Talajkémhatás – talajbiológia

Talajunk központi és meghatározó szerepe a szántóföldi gazdálkodás minőségében és sikerében, mondhatjuk, nem szabadna, hogy megkérdőjelezhető legyen. A talajvizsgálatok eredményei, különösen, ha a talajok kémhatását nézzük, mégsem igazolják ennek a tételnek az elsődlegességét a termelők gondolkodásában.

A modern mezőgazdálkodást támogató genetikai és technológiai fejlesztések folyamatosan formálják és segítik a gazdálkodás minőségének és hatékonyságának javítását, jellemzően könnyebbé is teszik egyes műveletek elvégzését; szinte minden nap megjelenik valamilyen újdonság, amely gyorsan vagy lassan, de teret nyer a gyakorlatban – tegyük hozzá, sok esetben nem kis ráfordításokat igényelve.

Az alapokra viszont – tisztelet a kivételnek – nem fordítunk kellő figyelmet. Növénytermesztésünkben ezt az alapot pedig a talaj jelenti. Termesztett növényünk a talajba kerül, ott kezdi az életét, és azzal és abban él, amit ott talál. A talaj állapota messzemenően befolyásolja az általunk alkalmazott – akár csúcstechnológiájú – módszerek, illetve a kijuttatott tápanyagok érvényesülését a növény teljesítményében. Rendelkezhetünk a legjobb talajművelő eszközökkel, dolgozhatunk precízen, talajvizsgálatra alapozott, okszerűen adagolt és kijuttatott műtrágyázási technológiával, a nem megfelelő állapotú talaj nem fogja lehetővé tenni ezeknek az érvényesülését a terméseredményekben. Közhelyes lehet az a hasonlat, hogy egy ház építése is az alapozással kezdődik, és ha ott baj van, akkor mindennel baj lesz, ami ráépül. Pedig itt is ugyanez a helyzet.

Miért a talajok savanyodását emeljük ki és vesszük előre, ha a talajok állapotáról beszélünk? Ennek magyarázata alapvetően egyszerű. A talaj savanyodása gyakorlatilag a kalcium – mint alapvető építőelem – fokozatos eltűnése a talajból, ami nemcsak a kémhatását változtatja meg, hanem valamennyi tulajdonságára hat. Innentől kezdve pedig, ha talajunk nem megfelelő kémhatású, akkor ez az egyik legfőbb terméskorlátozó tényező lesz. A talajok savanyodásával párhuzamosan figyelhető meg a talajélet kedvezőtlen irányú változása is. Az összefüggésnek közvetlen és közvetett okai is vannak. Közvetlen oka a talajlakó szervezetek optimális pH-tartománya és annak változásával szembeni toleranciája vagy éppen érzékenysége. Az érzékenységet illetően valamelyest különbséget tehetünk baktériumok, gombák és makroszervezetek között; egyes vizsgálatok szerint a baktériumok erőteljesebb változásokat mutatnak a pH elmozdulásával együtt (mind sejtszámban, mind diverzitásban). Ezzel szemben sok gombafaj jóval kevésbé érzékeny (bár léteznek ellenpéldák), míg a nagyobb élőlények, pl. a gyűrűsférgek kifejezetten érzékenyen reagálnak (ezért nemigen találkozni velük pl. erdőkben). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az élőlények a savanyú közegben is a sejten belüli semleges pH-érték fenntartására törekszenek, ez viszont komoly energiabefektetéssel jár részükről, ami hosszú távon nehezen vagy nem tartható fenn. Az 1. számú ábra betekintést nyújt abba, hogy milyen mértékben befolyásolja a pH-érték pl. a nitrifikáló baktériumok életközösségét és intenzitását. A közvetett hatások a talaj pH-érték-változásának a talajra gyakorolt hatásain keresztül nyilvánulnak meg. Talajunk összetett rendszer, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságokkal bír, amelyek minőségileg is összefüggnek a talaj kémhatásával, kalciumellátottságával, ebbe nyújt betekintést a 2. ábra. A talaj kémhatása ráadásul térben és időben eltéréseket mutat, folyamatosan változik az évszakok változásával, egy adott táblán belül (sok helyen lehet találkozni pl. savanyú talajfoltokkal), illetve a talaj mélységében is (3. ábra). A talaj tulajdonságainak változása gyakorlatilag a talajlakó szervezetek életterének megváltozását jelenti, és ennek számos következménye van. A csökkenő mikrobiológiai élettevékenység miatt mind a nitrogénkörforgás folyamata, mind a szerves anyagok egyszerűbb anyagokká bomlásának folyamata (mineralizáció) sérül. A pillangósoknál a mikrobák általi biológiai nitrogénmegkötés szintén lecsökken (pl. szója esetében nem feltétlenül az oltópor minősége vagy felvitele nem volt megfelelő, lehetséges, hogy túl savanyú talajba került). A normál körülmények között megfelelően működő, kölcsönösen előnyös, a növény gyökérzete és a mikrobiológiai szervezetek közötti, tápelemek, cukrok, vitaminok, hormonok, enzimek stb. átadására irányuló interaktív együttműködés lekorlátozódik vagy leáll. A nem megfelelő kémhatás a legtöbb, a növények számára meghatározó tápelem körforgására és felvehetőségére hatással van.


