Szántóföldi növénytermesztésünk értékelése

Magyarország növénytermesztése az 1950-60-as években a mainál kevésbé volt gépesítve. A munkák zömét kézi erővel és lófogattal végezték. A termesztés is rendkívül extenzíven történt, NPK műtrágyát is csak a 20. század második felétől használtunk, a tápanyag-gazdálkodás addig csak a szervestrágyázásra támaszkodhatott. A biológiai alapok még egyáltalán nem voltak korszerűek. Az elért terméseredményeink szerények voltak, ami a fenti tényezőkkel hozható összefüggésbe.

Az 1970-80-as évtizedektől viszont rendkívül intenzív fejlődés következett be az egész magyar mezőgazdaságban. Nőtt a műszaki technikai háttér színvonala, nőtt a kemikáliák felhasználása (műtrágyák és növényvédő szerek, stb.), új, korszerű biológiai alapok (pl. beltenyésztéses hibridek) kerültek a köztermesztésbe, és jelentősen nőtt a szakértelem is. Ezt az időszakot a magyar mezőgazdaság arany korszakának is nevezik.

Napjaink mezőgazdaságára jellemző, hogy kedvezőtlen az állattenyésztés és növénytermesztés aránya (30:70%), emiatt a szervestrágyázás, szervesanyag-gazdálkodás rendkívül alacsony színvonalú. A termesztési tényezők – mint köztudott –az ökológiai (éghajlat, talaj), a biológiai alapokból (a termesztett fajta/hibrid) és az agrotechnikai tényezőkből állnak. Az ökológiai tényezők közül a legnagyobb problémát a globális felmelegedésből következő klímaváltozás hatásai, az időjárási szélsőségek okozzák. Míg korábban általában 20-22 nap volt csapadékmentes periódus, napjainkban ez eléri a 4045 napot, vagyis közel a duplájára nőtt a csapadékmentes időszakok hossza. Ezt a termesztett növényeink többsége nem képes termésveszteség nélkül elviselni. A mi kontinentális éghajlatunk alatt ez az időjárási szélsőség rendkívül nagy gondot okoz, és nagymértékben befolyásolja a növények termésbiztonságát. A termésbiztonság javítható lenne talajaink vízgazdálkodásának javításával, illetve megfelelő öntözésfejlesztéssel, de ennek a feltételei nem mindenhol adottak, és sokszor a megfelelő szaktudás is hiányzik. A hazai növénytermesztés termésbiztonságáért, valamint a hozamok emelése érdekében szükség van az öntözött területek növelésére: a jelenlegi ~2%os területi arányt a két-háromszorosára kellene emelni.

A biológiai alapok vonatkozásában kedvező helyzetben vagyunk; egyre korszerűbb fajták/hibridek jelennek meg a köztermesztésben. Jelenleg a legtöbb szántóföldi növénynél hibridek termesztése történik, melyeknek nagyobb a termőképességük és kedvezőbb a betegségekkel szembeni rezisztenciájuk. Probléma azonban, hogy sokszor nem elég céltudatos a fajta-/hibridválasztás, és nagyon kismértékű a fajta felújítása (pl. kalászosoknál). Az utóbbi években az őszi búza felújítási aránya megközelítette a 30%-ot, míg a többi gabonafélénk esetében ez nem érte el a 20%-ot sem (17,4% tritikálé, 18,6% őszi árpa és 19,2% rozs), ami azt jelenti, hogy több mint 5 évig visszavetik a gazdák a kalászosok vetőmagvait!

Az agrotechnikai tényezőknél is bőven helye van a fejlesztésnek. Ezek közül kiemeljük azt a problémát, hogy a vetésszerkezetünk nem elég korszerű. Az utóbbi időben csökkent a termesztett növényfajok száma (diverzitása), ami akadályozza az okszerű vetésváltást, a kedvező elővetemény megválasztását. Köztudott, hogy az elővetemény nagy hatással van a kórokozók, kártevők elszaporodására, a gyomosodás mértékére. Az is köztudott, hogy a szántóföldi növények vízigénye 450-750 mm között változik. A nyári félév csökkenő csapadékmennyiségei indokolttá teszik az okszerű vetésváltást, hiszen egy nagy vízigényű növény után igen kockázatos újra nagy vízigényű növényt termeszteni. Különösen kedvezőtlen, hogy a pillangósvirágú növények vetésterületi aránya a korábbi 17%-ról 7%-ra csökkent, a gyökér- és gumós növények vetésterülete 1% alá csökkent. Különösen tragikus, hogy a burgonya vetésterülete 8-10 ezer hektárra csökkent, amelyről most már a hazai önellátást sem tudjuk biztosítani. A vetésterület 65%-a gabonaféle, 26%-a olajnövény (repce, napraforgó); ez 91%, és a maradék 9%on osztozik a többi szántóföldi növény. Az utóbbi időben a szántóterület is csökkent, 4,5 millió hektárról 4,3 millió hektárra (200 ezer hektárral).

