Búzaaratás előtti várakozás

A várakozás nem a legkellemesebb elfoglaltság a mezőgazdasági termelők szempontjából, márpedig egyre gyakrabban van szükség türelemre, kivárásra. Részben az időjárás alakulása, részben pedig a piacok kiszámíthatatlansága hozza mostanság a legtöbb redőt a gazdálkodók homlokán.

Az őszi kalászosok kihagyhatatlan haszonnövényei a vetésszerkezetnek, annak ellenére, hogy az említett két bizonytalan tényező kedvezőtlenül alakítja termesztésük sikerét az utóbbi években. Különösen az őszi búza okoz csalódást, annak ellenére, hogy kiváló fajtákkal, jó technológiával és korszerű gépekkel gyakorlatilag egyre jobb kiszolgálásban részesül a kenyérgabona. Mégsem lehetnek elégedettek a termelők elsősorban a világpiaci trendek begyűrűzése miatt, ami alacsonyan tartja az árakat. Hiába a GOSZ egyre hangosabban pártolt álláspontja, miszerint 50 000 Ft/t feletti felvásárlási ár lenne az elvárás – és a gazdaságos termelés alapja –, ezt a piac nem hallja meg. A kérdés csak az, hogy vajon meddig lehet a termelők kárára alacsonyan tartani az árakat, és mikor ér véget részükről a türelmes várakozás, mikor elégelik meg kiszolgáltatottságukat a gabonapiacon? Erről a kedvezőtlen helyzetről beszélgettünk a Zala megyei Búcsúszentlászlón bejegyzett Agrofőnix Kft. ügyvezetőjével. Ferkócza János a cég fakospusztai telephelyén osztotta meg az alábbiakban őszi kalászosokkal kapcsolatos gondolatait, idei tapasztalatait, a terméskilátásokat és piaci elvárásait.

– Milyen ma a termelői kedv az őszibúza-termesztéssel kapcsolatosan? Folytatják azt a gyakorlatot, mint eddig, ahogy a vetésterületi arányok megkövetelik, és reménykednek az árak emelkedésében?

– Mintegy 1200 ha-on gazdálkodunk jelenleg, ami az 1992-ben indult társaságunk esetében 120 ha-ról az évek során nőtt meg ennyire. Alapvetően ipari növényekre épül a vetésváltás, amelyben a kalászosok a mai napig vezető szerepet játszanak. A vetésterület legnagyobb hányadát mégsem az áru őszi búza uralja, inkább a sörárpa célú őszi és tavaszi árpa, ill. a kalászosvetőmag-előállítás a meghatározó. Mellette őszi káposztarepce, napraforgó, kukorica termesztésével foglalkozunk. Egy ideje már az állattenyésztés is feljövőben van, amit a Limousin húsmarha tartás fémjelez. Az ötven körüli anyaállat és a szaporulata számára viszont már a fehérjében gazdag borsó, valamint lucerna termesztése is indokolttá vált, no meg persze a vetőmag feldolgozás során keletkező melléktermékek is így hasznosulnak legjobban. Mintegy 22 000 tonna tárolókapacitás jelzi, hogy a gabonatermesztés iránt elkötelezett a gazdaság. Az elmúlt években az áru étkezési búza termesztése szorult leginkább háttérbe, hiszen az árpa – elsősorban a sörárpa és takarmányárpa, összesen 270 ha – jövedelmezőségi mutatói jobbak. A vetőmagelőállítás viszont bármelyik kalászos esetében – még a rozsnál, tritikálénál is – egyértelműen veri jövedelemtermelésben a jelenleg megtermelt árubúzát. Utóbbinak jelenleg mindössze 40 ha a vetésterülete a lényegesen jobb pozíciót képviselő – de nem kockázatmentes – vetőmag-előállítás mellett. Összességében tehát azt mondhatom, hogy a kalászosoknál a vetőmagtermesztés dominál, és ezzel is próbáljuk áthidalni az őszi búza hosszúra nyúló rossz piaci pozícióját. Természetesen az őszi kalászos blokk kiváló elővetemény szerepe nélkülözhetetlen, és éppen ezért az aránya megmarad a vetésszerkezetben, csak azon belül kell megtalálni a helyes értékrendet.

– Milyen búzatermésre számít az idei évben, milyen tényezők befolyásolják az idei eredményeket, és milyen gazdaságon belüli termésátlaggal lenne elégedett?

