Haldoklik a hazai burgonyatermesztés

50 év alatt tizedére csökkent a termőterület

1960 óta, amikor Magyarországon csaknem 2,7 millió tonnás rekordtermés született, hullámzó, de lényegében folyamatosan csökkenő trendet követ a hazai burgonyatermesztés – mind a kibocsátás mennyiségét, mind a termőterület nagyságát (helyesebben szűkülését) illetően. Ami korábban aligha volt elképzelhető, ma már mindennapos: a sokszor nem is elsőrangú import minőséget vásároljuk a boltokban, a hazai burgonya lassú eltűnése miatt.


Burgonya szakmai nap és fajtabemutató Dél-Bács-Kiskunban,  a nagy hazai termőterületek egyikén

Évtizedes hanyatlás

Lesújtó adatsorokat közöl a Központi Statisztikai Hivatal a magyar burgonyatermesztés utóbbi csaknem 100 évéről. Az első adat 1920-ből való: akkor 1,25 millió tonnát termelt a hazai mezőgazdaság – 2016-ban már csak alig 430 ezret. A rekordot – nagyrészt a múlt század második felében megvalósított technológia-korszerűsítés eredményeként – az 1960-as évek hozták, amikor az össztermés meghaladta a 2,5 millió tonnát. Azóta az egykor 300 ezer hektáros termőterület 15-20 ezer hektárra csökkent. Ellensúlyozná ezt a súlyos visszaesést a termésátlagok folyamatos növekedése, hiszen míg durván 100 éve 5, addig az utóbbi években már 25 tonnás hektáronkénti középértékek születnek. Ebben azonban benne van a gyenge adottságú területek kivonása a burgonyatermesztésből. Az átlageredmények alakulása hátterében áll az a tény is, hogy a termesztők az egyes fajtákban meglévő – akár 35-40 tonnás – termőképességet nem tudják kiaknázni. Ez talán részben annak is következménye, hogy az elültetett fémzárolt vetőgumó mennyisége, szaporítóterülete nagyon kevés.


A kilábalás egyik feltétele a gazdák-gazdaságok összefogása és a hatékony tudásmegosztás, szakismeret-fejlesztés

Vehetnénk-ehetnénk a sajátunkat is...

A hazai burgonyafogyasztás bő kétharmadát képes fedezni a hazai termés, de (mint egyre több más, alapvető agrár-áruféleség: zöldség, gyümölcs terén is) mind nagyobb mértékben behozatalra szorul az ország. Az elmúlt években 20-30 ezer tonnányi külföldi árut vásároltak a magyar fogyasztók. Ez azonban csak részben mennyiségi import: sokszor a hazai minőségi problémák mozgatják a behozatalt, amelynek fő forrása Franciaország, Hollandia és Szlovákia, miközben jön fel a (nem mindig jó minőségű) lengyel import is.

A hazai öntözésfejlesztési és feldolgozóipari beruházások elmaradása miatt nagyon magas a burgonyaalapú késztermékek behozatala is, a chips-ektől, a fagyasztott készterméken át, a pürépelyhekig terjedő palettán – ezek összesen további 40-46 ezer tonnás importot generálnak, amit akár hazai gazdák és feldolgozók is produkálhatnának. Mélyebb piaci feltárást is megérne, hogy miközben ezeket Benelux és közép-európai államokból hozzuk be, exportálunk is oda ilyen termékeket. Erre utaltak szakemberek egy őszi kiskunhalasi tematikus szakmai napon: burgonyafronton is termékkivonási céllal vásárolják fel a hazai termés kisebb, minőségi részét, hogy annak helyébe európai országok szállíthassák ide a saját termékeiket...

Öntözni, összefogni, feldolgozni – így lehetne nyerni

Mindebből az is következik, hogy az ágazat kibontakozása (feltámadása) három feladatkört jelöl ki. Egyrészt a hazai klimatikus és más termesztési körülményeknek megfelelő, fémzárolt vetőgumó vetésterületét növelni kell. Ehhez persze forrásra van szükség – akárcsak a másik két, átfogó beruházási irányvételhez: az öntözési és feldolgozóipari fejlesztésekhez. Ezek, a jelentős ráfordítási nagyságrend miatt, csakis európai uniós támogatással volnának megvalósíthatók. Ez utóbbi fejezetnek része kell hogy legyen a tárolókapacitások bővítése is.

Ami pedig a hazai burgonyatermesztés, -feldolgozás és -kereskedelem feltámasztását illeti, három emberi tényező is kellene a sikerhez. A szaktudás fejlesztése, terjesztése, illetve az alig létező hazai burgonyamarketing megteremtése mellett döntő jelentőségű volna az integrátori hálózatok létrehozása, azaz a piaci érdekérvényesítés céljából létrehozott termelési-értékesítési szövetkezések előmozdítása.

Tisztul a piac

Mindezzel szemben relatíve kevés örömteli fejleményt könyvelhet el a hazai burgonyaágazat. A piac megtisztítását célzó állami intézkedések (tavalytól a zöldségnövény-támogatás kiterjesztése), az EKÁER mellett a Nébih sikeres gyakorlatát is tükröző „termőföldtől az asztalig” érvényesülő, illetve a behozatalra vonatkozó ellenőrzési rendszerek bevezetése kedvezően hatott a burgonyakereskedelemre mind a tisztességes szereplők, mind a fogyasztók szempontjából.

A másik „pozitívum” aktualitása és ellentmondásossága miatt érdemel idézőjelet: a belvizek, az aszály, a károsítók és a csekély termőterület következtében viszonylag kevés burgonya termett. A jelenlegi becslések szerint a termésátlag idén már a 24 tonnát sem éri el, ám részben ennek eredményeként a burgonya-betakarítás heteiben jó árakról érkeztek jelentések.

Marketingmarkerek.

Hogy lenne mit mondani a lényegében nem létező magyar burgonyamarketingben, ezt az is jelzi, hogy a bolygó számos régiójában egyenesen gyógynövényként jegyzik a krumplit. A-, B- és C-vitaminban és ásványi anyagokban (kálium, foszforsók, stb.) is gazdag; jót tesz a szívnek, a vérnyomásnak, az idegrendszernek, sőt, még tisztító-regeneráló kúrákhoz, illetve emésztési problémákra is megfelelő. Segít sérülések kezelésében, levele vízhajtó hatású, de nyersen reuma, kötőhártya-gyulladás, bőrbajok, valamint még fejfájás esetén is jó kiegészítő.

SZERZŐ: KOHOUT ZOLTÁN

no