A szója ésszerű tápanyagellátása – Kényszer vagy hóbort?

A szója ésszerű tápanyagellátása – Kényszer vagy hóbort?

2018. évi szójaműtrágyázási kísérleteink tapasztalatairól

A szakmabeliek tudják, a mezőgazdasági termelésnek juttatott támogatások szerepe döntő jelentőségű a termelők számára. Mértéke jelentős és egyben ijedelemre is okot ad az 1. ábra szerint:

1. ábra. A jövedelempótló agrártámogatások aránya az adózás előtti eredményből a növénytermesztésben 2011-2016 (%) – forrás: AKI Tesztüzemi Rendszer

A jövedelempótló agrártámogatások hozzájárulása az adózás előtti eredményhez túlzottan nagy. Ezek nélkül a támogatások nélkül szinte nem is képződne eredmény a szántóföldi növénytermesztésben. Tovább árnyalja a képet, ha megnézzük agrár-külkereskedelmünk alakulását (2. ábra):

2. ábra. Magyarország agrár-külkereskedelemének alakulása 2004-2017 között (mrd EUR) – forrás: KSH

2018-ban az agrár- és vidékfejlesztési támogatások hozzávetőleges összege csaknem 900 milliárd forint, ez majdnem megegyezik a 2017. évi agrár-külkereskedelmi mérlegünk egyenlegével. Ijesztő egyezés! Ráadásul kivitelünk legnagyobb volument képviselő árufajtája az egyik legkevesebb hozzáadott értéket képviselő gabona és gabonakészítmény (3. ábra):

3. ábra. Mezőgazdasági eredetű export és import, főbb árufajták szerint, 2017. Forrás: KSH

Kedvező változást a megfelelő stratégiában gondolkodó gazdaságpolitika eredményezhet, illetve mi magunk is, azzal, hogy keressük azokat a technológiai megoldásokat, amelyek növelik az ágazat, adott esetben a szójatermesztés nyereségességét. (Most még tehetjük ezt úgy, hogy élvezhetjük a támogatások nyújtotta védőháló biztonságát!)

A fenti számokból egyértelműen kiderül, a nyereségnövelő célzattal történő technológiai megoldások keresése nem hóbort, hanem kényszer. Foglakoztunk már nagyon sok, a szójatermesztés nyereségességét befolyásoló agrotechnikai vizsgálattal: vetésidő, tőszám, fajta, oltás, felhasználás, stb. Ezek eredményeit közreadtuk, így a termelők számára hasznos információkkal szolgáltak. Tapasztalatunk szerint a szója tápanyagellátásának tudnivalóiról azonban a termelők viszonylag kevés ismerettel rendelkeznek, ezért döntöttünk úgy, hogy a témával kapcsolatban nagyüzemi kísérletekbe kezdünk.

Tavaly még csak 1 (Taliándörögd), idén már 4 gazdaság vett részt a kísérletekben (1 dél-baranyai, 3 dél-zalai). A nagyüzemi kísérleteknél mindig ügyeltünk arra, hogy „életszerűek” legyenek: nagyüzemi gépeket, termelők által is elérhető szolgáltatásokat (talajmintavétel, levélanalízis, tápanyagterv) és többnyire a kereskedelemben is kapható inputanyagokat (műtrágyák, lombtrágyák) vettünk igénybe. A 4 helyszínből 3 esetében talajmintavétellel kezdődött az előkészület, ami alapján elkészültek a tápanyagtervek, és biztosítottuk a kijuttatandó tápanyagokat a kísérleti terület egyik felére. A terület másik felén a kísérletben résztvevő termelő saját műtrágyázási koncepciója valósult meg. Mindhárom kísérletben a Gabonakutató 3 fajtája, az Aires (korai), a Bahia (középérésű) és a Pannónia kincse (középérésű) vett részt, az egyik helyen 45 cm-es sortávon kétféle vetésnormával, a második helyen kukoricasortávon egy vetésnormával, a harmadik helyen gabonasortávon egy vetésnormával.

A negyedik kísérleti helyen egy fajtánk (Bahia) szerepelt dupla gabonasortávon, itt nem volt talajmintavétel és nem volt eltérő (alap) műtrágyázás. Ennél a kísérletnél a tenyészidőszakban vett levélminta analízise után határozták meg a lombtrágyázási technológiát, természetesen a kontroll rész nem kapta meg ezt a kezelést. Kíváncsiak voltunk arra, hogy pusztán egy jól irányzott lombtrágyázással tudunk-e elérni olyan hozamnövekedést, amely rentábilis, plusz nyereséget eredményez.

