A kukoricahibridek megválasztásának szempontjai

A kukorica a világon a második legfontosabb gabonanövény, 197 millió hektár vetésterülettel (FAO 2017-es adat). A megtermelt több mint egymilliárd tonna kukorica felhasználása rendkívül széleskörű a humán táplálkozásban és az állatok takarmányozásában (abrak- és tömegtakarmány). Az ipari célú felhasználása – keményítő, izocukor, az utóbbi időben pedig a bioetanol-előállítás – igen jelentős. Őshazájában, Mexikóban, továbbá a dél-amerikai országokban 90%-ban élelmiszernövény.

Földünkön a népesség száma elérte a 7,5 milliárdot, ezért egyre több élelmiszerre van szükség. Két kedvezőtlen tényező azonban akadályozza a növényi produkció növelését: az egyik a szántóterület folyamatos csökkenése, a másik a klímaváltozás miatti egyre szélsőségesebb időjárás.

A termesztési tényezőket együtt, a közöttük lévő szoros interakcióknak megfelelően kell értékelni és összhangba hozni (ökológiai, biológiai és agrotechnikai tényezők). A három tényező közül legkedvezőbb helyzetben a biológiai alapok (hibridek) vonatkozásában vagyunk, mind hazánkban, mind pedig a világon. Természetesen a korszerű hibridek korszerű agrotechnikát igényelnek. Kevés olyan növény van, melynek a területegységre vetített termésátlagai között akkora különbségek lennének a világon, mint a kukorica esetében, hiszen ennél a termésátlagok 2 és 11 t/ha között változnak, de vannak 30-35 t/ha-os eredmények is. Sajnálatos tény, hogy a világátlag 5,75 t/ha, ami messze elmarad a genetikai terméspotenciáltól.

Magyarországon a búza és a kukorica a két legfontosabb és a legnagyobb területen termesztett növényünk, bár az utóbbi években mindkettő vetésterülete 900-950 ezer ha-ra csökkent, miközben jelentősen nőtt a repcéé, amely terület a napraforgóéval együtt eléri a közel egymillió hektárt. Ugyanakkor Magyarországon is megfigyelhető a szántóterület folyamatos – napjainkban 4,5 millió ha-ról 4,3 millió hektárra történő – csökkenése.

Magyarországon az elmúlt közel 100 évben jelentős volt a kukorica országos termésátlagának a növekedése, ez a mennyiség az utóbbi években már igen gyakran 7-8 t/ha körül alakul (1. táblázat). Az elmúlt három év országos termésátlaga (2016-2018) 7,86 t/ha, amely eredmény a klímaváltozás ellenére is érzékelteti a fejlődést. A növekedésben természetesen fontos szereppel bír az egyre korszerűbb agrotechnika is, hiszen a konvencionális (hagyományos) termesztési módtól haladunk a precíziós növénytermesztési mód felé, amely a köztermesztésben még nem általános, csak néhány 10 000 ha.

A kukoricatermesztésben a legnagyobb fejlődést a biológiai alapok hozták, hiszen a szabadelvirágzású fajtákon belül is nagy jelentősége volt a lófogú (dent) típusú fajták megjelenésének az 1900-as években, amelyeknek nagy a termőképessége és gyors a vízleadó képessége az érés időszakában, miközben előtte csak a simaszemű (flint) típusú fajták léteztek a köztermesztésben. Ezt követően Amerikában már 1910-ben elkezdődött a heterózis nemesítés, amelynek alapja a beltenyésztéses hibridvonalak előállítása volt. A kukoricavonalakat 6-7 évig öntermékenyítették (köztudott, hogy a kukorica idegentermékenyülő növény). A beltenyésztés következtében a vonalak egyre kisebb vitalitásúak, az egyedek csenevész növénnyé lesznek, de ezzel homozigótává váltak, és ha ilyen két beltenyésztett vonalat kereszteztek, olyan jelentős volt az F1 nemzedékben a heterózis hatás, hogy 20-30%-kal nagyobb termést adtak. Ettől kezdve viszont a vetőmagot minden évben elő kell állítani. A beltenyésztett hibrideket a keresztezésben felhasznált vonalak száma szerint lehet csoportosítani (két-, három- és négyvonalas hibridek). Legnagyobb a termőképességük a kétvonalas SC hibrideknek, melyeknek a vetőmagja is drágább. Magyarországon jelenleg 90%-ban SC kétvonalas hibridet termesztünk, és kb. 10%-ban TC, vagyis háromvonalas hibridet. A négyvonalas hibridek, amelyekkel nagy vetőmagtermést lehetett elérni, hiszen itt már az anya is egy hibrid (a×b) és az apa is (c×d), viszont az F1 nemzedékben a szántóföldön kisebb a heterózis hatás, vagyis a termés.

