A gyümölcsfák metszése

Címke: , , , ,
Kategória: Gyümölcs

Kora tavasszal a gyümölcsösben a metszés az első feladatunk. Az idei kemény tél miatt e műveletet nagy körültekintéssel kell elvégeznünk.

A gyümölcstermő növények élete három szakaszra osztható. Az első az erőteljes növekedésé, amikor kialakul a koronaváz, a jövendő termőrészek alapjaival. Ekkor a fa kevés termést hoz. A második szakasz a termőre fordulás. A növekedés ebben a szakaszban mérséklődik, és már sok termőrész képződik. A harmadik szakasz a termés csökkenése, az öregedés, amikor a növekedés és a termésképzés mérséklődik, majd megáll. Ezt követően a fa fokozatosan elpusztul.

A metszés az első és a második szakaszban nem csak a fa alakját, de majdani termőképességét is döntően befolyásolja.

Metszés nélkül a fa koronája nem megfelelően alakul ki, elsűrűsödik. A korona belsejében a napfény hiánya miatt a hajtásnövekedés fokozatosan gyengül, majd megáll. A növény berakódik termőrészekkel, dúsan virágzik, de kevés virág termékenyül meg. A kötődő terméskezdemények nagy része lehullik. A megmaradt gyümölcsök aprók maradnak. Ennek oka, hogy a hajtásnövekedés csökkenésével az asszimilációs felület lecsökken, emiatt a fejlődő hajtás- és virágrügyek nem tudnak teljesen kifejlődni. A korona külső peremén van csak bizonyos hajtásnövekedés, a korona belseje felkopaszodik, így a fa idő előtt elöregszik.

A metszés során ezeket a folyamatokat ismerve avatkozunk be a fa életébe. A fiatal fáknál a koronaformát alakítjuk ki, a termő fáknál termőegyensúlyi állapotot tartunk fent, összhangba hozzuk a növekedést és a termésképzést. Így elérjük azt, hogy a fa minden évben kielégítő mennyiségű és minőségű termést adjon

A növekedést befolyásoló tényezők

A hajtásnövekedés során több törvényszerűség érvényesül. A fák függőleges veszszőin mindig a csúcson, vagy annak közelében lévő rügyek hajtanak ki a legerőteljesebben. A csúcstól lefelé egyre rövidebb hajtások fejlődnek. Ezt a jelenséget csúcsdominanciának nevezzük. A hajtásfejlődés mértéke azonban nagyban függ a vesszők függőlegeshez mért helyzetétől. Minél jobban megközelíti a vessző helyzete a vízszintest, a csúcsdominancia fokozatosan csökken, és a vízszintesen lekötözött, vagy ívesen lehajlított vesszőn például már az alapi rügyekből fejlődnek erőteljesebb hajtások.

Minél erősebben visszametsszük a veszszőt, annál erőteljesebb lesz a hajtásfejlődés. Erős az a metszés, mikor a vessző kétharmadát eltávolítjuk. Gyengén metszünk akkor, mikor csak a vessző egyharmadát távolítjuk el. Középerős metszéskor felére vágjuk viszsza a vesszőt. Metszéskor a fa korát, erőnléti állapotát, növekedési erélyét figyelembe kell venni. Erős metszés következtében az erőteljes hajtásnövekedés csökkenti a termőrészek képződését. A gyengébb metszés a termőrészek arányát növeli, és a növekedés csökken. A termőegyensúly fenntartása érdekében a fiatalabb gyümölcsfákat gyengébben metsszük, mert azok természetes növekedése nagyobb. Az idősebb fákat pedig erősebben metsszük, hogy a hajtásnövekedést ezzel serkentsük.

A fás metszésnek módjai:

– Visszametszés, mikor a vesszőből csak egy részt vágunk le. Ezt a koronakialakításkor alkalmazzuk legtöbbször, de a termő fák lelassult növekedését is ezzel serkentjük, ezáltal termőegyensúlyt teremtve. Az erősebb vesszőt általában hosszabbra, a gyengébbet rövidebbre vágjuk vissza.

