Olajozottan gazdálkodva...

A Zala megyei Bak község 1962-ben az Állami Gazdaság megalakulása után állt fejlődési pályára, amikor komoly telephely épült, a környékbeli majorságok új profilt és lendületet kaptak, az ültetvények megújultak.

A falu életében az előbbre lépés vitathatatlan volt, és a helybelieknek is lehetőségeket kínált. Aztán a rendszerváltás szele megérkezett, sőt felborította azt a relatív rendet, ami az ÁG köré épült. Ekkor a kreatív, vállalkozó szellemű és bátor emberek előtt szabaddá vált a „pálya”, akik közé tartozott Rákosa Zoltán (70), aki ugyan utolsóként sétált ki az ÁG kapuján, de már bemehetett a működőképes egyéni gazdaságába. Jó szakmai felkészültséggel, alázattal, gépész precizitással, kiváló pedagógiai érzékkel megszervezett egyéni vállalkozásában sorra hozta az életképes döntéseket, nem riadt vissza a váratlan kihívásoktól, és okos fejlesztésekkel felépített egy olyan gazdaságot, amely a  ainak is kínálja majd a lehetőséget a folytatásra...

Gépész gyökerekkel

Rákosa Zoltán édesapja Zalaegerszegen tanulta a gépészetet, aztán Budapesten szerzett mesterlevelet. Ízigvérig gépész ember volt, amire a vidéki motorizáció kezdetén különösen nagy szükség volt, és a faluház melletti gépműhelyébe sokan odataláltak ügyesbajos dolgaikkal. 1957-ig maszek iparosként dolgozott, három cséplőgéppel is rendelkeztek, amelyeket gázüzemű motor hajtott, és dologidőben masináltak, járták a szérűket. Gyerekként hol máshol sertepertélt volna ő is szívesen, mint a műhelyben, ahol már korán beszívta az olajszagot, és megismerkedett a szakszerű szerszámhasználattal. Megtanulta a gépész precizitást és a rendet, amely nélkül aligha lehetett volna előbbre jutni. Nem is gondolt másra, mint a gépészetre, mert már fiatalon vonzalmat érzett iránta. Gépipari technikumot végzett 1966-ban, és mivel a focit is imádta – meg jól is ment neki –, a Baki ÁG csapatába kapott meghívást. Onnan már csak egy ugrás volt a gazdaságban a lakatos gyakornoki munkahely, majd később a gépkocsi előadói státusz elfoglalása. Rövid idő után már a négy kerület egyikében, Barnak-pusztán műhelyvezető lett, majd 1975-től Bakon, a központban már az IKR gépcsoportot vezette. Szabad kezet kapott a minőségi munkára alkalmas kollégák kiválasztásában, hiszen akkor vette kezdetét náluk is az új szemléletű és új technikai hátterű munkavégzés, amely akkoriban az egész magyar mezőgazdaságot forradalmasította. Központi kézbe kerültek a vezető munkák, Rába-Steiger traktorok végezték a talajmunkákat, Fiat 180-as Cyclo-400-as, majd 800-as vetőgéppel a vetést, Dominator 80-assal kezdetben az aratást. Rákosa Zoltán élvezte az új feladatokat, és további, termőhelyre adoptált megoldásokat talált ki. Ilyen volt a helyben – vagyis a szántóföldön – tankolás és a váltás, hiszen az 50 km átmérőjű gazdaságban ez jelentős költség- és időmegtakarítást jelentett.

Állami gazdasági tapasztalatok

Rákosa Zoltán nagyon szerette a gépészetet, nem bánta, ha hozzá kellett nyúlni valamihez, és olajos lett a keze. Kereste folyamatosan a problémák megoldását, hiszen az új technika körül is akadtak gondok időnként, és akkoriban még kevesen értettek hozzá. A gazdasági hierarchia bizony létezett, sok volt a vezető, és ő nagyjából az utolsó középvezető volt, aki már a dolgozókkal érintkezett. Igyekezett megfelelni az elvárásoknak, amihez 13-14 órás munkaidő kellett, hiszen még az emberek szállítása is rá hárult váltáskor, UAZ-452-vel. Ez egyben még műhelykocsi – szakemberrel – is volt, hiszen egy-egy kardánkereszt mindig ott volt kéznél, ha cserélni kellett.


