A talajmegújító gazdálkodás előnyei

Évjárathatás, erózió, termésbiztonság, hatóanyag-tilalom – csak néhány kifejezés azok közül, amelyek az utóbbi időszakban a gazdálkodók kedélyét borzolják. A termelési költségek, a klímaváltozás, a fejlődő vetélytársak és a felvásárlási árak által alkotott négyszög arra késztet minket, hogy minél hatékonyabban és jövedelmezőbben dolgozzunk, és kisebb befektetéssel állítsunk elő ugyanannyi vagy még nagyobb hozamot. A talajmegújító gazdálkodás ezt ígéri.

Egy rendszer – szabályokkal

A talajmegújító gazdálkodás (angolul regenerative agriculture) kifejezés egy olyan komplex gazdálkodási keretrendszert takar, amely – röviden és tömören – a józan paraszti észre és a természet törvényeire épít, és ezek felhasználásával növeli a hasznot, csökkenti a kiadásokat, és aközben javítja a talaj egészségét. Egy magasabb szintű rendszer, amely működik ökológia és nem ökológiai gazdálkodásban, alkalmazható gyümölcsösben, legelőn, szántóföldön, zöldségtermesztésben és kiskertben.

A konvencionálisnak nevezett gazdálkodás valójában csak a II. világháború óta létezik, és bár az elején úgy tűnt, működik, mert a hozamok mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben emelkedtek, hosszú távon azonban a talajok állapotának romlása, a vizek szennyeződése, az élelmiszerek beltartalmi értékeinek csökkenése rámutatott arra, hogy nem váltja be teljes egészében az ígéreteket. A talajmegújító gazdálkodás célja az, hogy a kémiáról, amire a konvencionális mezőgazdaság alapoz, áthelyezzük a hangsúlyt a biológiára, azaz a talajéletre. Nem zárja ki a modern technológiát, legyen szó a növénynemesítésről, tápanyag-gazdálkodásról vagy gépészetről, de csak azokat a megoldásokat használja, amelyek a természetes rendszerek működését nem zavarják, és nem károsítják (így például a precíziós gazdálkodásra építő controlled traffic farming vagy a strip-till is összeegyeztethető vele).

A talajmegújító mezőgazdaságot alkalmazó gazda tudja, hogy a talaj él – sokszor még mindig csak 3 fázisról beszélünk (ásványi anyagok, víz és levegő), ám van egy negyedik fázis is. Ezt a fázist táplálni kell, ehhez szerves anyagra van szükségünk, valamint értenünk kell az egyes tápanyagok szerepét és azok hasznosulását. A növényi maradványok sekély bedolgozása segíti a lebomlást és hasznos a talajélet szempontjából. A talajmegújító gazda a talajművelést átgondoltan és okszerűen végzi, ezzel a célja a víz, a levegő és a növényi maradványok kezelése. Alapelve, hogy minden forint, amit a talajaira költ, meg fog térülni.

A növények tekintetében kardinális a kiegyensúlyozott és folyamatos tápanyag-ellátottság, és különbséget kell tennünk az egyes források között. Ismernünk kell a vetésforgó szerepét a gyom- és rovarproblémák mérséklésében, és a talaj, valamint a talajélet javításában, és tudnunk kell, hogy a gyomok, rovarok jelenléte, a haszonnövények és a talajok állapota mind-mind visszajelzést ad az addigi munkánk és módszereink sikerességéről.

Tartsuk mindig észben, hogy a talajmegújító gazdálkodás nem feltétlenül ökológiai gazdálkodás; nem mágia és nem a Szent Grál, nem visszatérés nagyapáink régi módszereihez, és nem néhány füves sáv, hanem egy rendszer, aminek szabályai, folyamatai és céljai vannak – és mint minden rendszer, ez is jól körülhatárolható alapelvekre épül.

A játékszabályok menet közben változnak

A talajmegújító gazdálkodás előnyeit nem láthatjuk egyik napról a másikra; a második, de inkább a harmadik évtől jelentkeznek a pozitív hatások. Érdemes azonban tudnunk, hogy mire figyeljünk, milyen „jeleket” keressünk növényeinken, talajainkban és természetesen technológiánkban, gondolkodásunkban.

