A telepi menedzsment és biobiztonság kihívásai

Az AVIAGEN Turkey, a BIOMIN Magyarország Kft. és a Wylegarnia Indyków 2017 szeptemberében közös szakmai napot tartott „A pulykaágazat legújabb kihívásai és az antibiotikum használat csökkentésének lehetőségei” címmel, ahol számos érdekes előadást hallhattak az érdeklődők.

A pulyka faji sajátosságai

Habár a rendezvényről szerkesztőségünk is tudósított korábban, a mostani cikkünkben Dr. Sándor Gergely, a Turkey Experts Kft. főállatorvosa által – „A telepi menedzsment és biobiztonság aktuális kérdései” címmel tartott előadásáról bővebben is írunk, hiszen azóta is mit sem veszített jelentőségéből és aktualitásából.

A cég főállatorvosa úgy állította öszsze az előadását, hogy amennyiben a pulykatartók ilyen módon szervezik meg a telepük biobiztonságát, járványvédelmét, elérhetik azt a célt is, hogy a lehető legkevesebb antibiotikumot legyen szükségük alkalmazni.

Lássuk, milyen kihívásokkal állnak szemben a pulykatartók, amikor a telepi menedzsmentről és biobiztonságról beszélünk. A pulykatartás kihívásai között természetesen jelentős mértékben szerepel a takarmányellátás kérdése, viszont erre most nem tért ki bővebben a főállatorvos, hiszen a rendezvényen mások megtették helyette. Viszont a pulykatartás igen jelentős kihívása maga a pulyka. Amint Dr. Sándor Gergely egy idős kollégájától hallotta:„A pulyka az egyetlen olyan állat, ami egész életében azon gondolkodik, hogy is tudna megdögleni...

...és ezt általában ki is találja”.

A genetikai előrehaladás és az egészségügyi stabilitás nincs mindig összhangban: amíg 1977-ben 12 kg tömegű volt egy bak pulyka, napjainkban már 22 kg-ra is megnő, miközben a tüdő és a szív kapacitása nem növekedett ilyen mértékben, s a lábszerkezete sem alakult át a megváltozott tömeghez szükséges módon és mértékben.

Dr. Sándor Gergely – mint mondta – dolgozott még abban az időben, amikor az állati fehérjetakarmányozás engedélyezett volt: akkor a pulyka egészen más egészségügyi problémáival álltak szemben a szakemberek. A jelenlegi pulykákat kizárólag növényi fehérjék felvételére kényszerítik, ezáltal kirekesztődtek abból a környezetből, ahol a vadpulykák éltek, s azok megfelelő emésztéséhez még nagyban hozzájárulhatott a giliszta és más egyéb rovarok. Napjaink vegetarianizmusba kényszerített pulykái viszont a jól ismert emésztési problémákkal küzdhetnek.

A telepi adottságokról

A telepi adottságok is jelentős kihívásnak számítanak sok pulykatartónak – akik nem engedhetik meg maguknak új telep építését – s a jelenlegiből kell kihozniuk a lehető legjobbat.

Az ideális telepméret az lenne, ahová egy nap alatt betelepíthetjük az összes pulykát, s a kiszállítás is egy nap alatt megtörténik. Azonos korúaknak (single age) az adott telepre érkező állományt legfeljebb akkor nevezhetjük, amennyiben három héten belül betelepítjük őket, egyébként már eltérő korú (multi age) az állomány. Akkor is csak multi ageről beszélhetünk, ha ugyan az előző állományt már kiszállítottuk, viszont trágyája vagy a mosóvize még a telepen található, s eközben az új napos pulykákat betelepítjük. Hogy a tégla, beton vagy szigetelt szendvicspanel a legmegfelelőbb anyag az épület számára, arról megoszlanak a vélemények, mindegyiknek akad előnye és hátránya egyaránt.

Fontos kiemelni, hogy a megfelelő szociális helyiségekről is gondoskodni szükséges: a madarakat kiszolgáló emberi munkaerő számára ugyanúgy biztosítsuk a megfelelő feltételeket a munkavégzéshez.

