Kockázatkezelés magas fokon a mezőgazdaságban

Abban talán egyetérthetünk, hogy a felelős gazdálkodáshoz hozzátartozik az időjárási kockázatok jövedelemtermelésre gyakorolt hatásainak bizonyos mértékű csökkentése. Sokan sokféleképpen állnak ehhez a kérdéshez, de az bizonyos, hogy jól csak azok járnak, akik körültekintően választják meg a bevételkiesést orvosló módszereket.

Viharkárt szenvedett árpatábla

Kártérítés vagy jégkárenyhítgetés?

Az elmúlt 5 év átlagában a kárenyhítő juttatásként a kárenyhítési rendszerből jégkárokra kifizetett összeg csupán 15% körüli arányt képviselt az egyéb káreseményekre – mint az aszály-, fagy- vagy viharkárokra – jutó összegekhez képest. Ezzel szemben a biztosítók a teljes kárkifizetés 85%-át fizetik rendszerint jégkárokra. Ez az eltérés beszédes, illetve alapvető működésbeli különbséget mutat a két rendszer között. Az ok nagyon egyszerű. A kárenyhítési rendszer egyszerűen nem jégkárokra van optimalizálva. Ez az eltérés abból adódik, hogy a jégverés által okozott károk a biztosítói adatok alapján az esetek 60%-ában 30% alatti hozamcsökkenést okoznak. Ha valaki egy kicsit beleássa magát a kárenyhítési rendszer jogszabályi hátterébe, akkor világossá válik, hogy az adott növény üzemi szintű, minimum 30%-os hozamkiesés kritériuma alapján igen kevés esély lesz arra, hogy értelmezhető kárenyhítést fizessen az állam, ahhoz képest, hogy mit nyújtana egy növénybiztosítás. Márpedig a fenti feltétel pusztán a jéghegy csúcsa a kárenyhítési rendszer számítási metódusát ismerve.

Tekintettel arra, hogy a gazdatársadalom 94%-a egy nem olyan régen végzett kutatásunk szerint a jégverés okozta károkat tartja elsődleges veszélyforrásnak, így mindenképpen tanulságos, hogy sokan saját tapasztalatuk ellenére a jégkárok kapcsán is rábízzák magukat a kárenyhítési rendszer szolgáltatására. Köztudott, hogy Magyarország földterületeinek csupán felére kötnek növénybiztosítást – ez egyébként körülbelül 16-18 ezer szerződést jelent évente –, jócskán alatta maradva ezzel a nyugat-európai országok átlagának. Ezzel szemben 74 ezer regisztrált termelő van jelenleg a kárenyhítési rendszerben, akiknek 79%-a saját válaszuk alapján vagy nincs tisztában a rendszer működésével, vagy egyszerűen nem tud megfelelni a követelményeknek kárkifizetés érvényesítésére. A maradék 2/3-a pedig saját elmondása szerint keveset kap.

Viharkárt szenvedett árpatábla

Ha kiszámoljuk, hogy az elmúlt évek alapján folyósított körülbelül 7 Mrd Ft összegű éves kifizetés hozzávetőlegesen 100 ezer forintot jelent egy gazdára vetítve, akkor nem tehetjük meg, hogy a számítást ne végezzük el a biztosítói rendszerben is, ahol az évente kifizetett károk volumene is hasonló összeget képvisel, sok év átlagában 7-8 Mrd forint körül mozoghat. E szerint a biztosítók körülbelül 500 ezer forintot fizetnek ki átlagosan szerződésenként, tehát ötször annyit, mint a kárenyhítésben, vagy esetleg ötször többen kapnak ugyanakkora összeget. De van még egy adalék ahhoz, hogy megértsük, mi zajlik a biztosítatlanság körül. Mégpedig az, hogy a kárenyhítő juttatást évente igénybe vevő körülbelül 4 ezer gazda háromnegyede nem rendelkezik a növényére valamilyen jellemző káreseményre szóló biztosítással, amivel az a nemkívánatos helyzet áll elő, hogy a lehetséges kifizethető összeg 50%-át kapja csak a teljes összeg helyett. Ha figyelembe vesszük, hogy az állam díjtámogatás gyanánt visszatéríti a biztosítási díjak 40-65%-át, a 2018-as évet alapul véve ez azt jelenti, hogy lemondtunk akár 100 hektár búza, kukorica vagy napraforgó jégbiztosításának fedezetéről. Ehelyett jobban tettük volna, ha biztosítunk, mert előbb-utóbb úgyis elveszítjük azt az összeget, amit biztosításra fordíthattunk volna, biztosítással viszont ötszöröztük volna a kártérítés nagyságát. Ezek nyilván kiragadott példák, de jól tükrözik a termelők felének viszonyulását a kockázatcsökkentés kérdéséhez, amire számtalan befolyásoló tényező van hatással, legyen az az adott gazdaság gyenge jövedelemtermelő képessége vagy akár a gazda kockázattűrő mentalitása, esetleg mindkettő. Kérdés, hogy az egyre szélsőségesebb időjárási körülmények között megvalósuló gazdálkodás meddig marad életben a fenti hozzáállás fenntartásával.


