A 2017-es év időjárásának alakulása szeptemberig

Agrometeorológiai áttekintés

Ahogy azt az utóbbi pár évben megtapasztalhattuk, az elmúlt év időjárása hazánkban egyáltalán nem jelent garanciát az aktuális évre vonatkozóan: mind a csapadékmennyiségek, mind a hőmérsékleti viszonyok szélsőségek között mozoghatnak. Előző évi cikkünk 2016 szeptemberéig foglalta össze az időjárás alakulását, ugyanakkor az év vége is tartogatott fontos eseményeket. Említést teszünk a nagyon csapadékos októberről és a szokatlanul száraz decemberről.

Októberben a nagy mennyiségű csapadéknak tulajdoníthatóan elsőfokú készültségi szintet megközelítő, illetve azt kevéssel meghaladó vízállások alakultak ki a Sajó hazai felső szakaszán és a Tarnán, Tarnaméra térségében, valamint a Taktán, Taktaföldvárnál. Továbbá 0,5-1,5 méteres vízszintemelkedés figyeltek meg a Bódván és néhány csereháti, valamint a Zempléni-hegység környezetében eredő patakon. A hónap végén a száraz időjárás miatt elindulhatott a kukorica betakarítása, valamint az őszi búza, árpa és a repce vetése.

Az átlagnál hűvösebb és meglehetősen száraz decembert (2. legszárazabb december 1901 óta) követően a január meghozta az igazi telet.

‑A tél

Január meglehetősen hidegnek adódott, egy hideghullámnak köszönhetően több mint 30 éves hidegrekordok dőltek meg hazánkban. Január 15-én 43 cm vastag hóréteg fedte a Kékestetőt, ez egyben a havi legnagyobb hóvastagság érték. A hótakaró országszerte megmaradt, mivel a hónap második felében jóval átlag alatti hőmérsékletek domináltak. Azok a szőlőfajták, amelyeket a Kárpát-medencében termesztenek, általában –15, –20°C-ig ellenállóak, de a tavaly nyári károk miatt a téli állapotuk nem volt megfelelő, nehezebben bírták a januári tartós hideget. A gyümölcsösökben összességében nem tett nagyobb kárt a téli hideg időjárás. Ugyanakkor a szamócaültetvények néhol komolyabban károsodtak. Az almatermésűeknél a hideg időjárás nagyon hátráltatta a metszést, emiatt nem lehetett a fák metszését időben elvégezni. Az őszi vetésű kalászos gabonáknál és az őszi repcénél is, a tartósan alacsony hőmérséklet miatt a táblák elveszítették a zöld színüket, a levelek sötétebbé, üvegesebbé váltak, ezek pedig arra engedtek következtetni, hogy a növény leveleinek egy része károsodott. A rendkívüli hideg a méhállományokban is nyomott hagyott, a méhek mintegy 15-20%-a hullott el Békés megyében. A túl kevés termelő méh miatt kevesebb lett a repce- és az akácméz. A rendkívül hideg télnek azonban pozitívuma is volt, megtizedelte a kártevők egy részét, azonban az atkáknak és a pajzstetveknek meg sem kottyant a hideg tél.

A februári átlaghőmérséklet az 1981-2010-es normál felett alakult, emiatt Magyarországon, több folyószakaszon árvízvédelmi készültséget rendeltek el. 17 szakaszon másodfokú, 21 szakaszon elsőfokú készültséget tartottak, amely összesen 550 km-t jelent. A belvízzel elöntött terület nagysága 41 770 hektár, ebből 22 700 hektár vetés-szántó. A legnagyobb elöntések a Körösök és a Közép-Tisza vidékén voltak.

‑A tavaszi hónapok

A hideg tél után, a meleg és száraz márciusi időjárás hatására gyorsan fejlődtek a növények. A sok napfénynek és a jelentős hőtöbbletnek köszönhetően a legtöbb helyen megkezdődtek a vetés előtti talaj-előkészítő munkálatok. A szabadföldi zöldségtermesztésben és a gyümölcsösökben is jól haladtak a gazdák a tavaszi munkálatokkal. A korai kitavaszodásnak köszönhetően március végén országszerte megkezdődött a rügyfakadás a szőlőkben.