A járványtani helyzet, s a járványvédelem felépítése

A kiindulási pont az a járványtani helyzet, amiben épp vagyunk. A legfontosabb az előző állományok egészségügyi státuszának ismerete e tekintetben, hogy milyen betegségekben szenvedtek, valamint, hogy milyen biológiai nyomás alatt áll a telep: a turnusváltás milyen gyakoriságú, s menynyire szaporodhatnak fel a kórokozók.

Dr. Sándor Gergely azt is elmondta, hogy többször tapasztalt olyan esetet, amikor a pulykatelep kerítésének túlsó oldalán más fajhoz tartozó madarakat tartottak. Természetesen a szomszédnak nem mondhatjuk meg, hogy milyen állatot tartson: ilyen esetben a járványvédelmet úgy kell megszervezni, hogy a légbeejtők ne a szomszéd irányából érkezzenek, a levegőt ne onnan szívják, stb.

Mindig vegyük figyelembe az országos járványtani helyzetet is: ha egy fertőző betegség felüti a fejét, a meglévő intézkedéseket annak függvényében szigorítani szükséges.

A szervizperiódus hossza és hatékony szervezése

Azt minden pulykatartó tudja, hogy a tiszta, fertőtlenített környezet alapja 1977-ben 12 kg tömegű volt egy bak pulyka, ma 22 kg-ra is megnő, miközben a tüdő és a szív kapacitása nem növekedett ilyen mértékben a sikeres pulykanevelésnek, azonban néhány apró pontra azért kitért a szakember.

Az alombogár abban a pillanatban, amikor az utolsó madarat is kivittük az ólból, menekülni kezd például a szendvicspanelbe, a szigetelés közé vagy épp a tégla repedéseibe. Ennek megakadályozására a legjobb megoldás, ha az utolsó madarak kikerülése után azonnal kitrágyázzuk az ólat – s legalább 2 km távolságra szállítjuk – amivel az alombogár 80-90%-a eltávolítható.

A nevelő ól tisztára mosása után a mosóvizet igen fontos elszállítani vagy szennyvízaknába juttatni: amennyiben csak az ólon kívül hagyja az állattartó, akkor a szennyezett felületen végigsétálva a fertőzést ismét az ólba viszik.

A rések és repedések eltűntetésével akár teljes egészében szalmonella mentesíthető a telep: az aljzatbetonon és a falakon lévő repedések kátránnyal, vakolással, pucolással vagy PUR habos szigeteléssel eltüntethetők, aminek köszönhetően a szalmonella nem tud honnan előbújni, s a következő állományt megfertőzni.

Természetesen az etető- és itatórendszer fertőtlenítése sem maradhat el a szervizperiódus idején, s ilyenkor a külső környezet takarítása is fontos. A hullatároló környékét gyakran elfelejtik – pedig ott képes legjobban megmaradni a kórokozó – s a boncoló helységre is ugyanez vonatkozik. Felül kell vizsgálni a rágcsálóirtás hatékonyságát is, de a szociális helység takarítása és fertőtlenítése is szerves része legyen a szervizperiódusnak.

A járványvédelem annyit ér, amennyit betartanak belőle!

Amikor egy telep járványvédelmét szervezzük, kettő védelmi vonalban gondolkodjunk: az egyik a telep külső kerítése, a másik pedig a nevelőtér.

Állat, dolgozó, használati tárgyak és berendezések, alom, levegő, takarmány és ivóvíz: a lista mentén végighaladva az a járványvédelem szervezésénél, de egy járványügyi nyomozás során is jól jöhet. Minden, ami az ólba kerül, a lehető legkevesebb kórokozót tartalmazza!

Az első védelmi vonal a dolgozók és a biobiztonság, hiszen hiába például a kerékfertőtlenítő, ha azt nem használják.

A Turkey Experts Kft. főállatorvosa arról is beszámolt, hogy a telepükön dolgozók otthonukban sem tarthatnak semmiféle baromfit.

A személyi forgalom legyen korlátozott és ellenőrzött: kizárólag azok lépjenek a telepre, akinek feltétlenül szükséges, azt látogató füzet nyilatkozattal dokumentáljuk.

