A napraforgóról – betakarítás után

A napraforgó megérdemelten fontos helyet vívott ki magának az európai országok gazdaságában a szántóföldi kultúrák között, mint fontos étolajnövény, élelmiszeripari nyersanyag vagy éppen mint kedvelt dísznövény.

Története során több fejlődési szakasz különül el. A múlt század közepétől jelentek meg a szabad elvirágzású fajták, amelyeket a krasznodari fajtákból fejlesztettek ki a nemesítők, ilyen volt a Record fajta Romániában vagy a GK70 fajta Magyarországon. Fontos lépést jelentett a növény sikertörténetében az első, Romsun napraforgóhibridek megjelenése, a Vranceanu professzor vezette funduleai nemesítők sikeres munkájaként.

Ezt követően a napraforgó genetikai hátterében jelentős fejlődés állt be. A termesztő országok kutatói saját és nemzetközi fejlesztési programokban vettek részt. Speciális napraforgó-munkacsoportok alakultak. Egyik említésre méltó esemény volt az 1987-ben, a szegedi GKI kutatóközpontban megrendezett FAO napraforgó-konferencia, ahol az új kórokozók megjelenése után a növény egészségügyi helyzetében történt változásokra való válaszként a rezisztencianemesítés és növényvédelem volt a két fő témakör. Az együttműködésben résztvevő kutatóközpontok (köztük a Szegedi GKI és a Növényvédelmi Kutatóintézet Magyarország, Novi Sad-i Institute of Field and Vegetable Crops /Jugoszlávia/, Institute for Wheat and Sunflower „Dobrudja”, Dobrich /Bulgária/, Institute for Cereals and Technical Plants Fundulea /Románia/) eredményei alapján számos új hibrid került termesztésbe. Ezáltal sikerült elérni a nagymértékű termésveszteségek mérséklését, és körvonalazódtak az integrált termesztés és növényvédelem elemei, amelyek a termés mennyiségi és minőségi stabilitását hivatottak ma is garantálni.


Az integrált termesztés eszközeinek hatása a napraforgó kórokozókkal szembeni védelmére

A 80-as évek végén bekövetkezett rendszerváltás utáni helyzetben jelentős piaci szerephez jutottak a multinacionális cégek, aminek eredményeként a termesztett hibridek palettája jelentősen kibővült. A változások között említendő a Clearfield-technológia bevezetése, a herbicidrezisztens, jelentős ökológiai plaszticitású, bizonyos peronoszpórarasszok ellen rezisztens, szádortoleranciát mutató hibridek megjelenése, ami új lendületet adott a fejlődés menetének.


Az EU-ban bejegyzett mezőgazdasági farmok számának megoszlása a tagországok között (FAOSTAT-adatok)

Az utóbbi időben lezajlott napraforgó-fajtabemutatók, valamint a betakarított területek terméseredményei értékelési folyamatban vesznek részt. A tavaly elért eredményekhez képest az idei év változatos időjárása nyomot hagyott a növény fejlődésmenetében, és ez várhatóan kihat a termés mennyiségére és minőségére. Az eddigi adatok még nem egyértelműek, a szeszélyes, változékony időjárás a terméseredmények országos és helyi szórásában is megmutatkozik. Vannak 3-4000 kg/ha körüli termések, de a 2000 alattiak sem ritkák, főleg a viharoknak erősen kitett területeken.

Ilyen körülmények között nagyobb hangsúlyt nyerhet a fejlett technológia feltétel nélküli, széleskörű alkalmazása, erős gazdaságok, farmok kialakítása, amelyek képesek átvenni az általában nem kevés ráfordítással járó modern technológiát. Erre példaként álljon itt a romániai napraforgó-termesztés helyzete.

Románia az EU egyik legjelentősebb napraforgó-termesztő országa, Bulgária, Magyarország, Franciaország és Spanyolország mellett. Termesztett területe 1990 után jelentősen nőtt, az utóbbi két évben meghaladta az 1,1 millió hektárt. Ezzel, a szakminisztérium és a Nemzeti Statisztikai Intézet által 2017-ben közölt adatok szerint, az EU-ban az első helyet foglalta el a termesztett terület és össztermés viszonylatában (1,954 millió tonna). Ennek a viszonylag alacsony teljesítőképességnek általánosan elismert döntő oka, hogy a kistermelők egyénenként országos átlagban 3,65 ha területen gazdálkodnak, és az ilyen kisgazdaságokban nehézségbe ütközik a modern technológia sikeres alkalmazása. A modern technológia hatékonyságát a Románia nyugati megyéiben, az 50 hektár feletti területeken folyó gazdálkodás bizonyítja, ahol a herbicidrezisztens hibridekkel 4 tonna feletti átlagtermések születtek a múlt ősszel.