Az április meglehetősen szeszélyes volt. A kezdeti tavaszias időt hirtelen lehűlés, fagy, viharos erejű szél és hó váltotta fel. A havazás és a vihar mintegy félmilliárd forint kárt okozott a Bükkben és a Zempléni-hegység erdeiben. A Mátra térségében több gyümölcsösben, leginkább a kajszibarack és a diófa ültetvényeken okozott súlyosabb károkat a hideg. Az ország többi részéről is jelentettek tavaszi fagykárokat. Zala megye több járásából összesen 90-100 hektárnyi almásból jelentettek 50-80%-os fagykárt. Vindornyafokon a kajszibarackot, Lenti-hegyen pedig a szőlőt és a diót érintette a fagykár. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében leginkább a körte, az alma és a cseresznye károsodott.

A szélsőséges időjárás és a nagy hideg miatt körülbelül 40 ezer hektárt sújtott a tavaszi fagykár országszerte. 10 ezer hektárnyi alma-, 8-9 ezer hektárnyi szőlő-, 2 ezer hektárnyi szilva- és 1 700 hektárnyi meggyterület károsodott, szinte minden gyümölcskultúrában kár keletkezett néhány száz hektáron. A legnagyobb termőterületeken (Bács-Kiskun és Pest megyében) a téli hideg és a tavaszi fagyok nagy kárt okoztak a szabadföldi szamócaültetvényekben. Az április második felében érkező hidegbetörés szinte egész Európában a szántóföldi növények közül leginkább a virágzás fázisában lévő repcét károsította. Május elején a szójának mintegy fele már a földben volt, az őszi árpa sok táblában már kikalászolt, vagy hasban volt a kalász. A melegebb és nedvesebb időjárás ugyanakkor nemcsak a növénytermesztésnek, hanem a károsítóknak is kedvezett. A csonthéjasoknál a monília ellen kellett védekezni, de egyéb levélbetegségek is megjelentek. Az almát és a körtét a varasodás veszélyeztetette. Május közepén az északi országrészben zivatarokkal és pusztító jégesővel támadt az időjárás a mátrai borvidékre. A kedvezőtlen időjárás gyakorlatilag teljesen tönkretette az idei termést.

‑Aszályos nyár

A nyarat leginkább a meleg, szeles időjárás és az aszály jellemezte. A 1száraz júniusi időjárás következtében a kalászosok egy része felsült. Ehhez csatlakozott a gyakori szél, ami így együttesen a talajok gyors kiszáradásához vezetett, s megjelentek a korai aszály tünetei. A június végi viharos szél és jégeső komoly károkat okozott egyes térségekben. Az erős szél és a jégverés főleg a búza- és repcetáblákon okozott jelentős károkat. A borsóvetések egy részét is elverte a jég. A kajszigyümölcsösökben az erős szél tett kárt, ami leverte a gyümölcsöket. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből is érkeztek hírek vihar- és jégkárról, itt az almatermés minősége romlott. Zalában egyes területeken 100%-os volt a jégkár a kukoricában, a repcében és a szójában. A hónap végi jégeső további károkat okozott Hagyárosbörönd, Bagod és Zalaháshágy környékén, amely leginkább a repcét érintette, 30-50%-os jégkárt okozva. Június végéig 13 400 hektárra érkezett jégkárbejelentés, amely leginkább Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét érintette.

Júliusban tovább folyatódott az aszály, amely főként a kukoricát és a napraforgót károsította. Tolna megyében a repcetermés 10%-kal maradt el a 2 016-os átlagtól, amit a termelők az aszályos időjárással magyaráztak. Az aszály mellett a nyári zivatarokat kísérő jégeső is nehezítette az aratási munkálatokat. Az aratás kezdetén nagy mennyiségű jég esett, főként az orosházi térségben. A Békés Megyei Kormányhivatal illetékes főosztályához 81 kárbejelentés érkezett, a jég kb. 400 táblában tett kárt, és mintegy 3 000 hektáron verte el az őszi árpát és búzát. Kötegyánban is okozott károkat a júliusijégeső, ahol leginkább a napraforgótáblák sérültek. Kiemelkedően jó évjáratra számíthatnak idén a villányi borvidék termelői. Nem ennyire szerencsések azonban a szekszárdi borvidék szőlősgazdái. A 2 170 hektáros területen Bátaszék és Báta térségében július végén pusztított jégeső mintegy 550 hektáron károsította a szőlőültetvényeket. A térségben három évtizede nem tapasztaltak hasonló jégverést. Augusztus elejére befejeződtek az aratási munkálatok. Az őszi búza esetében a legmagasabb termésátlagokat Tolna (6,17 tonna hektáronként) és Baranya megyéből (6,15 tonna hektáronként) jelentették. A Dunántúl egyes részein 50%-nál magasabb a betakarított malmi minőségű búza aránya, az alföldi megyékben viszont sok helyen takarmány minőségű a learatott búza nagyobb része. Békés megyében visszaesett a napraforgó és a kukorica hozama, az aszályos nyár miatti kényszerérés következtében mindkét termény hozama kisebb a szokásosnál.

