Termelésből az állatkereskedelembe...

Egy Veszprém megyei kisfaluból, Mezőlakról indult, ahol mindössze talán három-négy diplomás ember élt és dolgozott akkoriban, köztük az agronómus. Ők bírták a falu lakóinak bizalmát, akik kiemelt tisztelettel viseltettek irántuk.

Ez a korabeli hierarchia óhatatlanul feltűnt még a gyerekeknek is, hiszen bizonyítottnak tűnhetett az idősek állítása, miszerint a tudás hatalom. Ebből a megközelítésből indult ki Varga Károly (66), akinek minden vágya az volt, hogy tanulhasson, és diplomás emberként élhessen, hasonló eleganciával és olyan köztiszteletben, mint az említett falubeliek. Meg is tett minden tőle telhetőt azért, hogy ez így legyen. Agrármérnöki végzettséggel kereste a helyét az agrárium vertikumában, eleinte a termelésben, majd az állatkereskedelemben. Utóbbi bizonyult az igazinak, hiszen közel harminc éve üzletkötőként élvezi a hazai termelők és a külföldi vevők bizalmát, egy nagyon izgalmas, komoly felkészültséget igénylő és gyakran érzelmektől sem mentes szakterületen.

Vonzotta a tanulás

Varga Károly Mezőlakon született, földműves családban. Édesapja eleinte saját és bérelt földeken egyéni gazdálkodásból, állattartásból, édesanyja háztartásbeliként teremtette meg a család számára a megélhetést. Amikor a tsz-alapítások folytak, akkor viszont beállt a helyi közösbe, és fejőgulyásként dolgozott, miközben a gyerekek ott sertepertéltek a közelében. Varga Károly bátyjával együtt hamar megismerte a munkát, és megszerette a szarvasmarhákat. Annál is inkább, mert a felelősen végzett legeltetés az ő feladatuk volt, hiszen nem a falu közös gulyájával együtt, hanem bérelt árokpartokon kellett teljesíteni a feladatot a család négy tehenének kiszolgálására. Ez a munka nagy szabadságot biztosított, természet közeli volt, és persze felelősséggel, elszámolással, valamint nagyfokú önállósággal is járt. Az első pályaválasztási impulzusok minden bizonnyal innen eredtek. A helyi általános iskola elvégzését követően – ahol átlagosnak mondható gyerek volt – megérlelődött benne, hogy a kétkezi gazdálkodást szeretné elkerülni, de a termelésben szívesen dolgozna vezetőként. Középiskolaként Pápán a Petőfi humángimnáziumot választotta, hogy időt nyerjen a pályaválasztáshoz, alaposan átgondolhassa a döntését. A gimnáziumi évek bebizonyították, hogy könnyen tanul, és minden évben jeles, vagy jeles közeli eredményt abszolvált. A pályaválasztásnál nem feledte, honnan jött, szerette a falut, az ottani életformát, és ahhoz kötődött. Figyelte közben a faluban ideiglenesen gyakorlatukat töltő agrármérnök hallgatókat, akiknek az elismertsége, a szakmához való kötődése és érdeklődése nagyon megérintette. Összegezte az impulzusokat, és az Agrártudományi Egyetemre jelentkezett Mosonmagyaróvárra, ahova fel is vették. Előtte persze nem kerülhette el az „előfelvételis” sorkatonai szolgálatot, amelyet Kalocsán kellett teljesíteni. Ott már a leendő évfolyamtársaival lehetett együtt, akiket alaposan megismert, jóllehet kifejezett barátságot senkivel nem kötött. Az egyetem megkezdése után pedig igyekezett a saját maga elvárásainak megfelelni, ami azt jelentette, hogy elsőként abszolválta a féléveket, és egyetlen utóvizsgával végezte el az öt évet, jó eredménnyel. Ha nem is ápolt szoros barátságot társaival, azért természetesen nem maradt ki az egyetemi évek felejthetetlen eseményeiből. Viszont figyelte a társait, a környezetét, a tanárok intelmeit, gyűjtötte a tapasztalatokat, hiszen az életben is szeretett volna mindjárt az elején megfelelni az elvárásoknak. Tudományos, innovatív munkát is folytatott az egyetemi évek alatt, kísérleteket állított be a bentonit takarmánygazdálkodásban történő felhasználásával kapcsolatban, amelyet a diplomamunkájában dolgozott fel. Mint azóta ismertté és gyakorlattá vált, a bentonit javítja a takarmányok emészthetőségét, adszorbeálja a toxinokat, mérgeket és nehézfémeket a gyomor- és bélrendszerben, ugyanakkor antibakteriális tulajdonságokkal is rendelkezik. A bentonit emellett növeli a szervezet természetes ellenálló képességét, illetve a napi átlagos súlygyarapodást. Ma már széles körben alkalmazzák különböző állati takarmányokban, nedves takarmánykeverékekben és minden fajta pellettált kombinált takarmányban. Számos kutatás azóta megerősítette, hogy a bentonittal kevert takarmány növeli a tejhozamot és a tejben levő tejzsír mennyiségét, javítja a marhahús minőségét és ízét, súlygyarapodást és gyapjúnövekedést eredményez juhoknál. A vér biokémia összetétele is javul, különösen a kalcium-, magnézium- és a szervetlenfoszforszint növekszik.