– A ritkítás alkalmával a koronarészt, a termőgallyat tőből távolítjuk el. Leginkább termőkorú fákat metszünk így. Ennek hatására növekedés nem olyan erőteljes, mint visszametszéskor. Néhány faj esetében (dió, gesztenye) a megfelelő természetes koronaforma kialakulását ritkítással tesszük lehetővé.

– A termőrész-ifjítás a visszametszés és a ritkítás együttes művelete. Ennek során a korona elöregedett ágát fiatal koronarészre vágjuk vissza. Ezzel a korona ritkul, szellősebbé válik. A végálló vessző erőteljesebb hajtásnövekedésre kényszerül, ezzel újítva meg a termőalapot. A folyamatos termőrész-ifjítás a fák egyenletes terméshozásának egyik alapja.

A metszési módok nem különülnek el a gyakorlatban egymástól. Mértékük szerinte megkülönböztetünk erős, középerős és gyenge metszést. Erős metszéskor sok koronarészt távolítunk el, köztük sok vastagabb gally, ág is van, és a vesszőket is erősen viszszametsszük. Így idősebb, növekedésben legyengült fákat metszünk általában. Középerős metszéssel olyan termőkorú fák termőegyensúlyát tartjuk fent, amelyeknek évi hajtásnövekedése 40-50 cm, termésképzésük pedig fajtára jellemző és rendszeres. Gyenge metszéskor csak kevés koronarészt távolítunk el, a vesszőket is gyengén metszszük vissza. Erősen növekedő, többnyire fiatal, ritka koronájú fákat metszünk így.

Az alakító metszéssel meghatározzuk a korona formáját, az ágak számát, és egymáshoz viszonyított helyzetüket. A mesterséges koronaformák kialakításakor vegyük figyelembe a természetes formára jellemző alakot, s legyünk tekintettel a növények életritmusára, növekedésére, fejlődésére is. A mesterséges koronaformán a fák korábban fordulnak termőre, jobb minőségű gyümölcsöt hoznak és rendszeresebben teremnek.

A metszés eszközei, gyakorlata

A fák és bokrok fás metszésének legkedvezőbb időpontja a rügyfakadás előtt van. Ilyenkor, lombtalan állapotban a korona jól áttekinthető. A jól látható konkurens hajtásokat és a száraz, beteg ágakat távolítjuk el először. Metszeni -5 C° felett szabad, ez alatti hőmérséklet esetén a sebzéseken keresztül a fa fagykárt szenvedhet. Fagypont alatt kesztyűben metsszünk, mert a kéz melegétől a vesszőkön fagyfoltok keletkeznek.

Metszéshez jó, éles, kényelmes fogású szerszámokra van szükség. A metszés leggyakrabban használt eszköze a metszőolló. 1,5-2 cm átmérőig vághatunk vele. A metszőolló a támasztópengéből és a vágókésből áll. Metszéskor ügyeljünk, hogy a támasztóél mindig a levágandó rész felé essen, Így lehet csonk, sérülés nélkül metszeni. A karbantartás élezésből, olajozásból és tisztításból áll. Élezéshez különböző finomságú fenőköveket, majd fenőszíjat használjunk. A pengének csak a domború oldalát élezzük. A fenőkövet élezéskor vizezzük be.

A gallyvágó a metszőollóhoz hasonló pengével, és 60-80 cm-es hosszú nyéllel rendelkezik, így a vastagabb ágakat is le tudjuk vágni. A hosszabb nyél segítségével a belső részekhez is könnyebben hozzáférhetünk. A fűrészek közül a keretesek nem használhatók, mivel az ágakhoz nem lehet velük hozzáférni. Erre a célra a kardfűrészek, az ívelt hegyűek a legalkalmasabbak.

