetbe kerül. Ha saját magának állít elő átállási takarmánynövényt, úgy az 60%-ban használható fel állati biotermék előállítására.

A 24 hónap után elvetett növények termése már valódi biotermékké válhat, természetesen a szabályzók teljes betartása mellett. Amennyiben a gazdálkodó nem a teljes területét, csak annak egy részét vonja be a biogazdálkodásba, akkor speciális előírások lépnek életbe. Ügyelni kell arra, hogy a termelt növényeknél nem állhat fent fajtaazonosság, mégpedig a keveredés veszélyének elkerülése miatt. Ezekben az esetekben a Biokontroll Kht. évente átfogó ellenőrzéssel igyekszik meggyőződni a „tiszta” viszonyokról, nem csak a szántóföldön, hanem a könyvelés és adminisztráció vonalán is.

Ha tiltott anyagok használatának gyanúja merül fel, akkor analitikai vizsgálat elvégzése is szükségessé válhat, – a végeredménytől függően – a költségek megosztásának lehetőségét fenntartva.

Alapkérdés a termékszavatosság

Az ellenőrzés és tanúsítás rendszerében nagyon fontos a termékszavatosság szempontja. A biotermesztés bevezetésekor a termelő vállalja az előírások betartását, felelőssége tehát mindvégig fennáll, és ha a termék valamelyik analízisen nem megfelelő minősítést kap, akkor előállítója nem tehermentesíthető. A rendszer nem toleráns, vagyis például ha egy vagon búzából csak egy marék is nem bio-előállítású, akkor az a tétel nem tanúsítható biotermék. A biogazda földjétől a fogyasztó asztaláig tartó hosszú úton a terméknek az ellenőrzési rendszer minden próbáját ki kell állnia. A hamisítás, illetve a feltételrendszer figyelmen kívül hagyása esetén ugyanazon az ellenőrzési rendszeren és értékesítési láncon keresztül kell leállítani a forgalmazást – a fogyasztóig bezárólag -, amelyen odáig eljutott. Következésképpen a termékről is el kell távolítani a jelölést. Érdemesebb tehát egy-egy kórokozó vagy kártevő elleni sikertelen beavatkozás esetén a területet szankciók nélkül kivenni a biotermesztésből, mint felvállalni például az illegális szerhasználatot. A következmények ugyanis beláthatatlanul nagyok az anyagi szavatossági károk tekintetében.

A magyar ellenőrzési rendszer a külföldi hozzáértők számára is megnyugtató. Emellett nagyon jó a magyar biogazdálkodók szakmai fegyelme is. Könnyen belátható, hogy néhány olcsó trükkel egy jól működő rendszer létét nem érdemes kockáztatni, ráadásul nagyon jól felkészült szakembereket kellene becsapni az ellenőrzések során. Az „biogazdák éjjel permeteznek” szlogen már rég nem állja meg a helyét, ugyanis a kockázat túl nagy. A közzététel szégyenét, a kizárást és az esetleges újrakezdés nehézségeit nem éri meg felvállalni.

A biogazdálkodás terjedése

A térképre tekintve jól látható, hogy az országban a biogazdaságok „foltszerűen”, egymás közelében helyezkednek el. Ennek az a magyarázata, hogy a gazdálkodók gyakran egymástól kapnak kedvet az új termelési eljárás kipróbálására, majd később egymáshoz küldik a potenciális vevőket, ha a termékük éppen elfogyott. Következésképpen a termelő integrátorrá léphet elő és újabb biotermelőket toborozhat és foghat össze egy-egy térségben. Érdekes jelenség, hogy a nyugat-magyarországi részeken a biogazdaságok száma helyett sokkal inkább a biotermékek feldolgozásának – konzervipar, hűtőipar, méz, bébiétel-gyártás – üzemi kapacitása fejlődik. Az ökológiai gazdálkodással foglalkozók száma jobbára az ország déli részén, elsősorban Békésben nő, de Borsodban és Szabolcs-Szatmárban is mind többen élnek a lehetőséggel. Ezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében inkább az itt biogazdálkodó osztrák gazdák térnyerése a meghatározó.

A termelők vélhetően azért mozdulnak a biogazdálkodás irányába, mert a szokványos gazdálkodás feltételei egyre inkább kimerülnek. Jelentős a tőkehiány, nem jut elegendő pénz az input anyagok megvásárlására, vagy éppen a terhelt környezet nem alkalmas valamilyen okból a termelésre.