A szeptember is kedvezően hatott a szőlőre, aminek köszönhetően a Balaton környéki szőlőültetvényeken az idei évjárat kiemelkedőnek ígérkezik. A Nagy-Somlón, Badacsonyban, Balatonfüred-Csopakon és a Balaton-felvidéken a termés mennyisége is jónak mondható, hektáronként 7 tonna a termésátlag.

A szélsőségek között mozgó időjárás a legtöbb ágazatnak komoly fejtörést okozott. Néhány esetben azonban a mérleg szerencsés módon mégis inkább pozitív. A kalászosok termésátlagai a zabon és a tritikálén kívül felülmúlták az előző évi értékeket. A búza az összes gabonatermés 73%-át adta 2017-ben (tavaly ez az arány 71% volt). Az egy évvel korábbinál 7,9%-kal kisebb területről 6,5%-kal kevesebb termést takarítottak be; a termésátlag hektáronként 5 440 kilogramm volt. A szántóföldi növények közül a kukoricát termesztik a legnagyobb, több mint 1 millió hektáros vetésterületen. A termésátlag mintegy 6,3 tonna hektáronként, ennek alapján 6,0-6,5 tonna közötti országos átlaggal lehet majd számolni, szemben a tavalyi 8,6 tonnás rekordhozammal. Az idei hozamok a napraforgónál és a cukorrépánál megközelítik a 2016-os szintet, a burgonya hozama 8,1%-kal haladta meg a tavalyi értéket. Az elmúlt 5 év átlagához viszonyítva, a kukorica kivételével, minden növény hozama mintegy 5-17%-kal nőtt. Ahol az átlagosnál gyengébb termésátlag adódott, ott a gazdák egyértelműen a nyári hőhullámokat, az aszályt és a jégkárt jelölték meg a legfőbb károkozóknak.

Éghajlati viszonyok

‑Napsütéses órák száma

A 2017-es év első kilenc hónapja meglehetősen bővelkedett a napsütésben, január és szeptember között – egy kivétellel – minden hónap naposabb volt az átlagosnál (1. ábra). A szokásosnál kevesebb napfényt februárban regisztráltuk. Januárban és márciusban a megszokotthoz képest kiemelkedően sokat sütött a nap, az 1981-2010 közötti átlagos érték 185, illetve 158%-át jegyeztük ezekben a hónapokban. Az év során a normálhoz hasonlóan a július volt a legnapfényesebb hónapunk.

A teljes, kilenc hónapos időszak napfénytartama országos átlagban meghaladta az 1981-2010 közötti normálértéket, annak mintegy 123%-a volt. Az időszak során a legtöbb napfényt az ország keleti régiója kapta, ezeken a területeken 2 200-2 300 feletti volt a napos órák száma, a többi országrészben, különösen a magasabban fekvő területeken alacsonyabb, 1900 óra alatti értékek is jelentkeztek.

‑Csapadékviszonyok

Az idei év első kilenc hónapja csapadék szempontjából átlagosnak mondható, ugyanakkor az időszak során jelentős tér- és időbeli különbségek voltak. Az év során szeptemberig előfordult szokatlanul csapadékos és különösen száraz hónap is (2. ábra).

2017 januárjában a szokásosnál kevesebb csapadék hullott, de pár napon országszerte havazott, és kialakult többé-kevésbé összefüggő hótakaró. Az ország nagy részén 20-35 mm közötti csapadékmennyiséget jegyeztünk. Jelentős csapadékhiány a Mecsekben és a Kisalföldön jelentkezett, ahol mindössze 10 mm körüli csapadékösszegek voltak jellemzőek. A legtöbb csapadék az Északi-középhegységben és déli előterében hullott főként hó formájában. Télen a legnagyobb hóvastagság 43 cm volt, melyet a Kékestetőn figyeltünk meg január 15-én. Az ország középső részén egy ÉK-DNy irányú sávban ugyanakkor többlet jelentkezett: ÉK-en a normál 120%-a hullott le. Február az évszak legcsapadékosabb hónapjának adódott, országosan 35,3 mm volt a csapadékmennyiség, amely kissé a normálérték felett alakult. A területi eloszlás szélsőséges volt, mert a délnyugati országrészben megközelítette a 80 mm-t a havi csapadékösszeg, míg Borsod-Abaúj-Zemplén és Csongrád megye területén mindössze 10 mm közelében alakult. A hónap során rövid ideig még többfelé havazott, mely a hónap végén az enyhe idő miatt szinte teljesen elolvadt. Dunántúl középső és nyugati részén a normál 160-200%-át jegyeztük, míg a Dél-Alföldön, illetve a Sajó mentén és a Hernád-völgyben elmaradtak a havi csapadékösszegek a megszokott értékektől (az 1981-2010-es átlag 40-50%-a).