1. ábra. Nitrifikáló baktériumok számának változása a pH-érték függvényében (Clément, 1966)

Egy sor makro-, mezo-, mikroelem, például a nitrogén, foszfor, kén, bór, kobalt, molibdén, szelén, jelentős mennyiségben található valamilyen szerves vegyületben, és a mikrobák biológiai transzformációs tevékenységének köszönhetően válnak felvehetővé a növény számára – amennyiben ezt a talaj állapota, kémhatása és a megfelelő számú és típusú mikroba jelenléte lehetővé teszi.

Mi a probléma jó megoldása?

A helyes megközelítés a talaj javítására, rendbe tételére irányuló szemlélet és gyakorlat kialakítása. Ebben az esetben érhetünk el mérhető, tartós eredményt, és biztosíthatunk optimális életteret a talajban lakó, kultúrnövényeink fejlődését, élettevékenységét támogató számtalan élőlénynek.

Mit tegyünk, hogyan lássunk hozzá?

Első lépésként mindenképpen javasolt talajunk állapotának felmérése, professzionális mintavételezéssel és elemzéssel, és optimális esetben ehhez kapcsolódó – a talaj kémhatásának javítására is részleteiben kiterjedő! – szaktanácsadással. Pontos adatok nélkül a meszezés éppúgy kockázatos, mint saját magunk gyógyításához egy ismeretlen gyógyszerrel hasraütésszerűen megállapított dózissal hozzálátni. A túlzott mértékű pH-emelkedés – a pH lúgos (7 feletti) tartományba billentése –éppúgy káros, mint a kozmetikázás kategóriájába tartozó, a talajvizsgálatok és az arra alapozott professzionális szaktanács alapján megállapított hatóanyagdózis töredékének kijuttatása; utóbbi esetben elmegy a kedvünk ettől a tevékenységtől, és elhanyagolunk egy kulcsfontosságú beavatkozást. Ehhez hasonló problémával szembesülhetünk abban az esetben is, ha nem vagyunk tisztában a választott termék oldódási dinamikájával és ezen keresztül a valódi hasznosulásával (az oldatba nem kerülő kalciumot tartalmazó anyag olyan, mintha ott sem lenne).

Mi a következő lépés, ha megvan a talajvizsgálati eredmény és a dózis?

A következő lépés a számunkra legalkalmasabb termék kiválasztása. Érdemes olyan megoldást választani, amelyet a saját technológiánkba különösebb probléma nélkül beillesztve, rendszeresen, időben is rugalmasan tudunk felhasználni – azaz tárolni, mozgatni, kijuttatni.