Tápanyag-gazdálkodásunk sem mondható korszerűnek. Az 1970-80-as években 278 kg/ha NPK műtrágyát juttatunk ki, melynek kedvező volt a megoszlása is: kb. 40% N, 27% P2O5 és 33% K2O. Az utóbbi években csak 120 kg/ha a kijuttatott NPK műtrágya-hatóanyag, melynek 69%-a N, 16%-a P2O5 és 15%-a K2O. Köztudott, hogy a N csak egyéves hatású, míg a P-ral, K-mal fel is lehet a talajok készletét tölteni.

A korszerű tápanyag-gazdálkodásnál el kell végezni a talajvizsgálatot, meg kell állapítani a humusz- és a felvehető AL-oldható (ammonlaktátos) tápanyagtartalmat, ismerni kell a termesztett növényfajon belül a fajta/hibrid tápanyagigényét, és a két tényezőt összhangba kell hozni. Harmonikus tápanyag-visszapótlást kell biztosítani preventíven, és nem akkor, amikor már a tápelemek hiánytünete megjelenik, ekkor ugyanis a terméscsökkenés már bekövetkezett.

A fenntartható, fejleszthető növénytermesztést a precíziós növénytermesztés fogja biztosítani, ahol a talaj heterogenitását is maximálisan figyelembe veszik.

Előnyei:

– táblán belüli pontos helymeghatározás GPS-RTK (2,5 cm pontosság);
– automatikus kormányzás;
– kihagyás elkerülése;
– éjszakai munkavégzés;
– üzemanyag- és időmegtakarítás;
– jelentős kemikáliamegtakarítás, célzott, helyspecifikus növényvédelmi beavatkozás;
– a termőhelyhez igazított agrotechnika alkalmas a hozamok maximalizálására.

ISOBUS rendszer: kapcsolat az erőgép és a munkagép között, pl. vetőgépnél menet közbeni sorzárás, tőszámállítás, műtrágyaadag-szabályozás lehetséges. Nagyon fontos része a hozamtérképezés, amely:

  • megmutatja a tábla egy adott pontján megtermett hozam mértékét;
  • a hosszú távú adatok összehasonlíthatóságát, helyspecifikus beavatkozások lehetőségét biztosítja.

A jövőben még nagyobb szerepe lesz a termelésben a hatékony, integrált növényvédelemnek, ahol nem gyomszabályozásról, hanem majd tökéletes gyomirtásról beszélhetünk. A legkorszerűbb precíziós technológiák már mezőgazdasági drónokkal végzik a táblák gyomirtását, csak azokon a területeken, ahol arra valóban szükség van, így gyommentes területekre nem történik növényvédőszer-kijuttatás. Ez a költségcsökkentés mellett a környezeti terhelést is jelentősen csökkenti. A gyomok sok vizet és tápanyagot vehetnek el a kultúrnövények elől, és a klímaváltozás miatt így a jövőben még inkább a víz lesz a termést meghatározó tényező.

Fejleszteni kell az öntözést is, jelenleg ugyanis csak a szántóterület 2%-án, még a vízjogilag engedélyezett öntözési terület 50%-án sem öntözünk (1. ábra).

A klímaváltozás következtében az elmúlt 130 évben 131 mm-rel csökkent a csapadék sokévi átlaga, nagyjából évi 1 mm-rel. Ez a tendencia most is tart, miközben az évi középhőmérséklet 1oC-kal emelkedett. A csapadék mennyiségének csökkenése főleg a nyári hónapokra jellemző, miközben a különböző modellek szerint a 21. században a hőmérséklet sokévi átlaga 4oCkal fog nőni, ami további szélsőségeket okoz majd az időjárásban. A klímaváltozás különösen az elmúlt 2-3 évtizedben (kb. 1990-től) ölt egyre nagyobb mértéket. Az elmúlt évtizedekben csak a 2016. év időjárása volt kedvező, amikor a csapadék mennyisége a nyári hónapokban is meghaladta a 30 éves átlagot, miközben kedvező volt az eloszlása is, így kiemelkedő terméseredmények születtek.

A 2018. év növénytermesztésének eredményei a szélsőséges időjárás ellenére is a közepesnél valamivel jobbnak mondhatók. Az év első kilenc hónapjában 100 mm-rel kevesebb csapadék hullott a 30 éves átlaghoz viszonyítva, meglehetősen kedvezőtlen eloszlással. Ennek ellenére, a kedvezőbb biológiai alapoknak és az egyre korszerűbb agrotechnikának köszönhetően néhány fő növényünk esetében kedvező terméseredmények születtek (lásd 1. táblázat).