Az egyetemi évek alatt kísérleteket állított be a bentonit
takarmánygazdálkodásban történo felhasználásával kapcsolatban

Nem kötelezte el magát előre

Az agrármérnöki diploma megszerzése után a falujában, Mezőlakon kopogtatott az elnöki iroda ajtaján, mert korábban már szó volt egy takarmánykeverő megépítéséről és annak vezetői állásáról. Ugyan még nem épült meg az üzem, de a központi takarmánygazdálkodó munkakört betöltötte. Időközben megnősült, de alig melegedett meg a munkakörében, elvitték négyhónapos katonai behívóval tartalékos tiszti továbbképzésre. Ez alaposan megakasztotta a szakmai előmenetel alakulását, no, meg hamarosan megszületett az első kislányuk, ami a szülőkkel való együttlakást már nehezítette.


Varga Károly a kereskedelem felé orientálódott,
mert a termelés embert próbáló részébol már kivette a részét

Szerettek volna külön élni, ezért Varga Károly megpályázta és elnyerte az akkori Devecseri ÁG. juhászati ágazatvezetői állását. Igaz, a juhászatban nem volt jártas, de vállalta a megméretést, és még szolgálati lakást is kapott Bakonypölöskén. Azonnal munkához látott, és kihasználta azt a lehetőséget, hogy az Állami Gazdaságok általában kísérleti tevékenységet is folytathattak. Ezt meglovagolva talán az országban elsők között vezették be Varga Károly irányítása mellett a juhok villanypásztoros legeltetését, és a juhok inszeminálását. Megtalálta a hangot a juhászokkal, megismerte a szakmai fogásokat, és az eredmények sem maradtak el. Közben Bakonypölöskén, a Mérnöktovábbképző Intézet bonyolításában szakmai kurzusokat tartottak, ahol Varga Károly felkért előadóként működött közre, ami nagyon elnyerte a tetszését. Éppen ezért fontolgatta a mérnök-tanári diploma megszerzését is Gödöllőn, amelynek érdekében komoly lépéseket is tett. Amikor azonban a nappali képzéshez szükséges egy év fizetés nélküli szabadságot kért, akkor ezt a vezérigazgató azzal a feltétellel engedélyezte, ha egy hónap alatt elhagyja a szolgálati lakást. – No, ez nem várt fordulatot hozott, és dugába dőlt a mérnök-tanári diploma megszerzése. Igaz, kiderült az is, hogy a juhászati munka mégsem nőtt igazán a szívéhez, és ez hamarosan kifejezésre is jutott. Időközben ugyanis a Jánosházi Termelőszövetkezet kerületvezetői állást hirdetett, szintén szolgálati lakással, amelyet Varga Károly megpályázott, és el is nyert 1980-ban. Két év kerületvezetői munka után a fő-állattenyésztői állást ajánlottak számára az 5700 ha szántóval és szakosított szarvasmarha teleppel rendelkező gazdaságban, amit el is fogadott.