A télhez hasonlóan a tavasz is száraznak bizonyult. A Balaton mentén és a Göcsej területén az évszakos csapadékösszeg a 70 mm-t sem érte el, míg az Északi-középhegység magasabban fekvő területein a háromhavi csapadékösszeg meghaladta a 210 mm-t is. A legnagyobb napi csapadékösszeget, 110 mm-t Bánkút állomáson regisztráltuk április 19-én. Április 20-án, Mátraszentimrén a hóvastagság elérte a 70 cm-t. Az ország nyugati és délkeleti területei szárazabbak voltak az átlagosnál, egyes helyeken a csapadék mennyisége a sokéves átlag 45%-át sem érte el. Az északi és a középső területeken átlagosan a normál érték 120-150%-a hullott, kis területen meghaladta a 150%-ot. A küszöbnapok számának alakulása is a megszokottnál szárazabb tavaszt támaszt alá.

Összességében 2017 nyara szárazabb volt a szokásosnál. A nyári hónapok csapadékösszege 161,1 mm volt, ami a sokévi átlag 81%-a. Az országos átlag azonban elfedi azt a tényt, hogy térben és időben olykor igen koncentráltan érkezett a csapadék egy-egy régióba. Bükkzsércen és Csarodán a nyár folyamán kétszer esett 24 óra alatt 50 mm-nél több csapadék. Az északkeleti országrészben, a Börzsönyben, a Balaton térségében és a nyugati határ közelében 200 mm-nél is több eső esett, míg a délkeleti határnál nem érte el a 100 mm-t. A nyári csapadékösszeg maximuma 343,8 mm volt, amelyet Csarodán mértünk, míg a legalacsonyabb csapadékmennyiséget (86 mm) a Bajai járáshoz tartozó Dávod állomáson összegeztük. Csapadékban gazdagabb volt a Felső-Tisza-vidéke és a Balaton medencéje, míg átlagosnál szárazabb területnek adódott az Alföld déli része, a Tisza-tó környéke, a Kisalföld és a Dráva mente.

A szeptember végre megtörte a hosszantartó száraz időszakot. Az 1981-2010-es, szeptemberi normál több mint másfélszerese hullott le (3. ábra), ezzel a 11. legcsapadékosabb szeptembert tudhatjuk magunk mögött. A legcsapadékosabb területek a középső és a nyugati részek voltak, egyes helyeken a havi összeg elérte a 200 mm-t is. Az ország túlnyomó részén átlag feletti összegeket jegyeztünk, csupán Baranya megyében és a Nyírség kis részén mértünk az átlagosnál kevesebb mennyiséget. Nagyobb területeken az országos átlag 150-200%-a hullott le, azonban a Zalai-dombság és a Gödöllői-dombság egyes részein a szokásos mennyiség 3,5-4-szerese adódott.

Az idei év is jó példának bizonyult tehát a csapadék változékonyságára: hazánkban, a csapadék térben és időben egyaránt változékony éghajlati paraméter, szélsőséges csapadékviszonyok, áradások, belvíz, aszály egymást követő években, sőt, egy éven belül is kialakulhatnak a Kárpát-medence térségében.

A maximális 1 napos és 5 napos összegek tendenciája pozitív ugyan, de nem számottevő a változás. Az évszakos napi csapadékintenzitás nagyobb, kivéve tavasszal, mivel összességében a tavaszi csapadék jelentős mértékben csökkent. Az átlagos napi csapadékok vagy a napi intenzitás növekedése arra utal, hogy a csapadék egyre inkább a rövid ideig tartó, intenzív záporok, zivatarok formájában hullik.

