Ellenség-e a téli fagy?

Az emberek többsége talán örül a viszonylag enyhe télnek – nem kell egy kisebb vagyont költeni a fűtésre, nem kell a huszadik réteg ruhát is magunkra ölteni. Ugyanakkor többet lehetünk a szabadban egy-egy szép napos hétvégén, akár januárban is. A gazda azonban sok esetben nem így látja. Míg mindenki másnak ellenség a tél, a fagy, a gazdának jó barátja tud lenni a tartós mínusz.

A kukorica, mint minden más kultúrnövényünk, sok-sok (bár a nemesítésnek hála egyre kevesebb) kórokozó fertőzésének van kitéve minden évben. A teljesség igénye nélkül tekintsük át a legelterjedtebbeket! Az elvetett magvak és a fejlődő csíranövények penészedését és rothadását különböző kórokozók, Fusarium spp., Helminthosporium spp., Trichothecium roseum, Nigrospora oryzae, Penicillium spp., Aspergillus spp., Diplodia spp., okozzák, ezáltal hiányos lehet a kelés. A kifejlődött növények gyökerének és szárának rothadását, valamint magát a szár dőlését is számos kórokozó, mint például a Fusarium spp., N. oryzae, Diplodia spp., Macrophomina phaseolina, Cephalosporium spp., Erwinia spp. idézi elő. A szár bélszövete a kórokozóktól függően elszíneződhet, lehet fekete, szürke, barna, sárgásvörös vagy lilás is. A zöld növényi részeken a tenyészidőszak alatt törpenövekedést, mozaikosodást, levélcsíkoltságot és deformációt a kukorica csíkosmozaik-vírusa, az „MDMV”, a levélcsíkoltságot és -hervadást a baktériumok közül az Erwinia stewartii, E. chrysanthemi okozhatja. Levélfoltosodást és levélszáradást számos baktérium, Pseudomonas andropogoni, Ps. syringae pv. syringae, Xanthomonas campestris pv. campestris, valamint több gombafaj: Helminthosporium spp., Kabatiella zeae, Phyllosticta maydis, Curvularia maculans, C. lunata idézhet elő fertőzésével. A száron és a leveleken gyakran golyvásodást, deformációt okoz a golyvásüszög (Ustilago maydis), a növények törpenövekedése, erős fattyasodása, a levelek csíkoltsága, klorózisa a peronoszpórás Sclerophthoramacrospora megbetegedés következménye. Gyakori jelenség a leveleknek, a levélhüvelyeknek és a szárnak vörös, illetve barnás elszíneződése, amelyet a Fusarium spp., Diplodia spp. gombák fertőzése okoz. Nyár végén jelennek meg a leveleken és a levélhüvelyeken a rozsdabarna, majd fekete, pörsenésszerű telepek, amelyeket a Pucciniasorghi, más néven a kukoricarozsda idéz elő. A virágzatokat és a termést is károsítja több gombafaj. A címervirágzat „ellevelesedését”, torzulását a kukorica peronoszpóra Sclerophthoramacrospora, a hím- és nővirágzat teljes, illetve részleges elüszögösödését a rostosüszög, Sorosporium holcisorghi és a golyvásüszög (U. maydis) fertőzése okozza. A termésen és a csöveken penészedés, csőrothadás figyelhető meg, ami a Fusarium spp., N. oryzae, Diplodia spp. kórokozók kártétele. (Forrás: Növényvédelem, Mezőgazda Kiadó, 1997.)

Ugyanakkor nincs veszve minden. Nem törvényszerű, hogy a fenti kórokozók bármelyike megtámadja kukoricatáblánkat. Minden gazdálkodó éves szinten rengeteg pénzt és energiát fordít a táblák növényvédelmére, a gombölő szerek megvásárlására, kijuttatására, magának a kártételnek az enyhítésére. Vannak gazdaságok vagy akár kultúrnövények, amelyek esetében programozottan végzik a növényvédelmet, beleértve a gombaölőszeres kezeléseket is, függetlenül attól, hogy az adott kórokozó elszaporodott-e (vagy jelen van egyáltalán), és hogy okozott-e már kárt. Ez azt jelenti, hogy amikor „itt az ideje”, permeteznek. Ez bizonyos szempontból pragmatikus, ám szerintünk inkább pazarlás és amolyan kényelmes lehetőség a növényvédelem szempontjából. Nem feltétlenül ez a megoldás. Miért is szaporodnak el a kórokozók? Mi szükséges ahhoz, hogy adott esetben szaporodjanak? Mik a mikroorganizmusok életfeltételei, mint mikroökológiai tényezők?