Magyarországon először fajtahibrideket állított elő Fleischmann Rudolf, majd Pap Endre, aminek eredményeként az 1950-es években jelent meg az Óvári 5, amely a „Korai sárga lófogú×Aranyözön” keresztezéséből származott. Ezek a fajtahibridek is már 10-15%-kal nagyobb termésre voltak képesek. A beltenyésztett hibridek előállításának szigorú feltételei vannak (pl. a vetőmagüzemek megépítése), hiszen az alapanyagot speciálisan kell szárítani (40oC alatt), kíméletesen, sérülésmentesen morzsolni, a termését a szemméret alapján frakcionálni kell stb. Fontos az izolációs távolság biztosítása, hogy az anyavonalat az apavonallal tudjuk keresztezni (irányított tömegkeresztezés).

A legtöbb hibrid a kukoricatermesztésben áll rendelkezésre, 2010-ben még 420, napjainkban 297, ami azt jelenti, hogy a termelők nagyon széles hibridkínálatból választhatnak. Rendkívül fontos azonban, hogy az ökológiai viszonyoknak, a ráfordítás színvonalának megfelelő, jó alkalmazkodóképességű, kiemelkedő agronómiai tulajdonsággal rendelkező, jó stressztűrő-képességű hibridet válasszunk.

A kukoricahibrid megválasztásának üzemi szempontjai közül az első a kiválasztott termesztési cél (árukukorica, siló, vetőmag vagy ipari célra történő termesztés, bioetanolnak, folyékony izocukornak stb.). A következő legfontosabbnak a termőhelyen uralkodó ökológiai adottságok (éghajlat és talaj) számítanak, majd az elvárt mennyiségi és minőségi követelmények következnek. Ezután kerülhet sorra az anyagi háttér, a ráfordítás színvonala, a tervezett technológiai változat: intenzív, átlagos, mérsékelt ráfordítású vagy extenzív.

Fontos döntési tényező továbbá a betakarítás és a tárolás módja is, hiszen ha a betakarítás után nedvesen szemesen, szem-csutka zúzalékként (CCM-es) vagy szem-csutka és csuhélevél-zúzalékként (LKS) tejsavas erjesztéssel tároljuk, akkor nagyobb nedvességgel kell betakarítani. Ebben az esetben lehet hosszabb tenyészidejű hibrideket választani, amelyeknek nagyobb a potenciális termőképességük. Ha viszont szemesen szárítva történik a betakarítás, akkor olyan hibrid választása a cél, amelynek kisebb a betakarításkori szemnedvesség-tartalma, mert a szárítási költség jelentősen befolyásolja a termesztés eredményességét (1% vízelvonás 100 kg szemtermésnél 80-90 forint).


1.ábra: A termesztett hibridek FAO szám szerinti megoszlása Magyarországon (amis®seed)

Az 1. sz. ábrán jól látható, hogy napjainkban a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek miatt FAO 200-as hibridet a kukorica vetésterületének 2,7%-án, FAO 300-ast 65%-án, FAO 400-ast 21,4%-án és FAO 500-as hibridet csak 5,97%-án termesztünk, ami a hazai klimatikus adottságoknak jól megfelel. Az igen korai hibridek általában alacsonyabb termőképességgel rendelkeznek, míg a nagyon hosszú tenyészidejű hibridek érése, vízleadása már jelentős kockázattal járhat az ország egyes területein.