A hazai földterületek csupán felére kötnek növénybiztosítást

Egy kicsit jobb a helyzet tavaly május óta, mivel beüzemelésre került a JÉGER, vagyis az állami, talajgenerátoros jégkárenyhítő rendszer. A kezdeményezés szükségszerű, de hatékonyságáról egyelőre nincs értelme nyilatkozni, ugyanis egyrészt nincsenek kontroll területek, másrészt 5-10 év távlatában vonható le következtetés arról, hogy milyen mértékben volt képes a károkat enyhíteni, tehát a statisztikák fogják megadni a válaszokat. Egy dolog viszont biztos, hogy megbízható védelmet csak biztosítással kombinálva lehet elérni, a díjak ebből következő csökkenése pedig rövid távon hiú ábránd; ha ez be is következik, azt kizárólag a piaci körülmények és a verseny fogja generálni.

Napvilágot láttak olyan elméletek is, amelye szerint a földre már eső formájában érkező, de a felhőzónában még szilárd halmazállapotú jégkristályokat oly mértékben érinti a beavatkozás, hogy csapadékhiányt idéz elő. Ennek fizikáját nem ismerjük pontosan, viszont az aszálykárok biztosítási szempontból történő megítélését igen.

Az aszálykárok aktualitása

A 2018-as év aszályosnak bizonyult, ami meg is mutatkozott a kártalanításra beadott kérelmek számában. A kérelmekben pedig a termelők területarányosan közel 50%-ban aszálykárt jelentettek. Az aszálykárok térítése szempontjából is jelentős különbségekről beszélhetünk a két rendszer között, illetve a konstrukciók bizonyos elemei, mint az önrészek, jelentősen eltérnek egymástól, akár a kárenyhítés javára. Vannak azonban olyan egyéb kritériumok is, amik kedvezőbb megítélés alá esnek egy biztosításban.

Az a tény, hogy a kárenyhítési rendszer ahhoz viszonyítja a hozamkiesést és ennek megfelelően az aszálykár-jogosultságot, hogy az egységes kérelemben számolt referenciahozamhoz képest keletkezett-e az adott növényállományban üzemi szintű legalább 30% hozamkiesés, egy érdekes dolgot vet fel. Méghozzá azt, hogy mi történik az egy évben közel 100%-os jégkárt szenvedett ültetvény referenciahozamával, amelynek a termése még a következő, nem káros évben is jelentős visszaesést mutat az előző évi esemény miatt. A következmény az lesz, hogy a kárenyhítési rendszerből aszálykártérítést, csakúgy, mint tavaszi fagykártérítést, gyakorlatilag lehetetlen lesz igénybe venni. Itt különbség van biztosító és biztosító feltételei között is, mivel nem azonos a biztosításban megadható hozamértékek szabályozása sem. Szintén nem mellékes információ, hogy a biztosítótól kártérítésként kapott összeg levonásra kerül a kárenyhítő juttatásból.

Megtérül-e a biztosítás?

Számtalanszor merül fel a termelőkben a kérdés, hogy meg fog-e térülni a biztosításuk. A válasz annak a végiggondolásában rejlik, hogy mi az elvárásunk az üggyel kapcsolatban. Sok gazda jobban fél attól, hogy sohasem térül meg a biztosítása, mint magától a kártól. Az elvárásnak célszerűen nem arra kell irányulnia, hogy mikor kapjuk vissza a pénzünket, mert az eleve feltételez egy káreseményt, hanem inkább arra, hogy milyen biztosítást kötöttünk, hol kötöttük, és milyen támogatást kaptunk mellé a tanácsadónktól, ami garantálni tudta a biztosítói szolgáltatás maximumát.