Ma már biztosan állíthatja, hogy az állatkereskedelemben tudott
szakmailag kiteljesedni

Eközben megszületett a második lányuk, és a felesége is kapott állást, mégpedig a tsz által felépített szakmunkás továbbképző intézet szakkollégiumának vezetését nyerte el. Nem mellékesen egy – az objektumban megépített – vadonatúj szolgálati lakás kulcsait is átvehették. Varga Károly ezen a munkahelyén is igyekezett innovatív dologba vágni, és hallva a sárvári barom vágóhíd megépítésének tervét, a tsz-ben megkezdte a pulykatartás megszervezését, és elsőként szolgálta ki a vágóhidat az indulása után. Időközben sikerült Szombathelyen, a város exponált részén egy félkész családi házat megvásárolnia, amelyet hamarosan lakhatóvá is tett. 1987-ben aztán megfogalmazódott benne, hogy ha Szombathelyre költöznek, akkor a munkahelyét is célszerű lenne áthelyezni, és feladta a főállattenyésztői állását.

Szombathelyen, városiasan

Varga Károly és családja számára kétségtelenül számos új lehetőséget kínált a nagyváros, Szombathely. Hamarosan pedig neki is sikerült szaktanácsadói állást találnia, a Gyep- és Takarmánygazdálkodási Kft.-nél, amelyet gesztor gazdaságok tartottak fenn. Számos nagygazdaságnak végeztek gyep-, legelő-, kaszáló és pázsit kísérleteket, temérdek fűfajjal és fajtával foglakoztak, a legtökéletesebb eredmények elérése reményében. Később a kiskertek, parkosítások egyre növekvő fűmag- és fűmagkeverék-igényét is igyekeztek kereskedelmi tevékenység felvételével kielégíteni. Varga Károly személyes sikerének tartja ma is, hogy a parkosított udvarok, közterek füvesítésének, a fűmagkeverékek megismertetésének személyesen is részese lehetett abban az időben. Aztán 1993-ban a kft. sajnálatos végelszámolással megszűnt, természetesen vele együtt a szaktanácsadói státusz is, és ismét állás után kellett nézni, de ez nem is volt olyan nehéz feladat, hiszen ekkorra már az ismeretségi kör hatalmasra duzzadt. Varga Károly elképzelése szerint a kereskedelem felé orientálódott volna, mert a termelés meglehetősen megterhelő, embert próbáló részéből már kivette a részét. Miután szakmai körökből ismerte a Zalaegerszegen működő Agrár-Coop Kft. tevékenységét és vezetőjét, nem restellte megkérdezni, hogy volna-e üzletkötői állásuk. A válasz meglepő gyorsasággal érkezett meg, és azonnal állásajánlatot kapott, amelyet el is fogadott. A korábban Bos-Coop néven fejőgép szervizelés profilú cég, miután magánkézbe került, súlyozottan kezdett vágóállat exporttal foglalkozni. Ez abban nyilvánult meg, hogy állatszállító kamionokat vásároltak, és az egész ország területén elindították a kereskedelmet, három alkalmazott üzletkötő közreműködésével.