– Az idei évben termelt őszi búza – ahogy említettem – nálunk javarészben vetőmag célú, ami egyben azt is jelenti, hogy a jobb termőhelyekre került. Reményeim szerint olyan kelendő lesz a kis és nagy gazdaságok, valamint integrátorok részére, mint az elmúlt években. Mint tudjuk, azért előfordulhat olyan év is, amikor a termelők szerényebb évet zárnak, és akkor a vetőmag-vásárlási kedv alábbhagy. Nem véletlen, hogy az őszi búza vetőmag felújítási hányada ma sem lépi túl a 25%-ot. Ha ennél kevesebb, akkor bizony a kikészített vetőmag nem fogy, és az értékesítése a következő évre marad, vagy áruként kell eladni, feltéve, ha nincs becsávázva. Ilyen kockázat fenyegeti tehát a vetőmag-előállítót, és ezzel néha szembesülnünk kell. Az idei terméskilátások egyelőre – május közepén – egészen jól alakulnak. Az őszi vetések időben és jó minőségben történtek, az ősz kedvezett a bokrosodásnak, és a tél is kegyes volt. A tavaszi indulással sem volt gond, azonban a nagy tömegben megjelent vetésfehérítő bogár és a poloskák nem várt kártétele már egyre nagyobb gondot okozott az idén. Elsősorban azért, mert a piretroidokra immunissá váltak a bogarak. A szokatlanul nagy mennyiségben érkező április végi-májusi csapadék viszont fokozott mértékű gombafertőzést generált, ami ellen május második dekádjában már a harmadik permetezést kellett végezni. A termésszint egyelőre nehezen becsülhető, de a 7 t/ha körüli eredmény már jól hangzik ezen a vidéken...

– Hogy állnak jelenleg az őszi búza termesztésének költségei? Valóban el kell hagyni egyes technológiai elemeket annak érdekében, hogy minimális nyereséget lehessen elérni?

– Az imént említett – tenyészidőszak alatt megjelenő – kártevők és kórokozók elleni fokozott védekezési kényszer alaposan megnövelte a kalászosok termelési költségeit. A tervezett költségszintet lényegesen túlléptük, és ezt az árakban nem lehet érvényesíteni. A termesztéstechnológiai kötöttségeket kiegészíteni – nem tervezett védekezésekkel – kötelessége a gazdálkodónak, viszont egyetlen technológiai elemet sem hagyhat el. Amennyiben az egyes fenológiai fázisokban a növény kárt szenved, úgy a termésszintek egyértelmű csökkenésével és minőségromlással kell számolni. Ezt nem akarjuk, ezért annyit költünk, amennyit az állomány egészsége érdekében és a legjobb elérhető termés reményében csak kell. A tenyészidőszak alatt még nem érdemes fantáziálni azon, hogy mekkora nyereséget lehet elérni, hiszen a piaci árak még javában formálódnak. Tény, hogy az áru őszi búza iránti mérsékelt kereslet alacsony árakkal párosul, és ez nem lesz másképpen az idei felvásárlási szezonban sem. Ha az idei megnövekedett termelési költségeket nézzük, akkor az őszi búza jövedelemviszonyai még szerényebbek lesznek, és 5 t/ha termésszint alatt aligha lehet nyereséget remélni. Éppen ezért lenne jó, ha az aratásig hátra lévő időben már nem érné semmilyen elemi csapás a kalászos állományokat.

– Mi lehet a gond a magyar búzatermesztésben, tényleg lényegesen eltolódott az egyensúly, és a minőségi búzák háttérbe szorulnak az euro- és takarmánybúzák előnyére?

– Sajnálatos módon az őszibúza-termesztésben beállt az a nem várt fordulat, hogy – nyugati mintára, vagy sugallatra – egyre kevésbé igényli a piac a minőséget. A prémium búzák nemesítésén dolgozó szakemberek bánatára egyre kevesebb a javító minőséget is elérő búzák vetésterülete, hiszen az árakkal ezt nem honorálják. A termelő pedig nem tehet mást, mint a felvevőpiac elvárásainak megfelelően termel, hiszen nyereséget kell előállítania. Valóban eltolódott az egyensúly, és az euro-minőséget keresik a vevők, alacsony árakon, a korábbiakhoz képest. Sajnos a nyugatról hozott fajták népszerűsége tovább nőtt, aminek alapja a nagyobb termőképesség a minőség rovására. Az immár közhelynek is beillő álláspont szerint a piac diktál, és ez feltehetően az idei felvásárlási szezonban is így lesz. A kereskedők szokásává vált, hogy különösebben nem foglalkoznak a fajtákkal, nem keresnek kifejezetten egy fajtát a beltartalmi tulajdonságaik miatt. Paramétereket kérdeznek, vizsgálnak, és az alapján vásárolnak, amikor vásárolnak. Mert baj volt az utóbbi időben a felvásárlási aktivitással is, az árubúza tekintetében...