Részletesen elemezve a 2018. évi növénytermesztési eredményeket (2. táblázat) az alábbiakat lehet kiemelni:

 

Az őszi búza vetésterülete jelentősen csökkent (2. ábra), miközben a kultúra termésingadozása rendkívül nagy (kb. 45-52%), ami kedvezőtlen jelenség. A 2018-as 5 t/ha feletti terméseredmény kedvezőnek mondható. A kukorica a búza mellett a legfontosabb gabonanövényünk, amely sikerágazatnak tekinthető. Vetésterülete az utóbbi néhány évtizedben mégis több mint 200 ezer ha-ral csökkent (3. ábra). Az elmúlt 98 évet tekintve 2016-ban értük el a legnagyobb országos termésátlagot – 8,6 t/ha-t –, de a második legkedvezőbb terméseredményt (8,3 t/ha-t) 2018-ban értük el, amikor az időjárás kevésbé volt kedvező; ebben a kiemelkedő terméseredményben a korszerű biológiai alapoknak (szárazságot jobban elviselő hibridek) volt a legnagyobb szerepe.

A hazai növénytermesztés 2018. évi eredményeiből levonható következtetések:

A vetésszerkezet jelentősen változott. Csökkent az őszi búza és a kukorica, továbbá a zab és a dohány vetésterülete, a legdrámaibb azonban a burgonya vetésterületének csökkenése. Napjainkban ebből már a hazai önellátást sem tudjuk biztosítani. A burgonyának nagyon sok kórokozója, betegsége ismert, miközben igen magas a termesztési költsége, főleg az anyag- és növényvédelmi költségek miatt. Emellett kevés a korszerű hazai burgonyatároló, az értékesítési ár pedig jelentősen ingadozik, esetenként a termesztési költség sem térül meg. Egy olyan ágazat kerül ezzel nehéz helyzetbe, amely fontos a hazai fogyasztóknak, mert a magyar burgonya beltartalma, minősége, íze és konyhatechnikai tulajdonságai kedvezőbbek a külföldi fajtákénál. Ugyanakkor a hazai burgonyanemesítés rendkívül eredményes, nagy a fajtaválaszték, a felhasználási célnak megfelelően (sütni, főzni, salátának, stb.). Ha nekünk, magyaroknak fontos a burgonyaágazat fejlesztése, akkor ez a jövőben feltétlenül kormányzati beavatkozást igényel.

Az elkövetkező években tovább kell növelni a pillangósvirágú növények vetésterületi arányát. A hazánkban megtermelt GMO-mentes szóját ne értékesítsük külföldön, és ne hozzunk be helyette GMO-szóját, mert ez visszás helyzetet teremt.

Feltétlenül fontos az öntözés fejlesztése, ami bár drága agrotechnikai beavatkozás, a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek miatt azonban szükség van rá. A jövőben rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek azok az ágazatok, melyek hűvösebb-csapadékosabb éghajlatot, időjárást igényelnek (pl. tavaszi árpa, borsó, burgonya, stb.). Az öntözés fejlesztésével nemcsak a termésbiztonság növelhető, hanem megváltozhat a vetésszerkezet, amin belül nagyobb arányban jelenhetnek meg az intenzív szántóföldi növény-, vetőmag- és zöldségtermesztési ágazatok, melyek jelentős hatást gyakorolnak a vidéki foglalkoztatásra, a versenyképességre, a vidék népességmegtartó erejére is!

Jelenleg korszerű biológiai alapok állnak rendelkezésre a termelők részére, melyek természetesen korszerű fajta-/hibridspecifikus agrotechnikát igényelnek.

Növelni kell a precíziós termesztési technológiák arányát, ahol az ezt alkalmazók a talajok heterogenitását is maximálisan figyelembe veszik – ez nagyobb hatékonyságot és tökéletesebb környezetvédelmet is biztosít.

A szántóföldek termékenységét fenn kell tartani, sőt, ha lehetséges, növelni kell. Jelenleg csekély mértékű a szervesanyag-visszajuttatás, kevés vagy minimális az istállótrágyázás, ami a talajok humusztartalmának csökkenéséhez vezet. Fontos a víztakarékos talajművelés. A lehetőségekhez mérten az adott körülményeknek megfelelően csökkenteni kell a forgatásos alapművelést, és helyette a lazításos módszereket kell előnyben részesíteni. Napjainkban ehhez egyre korszerűbb műszaki, technikai háttér áll rendelkezésre, pl. a talajlazító eszközök terén is.

Ahol lehetséges, a szervesanyag-utánpótlást jelentő mellékterméket (pl. szalma, szár, stb.) vissza kell juttatni a talajba, ami eltérő időben, de ásványosodni fog, és a növények számára felvehetővé válik. Ez növeli a talajok termékenységét. Az alapművelést előkészítő tarlóhántásnál ne feketére műveljük el a talajt; ha marad némi növénymaradvány a felszínen (mulcs), az mérsékli az evaporációt, a talajfelszíni párolgást.

Összességében a mezőgazdaság, a növénytermesztés Magyarország egyik húzóágazata, amelyben a szélsőséges időjárás ellenére is jó eredményeket érünk el – de még van hova fejlődnünk.

 

SZERZŐ: DR. SÁRVÁRI MIHÁLY EGYETEMI TANÁR, DEBRECENI EGYETEM MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET • DR. FUTÓ ZOLTÁN EGYETEMI DOCENS, SZENT ISTVÁN EGYETEM TESSEDIK CAMPUS AGRÁRTUDOMÁNYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZET

no