Az állatkereskedelem lett az igaziVarga Károly ma már biztosan állíthatja, hogy az állatkereskedelemben tudott szakmailag kiteljesedni, ebben a munkakörben érzi jól magát, és vannak szakmai sikerei. A feladat szerteágazó, hiszen a tejes borjútól kezdve a nagysúlyú vágómarháig bezárólag minden szarvasmarha korcsoport szerepel a palettán, a mindenkori vevői igények szerint. Eleinte belföldre is dolgoztak, ma már viszont két nagy célország – Izrael és Libanon – állatkereskedőinek igényeit elégítik ki, önálló exporttevékenység keretében. A munka nagyon színes, újabb és újabb ismeretségekre ad alkalmat számára, és az állatkereskedelem olyan mélységeiben szerzett jártasságot, hogy az már nem is a munka, sokkal inkább a hobbi kategóriába tartozik. Pedig időnként napokra el kell köszönni a családtól, és a külföldi partnerekkel járják az országot, az állattartó telepeket, a sikeres üzletkötés reményében. Ez az elmúlt közel harminc évben egyre jobban sikerült, és hozadékaként megjelent – Varga Károly javaslatára – a teljesítménybérezés is. Igaz, nem sokan bírták a kollégák közül ezt a strapás munkát, és éves fluktuáció jelentkezett, hiszen nem mindenki alkalmas a feladatra. Kell egy következetes üzleti filozófia, egy megjelenés, tárgyalóképesség és stílus, hiszen ezek nélkül esély sincs a hosszú távú partnerségre. Mindemellett rá kell szánni az időt, és mozgásban kell lenni, amihez már egy stabilan berendezkedett családi háttér szükséges. Igaz, hogy hatvanévesen nyugdíjba vonult – mondja –, de a lendületből semmit nem veszített, és négyórás munkaviszonyban a mai napig folytatja szeretett hivatását. Szerencsére az aktivitását jó egészségének is köszönheti, és minden újabb üzleti lehetőséget kihívásként él meg, és szívesen teljesít.


A tejes borjútól kezdve a nagysúlyú vágómarháig bezárólag
minden szarvasmarha korcsoport szerepel a palettán

Elégedett a sorsával

Varga Károly több mint egy évtizedes szakmai útkeresés után tudta eldönteni, hogy az állatkereskedelem az igazi – mondhatni pihentető – elfoglaltság számára. Szerette a termelésben végzett munkát, és vívódott is magával, mert a küldetése talán az lett volna, hogy ott maradjon. Időközben azonban átalakult a magyar mezőgazdaság, különösen a birtokviszonyok és az ehhez tartozó munkakörök is. Jóval kevesebb szakember kell ma már a termelésbe, így könnyű volt kompromisszumot kötni önmagával is. Az üzletkötői munka jó emberismeretet is igényel, nem mellékesen pedig pedagógiai fogásokat, a fent említetteken túl. El kell jutni oda az üzletkötés során – türelemmel és érvekkel –, hogy mindkét fél elégedett legyen, amikor aláírják a szerződést. Ehhez átlagos tartalmú – nem kiugróan magas, vagy alacsony áron megkötött – szerződések kellenek – mondja. Ekkor van visszaút a későbbiek során, és megmaradnak a személyes, néha már-már baráti kapcsolatok. Csodálatos szakma ez, mert ha rendben mennek a dolgok, akkor egyre könnyebb az üzlet esetleges ismétlése, ez egyre kevesebb időt vesz igénybe, ami tovább növeli a partnerség értékét. Persze ehhez olyan család is kell, amelyik megértően fogadja a többnapos távollétet, és ez szerencsére adott. Varga Károly abszolút támogatást élvez a felesége – Katalin asszony – részéről, aki közgazdászként saját vállalkozással is bír, mellette pedig nagyszülői feladatai is vannak. Lányaik – Katalin, informatikus-mérnök és Ildikó, aki testnevelő tanár – kirepültek, férjhez mentek, és unokákkal örvendeztették meg a nagyszülőket.


Ha rendben mennek a dolgok, akkor egyre könnyebb az üzlet esetleges ismétlése

Egy kis akarással persze a munka mellett mindenre jut idő, és belefér mindebbe a sétatávolságra lévő kert gondozása is a város szélén. Varga Károly a szabadidejét szívesen áldozza a kertre, ahol megterem a család számára a kellő mennyiségű, egészséges zöldség és gyümölcs. A nagyon rendezett és szép helyen található családi házuknál is a kert és a kevés gondozott gyümölcsfa biztosítja a nyugodt, meghitt hangulatot. Varga Károly joggal lehet elégedett a sorsával, hiszen mindent elért az életben, amire csak vágyott, és egészsége okán jó eséllyel bízhat abban, hogy az aktív nyugdíjas évek még sok szakmai sikert és örömet szolgáltatnak még saját maga és családja számára.

SZERZŐ: NAGY ZOLTÁN

no