Kiegyensúlyozott tápanyagellátottság

A növényeknek nem csupán NPK-ra van szükségük a fejlődéshez, ám a többi elemről ritkábban esik szó, pedig a kén, kalcium, magnézium és a mikroelemek szerepe sem elhanyagolható. A hazai gondolkodással ellentétben nem elég a megfelelő ellátottsági szintre törekedni, hanem az egyensúly is számít, hiszen az egyes tápelemek aránya alapvetően meghatározza az elemek növény általi felvehetőségét. Gyakori hiba, hogy a túlzott mértékben a talajban lévő tápanyagokkal nem foglalkozunk, hiszen az rendben van, nem fog kifogyni. A magnézium túl magas szintje például növeli a talaj tömörödésre való hajlamát – ezt kalcium alkalmazásával (azaz meszezéssel) mérsékelhetjük. A túlzott foszforellátottság gátolhatja a cink felvételét. A tápanyagforrásokat érdemes két részre osztanunk: ezek a talajjavítás illetve a növénytáplálás céljából használható készítmények. E két csoport feladata eltérő, és ami az egyik helyen működik, az nem biztos, hogy a másikon is ugyanolyan jól teljesít majd (gondoljunk csak arra, hogy a karbamid az egyik leglassabban feltáródó forma a talajban, míg a levélre kijuttatva ezt tudja elsőként felvenni a növény). A készítmények kiválasztását ne csak a könnyű alkalmazhatóság (szóráskép, eltarthatóság, stb.) és az ár határozza meg, hanem talajaink ismerete. Például ha a foszfort úgy adjuk ki, hogy magas a talajunk vas- vagy alumíniumtartalma, akkor a hatóanyag gyorsan le fog kötődni – miért nem „kötjük” már eleve hozzá valamihez a kijuttatás előtt, hogy elkerüljük az immobilizálódását a talajban?

Maximális biodiverzitás

A növényvédelmi problémák megelőzésének leghatékonyabb eszköze a megfelelő növényi sorrend megválasztása. A főnövények és a takarónövények egymásutániságát érdemes ésszerűen megtervezni, és nem csak ötletszerűen alkalmazni a takarónövényeket – egy kukorica elé például hasznos nitrogénkötő köztesnövényeket tenni, míg egy rozs vagy bármilyen egyszikű takarónövény jó választás lehet egy pillangós főnövény előtt.


Steve Groff, a talajművelő retek „atyja” a takarónövények fontosságát ismerteti egy hajdúsági táblán

A jó szerkezetű vályogtalajok a nitrogénkötő növényekből profitálhatnak a legtöbbet, amelyekkel – ezeket zölden bedolgozva – javíthatjuk a talaj nitrogéntartalmát, és táplálhatjuk a talajéletet. A nehéz, agyagos talajok és a tömörödésre hajlamos laza homoktalajok a nagy gyökértömegű fajokkal javíthatók. A leghatékonyabb humuszépítéshez azonban fűfélékre vagy egy fűféle és pillangós fajok keverékére van szükségünk, amelyeket hagyjunk minél tovább fejlődni, és ezután dolgozzuk be a talajba, ugyanis az összetett szénvegyületek segítik leginkább a szervesanyag-tartalom növelését. Talajmegújító tevékenységünk során a gyomosodás nem minden esetben hanyag gazdálkodói munkánkra utal, hanem jelzi, hogy mi a „gond” a talajjal – ha tudjuk, hogy az adott gyomfajták mit akkumulálnak, vagy milyen pH-t kedvelnek, akkor könnyen kiszűrhetjük, hogy esetleg túl alacsony a kémhatás azon a területen, vagy túl magas a nitrogénszint. Az egészséges, masszív gyökérzetű növények folyamatosan hasznosítják a fotoszintézis energiáját, és cukrokat állítanak elő – a kiegyensúlyozott tápanyag-ellátottságú talajokon fejlődő növényekben kevesebb a szabad aminosav, ami vonzza a rovarokat, mint azokon a talajokon, ahol mondjuk túlzott a nitrogén szintje. A francia talajmegújító gazdák körében elterjedt technológia az őszi káposztarepce és a lóbab együttes vetése. E technológia keretében starterként csak foszfor hatóanyagot kap a repce, segítve a gyökeresedést, a nitrogént pedig a télen kifagyó lóbab biztosítja. A társnövénynek köszönhetően a repce rovarölőszeres kezelései is elhagyhatók, amelyek nem jelentenek 100%os kártevőmentességet, azonban a kártétel gazdasági szempontból nem jelentős.