A szélső értékek alatti és feletti környezeti tényezők felhasználhatók a mikroorganizmusok elpusztítására: ilyen például a téli fagy is

A környezeti tényezők meghatározó fontosságúak a mikrobák szaporodása és túlélése szempontjából. A mikroflóra kialakulására hathatnak külső és belső környezeti tényezők is. Ide tartoznak többek között a tápanyagok, a pH-hatás, a redoxpotenciál, a víztartalom és a sókoncentráció. A mikroflóra kialakulására ható külső környezeti tényezőkhöz soroljuk a hőmérsékletigényt, az ozmózisnyomást és az atmoszférát, azaz a légköri nyomást is. Amikor a szaporodáshoz minden feltétel a leginkább kedvező, akkor beszélhetünk optimális környezeti tényezőkről. Bizonyos környezeti feltétel alsó határát minimumnak, felső határát pedig maximumnak nevezzük. Az optimális környezeti feltételek meggyorsítják a szaporodást, az ettől eltérő körülmények pedig szélsőséges esetben gátolják azt, hiszen két szélső határértéknél (minimumnál, illetve maximumnál) megállnak a mikroorganizmusok életfolyamatai. A mikroorganizmusok, jelen esetben a kórokozók sejtjei akkor károsodnak, ha az életműködésükre ható tényezők közül legalább egynek az értéke tartósan a minimum alatt vagy a maximum felett van. Erősebb a károsító hatás akkor, ha egyszerre több környezeti faktor válik szélsőségessé, ilyenkor ugyanis az egyes tényezők összeadódnak. Ha az a cél, hogy a mikroorganizmusokat szaporítsuk, akkor életfeltételeiket optimálisra kell beállítani. A szélső értékek alatti és feletti környezeti tényezők felhasználhatók a mikroorganizmusok elpusztítására: ilyen például a téli fagy is. A mikroszervezetek hidegtűrése változó. Vannak hidegkedvelő (pszichrofil), hidegtűrő (pszichrotoleráns), közepes hőmérsékletet kedvelő, úgynevezett mezolfil, a meleget kedvelő (termofil) és végül melegtűrő (termotoleráns) mikroorganizmusok. Pszichrofil mikrobák 0°C alatt is képesek szaporodni. (Léteznek még úgynevezett kriotoleráns csírák is, amelyek -18°C hőmérsékletig is képesek lassú szaporodásra. Ez alatt viszont egyáltalán nincs mikrobaszaporodás, ezért ebben a tartományban történik a fagyasztott élelmiszerek tárolása.) A pszichrotoleráns mikroszervezetek szaporodásának optimális értéke 20°C körül van, de még fagyáspont közelében is kisebb mértékben képesek osztódni, 0°C alatt addig szaporodnak, míg tápközegük víztartalma meg nem fagy, mert ekkor már nem képesek vizet felvenni. Ha a nedves talajréteg hőmérséklete tartósan, azaz napokon át folyamatosan 0°C alá süllyed, a talajban levő szabad víz megfagy. Ezt az állapotot hívjuk talajfagynak. A fagyás átlagos mélysége 25-35 cm, és csak az igen kemény, szigorú teleken hatol le 1 méter mélységig. Magyarországon ritka állapot, ugyanakkor ez a zóna csak rövid ideig marad fagyott, mert mindeközben nem szabad elfelejteni, hogy a mélyebb rétegek télen a legmelegebbek. Fizikai törvény, hogy a meleg felfelé száll. Nincs ez másként a talajban sem, tehát a hőenergia a melegebb rétegektől állandóan áramlik a felső talajrétegek felé, ezzel meggátolva a talajfagy mélyebbre hatolását és tartós fennmaradását. Viszont ez az állapot már elég lehet a gazda számára, hogy a kórokozók egy részétől megszabaduljon. A téli fagy nem ellenség. A mezőgazdaságban élők (és a kifejezett télimádók) számára legalábbis semmiképp.

SZERZŐ: MAGYAR NIKOLETT

no