Nemes növénnyé vált a bodza

A magyar gyümölcstermesztők sincsenek elkényeztetve az utóbbi években: elég, ha az alma-, vagy a málnatermelők minden évben változó mértékű piaci kiszolgáltatottságára gondolunk. A szántóföldi kertészeknél is gyakori jelenség, hogy egyéves kultúráik, paradicsom vagy sárgarépa termésük eladhatatlanná válik a nagy költségek és a felmérhetetlen mennyiségű elvégzett családi munka ellenére.

A veszteség ellehetetleníthet gazdálkodókat, és a szakmához értő emberek, családok sora kényszerül valami más megélhetés után nézni. Az akár évtizedekre tervezett befektetés sok esetben éveken át csak veszteséget termel, annak ellenére, hogy gondozzák, ápolják, csak éppen megélhetésüket nem biztosítja. A gyümölcstermelők ezért keresik, kutatják azt a növényt, amelyet ültetvényben termelhetnek, és hosszú távon biztos piacot remélnek tőle. Kockázatos dolog bármelyik nálunk termő gyümölcsfajról kijelenteni, hogy garantáltan eladható és keresett lesz, mikor megterem, de talán mégis van néhány. Ezek közé sorolható a hazánkban elterjedő félben lévő fekete bodza, amelynek kifejezetten ültetvényben termesztett változata vált napjainkra egyre keresettebbé. Termesztése a piaci igényeknek megfelelően sajátos technológiai szempontok szerint történik, és egyre több elkötelezettje van már országszerte.

Eddig is ismerte mindenki…

Ki ne ismerné a vadon növő bodzabokrokat, amelyek néha áthatolhatatlan rengeteggé váltak a kertek végében, a szántóföldeket elválasztó erdősávokban? Ismerhettük sajátos ízét, aromáját nagyanyáink szörpkészítményeiből és nagyapáink gondosan és huncut módon elkészített bodzaborából, pálinkájából. Ki gondolta akkor még, hogy a vadon termő bodzát egyszer mértani pontossággal telepített ültetvényekben fogják termelni, szigorú technológiai fegyelem mellett! Azt sem hittük volna, hogy piacáért feldolgozó üzemek sora érdeklődik, és a bodza a „divatos növények” sorába lép. Az utóbbi évtizedben az élelmiszeripar is felfedezte, mint kitűnő minőségű természetes színezőanyagot. Gyümölcsének nagy antocianin tartalma miatt keresett és jól értékesíthető áru lett a külföldi piacokon.

A vadon termő növényt ültetvénybe „kényszerítették”

A bodza termesztésének első kísérleteit az Egyesült Államokban a múlt század elején kezdték el. Az első termesztett növényeket az amerikai vadbodzából szelektálták. Európában jóval később, a hatvanas években telepítették az első bodzaültetvényeket az európai vadbodzából kiválasztott fajtákkal. Az amerikai változat Európában nem terjedt el, mert lényegesen kevesebb színanyagot tartalmazott. Az európai legnagyobb termelők Ausztria, Németország, Franciaország, Belgium és Dánia.

Külön említést érdemel Ausztria, ahol az alma után a második helyen, mintegy 2000 ha-on termesztik a fekete bodzát nagyon eredményesen. Az egyik legsikeresebb – nálunk is termesztett fajtát – a Duna-menti árterek bodzapopulációjából választotta ki a klosterneuburgi kutató intézet szakgárdája, még 1965-ben és Haschberg fajtanéven került köztermesztésbe. A nemesítők érdeklődését nagyon felkeltette a bodza, aminek eredménye, hogy az utóbbi évtizedekben egy tucat fajtával bővült a kínálat.

A fekete bodza hazánkban is nagy tömegben megtalálható a nyirkosabb, tápanyagban gazdagabb területeken. Kedvenc előfordulási helye az árkok, vízfolyások környéke az utak mente és az erdőszélek. Mint gyorsan növekvő agresszív faj, rövid idő alatt meghódítja a számára kedvező parlag területeket. A száraz, tápanyagban szegény területeken kevésbé elterjedt. Gyökérzete sekélyen hálózza be a talajt, viszont fiatal hajtásai nagyon agresszíven akár három métert is növekedhetnek egy év alatt. Teljes kifejlődése esetén a növény 6-8 méter magasra is megnőhet és átmérője elérheti akár a hat métert is! Hosszú életű, az 50 éves példányok sem ritkák.

Az első magyar ültetvényeket a 80-as években létesítették. Az állami támogatásnak, kedvező termesztési és értékesítési feltételeknek köszönhetően ma hozzávetőlegesen 700 ha körül lehet a telepített bodzaültetvények területe. Ebből 500 ha területet integrál a BOTÉSZ, a Bodzatermesztők Értékesítő Szövetkezete, amelynek központja Válon található.

A nemesített fajták mellé technológia is kellett

A kiváló fajták előállítása mellett a termesztésbe vonás másik alapvető feltétele volt a gazdaságos termesztésmód kidolgozása és adaptálása. Ez azt jelenti, hogy a bodza biológiai sajátosságainak leginkább megfelelő művelési módot kellett megtalálni, ami szintén az osztrák kutatóknak sikerült először.