A 2017. január-szeptemberi időszak csapadékösszegében jelentős különbségek voltak az egyes országrészek között (4. ábra). A legtöbb csapadékot általában a magasabban fekvő területeken, így az Északi-középhegységben, a Dunántúli-középhegységben, az Alpokalján, a Gödöllői-dombságon és a Szatmári-síkon mértük. Ezeken a vidékeken az 550 mm-t is megközelítette a kilenc hónapos összeg (a legnagyobb mennyiséget, 804,9 mm-t Mátraszentimrén regisztráltuk), másutt leginkább 400-500 mm körül alakult. A Nagykunság nagy részén, valamint a Kisalföld egyes részein 300-350 mm, a délkeleti országrészben a 300 mm-t sem érte el az időszakos csapadékösszeg. A kilenc hónapos időszak legalacsonyabb csapadékösszegét Kübekházán mértük, ott csupán 234,7 mm esett szeptember végéig.

Az 1981-2010 közötti átlaghoz viszonyítva a Körös-Maros közének délkeleti része, a Mosoni-síkság és a Dunántúli-dombság részét képező Külső-Somogy területén volt a legnagyobb csapadékhiány, a megszokott mennyiség 70-80%-át jegyeztük (5. ábra). Az ország túlnyomó részén a szeptemberig tartó időszak átlagosnak bizonyult, az átlagot leginkább meghaladó értékek az ország középső részén jelentkeztek.

‑Meteorológiai aszály

A szántóföldi gazdálkodást és a termesztett növényeink termésátlagait jelentősen befolyásolja a csapadékhiány, a meteorológiai aszály jelensége. Az aszály meglehetősen komplex, sokféle módon jellemezhető, és a különböző szempontok szerint vizsgálva eltérő jellegzetességeket mutató természeti jelenség. Fontos jellemvonása, hogy viszonylag hosszú folyamatok révén alakul ki, relatívan nagy területet érint, és jelentős károkat képes okozni. Az aszály számszerűsítésére nincs egységes mérőszám, mert az aszályindexek különböző éghajlati területekre és eltérő felhasználási célokra készülnek.

A 2012 óta működő magyar agrárkár-enyhítési rendszerben a jégeső után az aszály által okozott károk a legnagyobbak. Magyarországon a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvény foglalkozik a káresemények enyhítésének szabályozásával. A törvény meghatározza adminisztratív módon az aszály fogalmát. 2017. június 15-től két defiíció szerinti feltételrendszer megvalósulását veszik figyelembe az agrárkár-enyhítési rendszerben, amelyhez a szükséges meteorológiai információkat az OMSZ a http://agro.met.hu oldalon teszi közzé. A fenti törvény szerint aszálynak minősül az a kedvezőtlen időjárási jelenség, amelynek során a kockázatviselés helyén az adott növény vegetációs időszakában harminc egymást követő napon belül a lehullott csapadék összes mennyisége a 10 millimétert nem éri el, vagy a lehullott csapadék összes mennyisége a 25 millimétert nem éri el, és a napi maximum hőmérséklet legalább tizenöt napon meghaladja a 31°C-ot.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) a Standardizált Csapadékindex (SPI) számítását javasolja a nemzeti meteorológiai szolgálatok számára a meteorológiai aszály korai detektálásához és jellemzéséhez. Az aszálymonitoring szolgáltatások során a csapadékon kívül azonban számos más indikátort is figyelembe lehet venni, és más, aszályt jellemző index számítására is lehetőség van. Az OMSZ agrometeorológiai oldalán (http://www.met.hu/idojaras/agrometeorologia/) március 1. és szeptember 30. között modellezett adatok segítségével napi léptékű aszályindex és öntözést támogató MSWD index számítása történik. A vegetáció fejlődését nagy felbontású műholdas megfigyelések alapján követhetjük hétről hétre.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) standardizált csapadékindexen (SPI) alapuló aszálymonitoring szolgáltatása évszakonként ad visszatekintést (http://www.met.hu/eghajlat/). Jelenleg 461 csapadékmérő állomás ellenőrzött, homogenizált havi csapadékösszegeit használjuk 1951-től kezdődően. Az SPI számításánál az 1, 3, 6, 9, 12 havi csapadékösszeget veszünk figyelembe, melyet legalább három évtized hosszúságú referencia időszakkal (1961-1990) vetünk össze. Az SPI érték +2 és –2 között kategorizált. A pozitív SPI értékek az átlagosnál nedvesebb, a negatívak szárazabb időszakokat jelentenek. A meteorológiai aszály évszaktól függetlenül akkor következik be, amikor az SPI értéke tartósan negatív, és eléri a –1-es, vagy annál alacsonyabb értéket. Az aszály megszűnik, ha az SPI pozitívra vált. Tehát az SPI-vel meghatározható az aszályos időszak kezdete és vége, illetve minden egyes hónapban az intenzitása. Az első kilenc hónap alapján 2017 a mérsékelten aszályos évek sorába illeszkedik. 2016 decembere extrém száraz volt az SPI1 értéke alapján, melynek köszönhetően az év eleje óta negatív tartományba került az SPI3 és az SPI6 értéke is országos átlagban. A háromhavi SPI januárban és februárban már –1-nél kisebb volt, míg az SPI6 májusban érte el a meteorológiai aszály küszöbértékét. A februári SPI3 alapján a téli hónapok csapadékhiánya a Kisalföld és a Körös-Maros közére összpontosult (6a. ábra). A tavaszi időszakban az SPI3 májusi eloszlása szerint a Zalai-dombságban, a Balaton medencéjében és Békés megye nagy részén alakult ki extrém szárazság (6b. ábra).