A metszéshez jó minőségű, éles szerszámot használjunk. Az életlen olló, vagy fűrész roncsol, sok kárt okozhatunk vele a növényben. A roncsolt seb nehezen gyógyul, a felülete nagyobb, mint az ép sebé. A metszés során minél kevesebb és kisebb felületű sebet ejtsünk. A hajtást és vesszőt közvetlenül a rügy fölött, gallyat és az ágat az elágazásnál, az ággyűrű közvetlen közelében vágjuk le. Ha ennél hosszabb csonkot hagyunk, az beszárad, és a fertőzéseknek nyit kaput.

A sebgyógyulás a rügy, illetve az elágazás közelében a legjobb. Ezektől távolodva egyre gyengébb. A vessző visszametszésekor a vágás valamivel a rügy csúcsa fölött induljon, és kissé lejtsen! Mindig a koronából kifele álló rügyre metszszünk! A nagyobb ágak levágását három szakaszban végezzük el. Először alulról fűrészeljük be az ágat a keresztmetszet egyharmadáig. Ezután a bevágás fölött fűrészeljük le az ágat felülről lefelé. A harmadik lépésként fűrészeljük le a megmaradt csonkot az elágazásnál. Így megakadályozhatjuk az ág lehasadását, ami nagy sebképződéssel járna. A két cm-nél nagyobb átmérőjű sebzést célszerű sebkezelő védőanyaggal kezelni. A metszés során sok tartalék tápanyagot veszünk el a növénytől, ezt az év során pótolnunk kell.

A metszés általános elvei

Először a sűrűsítő, fölfelé és befelé növekvő, egymást keresztező vesszőket, gallyakat távolítsuk el. Ezután a hasadt, sérült, elhalt, beteg koronarészeket vágjuk ki. Elsősorban a korona külső felületét ritkítsuk, hogy a belső tér is elegendő fényt kapjon. A korona belsejéből lehetőleg ne távolítsunk el tőből egészséges termőalapot, csak ifjítsunk. A magassági növekedést úgy korlátozzuk, hogy egy oldalelágazásra vágjuk vissza. Ezáltal széthúzzuk, terebélyesítjük a koronát. Ha egyszerre sok gallyat, ágat távolítunk el, az zavart okoz, és sok fattyúhajtás (vízhajtás) képzésére készteti a fát.

Az ifjítást az elöregedett termőalapú, de egészséges öreg fáknál hajtjuk végre. Teljes ifjításkor a vázkarokat erőteljesen visszavágjuk, a rejtett rügyekből új hajtások képződnek, amelyekből új koronát, és abban új termőalapot nevelünk. Teljes ifjításra akkor is szükség van, ha a fa mechanikai sérülés következtében súlyosan torzult. Ifjítással a magasra törő, felkopaszodott fák koronamagasságát is csökkenthetjük. Az ifjításra fel kell készítenünk a fát. Az előző esztendőben bőséges tápanyag utánpótlásról kell gondoskodnunk. Az ifjított fa hajtásfejlődése idején öntözést és gondos növényvédelmet igényel. A nagy sebfelületet is kezelni szükséges. Fontos, hogy a visszavágott ágakon megmaradt valamennyi gallyat és vesszőt hagyjuk metszetlenül. Az ifjítás nyomán a rejtett rügyekből vízhajtások fejlődnek, amelyekből kialakíthatjuk az új koronát. A megifjított fa 3-4 év múlva ad számottevő termést. Gyümölcsfáink közül az almástermésűek jól ifjíthatók, a csonthéjasoknál nagyobb a kockázat.

A termőrészek ismertetése gyümölcsfajonként:

1. Almástermésűek (alma, körte, birs, naspolya) a metszést és az ifjítást jól bírják.

Jellemző termőrészeik:

Az egyéves termőrészek, a dárda, sima termőnyárs, középhosszú és hosszú termővessző. A két és többéves dárdás termőgally és termőbog ezekből fejlődik ki.

A dárda: 4-5 cm-es egyéves termőrész, a csúcsán vegyes, vagy átmeneti rügy ül. Az oldalán fejletlen hajtásrügyek vannak.