Az 1. táblázatban foglaltuk össze a kísérletek főbb paramétereit:

1. táblázat

A kísérleti táblákon egyszer minden esetben levélanalízist is végeztünk, amelynek adatait összevetettük a későbbiekben mért termésátlagadatokkal és a termés minőségi paramétereivel. Betakarításkor külön mértük a fajták és technológiák termésátlagait, a termés minőségi paramétereit (nyersfehérje, nyerszsír, ezermagtömeg). A kapott adatokkal minden esetben objektív ökonómiai számításokat is végeztünk, vagyis beáraztuk az adott technológiákat és a nyert termésmennyiségeket, hogy az egyes tápanyag-ellátási technológiák gazdaságossági hatékonyságát kiderítsük.

A talajvizsgálati eredményeket mutatja a 2. táblázat:


2. táblázat

Az adatok szerint a Szepetnek 1 jelzésű talajminta tanúskodik a legkedvezőtlenebb talajadottságú területről, a lippói talajminta a legjobbról a három hely közül.

A talajminták vizsgálati adatainak felhasználásával a szakemberek összeállították a tápanyagellátási terveket, amelyek alapján kijuttatásra kerültek a feltüntetett mennyiségű inputanyagok. Az anyagok mellett számba vettük és beáraztuk a vonatkozó műveleti költségeket is, ezeket az adatokat részletezi a 3. táblázat (a Szepetnek 1 kísérleti helyszínen, 2017. év végén 4 t/ha, a Keszthelyi-hegységből származó dolomit finomőrlemény is kijuttatásra került az egész területen, ezt nem szerepeltettük a táblázatban):



3. táblázat

A könnyebb összehasonlítás érdekében a 4. táblázatban látható kísérleti helyenként az összes kijuttatott hatóanyag mennyiség:

4. táblázat

A lippói kísérlet esetében a saját technológia által kijuttatott hatóanyag mennyisége szerény, természetesen ennek a költsége is alacsony. A szepetneki kísérletekben már a saját üzemi technológia is jelentős hatóanyag-kijuttatást jelentett, költségben jóval felülmúlva a hasonló dél-baranyai kezelést. (Itt már nem csupán egy alapkísérletről, hanem technológiák versenyéről beszélhetünk.) A Próba-technológia részéről költséghatékonyabb lett volna kihasználni a vetőgéppel történő kijuttatás lehetőségét – Szepetnek 1, 2 – (ezzel egy műtrágyaszórási művelet megtakarítható lett volna), illetve a gombaölőszeres permetezéssel egy menetben a további lombtrágya kijuttatására adódó alkalmat, ahogy ezt tette a saját technológiájánál a termelő (Szepetnek 2).

A betakarításkor mért termésátlagokról ad felvilágosítást a 4-5-6. ábra:

4. ábra

A lippói kísérleti helyen (szemenkénti vetőgép, 45 cm-es sortáv) kétféle vetőmagnormával állítottuk be a kísérletet. A Yara-technológia egyértelműen minden parcellában terméstöbbletet eredményezett a saját technológiához képest. Kiemelkedő a 300000 szemmel vetett Yara-technológiával kezelt Aires, ami 812 kg terméstöbbletet mutatott a saját technológiához képest. Az 550000 szemmel vetett Aires, valamint a 300000 szemmel vetett Bahia és Pannónia kincse esetében a Yara-technológia átlagosan 596 kg terméstöbbletet eredményezett, míg az 550000 szemmel vetett Bahia és Pannónia kincse esetében is a Yara-technológia átlagosan 208 kg terméstöbbletet adott.

A fajták versenyében az 550000 és a 300000 szemmel vetett Aires volt a nyertes, a harmadik a 300000 szemmel vetett Bahia, negyedik a szintén 300000 szemmel vetett Pannónia kincse – minden esetben a Yara-technológiás változat. A korai éréscsoportba tartozó Aires győzelme Baranyában a középérésű társakkal szemben számunkra is meglepő. Az ok valószínűleg az időjárásban keresendő: a késő nyári, kora őszi nagy melegek már nem akadályozták a szemek kitelítődését a korai fajtáknál (ezek a fajták normálisan be tudták fejezni életciklusukat), a középérésűeknél viszont – a helyszíni körülmények függvényében – előfordulhatott, hogy a szemkitelítődés folyamata nem optimálisan alakult.