A nyár folyamán a tavaszi aszály mérséklődött, de továbbra is száraz maradt a Dráva mente és az Alföld déli-délkeleti része.

Az augusztusi SPI6 a március és augusztus között, a teljes vegetációs periódusban lehullott csapadékmennyiséget viszonyítja az 1961-1990-es átlagokhoz. A 7. ábrán látható, hogy a Dunántúl délnyugati és az Alföld délkeleti területein már hosszabb ideje a sokévi átlag alatt maradt a lehulló csapadék mennyisége, mely negatív következményekkel járt az érintett régiók hidrológiai viszonyaira.

A csapadékban gazdag szeptember összességében véget vetett az idei aszálynak. A 8. ábrán látható, hogy 2016. október és 2017. szeptember között lehullott csapadék (SPI12) a déli határaink közelében: a Dráva mentén, illetve a délkeleti országrészben maradt el a sokévi értéktől.

‑Hőmérsékleti viszonyok

Az utóbbi évekhez hasonlóan az idén is többnyire az átlagnál melegebb hónapokban volt részünk; január, április és szeptember kivételével melegebbnek bizonyult ez az időszak a normálnál (9. ábra). Az év első hónapja meglehetősen hidegnek adódott. Országos átlagban a havi középhőmérséklet –5,9°C volt, mely 4,9°C-kal alacsonyabb, mint az 1981-2010-es normál. Ennek köszönhetően a 10. leghidegebb január telt el 1901 óta. Az országban sehol sem volt melegebb a harmincéves átlagnál. A legnagyobb hőmérsékleti eltérést Nógrád megyében, a Jászságban és a Sajó-völgyben figyeltük meg. Ezeken a tájakon 7-8°C-kal volt hidegebb a szokásosnál. A Bükk és a Mátra magasabb területein csupán 2-3°C-kal volt hidegebb a január, a jellegzetes téli hideglégpárnás időjárási helyzetnek köszönhetően. A rendkívül hideg január után 2017 februárja a szokásosnál melegebb időjárású volt. Országos átlagban a havi középhőmérséklet 2,5°C-nak adódott. A délnyugati országrészben +4 és +5°C közötti átlagokat jegyeztünk, míg az ország északkeleti területein zömmel fagypont közelében alakultak az értékek. A 2017-es tavasz országos átlagban 1,1°C-kal bizonyult melegebbnek az ilyenkor szokásosnál. A hónapokat külön-külön tekintve láthatjuk, hogy a márciusi és a májusi középhőmérsékletek átlag feletti voltak, az előbbi 3,5°C-kal, az utóbbi 0,3°C-kal haladta meg a normál értékét, míg az áprilisi érték 0,6°C-kal elmaradt az ilyenkor megszokottól. 2017 márciusa ezzel a második legmelegebbnek adódott 1901 óta.

Mindegyik nyári hónap jelentősen melegebbnek bizonyult a normálnál. A június és az augusztus az 19812010-es sokévi átlagnál több mint 2°C-kal volt melegebb, míg júliusban a pozitív anomália 1°C alatt maradt. Interpolált országos átlagok alapján az elmúlt 117 év idősorában június az előkelő 4., míg augusztus az 5. helyre került. Az idei volt összességében az 5. legmelegebb nyári időszak országos átlagban a sorok 1901-es kezdete óta. A szeptember az átlagosnál valamelyest hűvösebbnek adódott az 1981-2010-es átlagnál.