A hazai földterületek csupán felére kötnek növénybiztosítást

Létezik a piacon már olyan alkuszi szolgáltatás, amelyik arról rendelkezik, hogy a termelő a biztosítása mellé igénybe vehet kárszakértői kompetenciával rendelkező tanácsadót, aki meg tudja állapítani a kár valósághoz közeli mértékét, a kár valós okát. Ez az igazi értéke egy növénybiztosításnak: hogy a sokszor szubjektív kármegítélést szakavatott szemek felügyelik-e, vagy rábízzuk magunkat egy nem feltétlen tudatosan végrehajtott, de felületesre sikerült biztosítói kárszemlére, ahol milliók csúsznak el amiatt, hogy nem megfelelő a kárrendezés minősége. Kijelenthetjük, hogy ez az igazi megtérülése egy növénybiztosításnak.

Mennyit fizet a biztosító, és mennyit fizetünk mi?

Amióta feltalálták az önrész intézményét, tudjuk, hogy a kár egy részét mi fizetjük, tehát a biztosító kármegosztást alkalmaz, úgy, ahogy az állam is. Jellemzően, minél nagyobb mértékben viselteti velünk a kárt, annál kevesebbet kell érte fizetnünk, persze az adott kárfajtán belül. Ugyanis amíg egy jégkárt ki lehet 90-100%-ban fizetni, addig egy tavaszi fagykárt csak 1-50%-ban, ráadásul lényegesen többe fog kerülni, mint egy jégbiztosítás. Ez azért van, mert amíg a jégverés általában lokális jellegű, addig a fagy vagy akár az aszály jelenség általában országrészt elborító kiterjedésű. Vagyis a kettő nem eshet egy megítélés alá, így fontos, hogy a gazdának ne legyenek irreális elvárásai a kártérítést illetően. Ha összüzemi szinten csak 1/5 termést tudott betakarítani, akkor a meg nem termett rész egészét biztosan nem fogja tudni kifizettetni sem a biztosítóval, sem a kárenyhítési rendszerrel.

Hol kötnek a gazdák?

Egy tavaly év végén kiadott kutatás szerint is folyamatosan zajlik a digitalizáció a mezőgazdaságban, és elsősorban a mobil számítástechnikai eszközök használata javára látszanak dinamikusan fejlődő trendek. A folyamat erősödik közvetlenül a termelésben, de erőteljesen jelen van a döntéshozatal fázisaiban is. Manapság már nemcsak arról beszélhetünk, hogy a kárszakértő GPS segítségével azonosítja vagy méri fel a területeket, hanem arról is, hogy egyes biztosítók szakemberei a helyszínen, táblagépen betáplált kárképek alapján mondják meg a kár nagyságát.

De nemcsak a kárrendezésben, hanem az ajánlatadási és szerződéskötési folyamatokban is megjelentek már egy ideje a digitális technológiák. Habár felmérésünk szerint minden 3. gazda a személyes biztosításkötést részesíti előnyben, erős igény mutatkozik azonban az alternatív megoldásokra. Van olyan agráralkusz cég, amelyik nemcsak a díjakat hasonlítja össze egy online portálon, hanem azt is kiszámolja a gazdának, hogy melyik biztosító fizetné a legtöbbet egy adott kárszituációban. Nem véletlen, hogy előszeretettel használják a termelők ezeket az online csatornákat a tájékozódásra, hiszen saját elmondásuk szerint is 4-ből 3-an kötöttek már életükben biztosítást valamilyen webes felületen.

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy nincs értéke a személyes találkozóknak. Sőt, a biztosítás bizonyos fázisaiban ez elengedhetetlen. Inkább arra kell törekedni, hogy egy olyan hatékony tanácsadói rendszer álljon a gazdálkodók szolgálatába, amelyik a legmagasabb szakmai és technológiai elvárások mentén, de a személyességet szem előtt tartva szolgálja ki öngondoskodásra nagyobb hangsúlyt fektető gazdatársainkat.

Jégkár tette tönkre a zöldborsótermést

SZERZŐ: SURMANN ÁRPÁD AGRÁRBIZTOSÍTÁSI SZAKÉRTŐ • AGRISK.HU, KARSZEMLE.HU PORTÁLVEZETŐ, ELSŐ AGRÁRBIZTOSÍTÁSI PORTÁL KFT., KALOCSA

no