5. ábra

A Szepetnek 1 kísérleti helyen (kukorica-vetőgép, kukoricasortáv) a Próba-technológia a Bahia és Pannónia kincse fajtánál enyhe fölénybe került a termésátlagokat nézve a saját technológiához képest. Az előny plusz 200 kg körüli hozamtöbblet. Az Aires fajtánál a Próba-technológia kevesebb termést adott, mint a saját. A fajták versenyében a Pannónia kincse volt a nyertes bármelyik fajtához és technológiához viszonyítva (5. ábra).

6. ábra

A Szepetnek 2 kísérleti helyen (gabonavetőgép, gabonasortáv) az Aires és a Bahia fajtánál a saját és a Próba-technológia fej-fej mellett teljesített, az eltérések minimálisak. A Pannónia kincsénél a saját technológia már jelentősebb (300 kg-ot meghaladó) többletet mutatott a Próba-technológiához hasonlítva (6. ábra). Összességében tekintve itt is a Pannónia kincse volt a termésátlag győztese, bármelyik fajtát vagy technológiát nézzük is!

A technológiák ökonómiai értékelését is elvégeztük. Megvizsgáltuk a technológiák termésátlag-eltéréseit a Yara-, ill. Próba- és a saját technológiák esetében. Az így kapott különbségeket 100 Ft/kg-os szójababáron beáraztuk, majd ebből az értékből levontuk a Yara, ill. Próba-technológiák saját technológiához mért többletköltségeit, így kaptuk a 7. ábrát:

7. ábra

Nem csodálkozhatunk azon, hogy a Szepetnek 1 – Aires és a Szepetnek 2 – Pannónia kincse esetében az értékek markánsan negatívak – hiszen mindkét esetben nagyon vaskos volt a saját technológia is. A szepetneki negatív értékeket jelentősen csökkenthette volna a vetőgéppel történő műtrágya-kijuttatási lehetőség kihasználása, illetve a gombaölőszeres kezeléssel történő ismételt lombtrágya kijuttatása a Próba-technológiánál.

A lippói eredmények különösen figyelemre méltók, ezért ott továbbszámoltunk. A Yara-technológia 26000 Ft/ha költséggel volt drágább, mint a saját. A többlettermést 100 Ft/kg-os egységáron számoltuk. A többlettermés értékéből levontuk a 26000 Ft/ha értéket, és a különbözetet elosztottuk 26000-rel. Vagyis kiszámoltuk, hogy a pluszráfordításba fektetett 1 forintunk, azon kívül, hogy teljes egészében visszakaptuk, még hány forintot eredményezett (ld. 8. ábra). Két esettől eltekintve az eredmény kiugró; a banki vagy a befektetési szférában, szója tenyészidőszaknyi időtávon ilyen rátákról csak álmodoznak:

8. ábra. Lippó – 1 Ft többletbefektetésre jutó nettó nyereségtöbblet (Ft)

Megvizsgáltuk, hogy fajtáink az eltérő kísérleti helyeken miként reagáltak a különböző tápanyagellátásra, milyen termésátlagban értendő különbséget tudtak produkálni. Az Aires átlagosan a legnagyobb különbségértéket nyújtotta, ez helyszín szerint a lippói és a Szepetnek 1 kísérletben volt a legmagasabb. A Bahia és a Pannónia kincse a lippói és a Szepetnek 1 helyszínen nagyjából azonos különbségeket ért el. A Pannónia kincse a Szepetnek 2 kísérleti helyszínen mindkét fajtatársát alaposan megelőző értéket adott (5. táblázat).

5. táblázat

A betakarításkor kapott termény nyersfehérje- és nyerszsír- (olaj-) tartalmát hagyományos kémiai analitikai módszerrel vizsgáltuk. Mindkét adatot az abszolút szárazanyagra vetítve adjuk meg. Ez a lippói kísérletben (9. ábra):

9. ábra

Szepetnek 1-2 esetében (10. ábra):

10. ábra

Az esetek többségében felismerhető az a tendencia, miszerint az adott kísérleti helyszínen adott fajtánál az a technológia adta a magasabb nyersfehérjeértéket, amelyik a magasabb termésátlagot is. Vagyis, ahol a szója „jobban érezte magát”, azt nem csak a hozamban, hanem fehérjetartalomban is meghálálta. Fajtáink nyersfehérje-tartalmuk tekintetében eltérő mértékben reagáltak a különböző helyszíneken a különböző tápanyagellátási szintekre. A legnagyobb reakciót az összes helyszín átlagában az Aires fajta, a legkisebbet a Pannónia kincse adta (6. táblázat).

6. táblázat

Mindegyik fajta tényleges nyersfehérjeértéke a piaci elvárásoknak megfelelő szinten volt, átlagos értéküket tekintve a legmagasabb érték az Airesnél, a legalacsonyabb a Bahiánál adódott.