Árpatarló hántása után vetett szudánifű, sziki kender és talajművelő retek keveréke július 6-án (balra), augusztus 10-én (középen) és az őszi búza elvetése után, október 12-én

Csökkentett menetszám, kevesebb talajbolygatás

A talajmegújító gazdálkodás során a célunk az, hogy a talaj középső zónáját (7-20 cm) ne bántsuk, ne forgassuk fel a szántással – ha a növényi gyökereknek és a gilisztáknak, illetve a többi organizmusnak köszönhetően kialakult ott a megfelelő életkörnyezet, akkor azt hagyjuk működni. A tömörödöttség megszüntetésének hosszú távú, tartós megoldása a humuszképződés segítése, a megfelelő tápanyag-ellátottság (itt különösen fontos a kalcium szerepe), a talajélet támogatása és a folyamatosan meglévő gyökérzet biztosítása.


Második éves lucernába vetett, vetőmagnak termesztett tritikálé Sarah Singla farmján – a magas asztallal történő aratás után a tritikálé és a lucerna lekaszálva a szomszéd állattartóhoz kerül

Fontos, hogy tudjuk, mi a talajművelés célja, és ezt még azelőtt tisztába tegyük a fejünkben, mielőtt beindítjuk a traktort: a talaj levegőztetése, a vízgazdálkodás segítése, javítása, a szármaradványok és a takarónövények bekeverése és a tápanyagok elkeverése. A talajok tömörödöttsége és a nem megfelelő talajművelés sok esetben lehet limitáló tényező – hogyan fogjunk neki ebben az esetben a helyzet megváltoztatásának? Kezdetben mechanikus levegőztetésre lesz szükség; ezt később a gyökerek és a talajlakó élőlények megoldják, de kell egy lökés, ehhez pedig jó eséllyel szükség lesz a lazítóra, a maradványok és a tápanyagok sekély bekeverésére, mindezt úgy, hogy közben az érzékeny középső zónát nem bolygatjuk. A talajművelő eszközöket ne csak a növény (termés- átlag) szempontjából vizsgáljuk, hanem azt is figyeljük, hogyan hatnak a talaj szerkezetére (pl. aggregátumok képződése) és a biológiára.

Fix haszon extrém körülmények között is

Ma már nemcsak Nyugat-Európából és az USA-ból vannak konkrét, kézzelfogható eredmények arra, hogy a talajmegújító mezőgazdaság hatékonyan növeli a gazda zsebében maradó hasznot. A 2018-as Talajegészség Konferencián is számos olyan előadó kap szót, akik adatsorokkal bizonyítják, hogy a legkiszámíthatatlanabb helyzetekben is jövedelmezően tudtak termelni. A termelési költségek csökkentése mellett a bevételi források növelése is része a rendszernek, legyen szó egy jövedelmező másodvetésű főnövényről vagy egy táblában több haszonnövény termesztéséről. 

Az első lépés a legnehezebb

Mint minden új stratégiánál, a talajmegújítás esetén is a rendszer megértésével és működésének elfogadásával kezdődik a változás végigvitele. Nem egy termékről és nem egy rövid idő alatt látványos eredményt produkáló újításról van szó, és ugyan maga a koncepció egyszerű, tökélyre fejlesztése rengeteg próbálkozást és tanulást kíván a gazdálkodói oldalról. Az alapelvek mindig működnek, ám a gazdaságunkhoz illő gyakorlatok és módszerek megtalálása a mi feladatunk.

SZERZŐ: DIRICZI ZSOMBOR • DÉMÉTÉR BIOSYSTEMS BT.

no