A szövetkezetek egy része szociális meggondolásból vált át a biogazdálkodásra, úgy, hogy az alacsony ak-értékű hasznosítatlan földekre kifizették a földjáradékot, majd azt bio-szemlélettel kezdték el művelni. A sikerek láttán később a jobb minőségű földeket is bevonták termesztésbe, és elfogadtak egy teljesen új – a termelőt védő – szabályrendszert, amely magas színvonalú ellenőrzési háttérrel biztosítja a garanciákat a termelés biztonságához.

Korrekt szabályok és szigor…

A Biokontroll Hungária Kht. igazgatótestülete az objektív és pártatlan működés feltételeit hivatott biztosítani, ami a tevékenység folytatásának az alapja. A testület döntései nem járhatnak anyagi előnyökkel senki számára, ugyanis a termelőktől teljesen független rendszerről van szó. A tagok a termékpálya képviselői, a testületben a termelő, a kereskedő, a feldolgozó és a fogyasztó is képviselteti magát. – Érdekes és jóleső érzéssel fogadja az ember azt a jelenséget, hogy éppen a termelői szféra ellenőrzött tagjai állnak ki a legkövetkezetesebben az ellenőrzési rendszer szigorúsága mellett, termelőtársaik és saját biztonságuk érdekében – mondja dr. Roszik Péter.

A konzekvens, jó eredményeket felmutató munkát támogatják, amelyhez természetesen megfelelő rendszerek kiépítésére is szükség van. Ezeknek a megteremtése és fenntartása természetesen pénzbe kerül. Ezért vezették be az ellenőrzési és tanúsítási díjakat. Előbbi 70-3.000 Ft/ha összeghatárok között mozog, a kultúrától és az előállítás helyétől, a körülményektől függően. Apró nézetkülönbségek akadnak a díjak nagyságrendjének elfogadása körül, de a partnerek rendszerint nagyon fegyelmezetten fizetnek. A tanúsítás díja viszont az új belépőket és az átállási évben termelőket nem érinti, azt csak az értékesítési többlettel rendelkező, ténylegesen bioterméket előállítókat terheli, a hozzáadott érték 1%-os arányában.

Azonos termelési költségek

Az ökológiai gazdálkodást mindig a konvencionálissal hasonlítják össze. Sokan tartanak attól, hogy az előbbinek lényegesen magasabbak a termelés költségei, és ez nagyobb terheket ró a gazdálkodóra. Ez azonban nem így van, pontosabban minden viszonyítás kérdése – állítja az ügyvezető. – Kétségtelen, hogy a többször elvégzett műveletek miatt a gépi üzemóra száma és a kézimunka mennyisége is magasabb, és ez több pénzt emészt fel, viszont kemikáliákra nem, vagy csak kevesebbet kell költeni. A tápanyagpótlás egy részét – nitrogéngyűjtő növények termelésével – vetésváltással kell megoldani. A felárban viszont, ami a biotermék árában jelentkezik, a többletmunka értéke visszatérül. Az ökológiai gazdálkodással foglalkozók körében igen jelentős anyagi és tárgyi gyarapodás figyelhető meg. Gépeket, szállítóeszközöket vásárolnak, tárolókat építenek, ami a jövőbe és a gazdálkodásba vetett hitet is tükrözi – mondja az ügyvezető.

Az ökológiai gazdálkodás keretei között termelt növények az időjárási anomáliákra is a hagyományostól eltérő módon reagálnak. Kedvezőtlen időjárás esetén csak kisebb mértékű a konvencionális termékek javára írható terméseredmény-különbség. A gabona esetében ez a múlt évben különösen jól érzékelhető volt. Ilyenkor rendszerint a biotermékek árai is magasabbak. Ezt az összehasonlítást persze azok a termelők tudják hitelesen megtenni, akik egyidejűleg mindkét módszerrel gazdálkodnak.

A biotermékek nagyobbrészt még alapanyagként hagyják el az országot. A nyugati régióban azonban az utóbbi időben jelentősen bővül a feldolgozókapacitás, és ez reményt ad a még magasabb bevételt jelentő, feldolgozott biotermék részarányának növekedésére.

Nagy Z.

Ez a cikk a MezőHír 2002/02 - februári számában jelent meg.






701