Az évszakokat bővebben kifejtve az elmúlt tél 1901 óta a 28. leghidegebb tél volt. Az évszak átlaghőmérséklete –1,44°C-nak adódott 2016/2017 telén, mely 1,4°C-kal maradt el a sokévi átlagtól. Az ország északkeleti területei bizonyultak a leghidegebbnek (háromhavi átlaghőmérséklet –3 °C alatt), melytől alig maradt el az Alföld északi része (–2 és –3°C között). Fagypont közelébe csak a Dunántúlon emelkedett a téli átlaghőmérséklet (–1 és 0 °C között). Az 1981-2010-es átlagnál magasabb évszakos érték csak a Dunántúli-középhegység területén jelentkezett. A teljes téli időszakot tekintve az ország túlnyomó részén légyegesen hidegebb volt a megszokottnál. A normáltól leginkább elmaradó értékek a keleti országrészben voltak jellemzőek, itt sok helyen több mint 1,5°C-kal volt hidegebb, mint az 1981-2010-es normál.

2017 tavasza a megszokottnál melegebb volt. Hőmérséklet szempontjából a március és a május a normálérték felett alakult. A március a második legmelegebbnek adódott a mérések 1901-es kezdete óta. Az ország nagy részén 11-12°C között alakult a tavaszi középhőmérséklet értéke. A déli területek bizonyultak a legmelegebbnek, a hőmérséklet értéke itt meghaladta a 12,5°C-ot, leghidegebb pedig az Északi-középhegység magasabban fekvő területein volt (9°C alatt). Az 1981-2010-es átlagnál alacsonyabb évszakos értékek sehol sem jelentkeztek, a teljes tavaszi időszakot tekintve mindenhol melegebb volt a megszokottnál. A normált leginkább meghaladó értékek a dunántúli területeken, az Alpokalja és a Nyírség egyes részein voltak jellemzőek, itt 1,4-1,6°C feletti anomáliák is felléptek. A szokásoshoz közeli hőmérsékleti értékek az északi területeken jelentkeztek. Összességen 2017 tavasza a 12. legmelegebbnek adódott 1901 óta.

Három komoly hőhullámmal, több új napi rekorddal, olykor heves szélviharokkal, felhőszakadásokkal, jégesővel telt a sokévi átlaghoz képest melegebb nyár. Az évszak középhőmérséklete országos átlagban 22°C volt, 1,7°C-kal haladta meg az 1981-2010-es normálértéket. 1901 óta az idei nyár az 5. legmelegebbnek adódott 2003, 2012, 2015 és 2007 nyara után. A nyári hónapok átlagában az ország legnagyobb részén 21-22 °C között alakult a középhőmérséklet. A legmelegebb az Alföld déli területein és a Dél-Dunántúlon volt: itt a 22°C-ot is meghaladta az évszakos átlag. Leghűvösebb tájak az Északi-középhegységben, a Mátra és a Bükk területén voltak, ahol a nyári átlaghőmérséklet nem érte el a 17°C fokot. Az ország egészét pozitív hőmérsékleti anomália jellemezte, a legnagyobb mértékű (2,5-3°C) eltérést a Dunántúl középső és déli területein, Budapest és Szeged tágabb környezetében figyeltük meg. A sokéves átlagtól csupán néhány tizedfokkal tért el a hőmérséklet a Nógrádi- és az Ózdi-medencében.

A nyár után a szeptember kissé hűvösebb volt. A havi országos átlaghőmérséklet 15,5°C volt, ami mintegy 0,4°C-kal marad el a sokéves átlagtól. A Szatmári-síkon, az Északi-középhegység egyes részein, valamint a délkeleti területeken adódott az átlagnál magasabb hőmérséklet, azonban az ország túlnyomó részén negatív irányú eltérést tapasztaltunk.

Az idei év eddig eltelt része országos viszonylatban mintegy 0,6°C-kal bizonyult melegebbnek az 1981-2010 közötti normálidőszak átlagánál (10. ábra). A kilenc hónapos időszak alatt leginkább átlag körüli, illetve azt meghaladó értékek jelentkeztek. A legkisebb anomália az Északi-középhegység, a Nagykunság és a Kiskunság egyes részein jelentkezett, ezeken a területeken átlag körüli hőmérsékleti értékek adódtak. Az ország döntő részén 0,5–0,7°C-os az eltérést tapasztaltunk, de a Bakonyban és a Dunántúli-dombság területein ez az 1°C-ot is meghaladta.

Küszöbnapok és szélsőségek

Egy időszak hőmérsékleti, illetve csapadékviszonyai az átlagos értékektől való eltérésen túl jól jellemezhetőek az ún. küszöbnapok számával is.