A magyar napraforgó-termesztő gazdák az elmúlt évben minden idők egyik legjobb termésátlagát érték el 2,84 tonnával, de egyes optimista szakértői vélemények szerint van esély az átlag idei javulására, a 3,0 tonna/ha elérésére. A 650 ezer hektáros vetésterület nem változott, a folyamatosan teret nyerő magas potenciálú hibridek és növényvédelmi megoldások terjedése viszont kiegyenlítettebbé teheti a termésátlagokat.

A hektáronkénti hozam növelésének lehetséges módja a fenntartható termesztés elemeinek alkalmazása, mivel ez hozzájárul a termés mennyiségi és minőségi szintjének stabilitásához, aminek nem elhanyagolandó tényezője a döntően megelőzó jellegű növényvédelem.

A káros fertőzésforrás felhalmozódása a talajban megelőzhető a kedvező elővetemény segítségével, ilyenek lehetnek a kalászos gabonák, a korán betakarított kukorica, cukorrépa, borsó.

A hektáronkénti termésátlag a gazdaságok átlagterületének emelésével, a kisméretű területek összevonásával is növelhető. Szintén megfontolandó, hogy a termelők a gyenge termőképességű vagy szélsőséges meteorológiai hatások veszélyének kitett területeket napraforgó helyett más növények számára tartsák fent. Az így kialakult 50 vagy 100 hektár feletti gazdaságokban nagyobb lehetőséget kap a modern géppark gazdaságos kihasználása, a fejlett technológiai rendszerek alkalmazása, aminek szerves részét képezhetik a precíziós növényvédelem elemei is. Ezáltal az össztermelésben, a termés minőségében és biztonsága terén is kedvező változás lesz érzékelhető.

A közös FAO Network keretében monitorizált technológiai elemek között szerepelt a vetési idő, a növénysűrűség, az elővetemény, a tápanyagpótlás, az állománykezelések száma és időzítése ipari és hibridvetőmag előállítása során, a szármaradványok felaprítása és beszántása a Diaporthe helianthi által fertőzött területeken (mivel a talaj felszínén áttelelő patogén gomba nem veszíti el fertőzőképességét). A fertőzött szármaradványok zúzása, felaprítása és talajba forgatása jelentősen csökkentette a következő évek veszélyes fertőzési forrásai szintjét a Sclerotinia sclerotiorum és Sclerotium bataticola esetében. A szántóföldi növénytermesztésben ez nem csupán egy kényszerű, kötelező munkaművelet; jelentős növényegészségügyi hatásán túl ennek elvégzése elismerten a talajművelési munkák jobb minőségű végrehajtását, a kalászos gabonák és a kukorica esetében pedig a direktvetés feltételeit biztosíthatja.

A napraforgó vetésterületének indokolatlan növelése a gazdaságon belül veszélyeztetheti a megfelelő vetésforgó kialakítását, amellyel pedig csökkenthető a talajlakó patogéngombák fertőzésének veszélye. Ugyanazon területen több évig való termesztése teljesen ellenzett, a veszélyes, talajlakó patogén gombák jelenléte miatt. Az elővetemények sorából törölni kell azokat, amelyeknek a napraforgóban is honos betegségei vannak, ilyen betegség például a fehérpenész, a hamuszürke szárkorhadás (repce, szója, mustár).

A legtöbb intenzív hibrid rezisztens bizonyos Plasmopara-rasszokkal szemben. Amennyiben ezek között a hazai elterjedt rasszok is fellelhetőek, úgy az elsődleges fertőzések megelőzhetőek. Mivel azonban a Plasmopara halstedii ivaros szaporodású gombafaj, az új rasszok megjelenését, mint a gomba természetes adaptációs mechanizmusát, nem lehet kizárni. Ezért a maggal való terjedés lehetőségének csökkentése érdekében a hatékony fungiciddel történő magcsávázás plusz biztonságot nyújt.

