Nagyobb figyelmet érdemelne a sokoldalú csicsóka

A csicsóka (Helianthus tuberosus), amely Amerikából 1605-ben került Franciaországba, a mostani, modern kori válságok idején különösen megérdemli a címben kívánt figyelmet, sokoldalúságának, hasznosságának köszönhetően.

Kisgyermekként a gyomai (Békés megye) ház körüli kertekben, az 1930-as években találkoztam először a csicsókával, amit ősztől tavaszig nyersen fogyasztottunk. A békéscsabai Mezőgazdasági Középiskolát, amelynek tanulója voltam, 1945-ben kihelyezték Ókígyósra (ma Szabadkígyós), ahol a Wenckheim-birtok kastélyparkja mellett 10 kat. holdon volt egy évelő csicsókás, amit az uradalom a közeli központi majorban levő sertéstelep koca- és süldőállományával ősztől tavaszig járatott. Ugyanúgy hasznosította 1945től a csicsókást az iskola tangazdasága. A csicsókaszár ősszel le lett takarítva, majd a sertések kitúrták a gumót, és azt ősztől tavaszig – a téli fagyos időszakot kivéve – elfogyasztották.


Dr. Köhler Mihály

Termesztése, hasznosítása

1951-ben az MTA Martonvásári Kutató Intézetének külmunkatársa lettem, és az I’só István által nemesített csicsókafajták utántermesztését vállaltam Nagyrábén, a termelők vetőgumóval való ellátásának céljából. Az ipari szakemberek közül elsőként Téri Tihamér szorgalmazta a csicsóka termesztését és ipari feldolgozását. Feldolgozóüzemet hoztak létre, ennek eredményeiről Téri a következőket írja: „A félüzemi kísérletekkel bebizonyosodott, hogy a csicsókagumóból egyszerű eljárásokkal nyerhető ki a tiszta, édes szörp, amit édesítésre lehet alkalmazni, és nagy előnye, hogy a cukorbetegek is fogyaszthatják.” A csicsókából előállított fruktóz („csicsókaméz”) előállítása az ő érdeme, és ez a termék export célokra is alkalmas volt. Fontos megemlíteni, hogy az MTA Kutatóintézetében, Martonvásáron csicsóka-kutatócsoport alakult, míg Ercsiben, a cukorgyárban kísérleti „csicsókaméz” gyártóüzem létesült. Bikich György vizsgálatai, amelyeket a témában a cukorbetegekkel kapcsolatosan folytatott, pozitív eredményeket hoztak. Kállai László és munkatársai az Állattenyésztési Kutató Intézetben szarvasmarhákkal és sertésekkel végeztek kísérleteket a csicsókaszár és a gumó felhasználására, jó eredménnyel. A fenti területeken elért eredmények ellenére a csicsóka mellőzésre került, mivel a kutatóintézeteknek és az állami gazdaságoknak a „gabonaprogram” fejlesztésére kellett koncentrálni.

Molnár László javaslatára 1980-tól az OMFB és a MÉM támogatásával azonban elkészült egy kutatás-fejlesztési program. A programot a fruktóz előállítására sikerült elfogadtatni, és a közreműködőkkel a termesztés, a feldolgozás és a „fruktóz” egészségügyi területén történő alkalmazásával kedvező eredményeket lehetett elérni.

A csicsókával végzett eddigi kísérletek alapján bizonyított, hogy ez a talajjal szemben igénytelen növény alacsony technológiai költségek mellett alkalmas a szarvasmarha- és sertéságazatban takarmányozásra. A gumó feldolgozása során alkohol is előállítható, ami a benzinnel együtt alkalmazva energiaként hasznosítható. A „fruktóz” pedig édesítésre még a cukorbetegek számára is megfelelő. Angeli István diabetikus szakfőorvos irányításával végzett kísérletekben a „fruktóz” mellett a csicsókagumó étkezésre történő felhasználásával is értek el különböző betegségeknél jelentős eredményeket, többek között a Somogy Megyei Kórház- és Rendelőintézetben. (Azok, akiket érdekelnek az eredmények, forduljanak a szerzőhöz! a Szerk.)

A csicsóka kedveli a jó minőségű talajokat, de emellett minden fizikai talajtípuson megterem, beleértve a kertben, külterületeken és bárhol fellelhető elgyomosodott területeket is (még a tarackot is elnyomja). Próbaként ilyen területeken ajánlom elkezdeni a termesztést. Jól bírja az aszályt és az időszakos vízborítást is. A kedvezőtlen talajtulajdonságú térségekben (homok, szikes- és agyagtalajokon) érdemes lenne a helytelen és felelőtlen intézkedések miatt leállított cukorgyárak kiesett termelését – Téri Tihamérék útmutatása alapján – a csicsókából előállítható „fruktóz” gyártásával pótolni. Az elmaradott térségekben ezzel is munkahelyeket lehetne teremteni, és az ott élő lakosság életszínvonalán lehetne javítani. A csicsóka – a burgonyához hasonlóan – mindenféle étel elkészítésére alkalmas, ezzel a hátrányos helyzetű családok számára elő lehetne segíteni a megfelelő élelmiszer biztosítását.

A magam részéről – idős korom ellenére – én is növelni kívánom a tarcali nagykertemben a csicsóka területét, ahonnan minden évben tudok az érdeklődőknek kisebb mennyiségben vetőgumót is juttatni. Végezetül köszönettel tartozom a cikkhez felhasznált kötelező irodalom szerzőinek, munkatársaiknak, a kutatások támogatóinak és a könyvek kiadóinak. Hiszem, hogy a csicsókatermelés és -feldolgozás a jövőben támogatást kap – az ország és a lakosság hasznára. (A felhasznált és ajánlott irodalomról a szerző nyújt szíves, bővebb tájékoztatást.)

SZERZŐ: DR. KÖHLER MIHÁLY

no