Évelő zöldségfélék szaporítása

Címke: , , , , , ,
Kategória: Egyéb

Miután felfedezték a vitaminokat és tisztázódott táplálkozásélettani hatásuk, azóta erősödik a zöldségfélék fogyasztásának népszerűsítése. Az európai országokban zöldségfélékből egyre több helyen érik el a 110-120 kg/év/fő fogyasztást. Magyarországon személyenként 80 kg körüli a zöldségfogyasztás, tehát jóval kevesebb mint az egészséges szint.

Ennek az okát nemcsak a magyaros ételek fogyasztásában kell keresni, hanem abban is, hogy a zöldségnövények körén belül nagyon szűk a választékával. Összehasonlítva a dél-európai országok választékát a tapasztalhatjuk, hogy náluk sokkal bővebb a zöldségfajok és -fajták termesztése. Ennek köszönhetően jelentősen nagyobb a választékuk is. Meglepő, hogy külföldön nemcsak számunkra ismeretlen, hanem hazai körülmények között kedvezően termeszthető, előnyös tulajdonságokkal rendelkező fajokat is nagyobb arányban fogyasztanak. Ilyen pl a spárga, a rebarbara, a torma, a sóska, a cikóriasaláta, a metélőhagyma és az articsóka. Tehát a bővebb választék is magyarázata a változatosabb étkezésnek és a nagyobb arányú fogyasztásnak. Az évelő zöldségfélék szaporításuk után több évig termeszthetők. Ez a biológiai adottság a termesztő számára kedvező, mert a magvetést nem kell évenként ismételni. Az évelő zöldségnövények egy része különleges ápolást is igényel – de ez nem lehet akadálya termesztésük terjedésének.

Az évelő zöldségfélék hőmérsékleti igényük szerint csoportosíthatók. Hazánkban a spárga, az articsóka ( 19 °C), a cikória, a rebarbara a metélőhagyma, sarjadékhagyma, a torma, a sóska (16 °C.) számára biztosított a szükséges hőmérséklet, bár az optimális értéktől való eltérések módosíthatják a növekedést és a fejlődést.

A spárga (Asparagus officinalis L): Magyarországon jelentős évelő növény. Terméstömegének 92-95%-át minden évben exportáljuk, és hazai fogyasztása is egyre kedveltebb. A spárgát magról szaporítjuk, a telepítésre kerülő fiatal növény neve magonc. A vegetatív szaporítás is alkalmazható (tőosztás), de ez az eljárás nem kedvező, mert a sérült tövek nem elég életképesek, gyengén fejlődnek a növények, számos betegséget is átvisznek. A spárga legalább 10-12 évig hoz értékesítésre alkalmas sípokat. A magoncok minősége – mint szaporítóanyag – a tövek hozamát a termesztés teljes idejére meghatározza. Ezért csak minden szempontból kifogástalan szaporító anyagot célszerű telepíteni.

Hagyományos magoncnevelést csak konstans magból érdemes nevelni. A spárga magja lassan csírázik, hideg időben 20-25 nap után kezd kelni. A hosszú kelési idő alatt a talaj felszíne kiszáradhat, ezért 1-2 alkalommal kelesztő öntözésre (6-8 mm) is szükség lehet. A kelés ideje alatt a talaj elgyomosodására lehet számítani, ezért már közvetlenül kelés után mechanikai gyomirtást kell végezni. A kelés utáni ápolási munka során jelentős növényveszteség következhet be. Ennek kiküszöbölése érdekében új, biztonságosabb magoncnevelési eljárást célszerű alkalmazni, amit gyorsított magoncnevelésnek nevezünk. A hibrid spárga magja drága, ezért arra törekszünk, hogy minden csírázóképes magból telepítésre alkalmas növényt tudjunk nevelni, másrészt egy év munkája is megtakarítható, és garantáltan fertőzésmentes magoncok telepíthetők. (A magonc gyakorlatilag palánta, ami hasonlóan más zöldségnövényekhez jó eredménnyel ültethető. Nagy előnye, hogy az így nevelt magonc a vegetáció ideje alatt bármikor telepíthető, lényeg, hogy a fagyok beálltáig begyökeresedjen.)