Sima termőnyárs: 5-15 cm-es termővessző, csúcsán vegyes vagy átmeneti rügy van, oldalrügyei fejlettek.

Középhosszú termővessző: 10-40 cm-es. Fiatal fákon található leggyakrabban, jó termőhelyi körülmények között.

Hosszú termővessző: 40 cm-nél hosszabb. Az erősen metszett fákon fejlődnek.

Dárdás termőgally: Több éves termőrész, amely egy éves részből, termővesszőből alakult. Rajta elsősorban dárdákat, termőrügyeket találunk sokszorosan elágazódva.

Termőbog: Különös alakulású többéves termőrész, amely a rövid termőhajtás vegyesrügyéből alakul ki. Rajta jól láthatók a gyümölcsök tapadási helyei. Ezen dárdák, és sima termőnyársak is képződhetnek. Az 1 és 2 éves termőbogok értékesek.

Alma: Nagyon sokféle koronaformát nevelhetünk. A metszés mértéke fajtánként különböző. A rövid ízközű vesszőket hozó fajtákat (Húsvéti rozmaring, Starking) mérsékelten, míg a hosszú szártagú, vékony vesszőket hozó fajtákat (Jonathán) erősebben lehet metszeni. Közepes metszést igényel a Golden.

A körte természetes koronaformája fölfelé törő kúp. A gyenge növekedésű birsalanyon álló fajtákból nevelhetünk termőkaros orsót, vagy sövényt. A nyári, őszi, vagy a téli fajták termesztési és metszési igénye is különböző. A nyáriak kevésbé igényesek, erőteljesen növekednek, az ősziek mérsékelten igényesek, középerős növekedésűek, míg a téliek kifejezetten igényesek, és gyengébben növekednek. Körtére jellemző, hogy erős metszésre felborul a termőegyensúly, és erős vízhajtások képződnek.

A birs és a naspolya vegyesrügyei a termővessző csúcsán alakulnak ki ha a vesszőket visszacsípjük, azzal a termést is eltávolítjuk. Ezért a vesszőket visszavágni nem szabad, csak ritkítással formáljuk a fát.

2. A csonthéjasok (cseresznye, meggy, őszibarack, kajszi, szilva)

A metszésre érzékenyebbek. Az őszibarack kivételével kisebb mértékű beavatkozással kell nevelni őket.

A csonthéjasok jellemző termőrészei:

Termőnyárs: 5-15 cm-es termővessző, amely szilva, kajszi és őszibarack fákon található.

Bokrétás termőnyárs: a csonthéjasokra jellemző termőrész. 4-5 cm-es termővessző, amely csúcsán fejlett hajtásrügy, körülötte 3 vagy ennél több virágrügy foglal helyet egy csomóban. Elsősorban cseresznyére és meggyre jellemző, de előfordul néhány kajszi, őszi és szilvafajtán is.

Középhosszú termővessző: 10-40 cm hoszszú, csúcsrügye hajtásrügy, oldalán elsősorban virágrügyeket találunk, néhány hajtásrüggyel vegyesen. Az őszibaracknál két csoportra oszthatjuk. Az egyik a teljes termővessző, ahol hármas vegyes rügycsoport van, vagyis két virágrügy között egy hajtásrügyet találunk, és csúcsrügye egy hajtásrügy. Az őszibarack legfontosabb termőrésze ez. A fogyatékos termővessző csúcsrügye hajtórügy, és kevesebb termőrügy van rajta.

Hosszú termővessző: 40 cm-nél hosszabb. Az erősen metszett fákon fejlődik.

Cseresznye: természetesen szabályos, sudaras koronát nevel. Nem tűri az erős metszést, villás elágazódást nem szabad hagyni. Évente rendszeresen avatkozzunk be, de csak a legszükségesebb mértékig, a beteg, sérült, egymást dörzsölő ágakat távolítjuk el.