A zalai táj májusi hangulata, ahol öröm a gazdálkodás Rákosa Zoltán számára

Ezek az élmények még ma is éberen élnek Rákosa Zoltán emlékezetében, nem beszélve a Dutra D4KB traktorokról, amelyek zseniális tulajdonságait ma is hosszan képes sorolni. Megjegyzi azt is, hogy hiba volt azt a gépet elengednie a magyar traktorgyártásnak, hiszen azt a tudást más külföldi gyártó utána még nagyon jól kamatoztatta. Ez egy gépész ember számára nagy keserűség, de kárpótolták őt az IKR rendszer által hozott gépek és az a munka, amellyel a gazdaság gabonatermesztését sikerült fellendíteni, hovatovább kukoricából megduplázni. Az IKR szakmai vetélkedőkön, versenyeken is sikeresen szerepelt a Baki ÁG négytagú csapata a vezetésével. Igen emlékezetes időszak volt ez, amely gazdasági eredményekkel is párosult, és az elismerés sem maradt el, sem a vezetők, sem a fizikai dolgozók számára. Talán jobban és könnyebben motiválhatók voltak az emberek abban az időszakban, hiszen kiváló gépekkel, versenyszellemben dolgozhattak. Részt vehettek az új technológiai folyamatokban, ahol ők is tapasztalhatták a jelentős változásokat és megnövekedett terméseredményeket. Hangulata volt a munkának, annak ellenére, hogy a munkaidő hosszúra nyúlt, és Rákosa Zoltán számára – mint vezetőnek – még hosszabbra, ha azt akarta, hogy naprakész legyen minden szakmai kérdésben. A szakmának is áldozott, végigcsemegézte a kombájnok sorát, hiszen a Dominátor szinte mindegyik típusa – 80, 100, 105, és 106 – dolgozott a gazdaságban. Különösen a 106-os típus volt kiváló, amely a mai napig etalon, hiszen az anyagminőség, a technikai felszereltség és a Rába motor harmóniája jellemezte a gépet, amely teljesítményével, üzembiztonságával történelmet írt.

Aztán vége lett az ÁG-érának

A ’90-es évek elején már mindenki tudta, hogy a gazdaság napjai meg vannak számlálva, ennek ellenére csak 1996-ban történt meg a felszámolása. Rákosa Zoltán az utolsók között hagyta el a „fedélzetet”, mint a központ nagygépes egységének vezetője, de akkor már javában gondoskodott arról, hogy amikor ez bekövetkezik „ne kerüljön az utcára” dologtalanul. 1992-ben már a környező tsz-ek bérbe adott földjeiből vállalt át, és szűk szakmai környezetéből választott gazdatársakkal gazdálkodni kezdett. Nem derogált neki gyümölcsösben munkát – metszést, gyümölcsszedést – vállalni, vagy csemegekukoricát termelni, és azt kézzel leszedni, mert jövedelemkiegészítésre szüksége volt a családnak.

Az emlékeket őrző brigádnaplóval

A sok tanácstalan és munka nélkül maradt ember közül ennek ellenére nem mindenki akart önerőből előbbre lépni, mert hozzászoktak a gazdaság biztosította korábbi biztonsághoz. Aki nem tett a saját boldogulása érdekében, az bizony hoppon maradt, és nem maradt más, mint az irigykedés másokra. Aztán egy 50 ha-os kukoricatábla terméséből – aminek művelését tízen vállalták fel – vettek egy Claas 96 kombájnt, amivel megszűnt a betakarítás kiszolgáltatottsága, sőt ez a szolgáltatást is lehetővé tette. Ezek az életképes ötletek és a vállalkozói kedv javarészt Rákosa Zoltán fejéből pattant ki, ő szorgalmazta a mielőbbi önállósodást, hiszen az élet nem állhatott meg, a földeket művelni kellett. Időközben a tsz-ek részaránytulajdonához hasonlóan az ÁG dolgozók is kaptak 20 Ak-t fejenként földvásárlásra, amit nem mindenki tudott értékelni, és sokan eladták. Rákosa Zoltán is vásárolt, amellett, hogy édesapja gépei után is kapott kárpótlási jegyet, amellyel licitálhatott. Eleinte 50-100 ha jött össze, aztán folyamatosan gyarapodott tovább, de azért adódott egy nagy dilemma...

Földet vagy gépeket?

Ezt eldönteni nem volt egyszerű, de a föld mellett döntött, csakúgy, mint közvetlen kollégája, Horváth Lajos, akivel ma is egymás mellett párhuzamosan – de függetlenül –, azonos felfogásban és közös gépparkkal gazdálkodnak. Természetesen a földvásárlás, mint prioritás mellett gépeket is be kellett szerezni a művelés biztonsága érdekében. Fiat 180, Rába IH 490 tárcsa, kombinátor, géptámogatással T-150, MTZ és munkaeszközei sorakoztak lassan a gépudvarban, majd pedig már az EU-csatlakozás évében, 2004-ben a gazdaság zászlóshajójaként MEGA 208 új kombájn vásárlására kerülhetett sor, szintén támogatás- és hitelfelvétellel. Mindehhez akkoriban jókora bátorság is kellett, hiszen a törlesztőrészletekkel nem lehetett elmaradni.