– Kompenzálja-e az euro- és takarmánybúzák magasabb termésszintje a prémium búzák alacsonyabb szintjét, ami miatt érdemesebb az előbbieket termelni?

– A kérdésre a válaszom, hogy jelenleg igen. A termelő döntését már nem érzelmi alapon hozza, annak ellenére, hogy személy szerint nekem is eszembe jut gyakran a magyar múlt, ill. már csak a tanulmányokból ismert – Bánkúti és Fleischmann – búzák, amikor hírneve és ára volt a minőségi magyar nemesítésű búzafajtáknak Európa-szerte. Ma más szempontok, más körülmények között és más rendezőelvek szerint alakul a kenyérgabona vertikum, a termelés, a feldolgozás és a piac tevékenységének összehangolása. Más kérdés, hogy ez a magyar nemesítőknek, feldolgozóknak, de főleg a termelőknek egyáltalán nem kedvez.

A termelő nem tehet mást, minthogy a piac elvárásainak megfelelően termel

– Véleménye szerint miért csökken évről évre a malmi minőségű étkezési búza iránti kereslet, amikor a pékáruk arzenálja lepi el az élelmiszerpiacot, amihez bizony minőség kell/kellene?

– Egyre kevesebb feldolgozó keresi a minőségi búzából készült liszteket, mert vagy a termékpalettát igazítják az olcsóbb alapanyaghoz, vagy hatékony adalékokkal próbálják feljavítani a minőséget. Ma is van ugyan egy megcsonkított piaca a prémium búzának, de az nem mindenki számára hozzáférhető. Kétségtelen, hogy nem tesz jót a magyar búzatermesztésnek ez a fordulat, amely a gyengébb minőséget és a nagyobb megtermelt tömeget helyezi előtérbe. Különösen azért nem, mert a termőhely alkalmas lenne a kiváló minőség előállítására, a termelési hajlandóság viszont csak az azt megillető áron éledhetne újra...

– Valóban nélkülözhetetlen növénye a vetésszerkezetnek az őszi búza, vagy esetleg már gondolkodnak a mellőzésén, a kedvezőtlen jövedelmezőségi viszonyai miatt?

– Egyelőre a magyar termelő nem tehet mást – mivel a piac alakulásába a megtermelt szerény export árualap miatt nem szólhat bele –, mint hogy a vetésszerkezet alakításánál figyelembe veszi az őszi kalászosok előnyeit. A széthúzott munkacsúcs, a kalászosok időjárási anomáliáknak kevésbé kiszolgáltatott helyzete, a technológiai ismeretek birtoklása, a géppark rendelkezésre állása, a jó elővetemény jellege, stb. mind amellett szól, hogy őszi kalászosokat termelni kell! A kalászosok jelenleg szerény jövedelemviszonyai viszont arra késztetik a termelőket, hogy csökkentik a termőterületet más kultúrák – pl. az olajosok – javára, és ez már látszik az országos vetésterület alakulásán is. A mi gazdaságunkban sem véletlen az áru céllal vetett őszi búza vetésterületének csökkenése, részben a vetőmagtermesztés, részben az őszi és tavaszi árpa javára. A magyar búzatermesztés persze nem sorvad el, nem szűnik meg, de ahogyan a termelők lereagálják az árak alakulását a gyengébb minőség felé történő átpártolással, úgy a minőségi termelés felé is visszaállnának, ha volna fogadókészség a piac részéről. Talán a közeli jövőben megszületik egy olyan felismerés, hogy a magasabb búza-/lisztminőség is az egészségesebb életmód szolgálatába állítható, és nem mesterséges adalékok hozzáadásával kellene dekoratív pékárut előállítani. Ebben a magyar termelők partnerek lesznek!

 SZERZŐ: NAGY ZOLTÁN

no