A bodza ernyővirágzatai 2-4 íz-közű „termőhajtások” csúcsán alakulnak ki, amelyek csak az egyéves vesszőkön fejlődnek. Minél erősebbek az egyéves termővesszők, annál több és nagyobb ernyő fejlődik rajtuk. A gyakran 1,5-2,5 m hosszú vesszők az ernyők súlya alatt gyakran kihajlanak. Az ívesen lehajló vesszőkön – többnyire az ív legmagasabb pontján – újabb hosszú termőveszszők fejlődnek. Így a bokor egy többszörösen ívelt ágrendszerből épül fel. A perifériára kihajló termővesszők beárnyékolják az alattuk levő idősebb ágakat, melyek nagy része elhal. Az Ausztriában elterjedt termelési mód szerint a természetes bokorforma helyett célszerűbb alacsony törzsű fácskát nevelni, amelynél 0,8-1 m magasságban 4-6 erősen visszametszett vázágat alakítanak ki. A fenntartó metszés során a vázágakon kell meghagyni a hosszú termőhajtásokat. A termésérés után ezeket eltávolítva megakadályozható a többszörös ívrendszer kialakulása, és a korona felkopaszodása. Annyi termővesszőt kell meghagyni, hogy tartós egyensúly alakuljon ki a növekedés és a termőképesség között.

A jó fajta és a kiforrott termesztéstechnológia mellett ügyelni kell a termőhely megválasztására is. Jó terméseredményt (10-15 t/ha) csak jó vízellátottságú és tápanyagokkal – különösen nitrogénnel – jól ellátott talajon várhatunk. A bodza nem igénytelen növény – még ha annak gondolnánk is. Gyenge termőképességű, silány, rossz vízgazdálkodású területeken termesztésével nem szabad foglalkozni.

A bodza értékes alapanyag lett

A felvásárolt termés mennyiségéről nincsenek pontos adatok, a szakemberek becslésére kell hagyatkozni, miszerint az országban felvásárolt – termesztett és begyűjtött – bodza évente 20-25.000 t lehet. Ez már olyan menynyiség, amely a fontosabb bogyós gyümölcs fajokkal állja a versenyt! A zömében export célra feldolgozott bodzát főként hűtött „pulp”-ként (gyümölcshús) értékesítjük, de a fagyasztott gyümölcs exportja is jelentős. A kereskedők és feldolgozók elképzelése szerint a jövőben a magasabb feldolgozottságú (és emiatt jövedelmezőbb) termék, a sűrítmény előállítására kell törekedni, ezért a feldolgozókapacitás jelentős bővítése válik szükségszerűvé a következő években.

A feldolgozóipar dinamikusan növekvő igényét a „vad begyűjtésből” származó gyümölcs minőségben és mennyiségben is egyre kevésbé tudja már kielégíteni. Ez az alapanyag bogyó- és fürtméretben, színanyag tartalomban, érettségi fokában és beltartalmi szempontból is nagyon heterogén. A feldolgozóipar előnyben részesíti az ültetvényekből származó gyümölcsöt, ami a felvásárlási árakban is kifejezésre jut.

Ami a fekete bodza termesztését indokolja

A bodza a népi gyógyászatban már régóta ismert növény volt anélkül is, hogy hatásmechanizmusának tudományos hátterét ismerték volna. Gyógyhatását évezredek óta ismerik és ilyen célú felhasználása napjainkban is nagyon jelentős.

Levelét tea formájában reumás bántalmak ellen használják, de vizelethajtóként, izzasztószerként és lázcsillapításra is kiválóan alkalmas. A virágzatából főzött tea meghűléses betegségek ellen, köhögés csillapításra, vértisztítóként és enyhe hashajtóként használható. A koszorúér megbetegedésben szenvedők szívesen veszik igénybe jótékony hatását légszomj beállta esetén. A bodza zsírban megpárolt apróra megvágott levele fagyási sérülések kezelésére használható eredményesen. Aszalt terméséből főzött tea szintén jó hashajtó, vízhajtó és izzasztószer, míg a bodzakéreg tea a népi gyógyászat szerint szív és vese betegségek valamint reumatikus bántalmak enyhet adó gyógyhatású szere.

A bodza gyümölcse jelentős vitaminforrás, de nagy mennyiségben tartalmaz fehérjéket, ásványi anyagokat, mikroelemeket, egyszerű cukrokat, szerves savakat és cseranyagokat.

A bodza az élelmiszeripar legfontosabb színezőanyaga, melyet élelmiszerek színezésére és – kicsit illúzió romboló módon – vörösborok színjavítására is felhasználnak. Önmagában vagy más gyümölcsökkel, adalékanyagokkal keverve dzsem, ivólé, szörp, édesipari termékek, tejipari adalékok, sőt bor és pálinka készítésére is alkalmas.

A bodzagyümölcs kiváló beltartalmi mutatói miatt a diabetikus és reformkonyhai élelmiszerek valamint gyógykészítmények fontos alkotóeleme.

-Nagy-

Ez a cikk a MezőHír 2001/08 - augusztusi számában jelent meg.