Balról Horváth Lajos vállalkozótárs, középen Horváth Tamás, a Baki Agrocentrum növényvédelmi  szaktanácsadója, jobbról Rákosa Zoltán egy szakmai beszélgetés közepette

Rákosa Zoltán aki – szép lassan, önképző módszerekkel – a növénytermesztés szakmai mélységeit is kifigyelte és megtanulta, bízott magában és a vele együtt dolgozó alkalmazottakban, a precízen elvégzett munka hatékonyságában, és persze a szerencsével is barátságban volt időnként. Így sikerült évről évre egyre tőkeerősebbé válni, megalapozni a jövőt, ami már jelen, és azt lehet mondani, hogy a vállalkozás életképes. Különösen küzdelmes volt a 2004-ig terjedő időszak, amelyben a rendszerváltás utáni zavarodott viszonyok között kellett megtalálni a megoldást eleinte a túlélésre, majd a megerősödésre. Ebben Rákosa Zoltán segítségére volt legendás precizitása, szorgalma, a munkához való kitartó viszonya, amellyel szűkebb környezetének is példát mutatott. Felemlíti ismét a földvásárlás fontosságát abban a kritikus időszakban, amikor sokan a gépekre koncentráltak. Mivel ők megerősödtek, és már a gazdálkodás biztos alapjait mutatták, így egyre többen ajánlották nekik művelésre vagy vásárlásra a földjeiket a környékben. Így sikerült mára 1800 ha-ig feltornázni a művelt területet, amiben természetesen egy kis integráció is benne foglaltatik. Ez már biztos jele volt annak, hogy a túlélésen túl vannak, és növekedési pályára álltak...

A hivatás gyönyörűsége

Rákosa Zoltán mára a szakmája és hatalmas gyakorlata mellett egy gazdaság teljes döntési joggal bíró vezetője. Ez azzal jár, hogy komoly ismereteket szerzett növénytermesztésből, közgazdaságtanból, termény- és gépkereskedelemből, de még jogi ismeretekből is, hiszen ezekre mind nagy szükség van a mai gazdálkodási gyakorlatban. Mindezt a hivatás iránti nagy szakmai alázattal és időhatárok nélkül teszi, hiszen kötött munkaideje nem volt szinte soha, és ma sincs. Ahogy mondja, minden gazdasági év más, új kihívásokkal kell megbirkózni, és biztosra menni soha nem lehet. Nem tagadja, hogy a töretlen fejlődéshez, a fejlesztésekhez nélkülözhetetlenek a hitelek, amelyektől ma sem riad vissza. Ma a korszerű gazdálkodási gyakorlat részét képezik ezek a pénzügyi technikák, és természetes folyamatként épültek be. Napjainkban mindössze 8 emberrel dolgoznak, akik között Rákosa Zoltán két fia is ott található, szintén tanult mezőgazdasági technikusként.

Jó érzékkel, alapos tudással

Rákosa Zoltán szakmai felkészültsége mára aligha kérdőjelezhető meg, és hetven évesen is ugyanolyan energiával, nyújtott napi műszakban dolgozik. Felesége – Marika – érdemeit nem feledi el kihangsúlyozni, aki az ő munkájának szinte kiszolgálójaként, a gyerekeik útjának egyengetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett az idők folyamán. A rendszerváltás minden mezőgazdász életében valamilyen törést okozott, hiszen az útkeresés senkinek sem volt egyszerű. Rákosa Zoltán kiváló érzékkel és persze temérdek munkával, nem szűnő mezőgazdasági érdeklődéssel oldotta meg ezt a nehéz feladatot, és lépett át az új időszámítással fémjelzett egyéni vállalkozásába.

Az otthoni dolgozószobájában egyáltalán nem szégyenkezve mutatja a régi brigádnaplót, amelyben minden fontos momentumot saját kézírásával rögzített, fényképekkel, újságcikkekkel egészített ki. Valóságos időutazást tettünk, miközben nézegettük az archívumot, és átnézetes képet kaphattunk a szocialista mezőgazdaságról, abból a múltból, amelynek terméseredményeit még ma sem sikerül mindenkinek felülmúlnia. Persze, a mai Fendt, a JD 8320 R traktorjaik – amelyeket felemlít – azért büszkeséggel töltik el, nem csak az áruk miatt, de az elvégzett munkájuk alapján is. Rákosa Zoltán a magánéletéről csak nagyon szűkszavúan beszél, no, nem azért, mert nincsen, hanem mert az is a munkáról és a gazdálkodásról szól. Ugyanúgy felkel hétvégén is a megszokott hajnali órában, és az újság elolvasása után esetleg egy kevés ház körüli munkát végez. Talán a gyerekkorában megszeretett futball az, amire időt szakít, mert a focit a mai napig szereti. Aztán hogy az agytekervényeiben a gazdaság dolgainak feldolgozása zajlik-e, vagy már a tervezés szakaszában jár fejben, azt nehéz kívülállóként eldönteni. Annyi bizonyos, hogy a fejében első helyen a gazdaságának ügyes-bajos dolgai kavarognak, és abból, mire bemegy az irodába, már kikerekedik a megoldás. Azt lehet mondani, hogy munkamániás, ami igaz a szó legszorosabb értelmében, ez mégsem elítélendő, és a család őt így fogadja el. Feleségével nagyon egy húron pendülnek, és közösen foglalnak állást abban, hogy csak megértés és egészség legyen – akkor az ő gyakorlatukkal a többit már megoldják, és ez eddig mindig sikerült...

SZERZŐ: NAGY ZOLTÁN

no