Meggy: fajták szerint különböző koronaformát nevel. A mereven fölfele törő fákat oldalirányba neveljük. A csüngő koronájú fajták koronáját rendszeresen ifjítsuk, termőrészeik az idősebb részek visszametszésével ifjíthatók.

Szilva: természetes gömbkoronát nevel. Termőkorban fontos a rendszeres koronaritkítás. Minden évben az ágvégeken kialakult vékony söprűszerű többéves elágazásokat kell ritkítani. A ringlók koronája kevésbé sűrűsödik el. Ezek évenkénti gyenge ritkítással termőegyensúlyban tarthatók.

Kajszi: A fiatal fákra erős hajtásnövekedés jellemző. Évente rendszeresen, de gyengén ritkítsuk a lehajló ágvégeket. Fontos a metszés ideje a gutaütéses fapusztulás megelőzése miatt. A fa pirosbimbós állapotában legkisebb a gutaütést kiváltó kórokozók fertőzése, ezért ekkor metsszünk. A nagy sebek kezelése fontos.

Őszibarack: Gyümölcsfáink közül az őszibarack kívánja leginkább a rendszeres metszést. Hagyományosan katlan koronaformát nevelünk. A legértékesebb teljes termővesszőket 4-8 hármas-vegyes rügycsoportra vágjuk vissza. A hiányos termővesszőket ennél hosszabbra metsszük, vagy pedig egész rövidre, 2-3 rügyre, ebből lesz az ugarcsap, amelyből jövőre várunk fejlett termővesszőt. A fejlett nyársak elsősorban a 10 év fölötti fák jó termőrészei. Az ilyen korú fákon e termőrészeket hagyjuk érintetlenül. Az őszibarack késő nyári hajtásválogatása megkönnyíti a tavaszi fás metszést. Azok a hajtások maradjanak, amelyek jövőre a termést adják, így a megmaradó hajtások több tápanyaghoz és napfényhez jutnak. A metszés időpontja itt is fontos a gutaütés elkerülése miatt – a pirosbimbós állapot a megfelelő.

3. Héjasok (mandula, mogyoró, dió, gesztenye) metszési igényüket tekintve különbözőek. Termőkorban mérsékelt, gyenge ritkítás szükséges.

Mandula: Metszetlenül hamar elsűrűsödik, és silány minőségű gyümölcsöt terem. A mandula termőrészei a rövid, és középhosszú termővessző, és a bokrétás termőnyárs. A termőkorú mandula igényli a rendszeres, mérsékelt koronaritkító metszést. A rövid termővesszők, termőnyársak a korona értékes részei, ezeket ne metsszük viszsza, és ne is ritkítsuk.

Mogyoró: 4-5 m magasra növő bokor. Bőségesen nevel tősarjakat. Szélporozta egylaki. Hímvirágai a porzós barkák, nővirágai apró, pirosas színűek, amelyek a rövid termővesszők oldalrügyeiben találhatók. A mogyoróbokrot a termőkor eléréséig évente rendszeresen kell metszeni. Termőre fordulás után 2-3 évenként ritkítani kell a koronát, a felesleges tősarjakat, száraz ágakat, sűrűsítő, keresztező ágakat, felnyurgult gallyakat vágjuk le. A sarjakat mindig tőből távolítsuk el.

Dió: Metszetlenül szabályos gömbkoronát nevel. Szélporozta növény, termését a rövid vesszőkön hozza. Hímvirágzata a veszszők oldalán, nővirágai a veszszők csúcsrügyében lévő vegyesrügyben találhatók. A diót csak gyenge ritkító metszésben részesítsük.

A metszés komoly szakmai feladat, amit leírásokból igen nehéz megtanulni. Ismerni kell az adott faj biológiai sajátosságait, úgymint termőrészeit, növekedési erejét. A metszés alakító hatását folyamatosan kísérjük figyelemmel, és ha szükséges, év közben is beavatkozhatunk. A fiatal fák koronakialakítása igen fontos feladat, ezt lehetőleg szakember segítségével végezzük.