A nyerszsírértékek a lippói (11. ábra) és a szepetneki (12. ábra) kísérleteknél:

11. ábra

12. ábra

A nyerszsírtartalomnál általában elmondható, hogy az értékük ugyanazon helyszínen, ugyanazon fajta esetében annál a technológiánál volt nagyobb, ahol kisebb volt a termésátlag, illetve alacsonyabb a nyersfehérjeérték. Más szóval kiemelkedő nyerszsírtartalomhoz egészen bizonyosan nem párosult kiemelkedő nyersfehérje-tartalom. A fajtáink nyerszsírtartalmuk tekintetében eltérő mértékben reagáltak a különböző helyszíneken a különböző tápanyagellátási szintekre (7. táblázat). A legnagyobb reakciót az összes helyszín átlagában a Pannónia kincsénél tapasztaltunk.  

7. táblázat

Mindegyik fajta tényleges nyerszsírértéke a piaci elvárásoknak megfelelő, átlag tekintetében markánsan a legmagasabb értékek a Bahiánál mutatkoztak.

A szójatermesztésnél több hozamalkotó tényezőt is ismerünk. Ilyen a növényenkénti hüvelyszám, a hüvelyenkénti mag száma és az ezermagtömeg. A kísérletben a termény ezermagtömegét mértük 13. ábra – Lippó, 14. ábra Szepetnek 1, 2, Sormás (a sormási kísérletről bővebben később):

13. ábra

14. ábra

Az ezermagtömeg tekintetében egyértelműen mind a négy helyszínen az Aires szolgáltatta a legmagasabb értéket. A Pannónia kincse és a Bahia értékeinek egymáshoz való viszonya a dél-zalai és a dél-baranyai területeken eltért. Vizsgáltuk még azt is, hogy az adott helyszínen az adott fajta esetében a Próba-, illetve Yara-technológia a saját technológiához képest hány százalékos termésátlag- és ezermagtömeg-növekedést (-csökkenést) mutatott. A 13 adatpárból 9 esetben volt egyértelműen hasonló az elmozdulás iránya: ha nőtt a termés, általában nőtt az ezermagtömeg is (15. ábra).

15. ábra

A Pannónia kincse fajtánál a termésátlag és az ezermagtömeg között olyan szoros és egyértelmű az összefüggés az összes kísérleti hely adatainak felhasználásával készített 16. ábra szerint, hogy erre a fajtára bátran elmondható, nála a legmeghatározóbb hozamalkotó tényező az ezermagtömeg:

16. ábra

A negyedik, Sormáson végzett kísérletben a saját technológia csupán abban különbözött a Próba-technológiától, hogy nem kapott lombtrágyát. A kísérletet Bahia fajtánkon végeztük. A kijuttatást levélanalízis előzte meg. A levélanalízis adatainak értékelését követően választották ki a megfelelő készítményeket, amelyek a levélmintavételt követő 1 (!) héten belül a felhasználás helyszínén voltak. A levélanalízis adatai foszfor és kén tekintetében a kritikus koncentráció közelében, kálium esetében az alatt volt. Ezért döntöttünk ezek pótlásáról. Az analízis adatokat és készítményekkel kijuttatott fontosabb hatóanyagokat mutatja az 5. táblázat.  Ennek a beavatkozásnak az anyagköltsége 3820 Ft/ha, a kijuttatás műveleti költsége 5000 Ft/ha, együttesen 8820 Ft/ha volt. Az állománypermetezésben nem részesült kontroll terület termésátlaga 4202 kg/ha, a kezelésben részesült Próba-technológiás részé 4344 kg/ha. A különbség 142 kg, ez 100 Ft/kg-os áron 14200 Ft/ha. Ebből levonva a költséget 5380 Ft/ha tiszta nyereség adódott. A korábbi számításokat követve 1 Ft befektetéssel 0,61 Ft tiszta nyereséghez jutottunk. Nyilvánvaló, hogy az ilyen beavatkozások eredménye már korlátozott mértékű, de ha szakszerűen felépített elveket követve végzik – kifizetődő!