A hibridekkel szemben támasztott legfontosabb követelmények az alábbiak:

‑ jó termőképesség és termésbiztonság,

‑ jó alkalmazkodó- és jó adaptációs képesség,

‑ jó tőszám-sűríthetőség,

‑ az érés időszakában gyors vízleadó képesség,

‑ megfelelő rezisztencia,

‑ jó szárszilárdság,

‑ termesztési célnak megfelelő minőség stb.

A napjainkban rendelkezésre álló legújabb korszerű hibrideknél a levélzet zöme a cső felett van és felfelé álló, aminek következtében nagyobb a növény levélterülete (LAI index m2/m2), ezzel összefüggésben nagyobb mértékű a fotoszintézise is, jobb a tőszám-sűríthetősége és jobban képes a nap energiáját is hasznosítani, vagyis összességében nagyobb a termőképessége.


2. ábra. A biológiai alapok és az évjárat hatása a kukoricahibridek termésére, Debrecen (saját adatok)

Természetesen az évjárat hatása, a vízellátottság, továbbá a tápanyag-ellátottság meghatározóan befolyásolja a hibridek termését (2. ábra). A 2015ös, rendkívül kedvezőtlen évjáratban a vizsgált hibridek termése a hibridek átlagában 7,21 t/ha, míg a kedvezőbb 2016-os évben, szintén a hibridek átlagában a termésátlag 16,89 t/ha volt.

Bár a hibridek tápanyag-reakciója is eltérő, megfelelő vízellátottság esetén (2016-os év) műtrágyázás nélkül a hibridek átlagában a termés 9,03 t/ha volt. Közepes tápanyagszinten N 80, P2O5 50, K2O 60 kg/ha műtrágya-hatóanyag tápanyag-visszapótlásnál 13,46 t/ha volt az elért átlagtermés; míg a nagyobb dózisú, N 160, P2O5 100, K2O 120 kg/ha műtrágyahatóanyag-kezelésnél a hibridek átlagában 15,56 t/ha termésátlagot értünk el. Természetesen egy aszályos évjáratban ezek a műtrágyahatások mérsékeltebbek lettek volna.

A kukoricahibridek termését és termésbiztonságát öntözéssel lehetne növelni, Magyarországon azonban a szántóterület mindössze 2%-át öntözzük, ami rendkívül kevés.

A kukoricahibridek termésátlagát a száraz, vízhiányos évjáratok drasztikusan csökkentik. A terméseredményeket a vízellátás javításával, az öntözés fejlesztésével a hibridek optimális termőképességének közelébe lehet emelni (4. ábra), ha az öntözés mellett a kiváló agrotechnika is biztosított.

Természetesen a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait egyéb agrotechnikai tényezőkkel is mérsékelhetjük, pl. kedvező vetésváltás, víztakarékos talajművelés, harmonikus NPK-tápanyagellátás, hatékony integrált növényvédelem stb.

Napjainkban 272 hibrid van köztermesztésben, a Pioneer, Monsanto, Martonvásár, Syngenta, KWS, Szegedi GKI stb. nemesítőintézetek kínálatából, ezért érdemes a tulajdonosok által kiadott katalógusokat tanulmányozni.

Eredményes kukoricatermesztést kívánunk 2019-ben a termelőknek!

SZERZŐ:
DR. SÁRVÁRI MIHÁLY EGYETEMI TANÁR
DEBRECENI EGYETEM MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
DR. FUTÓ ZOLTÁN EGYETEMI DOCENS
SZENT ISTVÁN EGYETEM TESSEDIK CAMPUS AGRÁRTUDOMÁNYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZET

no