Szabó Tibor



Ez a cikk a MezőHír 2002/02 - februári számában jelent meg.

Juh szakmai nap

Évek óta nagy érdeklődés mellett sikeresen rendezzük a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfitenyésztők szakmai napját. A legújabb, elterjesztésre érett gyakorlati- és kutatási, fejlesztési eredményeket mutatjuk be, ajánljuk partnereinknek. Olyannyira híre ment ezeknek a „Road Showjainknak”, hogy a juhágazat szereplői javasolták, kérték: rendezzük meg az első Juh Szakmai Napot is. Május 13-án – a „dologidő” ellenére – több mint félszázan jöttek el a juhtenyésztési szakmai napunkra, Sarlóspusztára.

DuPont Pioneer Repcekatalógus 2015

Örömmel szeretnénk tájékoztatni Önt, hogy megjelent a DuPont Pioneer 2015-ös Repcekatalógusa!

Zeagran Top – Mindent visz

Idén megújult a Nufarm gyomirtószer-csomagja, amely a kukorica állománygyomirtására teljes körű megoldást kínál.

Váltson most Trimble robotpilótára beszámításos akció keretén belül!

Sokszor hangoztattuk, hogy a GPS beruházást egy különálló beruházásként érdemes kezelni speciális terület révén. Az általunk forgalmazott Trimble eszközök nem kötik meg az Ön kezét vegyes erő- és munkagép park esetén sem. A Trimble eszközök márkafüggetlen megoldást kínálnak a precíziós gazdálkodás minden szintjére.

150 éve a holnapért – 150 éves a BASF

A BASF 1865 óta a jövő kihívásaira a kémia megoldásaival válaszol. A világ legnagyobb vegyipari vállalata bemutatja, hogy milyen újításokkal teremt fenntartható megoldásokat.

VITERRA – a köztesnövény vetőmagkeverékek csúcsa (+80 €/ha támogatás)

A VITERRA köztesnövény vetőmagkeverékek megfelelnek a 10/2015. (III. 13.) FM rendelet előírásainak, használatukkal teljesíthető az ökológiai jelentőségű terület (EFA) kijelölése, ezáltal 80 €/ha támogatás hívható le.

Több szektorban is sikeres agrárszakember

Gazdász körökben mindig furcsa gondolatokat ébreszt, hogy városi indíttatású gyerekből hogyan lehet az idők folyamán kiváló, elfogadott és magas szakmai teljesítményt nyújtó agrárszakember. A receptet nem lehet pontosan tudni, de bizonyosan kell hozzá alapérdeklődés, végtelen kitartás és szorgalom. Amikor pedig ráérez valaki az ízére, akkor már megy minden magától. Így gondolja ezt Fürst János (66) is, aki gyakorló mezőgazdászként a tsz-elnökségig vitte, de miután onnan már nem volt feljebb, hát a terménykereskedelemben kamatoztatta tapasztalatait és német, angol nyelvtudását.

Szőlőültetvények növényvédelme a gyakorlatban

A szőlőültetvények tavaszi növényvédelmének szakszerű és költségtakarékos megoldására mutatunk be néhány gyakorlatból vett termelői tapasztalatot.

Kertészeti újdonságok az Odisystől

Az AGROmashEXPO szakkiállítás zárónapján sikerült az Odisys Bt. standján Hernek Zoltán tulajdonos-ügyvezetőt egy néhány perces beszélgetésre kiszakítani az érdeklődők gyűrűjéből. Az interjú során a kertészeti ágazat helyzetének rövid értékelésére és természetesen a cég termékpalettájának ismertetésére is sor került.

Sörárpa-termesztési kilátások 2015-ben

A sörárpa termesztése látott szebb napokat is Magyarországon. Igaz, akkoriban legalább hat sörgyár várta a nagy termést, és kompromisszumos módon a gyengébb minőség átvételére is sort kerített, ha a sörtermelés alapanyaga veszélybe került.


Tovább...

702