A mag 4×4 cm-es tőzeg tápszalagba már február elejétől vethető. A februári magvetésből mintegy 10 hét alatt telepítésre alkalmas növény nevelhető, vagyis április közepétől a magoncokat már lehet telepíteni. Márciusi magvetés esetén a magoncnevelés időtartama 8-9 hétre csökken. A magoncokat vészfűtéssel ellátott vagy fűtés nélküli fóliaházban igen eredményesen lehet nevelni. A magvetéshez a tőzeg tápszalagot steril, közömbös kémhatású (pH 6,8-7,2) tőzeggel, vagy fertőzésmentes virágfölddel töltjük meg, és mindegyik kockába egy magot vetünk. A magot 2 cm vastag steril tőzeggel takarjuk, kissé tömörítjük és finoman beöntözzük 18-20 °C-os vízzel. Érdemes a tőzeg tápszalagokat 12 cm-es műanyag ládákba rakni és ebben végezni a magoncok nevelését. A láda alját kétréteg újságpapírral kibéleljük, erre 2 cm tőzeget terítünk, majd rárakjuk a tápszalagot (150 db/láda), elvégezzük a vetést, újságpapírral fedjük és ismét beöntözzük a magvetést. A ládák egymásra is helyezhetők. Kétnaponként a ládákat átrakjuk, ha száradna a talaj, gyengén beöntözzük. Ha nincs elég rekesz, a talajra fóliát borítunk hogy ne gyökeresedjenek a talajba a magoncok, és hasonló módon végezzük el a magvetést, mint a ládás vetés esetén. A magkeléshez 20-25 °C hőmérséklet szükséges 16-18 napon keresztül. A csíráztatás ideje alatt a hőmérséklet 10 °C alá ne essen, mert ez a kelés időtartamát növeli. Amikor az első növények kikeltek, a papírt le kell szedni a magvetésről és a ládákat szét kell rakni, mert a napfényre már szüksége van a fiatal magkelésnek. A fóliaházat 25-26 °C hőmérséklet elérésekor kezdjük szellőztetni. Szükség szerint öntözzük a növényeket. A palántanevelést az 5-6. héttől kezdve 0,3%-os Volldünger tápoldattal célszerű 2-3 alkalommal beöntözni. Amikor a magonc eléri a 28-30 cm nagyságot, már lehet telepíteni.

Rebarbara (Rheum rhabarbarum): őshazája Dél-Szibéria. Hazánkban nem sokan ismerik, kevesen fogyasztják. Pedig akik megízlelik, meg is honosítják a házi kertjükben. Évelő növény. Gyökérzete hatalmas (2-4 kg/db), hosszú, sok oldalelágazással, amelyek rostszerűek, színe kívül sötét sárga, belül fehér márványozott. Gyöktörzsön találhatók a hajtásrügyek, amelyekből minden évben a tőrózsa és a magszár fejlődik. Termése lependék makkocska, amely vetéstől számítva 10-14 nap múlva kel. Sűrűn vethető (600-800 (db/m2) A kikelt növényeket 15 °C-on tartjuk. Kelés után a harmadik héten szabadföldi ágyba 15×15 cm-re tűzdeljük. Tűzdelés után a palántákat szükség szerint öntözzük és gyomtalanítjuk. Téli fagytól az erős palántákat nem kell védeni, és tavasszal telepíthetők. A tőosztásos szaporítás egyszerűbb, de csak egészséges töveket célszerű szaporításra felhasználni. A tőosztás ősszel (október) és tavasszal (február-március) egyaránt végezhető. A felszedett tövet éles késsel annyi részre vágjuk szét, hogy egy rész 2-3 szemet, illetve rügyet tartalmazzon. Egy gyöktörzs általában 4-6 részre osztható. A dugványokat olyan mélyen kell lerakni, hogy a rügyeket 1-2 cm talaj fedje. Érdemes kis tányért képezni, hogy a kiültetett dugványokat, vagy palántákat bőségesen öntözhessük.