A telephelyre belépés minimális feltételei között található az oda behajtó gépkocsik fertőtlenítése: érdemes kialakítani egy fertőtlenítő kaput, aminek az alsó fúvókája spirálos, ami mintegy betekeri a fertőtlenítő szert a gépkocsi alá is. Legtöbb telepen a kapu fotocellával működik, s ki sem tudja kerülni a behajtó gépjármű. A fertőtlenítő kaput télen is használjuk, hiszen a járványvédelem az év minden napján kiemelkedő fontossággal bír. A telepre belépéskor az átöltözés, lábbeli csere, kézmosás és kézfertőtlenítés jelentőségét sem lehet elégszer hangsúlyozni.

A második védelmi vonal az ólba lépés. A telepre érkezéskor felvett fekete csizmával álljunk bele egy fertőtlenítő tálcába, majd innen lépjünk az ól tiszta övezetébe. Ott az ólhoz ellátott fehér csizmák találhatók, azt vegyük fel: a lényeg, hogy ne lépjünk az ólba azzal a csizmával, amivel előtte az udvaron jártunk. A nevelő ólban csak az oda rendszeresített eszközöket használjunk, s amennyiben mégis viszünk be más eszközt, előtte fertőtlenítsük.

A hullák gyűjtésére lehetőleg hűthető, zárt konténert használjunk, ami minél közelebb legyen a kapuhoz. Az hullákat folyamatosan, de naponta legalább kettő alkalommal össze kell szedni, azokat kizárólag erre a célra kijelölt vödörben és talicskában szállítsuk a tárolóhoz. A zárva tartott konténer környéke mindig legyen rendezett és tiszta, s a hullagyűjtésre kizárólag vastag, mosható és fertőtleníthető gumikesztyűt használjunk.

Zsákos alomanyagot kizárólag raklapon tartsunk, amit minden esetben takarjunk le. A szalmabálákat csak a kijelölt helyen, lehetőleg lefedve tároljuk, hogy az átvonuló madár ne tudja felülről szennyezni, a rágcsálók ellen pedig körben rágcsálóirtó dobozokkal védekezzünk, s azok fogyását folyamatosan ellenőrizzük, szükség esetén töltsük fel újra. A rágcsálók megbúvására alkalmas helyeket szüntessük meg.

A nyitott ól kapuira minden esetben szereljünk madárhálót, hogy megakadályozzuk a vadmadarak bejutását a nevelőtérbe. A takarmánysilók aljára kiszóródott tápot rendszeresen söpörjük össze, hogy a vadmadarak ne egyék fel.

Megelőzés, gyógykezelés és monitoring

Bizonyos betegségek ellen specifikus védekezéssel, vakcinázással védekezhetünk, azonban mérlegeljük, megéri vagy sem, hiszen minden oltás stresszt jelent a madarak számára.

Adjuk meg a madarak számára a tenyésztő cégek által javasoltakat, hogy ne alakulhassanak ki a technológia be nem tartásából bekövetkező betegségek, mint például a hiánybetegségek.

Az aspeci kus védekezés a nevelési technológia betartása, mint a sűrűség, az etető-itató darabszám, a hőmérséklet, a pára, a szén-dioxid, az ammónia, a fényerősség, a sötét periódus, stb. Fontos az itatóvíz fertőtlenítése, ami klór-dioxid adagolásával egyszerűen megoldható, de az itatóvíz savanyításról, a pre- és probiotikumokról, egyéb takarmánykiegészítőkről, a vitaminokról és az immunstimulánsokról se feledkezzünk meg.

Fontos folyamatosan monitoringozni a pulykaállományt, hogyan áll a telepünk, folyamatosan ismerni kell az állomány egészségügyi státuszát: milyen fertőzések kerültek be, mik azok, amik a telepeken előfordulnak rendszerint.

Amennyiben az itt leírtakat betartják a pulykatartók, biztonságosabban, kevesebb antibiotikum alkalmazásával nevelhetnek szép és egészséges pulykákat.

SZERZŐ:
CS ZS

no