8. táblázat

A kísérleti helyek levélanalízis, hozam, termésminőség adataival olyan adatbázishoz jutottunk, amely lehetővé tette az összefüggések keresését a levélanalízis adatok és a hozam, a levélanalízis adatok és a minőség tekintetében. A vizsgálatok során nyilvánvalóvá vált, hogy ennyi (ilyen kevés) adatból, amennyiben az összes fajta, összes termőhely (kísérleti hely) adatait egyben kezeljük, statisztikailag nem helytálló, gyakran téves összefüggéseket kapunk. Egyedül a kéntartalom és a termésátlag összefüggése az, amit ilyen vizsgálat esetén is érdemes megjeleníteni (17. ábra):

17. ábra. A levél kéntartalma és a termésátlag alakulása összesített adatok alapján

Úgy tűnik, a kén nemcsak a repce, hanem a szója esetében is fontos szerepet tölt be: a termés mennyiségét befolyásolja (amit korábbi kísérleteink is igazolnak).

A levélanalízis, azon kívül, hogy a további lombtrágyázáshoz iránymutatást adhat, nagyon fontos finomhangolási lehetőséget is magában rejt: ellenőrizni tudjuk vele, hogy tápanyagellátásunkban mi az, ami sikerült és mi az, ami kívánnivalót hagy maga után. Fontos információk ezek akkor is, ha a későbbiekben tudjuk csak őket felhasználni. Ebben az esetben táblázatos formában közöljük ezeket, a megfelelő értékeléssel ellátva (9. táblázat). A táblázatban nem szerepeltettük a réz (Cu)-értékeket (technológiai hiba miatt). A molibdén (Mo) esetében csak a lippói kísérletnél történt mérés. A vas (Fe) mérésével kapcsolatos adatokat szintén nem helyeztük el a táblázatban, mert nem találtunk a szakirodalomban a vastartalomra vonatkozó optimális intervallumhatárt (a szakirodalom a vashiányos klorózissal (IDC) kapcsolatban 5 mg/kg értéket említ, mint kritikus értéket, ezt azonban az összes levélmintában mért érték jócskán meghaladta).

A táblázatban az értékelést háromféle értékelési rendszer szerint is elvégeztük. Az optimálistól magasabb (M) és alacsonyabb (A) értékeket lilás színnel külön kiemeltük. Különösen szembetűnő az értékelés a kálium (K) és a kén (S) vonatkozásában: szinte mindenhol a kívánatos zóna alatt lévő értékeket mértek. A bór (B) – néhány érték kivételével – az optimálisnak tartott intervallum feletti koncentrációban volt jelen.

Nagyon komoly problémát jelez a lippói minták mindegyikénél a rendkívül alacsony molibdén- (Mo-) koncentráció (ez a tápelem felel például a gümők normális működéséért, így jelentős befolyása lehet a hozamra és minőségre egyaránt).

9. táblázat

Ha valami komoly egészségügyi problémánk van, egészen biztos, hogy vérvételre küldenek. A vérvizsgálat adatait is figyelembe véve döntenek a gyógyítás módjáról. Ha a növény-termesztésünkben van baj – kicsi a hozam, rossz a minőség –, azt ráfogjuk, hogy rossz a fajta, rossz az időjárás, vagy csak egyszerűen azt mondjuk, ez nem volt szójatermesztésre alkalmas terület. Hány gazdának jut ilyenkor eszébe a növények „vérvizsgálata”, a levélanalízis, vagy éppen a szakszerű tápanyagterv és a saját maga által végrehajtott műtrágyázás közötti különbség vizsgálata?

Az előbbiekben láttatni kívántuk, hogy a szójánál érdemes a szakma által is javasolt tápanyagellátási protokollt betartani: talajmintavétel→talajvizsgálat→tápanyagterv→kijuttatás→lombvizsgálat→további beavatkozás/utólagos ellenőrzés. Ennek a sorrendnek a szójatermesztésben napi rutinná kell válnia ahhoz, hogy ne a 2,5 t/ha-os termésátlagok közelében termeljünk, hanem a 3 t/ha-os termésátlagot meghaladó szinten. A Gabonakutató szójafajtáival nagyszerű hozamok érhetőek el. Rengeteg vizsgálatot végeztünk már velük, ismerjük őket, ezért is állítjuk: céltudatos technológiával szójafajtáink biztos hasznot hoznak. Győződjenek meg róla!

Ezúton fejezzük ki köszönetünket a kísérletekben nyújtott értékes és aktív részvételért Ács Norbertnek (Szepetnek 2), Szantner Ádámnak (Szepetnek 1), Lantos Zoltánnak (Agrolippó Zrt. – Lippó), Tóth Milenának (Yara Hungária Kft.) Újvári Botondnak (BASF Hungária Kft.), a sormási és szepetneki kísérletben résztvevő összes szakembernek.

Szerző: Schmidtné Ambrus Ágnes, Garamszegi Tibor
Gabonakutató Nonprofit Kft., Szeged

no