Az I. táblázat alapján a 2017-es év első kilenc hónapjában az 1981-2010 közötti időszak átlagához képest több hideg küszöbnap volt az átlagosnál. Zord napból (amikor a minimumhőmérséklet –10°C alatt alakul) 7 helyett idén 13, téli napból (amikor a maximumhőmérséklet is 0°C alatt marad) 17 helyett 25 nap volt. A fagyos napok számából (minimumhőmérséklet 0°C alatti) kevesebb, a szokásos 59 nap helyett 57 nap adódott.

A nyárinak nevezett, 25°C feletti maximumhőmérsékletű napból az átlagos 78 helyett 91 volt. 30°C feletti hőségnapból 15 nappal többet, 39-et jegyeztünk. Országos átlagban 7 olyan nap, forró nap adódott, amikor a maximumhőmérséklet 35°C felett alakult (normál: 2 nap).

Az időszak legalacsonyabb hőmérsékletét, –28,1°C-ot január 8-án mértük Tésán, a legmagasabbat pedig augusztus 4-én Békéssámsonon, ahol aznap 41,4°C-ig melegedett a levegő.

A 11. ábrán bemutatott küszöbnapok a csapadék eloszlását jellemzik. Az ábrán jól látszik a szeptemberi kiemelkedő csapadékösszeg hatása. A januári csapadék küszöbnapok átlag alattinak, a februáriak átlag körülinek adódtak. Márciusban 7 csapadékos napot (>0,1mm) jegyeztünk, az 1 mm-t pedig mindössze 5 napon érte el a napi mennyiség. Csapadékos napok tekintetében hasonlóképet mutat az április és a május, utóbbinál azonban 2 napon haladta meg a napi összeg a 10 mm-t, míg áprilisban 20 mm-t meghaladó összeg is jelentkezett. A nyár első két hónapjában is hasonlóan alakultak a csapadékindexek. Mindkét hónap az átlagosnál szárazabbnak adódott, amely a küszöbnapok számában is megmutatkozik. Az augusztus szintén szárazabb volt a szokásosnál, csupán 5 napon mértünk 0,1 mmnél nagyobb mennyiséget. Az időszak utolsó hónapja meglehetősen csapadékosnak bizonyult. Országos átlagban 12 napon fordult elő mérhető mennyiségű csapadék (legalább 0,1 mm-es), amelynek mennyisége 5 napon az 5 mm-t, 3 napon a 10 mm-t, 2 napon a 20 mm-t és 1 napon a 30 mm-t is meghaladta.

Az I. táblázatban látható, hogy három állomáson (Bükkzsérc, Sonkád, Szuha Mátraalmás) 50 mm-nél, 2 állomáson pedig 100 mm-nél kiadósabb napi mennyiség is előfordult. Ezek közül Bánkúton regisztráltuk az időszak legnagyobb napi csapadékösszegét, április 19-én 110 mm-t jegyeztünk. A kilenc hónap alatt a legtöbb csapadékot, 804,9 mm-t Mátraszentimrén mértük, és Kübekházán összegeztük a legkisebb értéket, 234,7 mm-t (II. táblázat). A 21 zivataros nap 5-tel haladta meg az átlagot. A hideg tél ellenére az ország döntő részén átlag alatti havas nap fordult elő.

Összegzés

Az idei év első kilenc hónapja illeszkedni látszik a korábbi években megfigyelt tendenciákhoz: összességében az átlagnál melegebb időszakról beszélhetünk, azonban a tél meglehetősen hideg, míg a nyár hőhullámokkal tarkított, átlagnál jóval melegebb volt. A csapadékmennyiség eloszlása térben és időben is igen egyenetlen volt, leginkább az átlagosnál szárazabb hónapok jellemezték a vizsgált időszakot, így mérsékelt intenzitású aszály kialakult az országban. A csapadékhiányt a meglehetősen csapadékos szeptember kompenzálta, a 11. legcsapadékosabb szeptembert tudhatjuk magunk mögött 1901 óta. A januártól szeptemberig tartó időszakban több állomásunkról jelentettek hirtelen lezúduló, 50 és 100 mm-t meghaladó csapadékösszegeket.

Az éghajlati viszonyok alakulásáról bővebb információt havi, évszakos és éves éghajlati visszatekintőinkben olvashat a www.met.hu/eghajlat oldalon.

SZERZŐ: HOFFMANN LILLA, BÍRÓNÉ KIRCSI ANDREA • ORSZÁGOS METEOROLÓGIAI SZOLGÁLAT

no