Karbonát hatóanyagú termékeknél mindenképp vegyük figyelembe a termék jellegét! Ömlesztett kőőrleményeknél a szemcseméret egyértelműen meghatározza az oldhatóságot, ami egészen kis szemcseméret esetén is nehezen megjósolható (ezeket elsősorban nem a talajnedvesség, hanem a talaj savas anyagai oldják), illetve fel kell készülni a nagy tömegű anyag kijuttatására. Dolomitos őrlemények alkalmazása előtt feltétlenül ellenőrizzük le még egyszer a talajminta alapján megállapított magnéziumszintet! A magnézium – ellentétben a kalciummal – nem mobilis elem, könnyen eljuthatunk a túlzott ellátottsági szintre, amely felborítja az ásványok, ionok arányát, és antagonisztikus hatásokat okoz egyéb tápelemekkel – így végső soron többet árthatunk, mint amennyit használunk. Egyértelműen magnéziumhiányos területeken logikus opció lehet a kalciumot és magnéziumot is tartalmazó talajjavító anyag – de csak ott!Karbonát hatóanyagú granulátumok esetében gondoljuk át a következőket:

  1. Mennyi a talajvizsgálati eredmény alapján kiszámított mészdózis?
  2. Ehhez mérten mennyi a termék gyártójának ajánlott dózisa?
  3. Mennyi a termék tonnánkénti ára?

Amennyiben a 2. és 3. pont ütközik az elsővel (alacsony dózis, magas tonnánkénti költség), minimum gondoljuk át még egyszer, mielőtt döntünk.


2. ábra. A talaj meghatározó tulajdonságai


3. ábra. A talaj kémhatásának változásai

A legtöbbek számára optimális megoldás a magas kalciumtartalmú szemcsés, röpítőtárcsával a műtrágyákéhoz hasonló egyenletes és széles szórásképpel szórható, bigbag-es kiszerelésben könnyen kezelhető, mozgatható, kalcium-oxid alapú talajjavító termék. Az ilyen egyik legnagyobb előnye, hogy könnyedén beilleszthető a műtrágyázási logisztikába és kijuttatási technológiába. Másik nagy előnye, hogy gyors hatású, a koncentráltsága miatt hektáronként kisebb, kezelhető dózisban kijuttatható, ami időben is komoly rugalmasságot ad, sőt, gyors oldhatóságának köszönhetően rugalmas időzítéssel kijuttatható – bizonyos feltételekkel állományban is.


4. ábra. A talaj savanyodásával összefüggő korlátozó tényezők, hatásuk és a talajjavítás eredménye
(N.S. Bolan et al.)

A fentihez hasonló, kalcium-oxidot és magnézium-oxidot is közel azonos mennyiségben tartalmazó, szintén szemcsés termék is elérhető már a gazdálkodók számára, a kalcium mellett magnéziumban is szegény területek korszerű javítására.

Mikor hajtsuk végre a kalciumos talajjavítást?

Az őrlemények hagyományos kijuttatási ideje a betakarítást követő rövidebb időszak. A karbonát hatóanyagú granulátumok tavasszal és ősszel egyaránt kijuttathatóak, de minden esetben kérdezzük meg erről a termék gyártóját.

Kalcium-oxid hatóanyagú, szemcsés termék esetében, gyors oldhatóságának, gyors hatásának köszönhetően a kijuttatás ideje rendkívül rugalmasan illeszthető a technológiába. Összesen két olyan időszak van, amikor nem alkalmazható:

  1. közvetlenül a vetéssel egy menetben (minimum 1 héttel a vetés előtt ajánlott kijuttatni, és sekélyen bedolgozni);
  2. erősen bokrosodott, nagy levelű, „összezárt” állományban (a szemcsék a talajra hulljanak, ne a növényre!).

A fentieket kivéve az ilyen termékek gyakorlatilag bármikor használhatók, amikor a területre rá lehet menni, és csapadék sem akadályozza a kijuttatást. Állományban történő kezeléseknél ügyeljünk arra, hogy a növények felülete ne legyen erősen nedves! A savanyú talajok kalciumos kezelésével az általános talajállapot, a talajélet, az agrotechnikai műveletek hatékonysága és a növénytermesztés sikeressége egyaránt javítható (4. ábra). Ma már egyre többen használnak élő mikrobákat tartalmazó készítményeket is. Ezzel kapcsolatban mindenképpen vegyük figyelembe, hogy az általunk, a megfelelő technológia betartásával kijuttatott mikrobák is jobb életteret találnak a helyreállított talajban.

És ne feledje – az egészségesebb talaj értékesebb!

no