Torma (Armoracia lapathifolia): évelő lágyszárú növény. Íze jellegzetesen csípős. Hidegtűrő, gyökerei kimondottan fagyállók. Szaporítása házi kertben fejdugványokkal, árutermesztés céljára csak a gyökérdugványok felhasználása javasolható. A felszedett torma talpgyökereiből 25-30 cm hosszú dugványokat vágunk, melyek vastagsága legalább 6-10 mm átmérőjű legyen. A dugványok alsó részét ferde vágással jelöljük, ezzel elkerülhető az egyenletes vastagságú gyökerek fordított ültetése. A pontosan méretre vágott dugványokról a sarjrügyeket zsákvászon segítségével le kell dörzsölni, oly módon, hogy a dugvány tetején és talpán 2-3 cm-es részen a rügyek megmaradjanak. Ezekből a felső részen hajtások, az alsórészen gyökerek képződnek. (A dugványokat általában tavasszal érdemes telepíteni, amit megelőz az előhajtatás.) A hajtatás végezhető fóliaházban vagy szabadföldön is. A hajtatás területére 10 cm-es homokréteget terítenek, és erre helyezhetők el állítva a kötegelt dugványok. A kötegek közötti hézagokat homokkal kell kitölteni, és 4 cm vastag talajréteggel fedni. Az ágyások oldalához talajt kell húzni, hogy a kötegek teljesen homokágyban helyezkedjenek el. A dugványok 2 hét múlva az ágyás felett kis leveleket növesztenek Az április végi ültetéshez a dugványok hajtatását április elején célszerű megkezdeni. A telepítéshez 50-60 cm talajforgatás szükséges és 1 m2-re 4-5 kg istállótrágyát és talajvizsgálati eredmény szerinti P2O5 és K2O hatóanyagot kell bedolgozni. A N hatóanyagot csak tavasszal adjuk leginkább fejtrágyaként. A bakhátak egymástól 100 cm távolságban húzhatók fel. A bakhát mérete alul 40 cm, a teteje 30 cm, magassága 30 cm legyen. A bakhátakat erre a célra kialakított eszközzel teljesen simára formázzuk, ezzel elősegíthető az egyenletes telepítés. A hajtatott dugványokat a bakhát közepén 28-30 cm mély lyukakba helyezzük úgy, hogy az a talajfelszín alá kerüljön 2-3 cm-rel. A dugványokat ültetővas segítségével célszerű tömöríteni.

Sóska (Rumex rugosus L.): Európában őshonos növény. Évelő, lágyszárú levélzöldség. Mivel évelő, vetés előtt a talaj szervesanyagától függően célszerű 40-80 t/ha komposztot, vagy érett istállótrágyát bedolgozni. Mélyen gyökerező, sok járulékos gyökeret is fejleszt. Magja apró, ezért csak kifejezetten jól előkészített magágyba szabad vetni ősszel vagy tavasszal. A sóskát általában magvetéssel szaporítjuk. Az ajánlható sortávolság 30-40 cm, de kisebb területen tőosztás is alkalmazható. A sóska magja nehezen csírázik, ezért a sóska sorokba célszerű sorjelző (fejes saláta) növény magját vetni, mert ezzel lehetővé válik a sorközök kelés előtti művelése.

dr. Fehér Béláné

Ez a cikk a MezőHír 2001/03 - márciusi számában jelent meg.



%d blogger ezt szereti:
http://wp.me/p6OYBQ-7T

-=oOo=-