A Debreceni Egyetem és a Nagyváradi Egyetem növényvédősei egy EU-finanszírozású projekt keretében kialakítottak és sikeresen gyakorlatba ültettek egy növényvédelmi informatikai rendszert a közös határ mentén levő egységek számára, szerény hozzájárulásként a precíziós növényvédelem témaköréhez. A rendszer elemei: 3 talajmélységbeli és léghőmérsékletet, levegő- és levélnedvességet, nyári és téli csapadékmennyiséget mérő és továbbító automata meteorológiai állomás; terepszemlére és adatregisztrációra alkalmas eszközök; a gazdaságilag fontos kórokozók, kártevők, gyomnövények adatai; a két országban engedélyezett növényvédő szerek adatbázisa; egy központi szerver számítógép az adatok tárolására, valamint a kétnyelvű weboldal a felhasználókkal való interaktív kapcsolattartás céljából. A rendszer adatai alapján a projekt aktív időszakában főleg a Diaporthe helianthi gomba fejlődési ciklusát követve – a biológiai és időjárási adatokat felhasználva – azállománykezelés időzítését sikerült pontosítani. A három mélységben mért talajhőmérséklet, a téli csapadék mérésére is alkalmas pluviometer segítséget nyújt a tavaszi vetések időzítése terén. A mesterséges levél naprakész információt szolgáltat a folyékony csapadék jelenlétének időtartamát illetően, amely a peronoszpóra-típusú kórokozók előrejelzését segíti más szántóföldi kultúrákban vagy a szőlőültetvényekben. Mindezekhez szükséges a kórokozók biológiájának ismerete, valamint hasznos a megbízható rövid és közepes távú meteorológiai előrejelzés. Így a növényvédelmi előrejelzések kisebb területekre, akár táblaszintre pontosíthatóak. A rendszer előnyei:

  • rendelkezésre állt a megfelelő informatikai háttér az adatok gyűjtésében, továbbításában, tárolásában, kezelésében, elemzésében, a döntések továbbításában;
  • elsődleges adatforrás volt a távérzékelés által nyert információ, amely alapját képezte a kórokozók, kártevők, veszélyes gyomnövények és az engedélyezett növényvédő szerek adatbázisának előállításához, valós friss adatok nyeréséhez, térben és időben lezajló folyamatok követéséhez, a meglévő adatbázis folyamatos felújításához;
  • lehetőség nyílt az adatbázis kiegészítéséhez szükséges terepi mintagyűjtésre, ezek a központi számítógépegység felé való továbbítására, szakszerű elemzésére és a nyert adatokkal történő frissítésre, ami a hatékony növényvédelmi előrejelzés fontos elemét képezi,
  • fontos szempont volt a szakmai ismeretek folyamatos felfrissítése, valamint az interaktív konzultációs lehetőség biztosítása a termelők számára.

A munka folytatása a „Közös környezet-egészségügyi minőségbiztosítási szolgáltató központ kialakítása és működtetése”, „Fitoklinika a talaj ökológiai hasznosításáért”, „A Bihar-hegység és a Nyírség talajvédelmi stratégiájának kidolgozása az EU Direktívák alapján”, valamint a „Közös növényegészségügyi centrum a városi zöldterületekért” című, szintén EU-finanszírozású projektekkel történt, és a határrégió megyéiben jelentkező talaj- és növényvédelmi tevékenység modernizálását, a döntéshozó szervek munkájának segítését fogalmazták meg fő céljuknak. Eredményeik szakmai találkozók, továbbképzések, tudományos közlemények, kétnyelvű publikációk formájában jelentek meg, és a folyamatban levő projektkiírások alapján reményeink szerint sikeresen folytatódnak.

A napraforgó gazdaságos termesztése, a termesztés hatásfokának növelése mindezek tükrében reális célnak tartható a következő időszak mezőgazdaságában tevékenykedők számára. A fenntartható mezőgazdaság követelményeinek eleget téve, a modern technológiai elemek alkalmazásával a napraforgó a legjelentősebb étolaj- és ipari alapanyagot biztosító fontos szántóföldi növényünk marad.

SZERZŐ: DR. CSÉP MIKLÓS • NAGYVÁRADI EGYETEM, KÖRNYEZETVÉDELMI KAR

no